Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-08-14 / 33. szám
33. szám. Negyedik évfolyam 1876. Szegzárd.' hétfőn augusztus 14-én. TÁRSADALMI. TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési díj,: JSgésfcé.vre )i $f) . ‘ 4 frt. Félévre, . . . ... ... 2 frt. Megjelen minden hétfőn. í E*f?iV e s p;é 1 d á n y ára 10 k r. Kiadóhivatal : Szegzárdon Széchenjíi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. Kérelem a Budapesten létesülő őstörténelmi congressus és kiállítás ügyében. Folyó évi September elején lesz Budapesten az archaeolo- gok és anthropologok Vlll-ik ülése. Nincs Európában ország, melynek minden rangú szakférfia meg ne jelenné Magyarorszá gon, nagyrészt először; s fájdalom, vajmi kevesen síéinek, hogy az idegeneket (a küföldhöz viszonyítva) elég előmunkálattal, pre- historicus gyűjteménnyel fogadhassák.. — Múzeumot alakítani bármily vad országban is lehet, elég költség és fáradozással;, pusztán a muzeum tehát legyen bármily érdekes, az ország élő- haladottságát feltüntetni nem fogja. E szempont vezette Römer Florist is, a congressus felülmúlhatlan munkásságu főtitkárát, a kiállítás lelkes vezérét, midőn, hogy Magyarországról kedvező fogalmat nyerjenek a külföld celebritásai, minden, tehát Tolnav ár ni egy ének is, külön helyet hagyott fenn a kiál lítás felosztásában. Csak néhány nappal előbb értesített a fő titkár ur, szomoritott avval, h o gy épen .Tolmám egye az, mely mindeddig csak egyetlen darabbal sincskép- viselve a kiállításon! Mint a szervező-bizottság egyetlen megyei tagjától reményiem senki sem fogja rósz néven venni, ha azon kéréssel, felhívással járulok a megye intelligenciájához: ne terheltessenek netalán már birtokukban lévő, vagy csekély kutatás után talált prehistoricus tárgyakat a kiállításra juttatni. Közös érdek az, melyért felszóllalok; nemcsak az ország, — hogy mily tudományosnak tartja a külföld, arra nem reflectá- lok, — de megyénk is a világ ítélete alá kerül.*) Ne vegyük magunkra, hogy a jelen más, és a jövő a mi nemzedékünk mulasztásról vádoljon bennünket. Tájékozásul néhány szót fogok még elmondani a kiállí tásra keresett tárgyakról. f ‘ T .*! ” r ' . - , . ' * : ■ . . • .... ' r í . *. . I E fogalom „prehistoricus" nagyon különböző korszakokra terjed. Nem múlik mindenütt egyformán az idő; amíg Dániá ban earánk XIII.—XIV-ik százada még prehistoricus eszkö zökkel élt, addig Róma vagy Görögország területén, hogy hány századdal uralkodott Kr. sz. előtt, alig sejthető. Hazánk egyes vidékei között is nagy lehet a különbség, itt azonban csakis vidékünkre, Pannóniára lehetek tekintettel. Mint midőn setét télen csak fél órára oszlatja el a nap a köböket, derít fényt, hogy az újból bekövetkező homályt annál érezhetőbbé tegye, úgy vagyunk vidékünkön a „prehistoriques“ fogalmával, Róma uralmát, az azt előző és követő korokat véve figyelembe. Őskori eszközökkel élő nép hajt fejet Italia urai előtt, finomulnak a szokások, eszközök, a cultura befolyása oly erős, hogy megszűnik az „őskor“ jellemző sajátságaival. Amint azonban letűnik a rómaiak uralma, enyészik a cultura, száza- , dókra sülyed vissza az emberiség. A kereszténység teljesen ős kori prehistoricus népet vezetett ismét a civilisatio lassú útjára. Az őskor legnevezetesebb, tehát a kiállításra keresett tárgyak csoportozata röviden következő; f.) x t&rgyak: Dr. Komor F. V. úrhoz, a congressus főtitkárához, Budapest n. múze umba czímzendök. 1) Kőeszközök. Balták, vésők, szekerezék. Bővebben le nem irom, hogy az érdekeltséget felköltsem. Mert bárki, bárhol keresni akar, biz tosan ígérem neki, hogy találni fog. Csak mennykő után tudakozódjék a nép között, mindenhol látni fog ily eszközöket (Fundlstein németjeink között.) Felvilágositást szerezhet magá nak, hogyan, mily czélból használja a nép, mily mondákat köt hozzá, mily varázserőt tulajdonit neki. („Lapos ménkű“, „Ián* ezos ménkű“, „istennvila,“ á népszerű terminus technicusok.) Tűzkő- és obsidian-kések, nyílhegyek, ez utóbbiak mintha csak barna üvegből volnának. Csonttárgyak. Szarvasszarv, agyarak, más csontokból készült nagyon kez detleges kis szúró és vágó eszközök. A nép el nem teszi,, de kétségtelenül e lap nem egy olvasójának birtokában van ily tárgy, tán nem is elég figyelemre méltatva. 3) Agyag-edények. Formájuk oly sokféle, oly változatos, hogy röviden eléggé leírni nem lehet. Fekete, fehér, vörös, kékes színben fordulnak elő, a legkisebb s legnagyobb fazék, köcsög, kor^ó, tál, tányér, bögre, stb. akadnak. Eléggé figyelembe nem ajánlhatom a leg inkább Varsád vidékén, és egyedül Tolnában előforduló u. n. pannoniai edényeket. Alakjuk igen változatos, többnyire kicsiny, nagyon diSzes ; a setét falba karczolt fehér agyaggal kitöltött „farkasfog“ „futó kutya“ stb. névvel illetett díszítmé nyek leginkább diszesítik s tehetik felismerhetővé. 4) Bronztárgyak. Fegyverek (kard, kard véd, sisak), házi eszközök, edé nyek. De bármi alakú legyen, minden bronztárgy a legnagyobb figyelmet érdemli. (A nép a vegyarány szerint sárga- vagy vö rösréz, nem ritkán aranyból készülteknek tartja e tárgyakat.) 5) Vas-tárgyak. A vas rozsdának legjobban ki lévén téve, természetes, hogy a ritkább dolgok közé tartozik s mi á fő nehézség, a prebis- toricus és későbbi kor tárgyai között nehéz határozott ismer tető jelet nevezni. A korhadtság foka szolgáljon ismérvül, te kintettel a leihely körülményeire (pl. nedves rétegek ellentétben túrfa vagy homokkal;) avagy egyes eszközök form a fejlődésének története, mert a legelső kard nádlevél alakú, kétélű; a legré gibb sarkantyú nem tarajos, végén csak gombbal van ellátva, stb. Végül mégegyszer israétlen kérésemet: ne hagyjuk, hogy az ország egy előkelő megyéjéről a világ, mintha nem is lé teznék, tudomást se vehessen! A beküldött tárgyakról pár rövid vonással a leihely rajza is kívánatos az országos térkép elkészíthetése miatt. Legalább a lakhelytől való irány és távolság jeleztessék. Tolna-Szántón, 1876. julius 31-én. Kämmerer Ernő. • a ,,congr. intern:. D’authrop et D’areheol. prehist.“ szerv. bizottságának tagja. .
