Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-08-07 / 32. szám
Szóljak-e hitsorsosai önkormányzásának megállapítása érdekében tett fellépéséről? az állam s egyház között viszony rendezése tárgyában tartott szónoklatairól? Szabadelvű irányának s közjogi ismereteinek ama fényes tanúságáról, melyekkel a kath. congressus kisebbségének véle ményét 1871-ben oly ékesen szólva védette? Fiatalkori lelkesedésének ős ereje párosult az érett kor mérsékletével, midőn a szabadságot s a nép képviseletét az egyház külszervezetébe illeszteni akarta azon ha tárokig, hol már a tételes jog váltczhatlansága kezdődik. Buzgó törek vése, mint a puszta sivatagában elvesző csermely párolgott el, de az emberiség történetében egy Montalambert emlékével fog neve párosul- tan élni! Utolsó nagyobb politicai működése a múlt évi országos költségve tés tárgyalásának időszakába esik; a midőn, mint kereskedelmi minis ter védette az összes ministerium megtámadott politikáját s annak köz gazdászai és pénzügyi bajaink orvoslására intézett eljárását. Ki nyoma tékos érveit, előadásának szokott eröteljét ez időben hallotta, nem hitte volna, hogy észlelhető izgatottságának nyomai nem a tárgy s körülmé nyek fontosságának, hanem inkább egy lappangó veszélyes kórnak tü netei voltak. A február 3-án kiejtett államférfiul eszmének áldásos meg testesülése, a trón s nemzet közötti egyetértés s az alkotmányos élet megszilárdulása, méltó zárköve lön Bartal önzetlen közpályájának. Tisztelt közgyűlés ! Hazánk politikai egéről egy meteor hullott alá, mely szokatlan fénnyel világitá meg négy Ízben azon szélesb láthatárt, me lyen pályája keresztül vezetett; megyénk központi csillaga tür.t le, mely vi lágosságot s meleget lövelt életünk minden rétegébe. Önök tudják uraim! hogy helyhatóságunknak e megye székházában összpontosult köz- és ma gánélete minő pótolhatlan tényezőt birt egykor benne ; s alig tudnók el határozni, vájjon kétségenkivüli befolyásának titka, inkább tulajdoni- tandó-e tanácskozásainkba elismert fensöbbségének ? vagy magán köre inket élénkitö modorának ? Politikai meggyőződését erős, mondható szen- vedélyesi határozottságban nyilvánította mindég a közügyek tárgyalá sánál; de azért ez soha nem gátlá, hogy a személyes, vagy társadalmi érintkezésekben méltányló elismeréssel, vagy vidám kedvcsapongással elcsillapitni meg ne kisértse pártkérdéseink élesebb utóhatásait. Sze rencsés véralkatának azon kiváló sajátsága, hogy a meg nem változtat ható körülmények jó és szép oldalait, nem optimisticus hiszékenységgel, hanem öntudatos megnyugvással felölelni képes volt, tette gondolom éle tének legvonzóbb kellemét. Tiszta, üdítő légkörben vélte magát az em ber, ha komolyan vidor eszméinek pezsgését hallhatá, ha szeszélyektől ment kedélyének meleg kisugárzásában részesülhetett ! Magán életének derültsége áthatotta hivatalos működését is; fesz telenebb, mondhatnám szivélyesebb viszony, főnök és alárendeltjei közt alig képzelhető ; a hivatalos szigor komorságát, szellemi fensöbbségének, szakavatottságának elismert tekintélye pótolta; és lekötelező jó akaratá nak ereje már elölelegesen is biztosította, tisztviselő környezetének szor galmát s munkakészségét. Szeretetre méltóságával párhuzamos volt lelkének emelkedettsége, melylyel személyes bánatát, hazafiui gondjait, sőt testi szenvedéseit má sok s tán maga előtt is, a vidámság meze alá rejteni törekedett: csak hogy azokkal környezetének, tisztelőinek, fájdalmat ne okozzon. Távol az önzésnek minden szivtelenségétöl, egyes tettei, úgy mint egész pályafu tása, meleg érzületének s az önfeláldozásig vitt kötelesség teljesítésének legszebb tanúságai: de átalakulásunk körülményei mellett, tán ezek is voltak okai, hogy politikai állandó siker — szelleméhez s jóakaratához méltó — nem követte pályáját. A szigorú ítész, vagy csak tényleges eredményeket méltányló hi báztathatja számításai nem eléggé biztos körvonalait s egyoldalú bírá latában gáncsolhatja tán azon fogyatkozásokat, melyeket mi, kik öt ben- söleg ismerénk, csak szeretni tanultunk ; s a melyek hajdan, mint a szív legmagasztosb tulajdonai, a mártírok dicsőségét alapiták meg. Természetes és önként következő volt így megyei közönségünk ál talános gyásza, melyet halálának megdöbbentő hírére felöltött; őszinték, sziveink bensejéböl fakadók, a bánatnak könyei, — melyeket a faddi temetőbe elzarándokolva, ejténk sírhalmára: mert éreztük és tudtuk, hogy sorainkban egy ür maradt, melyet betölteni a hoszu idők sora se leend képes. Veszteségünk sajgó érzete megszakítja gyenge vázlatom fona lát s elnémítja ajkaim erőtlen szavát: de nem maradnánk hűk ö hozzá, ki a szerencse kedvezéséből, mint balfordulatából csak erélyt, kitartást s elvégre diadalt merített, ha bágyasztó csüggedés helyett, eltökélve nem térnénk vissza tűzhelyeinkhez, hogy szeretett hazánk s megyénk iránt, tettekben fogjuk megörökíteni Tolna védszellemeivel most már egyesült emlékezetét. Meggyőződésem, hogy mig utódaink, a polgári erényt, a honnak önzetlen szerelmét, hiú ábrándoknak nem tartják, áddig az ö arczvonásai, mindég ébresztöleg s lelkesítőén hatandnak a későbbi nem zedékre is. E hitben uraim! hangozzanak fel ajkainkról, Bartalunk utolsó szavai, melyeket e teremben ejtett: „Éljen sziveinkben, éljen utódaink kegyeletében az ö emléke örök időkig!“ Különfélék. — Érdekes vendégek« Budenz József a budapesti m. kir. egyetemnél az összehasonlító nyelvészet tanára s a magyar akadémia rendes tagja, Szarvas Gábor budapesti tanár, a „Nyelvőr“ szerkesztője s akadémiai levelező tag, úgy Lehr Albert a budapesti evang. fögyra- nasium tanára folyó évi julius 31-én városunkba érkeztek s Sass István megyei főorvos úrhoz szálva, annak vezetése mellett körutat tettek. Meg tekintették a város- és megyeházát, a megyeházi sétányt, a tűzoltóság szerelvényeit, a kir. bírósági börtönöket, a Jalics czég és a bortársulat pinczehelyiségeit s végre megmászva ős Bartinánkat, annak tetején gyö nyörködtek a szép kilátásban. Rendkívül tetszett nekik a szegzárdi .vörösbor, melyet sok szakértelemmel birálgattak. Érdekkel kérdezősködtek a helyi viszonyok iránt s egy a főorvos urnái elköltött barátságos szőlőhegyi estebéd után kora reggel visszatértek a fővárosba. Nagymérvű sikkasztás. Forster Alfréd a dombóvári járás szolga- birájának esete foglalkoztatja jelenleg megyénk összes köreit s mindenfelé a legnagyobb lehangoltságot idézi elő. A leverő eset a következő. A dom bóvári járásban a közmunkaváltsági hátralékok óriási mérvben felszapo rodtak, úgy hogy megyei alispánunk szükségesnek látta ez irányban vizsgálatot eszközöltetni, melynek eredményekép kitűnt, hogy a járás 30 községe közöl kilenczben 9000 frt lön befizetve, mely a ^megyei pénztárba be nem szállítatott. Forster Alfréd szolgabiró ur felvilágosítás adásra felszóllítatván, meg sem jelent, minek folytán Perczel István fő ispán ur által állásától felfüggesztetett s a közgyűlés erélyes vizsgálat eszközlését rendelé el. Az elsikkasztott összeg, ha a járás többi közsé geiben is az eddigi hiány vétetik alapul, a mi nagyon valószínű, meg közelíti a 30000 frtot. Forster Alfréd az utolsó pillanatban, miután már a felfedezés iránt kétségben nem volt, megkisérlette 8000 írtnak gyer mekei részére leendő zálogjogi bekebleztetését, azonbán Döry Dénes al ispán ur által megelöztetett, ki 30000 frt erejéig kért a megye részére a kir törvényszéknél bekeblezést. — Zárvizsga. Pick Jakab felsőbb hatóságilag engedélyezett keres kedelmi magán-intézetén az évi zárvizsgálatok Allignander Ádám fö- reált. tanár ur elnöksége alatt folyó hó 25. és 26. napjain tartattak meg E vizsgálatok folyamából kitűnt, hogy az előirt tantárgyak, kiválóan a számtan, mértan, mértani rajz és a kereskedelmi tárgyak tanítása igen szép eredménnyel járt. Legkevesebb siker mutatkozott a ma gyar nyelv és irálytan tanításánál(!) minek oka abban kere sendő, hogy a tanuló iQuság legnagyobb része német ajkú. A tannyel vek az intézeten a magyar és a német; utóbbi nyelven taníttattak a német nyelv, irálytan és a kereskedelmi tantárgyak. Dömötör János pestmegyei kir. tanfelügyelő pár napra vissza tért közénk s mindenfelé a legszivélyesebb ovátiok tárgya. — Uj tanfelügyelő. Tolnamegyei tanfelügyelővé Varasdy Lajos, veszprém-fehérmegyei II. tanfelügyelő neveztetett ki. Megmondtuk mi már régen, hogy lesz külön tanfelügyelőnk, de a néptanodában a „tol namegyei dolgok“ írója nem hitte, ebbeli hitét azzal indokolva, hogy il letékes körökben arról nem tudnak semmit. (?) — A bécsi gabona és liszttözsde kiállítási elnöksége szegzárdi megbízottnak Krausz Adolf urat nevezte ki. Mindazok tehát, kik a ki állításra beléptijegyet nyerni s ennek alapján, a 33'/s %-nyi oda és visza- utazási árelengedményben részesülni óhajtanak, folyó évi augustus 30 ig nála jelentkezhetnek. — Halálozás, Pap Lajos kir. ügyész urat megrendítő csapás érte egyetlen, szép reményekre jogosító, 9 éves fiúgyermekének halálával. A közrészvét nyilvánulásai enyhítsék a mélyen sújtott szülök szenvedéseit! — Helyettesítés. A felfüggesztés folytán megürült dombóvári já rási szolgabirói állásra Perczel István főispán ur által Eötvös Károly megyei aljegyző lön helyettesítve. — Eredeti levélczím. Korneuburgból a következő czímzéssel érkezett egy levél: „An Seiner Wohlgebornen Herr Vieskaros Daktor Schwarz- kopff in Szekszárd Ungarn. — Simon Rudolf Jkir. törvényszéki elnök ur szabadságidejének el töltése után hazaérkezvén, a kir. törvényszék vezetését átvette. — Értesítés. . Van szerencsém a t. szülőknek tudomására adni, hogy a nyilvános elemi fi-tanintézetemben a jövő 1876—7-iki tanév Sep tember 4-én kezdődik. A beiratások szeptember 1. 2. és 3-án Szegzárdon Széchényi utcza 1081. sz. a. házban történnek. Ez alkalomkor fizet min den növendék 1 frt beirási díjt. A havi tandíj a kötelezett tantárgyakért 3 frt, Franczia nyelvért 1 frt 25 kr, correpetitioért 1 frt. A havi tandíj minden hó elején előre fizetendő. Szegzárdon, 1876. augusztus 2-án. Májer Antal, intézettulajdonos. — Meghívás. Tisztelt bizottsági tag ur! A megyei gazdasági egye sület által rendezendő kiállítás vezetésére kiküldött bizottságnak f. évi julius 1-én tartott ülésében az egész rendezést tettleg vezérlő végrehajtó bizottság megalakitatván — s annak elnökévé megválasztatni szerencsés lévén, — miután ezen végrehajtó bizottság feladatává tétetett a részletes szervezési szabályokat egybeállítani s az összes bizottság elé terjesztve, végleges megállapítás után közzé tenni, — tisztelettel felkérem ennek folytán uraságodat — mint a kiállítás rendezését vezérlő végrehajtó bi zottság tagját, — hogy folyó évi augusztus hó 3-ik napjának d. e. 9
