Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-02-16 / 7. szám
7. szám. 5zegzárd, szerda február 16-án. Negyedik évfolyam 1876. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési díj: Egészévre . . . ! ' . 4 írt. Félévre . . . . . , 2 frt. Megjelen minden szerdán. Egyes példány ára 10 kr. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. BEÁK FERENCZ. Nagy hazánkfia Deák Ferencznek elhunyta alkalmából az ország fővárosában a magasztos fájdalom őszinte nyilvánulásai közt rendezett temetési és gyász isteni tiszteleti ünnepélyessé gek ezerszeres viszhang képében ismételődnek az ország külön böző részein. Nagy halottunkat mindenhol eltemetik, mindenütt megsirat ják, azért még sem hal meg, mert halhatatlan, azért még is örökké élni fog, mert felejthetlen! Ily hazafiul mély bánattól átlengett ünnepélyességnek volt székhelye folyó évi február 9-én Tolnamegye székvárosa Szeg zárd, melynek részleteit a következőkben ismertetjük. Lapunk múlt számában közöltük azon felhívást, melyet Perczel István ur, Tolnamegye főispán ija_a^megyei bizottság tag jaihoz intézett. Felesleges mondanunk, hogy a bizottsági tagok a felhívás folytán szokatlan nagy számban jelentek meg s a megyeházi diszes terem, Tolnamegye dísze- s virágával a gyű lés határidején egész a szorongásig megtelt. Főispán ur a bizottsági tagok szívélyes éljenzései közt a terembe lépvén s elnöki székéből felállva, a következő megható beszédet mondotta: „Szomorú kötelességet teljesítek, midőn a mai napra kitűzött közgyűlést egy hazánkra nézve igen nevezetes gyászjelentéssel nyitom meg. Hazánk nagy fia: Deák Ferencz nincs többé! Amint ezen szomorú esemény tudomásomra jutott, az idő. rövidsége miatt közgyűlést nem tarthatván, azon meggyőződésben és reményben, hogy a t. bizottság szándokával találkozom, alis pán ur hozzájárulásával úgy intézkedtem, hogy ugyancsak alispán ur vezetése alatt egy küldött ség az elhalt nagy férfiú földi maradványainak eltakarítási ünnepélyein a megye közönségét kép viselje és a ravatalnál fájdalmunk s tiszteletünk adój á t ler ó j ja. A küldöttség tagjai mint ez benyújtott jelen tésükből kitűnik, híven és pontosan eljártak küldetésökben, miért is fogadják őszinte köszö- netünket. Emlékbeszédnek itt nincs helye, mert Deák Fe rencz az ország halottja s igy országos magaslat ról kellene az ő érdemeit méltányolni. Mi a megye szűk keretén belől csak arra va gyunk utalva, hogy szerény körünkben valamint mély fájdalmunk- és bánatunknak, úgy iránta min denkor viseltetett tiszteletünknek kifejezést adván sa mai napon tartandó gyászmisén testületileg résztvevőn, emlékét kegyelettel megörökítsük s egyszerű, de szivünk mélyéből fakadó szavakkal kimondjuk: hogy áldás és béke lebegjen örökké hamvai felett! A főispán ur ezen emelkedett szavait a gyűlés tagjai állva hallgatták végig s az indítványt egyhangúlag határozattá emel vén, hosszú sorban, élükön a főispán úrral indultak a templomba, hova már előbb a nőegylet tagjai teljes gyászban, a tűzoltóság egy osztálya, a dalárda tagjai, a takarékpénztár s népbank kül döttsége, a városi elöljáróság, az izraelita hitközség számos tagja, a helyben állomásozó huszárszázad tisztjei teljes diszben s az iskolák növendékei ünnepélyesen vonultak be. Az isteni tiszteletet Bocsor Antal helybeli prépost számos segédlettel végező. A ravatal, a templom hajójának előrészében Deák Ferencz Czimerével, fényesen kivilágítva, volt felállítva. A gyászmiáe alatt a dalárda Séner János requiemjét adá elő s utánna több gyászdalt énekelt. A szertartás befejezte után a megyei bizottság tagjai ismét fíossztt sorban vonultak a megyei terembe s legelőször is hite lesítették az előző gyűlés jegyzőkönyvét, melyet egész terjedel mében itt közlünk: „Főispán ur ő méltósága a gyülésterembe lépve, mielőtt a közgyűlési tanácskozást megnyitotta volna, következő szavakkal fordult az egybegyült bizottsági tagokhoz: — (itt következik a főispán fentebb közölt beszéde.) A hazaíiui fájdalom és benső részvét megható hangján elmondott ezen enuncinatio a bánat által halkitott közhelyesléi nyilvánításával találkozván, közmeg állapodássá lön, hogy Tolnamegye közönsége, Deák Ferencz, az önzetlen hazafi, a bölcs törvéryhozó és a mérséklettel páro sult éleslátásával gondviselésszerü államférfiu elvesztése fölötti mély bánatának és a dicsőült iránti enyészetlen hálájának ad kifejezést jegyzőkönyve szerény lapjain, — a történelemre bíz ván, a nemzeti közkegyelet által körülsugárzott nagy történeti alaknak utánzására buzdító s bámulatra ragadó honfiúi erényei hez méltó alapra állítását. Ezután a törvényhatósági bizottság, főispán ur ő méltósá gának a közóhajtással találkozott felhívása folytán testületileg az Isten házába vonult, hogy ott a nagy halott lelki üdvéért a Mindenhatóhoz küldendő imáiba belefoglalja egyszersmind azon buzgó óhajtását is, hogy az elköltözöttnek szelleme a viszon tagságokkal küzdő nemzet felett lebegve, legyen a jövőben ép oly védő nemtője, mint a létért vívott nehéz küzdelmekben tün döklő vezércsillaga volt.“ Erre Simon Rudolf törvényszéki elnök ur indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy Deák Ferencz arcz- képe a megyei terembe felfüggesztetik s az arczkép megszer zésével alispán ur bizatik meg. így végződött a megható ünnepély, melyben pártkülömb- ség nélkül mindenki résztvett, mert mindenkit azon meggyőző dés látszott áthatni, hogy a hazafiság nem párttulajdon s a párt- politica még nem hazafiság. Bartinni.
