Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)

1876-12-25 / 52. szám

összeg; a vezérigazgató ezen aggasztó körülményre azt adta elő, hogy

a hiányzó összeget a borbevásárlások alkalmával egyes eladóknak fog

lalóul adta, mely összegek csak az ügylet végbefejezése alkalmával fog

nak bekönyveztetni. Ezen plausibilis ok azonban a felügyelő-bizottság s

igazgatóság tagjait nem nyugtatta meg s Babos János egyik igazgató

által nvomozást teljesítettek, melynek eredményekén kitűnt, hogy a fog

lalók adá i iránti előadása s> vezérigazgatónak teljesen valótlan. Erre a

legkiterjedtebb nyomozások indíttattak meg s most már kétségtelen, hogy

az elsikkasztott öszeg a 12000 forintot meghaladja. A társulati igazga

tóság ugyan mindent elkövetett, hogy a hiányzó összeget jelzálogi be-

keblezés által biztosítsa, azonban az elérendő eredmény igen problema-

ticus. Tekintetbe véve, hogy a társulatot alakulása óta raásodizben éri

ilv csapás s hogy a sikkasztások folytán a bizalom teljesen megingott,

mi elérkezetnek hisszük az időt, hogy a részvény társu

lat teljes és feltétlen 1 i qu i d a t i ó j á v a 1 foglalkozzék. A ki

tűzött ez él elérése ily viszonyok folytán lehetetlenné

vált; az pedig egyesektől nem kívánható, hogy nagy

anyagi áldozattal egy társulatot tartsanak fenn, mely vi

szonyainál fogva arra látszik teremtve lenni, hogy az er

kölcstelenségnek folytonos tápanyagot szolgáltasson.

— Kimutatás a szegzárdi kir. törvényszék elnöke által Deák

Ferencz emlékszobra költségei fedezésére folytatólagosan gyűjtött s a

szegzárdi kir. adóhivatalba további elszámolás végett általadatott összeg

ről : Balogh Imre 1 frt, Szálai Ferencz 1 frt. Kohn Adolf 20 kr. Szalai

József 30 kr. Mócsy Antal 1 frt. Laky Sándor 4© kr. Komáromy István

20 kr. Merkl Fiilöp 20 kr. Pap Sándor 10 kr. Sinuséi* Iguátz 20 kr. Blau

Lipót 10 kr. Svabik Ferencz 40 kr. Strasser Jónás 30 kr. Polacsek Sa

lamon 30 kr. Schvarcz Móricz 20 kr. Strasser Vilmos 50 kr. Tóth Jó

zsef 1 frt. Deutsch Lázár 1 frt. Huszár József 30 kr. Stefánovits András

40 kr. Munkácsi Dániel 50 kr. Wagner Adolf 50 kr. Tatay József 20

kr. Steierlein József 50 kr. Steierlein Terézia ŐU kr. Neszláng István 50

kr. Szarvas Herman 50 kr. Németh Mihály 1 frt. Scbarfenberger János

50 kr. Hirsch Mátyás 20 kr. Füzkampel István 10 kr. Nagy Alajos 1

frt. Kutrowátz Károly 50 kr. Csuthy Lajos 10 kr. Rozler Abrahám 5 kr.

Fischer Lipót 30 kr. Ney Mór 20 kr. Szél György 5 kr. Gyorke Ferencz 4 kr.

Györke Ferencz 4 kr. Latos Ferencz 2 kr. Ifjú Suti József 40 kr. Or.

Bach János 10 kr. Dávid János 2 kr. Haidu György ör. 3 kr. Kardos

Ferencz 5 kr. Bognár József 5 kr. Or. Könyv József 3 kr. Györke Fe

rencz 5 kr. Or. Könye Mihály 5 kr. Mitzky László 10 kr. Bóth István

4 »kr. Molnár Ferencz 5 Könye József 9 kr. Or. Németh József 4 kr.

Ör. Hajdú-József 4 kr. Kovács József 4 kr. Pál József 4 kr. Dávid

György 4 kr. Ör. Dávid József 4 kr. Kis Dávid József 3 kr. Sury Jó

zsef 10 kr. Molnár Ferencz Sándor 5 kr. Latos István 5 kr. Luzi János

5 kr. Lápaföi* község 18 kr. Kömives Gyula 1 frt. Wolf Adolf 20 kr.

Astrilich 5 kr. Összesen 19 frt 1 kr: és igy fentebbi czélra az előbb

már beadott összeggel lett az adóhivatalba beadva 208 fi t 46 kr. 1 arany.

Kelt Szegzárdon, 1876. évi deczember 19-én. Simon Rudolf elnök.

— Vásártartási engedély. A földmivelés-, ipar- é* kereskedelmi

nmústerium folyó évi 25442. sz. a. kelt kibocsátványával Szakos község

nek megengedte, hogy a folyó évi deczember 6-án meghiúsult országos

vásár helyett ugyan e hó 28-án pótvásárt tarthasson.

— Meghívó az „Egyesült Szegzárd-tolnamegyei nöegylet“ által

1876 ik évi deczember hó 31-én Szegzárd nagyközségháza nagytermében

a helybeli szegények javára tartandó „karton“ tánczestélyre. Belépti

jegy személyenként 1 frt. ősz. ért.— Kezdete 8 órakor. — Jegyek előre

válthatók Simon Izabella urhölgy egyleti pénztárnoknál.

— Az „Uj idők“ ezimü hetilap (divat-tárczával) 51 -ik száma mel

lett szétküldé harmadik évfolyamára szóló előfizetési felhívását. Tartal

máról most is elmondhatjuk, hogy igen válogatott, melyben a többi közt

Mende Bódog, Pap Kálmán s Prém József neveivel találkozunk. — Elő

fizetési ára e kedvelt, sokoldalú s elegáns kiállítású hetilapnak negyed

évre 2 frt 10 kr, félévre 4 frt, egészévre 8 frt. Tanítók, kisebbrendü

tisztviselők, olvosóegyletek s kávéházak még e kis árból is 15% enged

ményben részesülnek. Szerkeszti e lapot Benedek Aladár és kiadóhiva

tala: Budapest, papnövelde-utcza 2. szám alatt I-sö emelet van.

— Rendkívüli időjárásunk kezd aggasztó alakot ölteni. A no

vemberben beállott erős hideget csakhamar folytonos esőtől kisért enyhe

időjárás váltotta fel a ez állandóan tart egész mai napig. A hévmérő

10—12 fok meleget mutat, a fák rügyezni kezdenek, sőt már a korán

hajtó növényzeten levelek is láthatók. A mező tavaszi zöld színben pom

pázik. Folvó évi deezember 22-én reggeli fél négy órakor pedig azon

rendkívüli tünemény lepett meg bennünket, hogy egy hosszasan tartó,

folytonos villámlástól kisért sebes esönkvolt. Az utak minden

fogalmat meghaladó rósz á'lapotban vannak s a mélyen fekvő helyeken

teljesen járhatatlanok, sőt a kövezett utakat is araszos habarcz borítja.

— A szegzárdi borüzlet megfoghatlan pangására végre lassan

ként kezd világ derülni s azt egyesek qualificálhatlan rósz akaratára le

het visszavezetni. Voltak ugyanis éppen a borkereskedő osztályhoz tar

tozó egyének, kik egyesektől bormintát kérvén, azt meleg szobában, nyi

tott edényben helyezték el s minthogy

egyes esetekben a bor meg

zavarodott, világnak bocsátották a jogosulatlan feltevést, hogy az idei

egész szegzárdi bortermés külkereskedésre alkalmatlan.

— Halálozás Lapunk zártakor vesszük a sTilyos csapás hírét,

mely a tolnai Geisz családot érte s melyről e gyászjelentés következő

leg hangzik: Geisz József és neje született Gözsy Helena saját úgy

gyermekei: László és Teréz férjezett Lits Gyuláné nevükben mélyen

szomorodott szivvel jelentik forrón szeretett leányuk, illetőleg nővérük

GeTs z Clotildának élte virágában ma délután 'A4 órakor rövid

szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei folyó

hó 24-én fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a helybeli csa

ládi sírboltban eltakarittatni. Kelt Tolnán, 1876. évi deczember 22-én.

Béke a feledhetlen halott hamvai felett!

Felelős szerkesztő: Boda Vilmos.

— Margit! kiáltá, egy perczig sem hagysz el többé kedves, jó, ár

tatlan nőm! az Isten áldjon meg úgy, a mint te megáldottál engem ezen

órában. Nekem pedig bocsásson meg azon igazságtalanságéit, melyet irá

nyodban elkövettem!

Margit is férje nyaka köré foná karjait s szegény fájó fejét széles

tp

mellére hajtá . . 0 is bocsánatot kért.

Oh az volt a szent ... az igazi boldog óra ....

Midőn érzelmeik első rohama lecsillapult, azt kérdezte Dorrance-né

férjétől, a történet melyik részén árulhatta el magát?

— Szegény Margitom! azt hitted, hogy kijátszhatod őrködő szemei

met? Rád ismertem én már kedvesem abban a pillanatban, a midőn resz

ketve az ajtóba álltái, a mint Graham kisasszonytól az ajánlólevelet hoz

tad. Tudtam ki vagy s azóta százszor volt azon a ponton szerelmem,

hogy csaknem elárulta magát. Oh drága nőm! hálát adok Istenemnek

azon szerencsétlenségért, mely sziveinket egymáshoz visszavezérelte.

Mindkettőnek nagy oka volt hálákat adni; mert csak nagyon ritkán

történik meg, ha büszkeség, féltékenység s gyanú csúszott két szív közé,

mely azokat szétválasztá — hogy valaha azután kiengesztelödés irthassa

ki azon veszedelmes gazt, mely buján sarjadozott fel kárhozatos befo

lyásuk alatt, — a legtöbbször mindegyik mindinkább megerősödik azon

meggyőződésben, hogy a másik a sértő fél s ez által oly tökéletes el

szigeteltség származik, melyet még nézni is borzasztó.

A társadalom folyton mutat fel ily példákat s ha bármelyik eset

ben is a felmerült nehézséget alapjáig lehetne nyomozni: nem kétlem

oly semmit jelentőnek találtatnék az ok, mint a milyen az általam elbe

szélt történetkében volt.

A nők nem fogják fel eléggé azon felelősséget, melyet férjhezme-

netelükkel magukra vállalnak. A helyett, hogy tekintenék a házasságot,

mint a feláldozás fáklyáját, mint gyakran igen is nehéz

erények gyakorlási terét, azt várják, hogy az udvarló hódolata

tovább folytatódjék s már a kiindulási pontnál csalat rzva érzelgö

szemrehányásokra fakadnak, mig végre félő, hogy boldogságuk

szenved hajótörést, minthogy a férfiak hamar megunják azon kis ősz-

| szeütközéseket, melyekben a nők oly igen szeretik ékesszóllásukat

! vesztegetni.

Viszont vannak példák, hogy a nő hiven teljesíti kötelességeit s

mégis azt tapasztalja, hogy férjében folytonosan bizonyos változás megy

i véghez. Azon rózsaszin, melylye! a jövőt kifesté, szürkeszinre 5változik,

a mint a választottnak szerelme fogyni látszik a világ s annak gyönyö

rűségeibe merülés által. De még akkor senf szabad a reménynek meg

szűnni. Les.e az alkalmat a nő, midőn önmagát áldozhatja fel . . . mu

tassa meg, hogy férjének boldogsága még folytonosan kiváló gondja . . .

mindenekfelett kerülje a szemrehányást. Ily feláldozás irányában nem

maradhat soká hidegen oly szív, melyben a szerelemnek csak egy kis

lángja égett valaha.

Ily hosszas kitérés után pillantsunk vissza a Dorrance párhoz.

Egerton nagynéne csaknem sóbálványnyá vált az ijedtség miatt, a

mint visszatértekor a félénk s visszavonuló Hastingsnét oly teljesen ott

honosnak látta unokaöcscse karjai között.

Dorrance Howard nem kisérté meg szóval világosítani fel a dol

got, hanem lekapta a kis gyolcs fokötőt «szőke parókát sa mint

Margitnak fekete haja vállaira hullott: Egertonnénak a könyvtárban levő

gyönyörű arczkép vonásaira kelle ismernie, melyet oly gyakorta vizs

gált érdekkel, mióta ezen ház lakosa lett.

Osztönszerüleg szoritá szivéhez Margitot, minthogy a szenvedő he

lyet vívott ki magának abban, kioltva minden előítéletet, szelíd tűrő mo

dora s beteg gyermeke iránti fáradhatatlan feláldozása által.

Boldog társaság töltötte ez évben Woodlawn-on a nyai*at.

Margit szivböl fakadt kérésére, melyhez Egertonné gyöngéd rábe

szélésével járult, Graham Helén is elkísérte oda őket, önzést nem ismerő

szivvel vevén részt minden örömeikben. Bátyja Európába utazott.

A világ véleménye szerint nagyon különösnek látszott, hogy Dor-

rance Howard visszafogadta nejét; de a világ sohasem tudta meg, meny

nyire örültek elszakadásuknak, mint a melyet mindentudó atyjuk a vég

ből rendelt, hogy sziveiket egymáshoz s hozzá közelebb hozza, mint va

laha lehetett.