Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-12-08 / 49. szám
ime közöljük. Elnök: Elmarni Miklós, másod elnök: Stann Jakab, jegyző: Eötvös Károly Lajos, másodjegyzö: Mehrwert Ignácz, gondnok: Mayer János, másod gondnok: Hayt Gábor. Az iskolaszék többi választott tagjai: Bocsor Antal, Borzsák Endre, Leopold Sándor, Sass István, Paj>p Lajos, Boda Vilmos, Fejős Károly, Kramolin Emil, Takler József, Csö- tönyi Pál Grüner, báró Augusz Antal, Schöner Imre, dr. Löventheil Mór, Bóvári Ferencz, Séner János, Mikó György, Szűcs Ferencz, Nagy József, Praymayer József, Albanich György,. Zsigmond János, Ángyai Ferencz, Török János Török, Föglein János, Kamaráa Fülöp, dr. Thodorovits Lajos. A közgyűlés eme nagyfontosságu intézmény létesítésének küszöbén sok érdekes, a kezdet nehézségeinek leküzdését czélzó eszme-cserékbe bocsátkozott, miknek szinrehozatalára igen szűk a „különfélék“ rovata; az érdekesebb eszmék kidomborodva, majd lehet, hogy világot látnak máskor, más rovatban, vagy pedig testté válnak a valósulásban, most tehát mellőzve azok szellőztetését, elég legyen záradékul annyit mondani, miszerint az iskolaszék} abbeli szent hite s reményének is kifejezést adott, hogy tekintettel e nagyfontosságu intézmény létesítéséből megyénk s városunkra háramló óriási hasznokra, nem fognak kislelküleg s indokolatlanul meghátrálni a reál-gymnásiumra aláirt igen tisztelt urak, hanem városunk s megyénk jól felfogott érdekében s tudása mellett annak, hogy a polg. iskola csaknem teljesen ugyan az, a mi a reál-gymnásium: kész örömmel ajánlják fel a már felajánlott összegeket e dicső s az előbbivel azonos czélra is, nem csak, hanem szent hite az iskolaszéknek az is, hogy a lelkesedés megfogja hozni a szentügy oltárára azok filléreit is, kik a múltban talán elkerültetvén, most uj aláirási Ívvel fognak megkerestetni. Bizony erre valóban nagy szükség’volna! Ily fontos és üdvös dolog létesítése vállvetett munkát, közös szentlelkesedést, egyetemes áldozatkészséget igényel s ki riadna vissza kicsinyes érdekekből a nevelés legszentebb oltárának lépcsőjéről? Szeretjük hinni: nincs ilyen megyénk s városunkban! — Nyilvános köszönet. Augusz Anna és Ilona bárónők a Szegzárd újvárosi szentegybáznak egy, sajátkezüleg hímzett, gyönyörű viola- •zinü misemondó-ruhát ajándékoztak. Szép templomunk már két év előtt is hasonló kitüntetésben részesülvén a nevezett nemes lelkek vallási buz- góságából: kedves kötelességemnek tartom nekik a nyilvánosság terén ezért hálás köszónetemet nyilvánítani. Szegzárd J875. december 1-én. Mikó György, administrator. —■ Különös eljárás. Hogy a polg. olvasókör t. választmánya a tagdíjakat pontosan beszedesse, ellene semmi szavunk, de hogy a t. pénztárnoknak annyi kellemetlenség se szeresztessék,miszerint utasítva legyen, hogy azon tagoktól, kik a „körben“ megjelenni szoktak, olykor-olykor legyen szives kérni a tagdíjat, mint ezt a casinó lelkes pénztárnoka fáradhatatlanul tenni szokta : ennek már nem vagyunk barátai s ezennel nyilvánosan kérjük az igen tisztelt választmányt, legyenek szívesek intézkedni, hogy a polgári olvasókör jóakaratu s fizetni kész, e mellett nevére féltékeny tagjaikhoz ne küldjenek minden elöleges felszólítás kerülésével pandúr által holmi 20 krros intö-czédulákat s plane már 1876- diki év első negyedére járó tagdíjért is! mert ez uraim! először jó érzésű s müveit emberre nézve nem tűrhető compromissió, (igy 6em a casinó helyben, sem más egylet sehol a világon nem tesz) másodszor pedig ama csekély 20 krt-sem akarjuk hiába kidobni holmi „in tő-jegy “-re, inkább oda adjuk a polg. iskolára, mert hisszük, hogy ott majd olyan polgárok képeztetnek, kik mint a polg. olvasókörnek leendő tagjai nem fognak polgárisult társadalmunkban ily minden jóérzésü polgárt sértő elöleges executio-féle eljárást sem indítványozni, sem megengedni. Hisz- szük, hogy kérelmünk orvosoltatik, különben komoly erkölcsi következései lévén a dolognak. — A budapesti borvásárról kapjuk a következő értesítést: november hó 20-án lett befejezve az első budapesti nemzetközi borkiállítás,(?) s el lehet róla mondani, hogy — mint az újon an született gyermek, — biz az kicsiny és gyenge volt, s igy a hozzá kötött reményt nem érte el, de mégis elérte azt, hogy úttörő lévén a kezdet nehézségeit legyőzte. Mint mindenben a mi üzleti: lassan halad a magyar ember, az itt is ki- tüut, meit habár a kiállítás semmi költséggel összekötve nem volt; mégsem volt 100 kiállító 300 féle boránál több képviselve, holott maga Magyarország áldott szölövidékei legalább 5000 félével dicsekedhettek volna. A mi a kiállítást illeti el lehet mondani, hogy szükséges és hasznos, mert sok külföldi kereskedő az ország minden vidékének borát együtt találván, módjában lesz hosszadalmas utazás és keresgetés nélkül a neki megfelelő bort kiválasztani és megvenni. A kiállítási idő alatt is történtek, bár nem nagymérvű, de mégis elég .fontos vevéselc; a kiállítás és eladásnál legszemesebbeknek bizonyultak a versecziek, kik az idei borukat mutatták be igen olcsón (3—4—8 írttal,) abból sokat el is adtak. Szegzárdrol csak a „Szegzárdi borkereskedő r. társaság“ Ferencz József ur, és Ferdinand testvérek állítottak ki s hogy ezen 15 palaczk szegzárdi a 300 közt alig tűnt ki, az magától értetődik. Annyival több volt kiállítva ; egri, visontai, budai, villányi, vaali, tétényi, érmelléki, tatai stb. vörös borokból s csakis ez ily visszavonultság lehet oka annak, hogy Budapesten az éttermekben ritkán talál az ember kiirva szegzárdi bort s ha esetleg felkerül is szegzárdi bor: az mindjárt czimcsere által átváltozik egri, tudai, villányi, bordeauxi és burgundi borrá. Elismert tény, hogy a tisztán kezelt szegzárdi bor vetekedhetik bármely jeles borral, miután erő, sűrűség, zamatosság és egészséges tulajdona oly magassá emelik, hogy más európai bor ezen tulajdonságokat ily nagy mértékben nem birja: azt már Liebig világhírű vegyész is kimondotta. A sz. borkereskedő társulatnak, valamint egyes borkereskedőnek csakis melegen lehet ajálni, hogy mindenhol bátran és ügyes körültekintéssel lépjenek fel kitűnő boraikkal, s minden küzdtéren jelen legyenek, mert minél szélesebb körben lesz ismerté a jó szegzárdi; annál keresetebbé is fog az válni — a kezdethez pedig mai napság — reklám kell (még pedig sok.) Jelenleg bir már Tolna- megye vasúttal is, igy a számára megnyilt piaczotDalmátiába, Steierhonba és Tirolba biztositsa, példát vehetvén a francziákról, kik a legcsekélyebb értékű áruból is igen szép kiviteli czikket képesek előállítani. Jó áru mellett a szorgalom előbb utóbb megtenni gyümölcsét; csak a sok mindenféle pancsolást, hagynák már egyszer abba — megesett ugyanis, hogy egy bodzabogyóval festett szegzárdi vöröset mint oda hivatlant, ki kellett dobni. — Hely reigazílás. Lapunk 48-ik számban az ,,erdőeladási hirdetményiben toll hi bából a csatári és öreg bükki erdőnek eladása hirdettetik, mit is ezennel helyreigazítunk s kérjük tudomásul venni, miszerint a csatári és kis bükki erdő az eladandó. Felelős szerkesztő: Boda Vilmos. szenvedni a csillogó egyenruháért, büszke paripáért. Ott állt háta mögött a nagybajszu káplár. „Hallod-e ecsém! Azt tanuld meg, hogy első a szubordenáczió. Aztán a mi dukál: az ordré; a mi pedig órdré : azt tenni kell. Ez a katona regula. Rezonérozni pedig meg ne próbálj; — mert erre, arra, meg amarra, lánczos lobogós, — a kajla szarvú csálée ökör után kóválygó kukoricza nadrágos bugris falamiádnak azt a felemás baj- szu Pontius Pilátusát is, majd megmutatom én neked, hogy merre van Mesopotámia. Ha ez a káplári eloquentia nem használt: ott volt a deres, pálcza, vessző, kurta vas, kardlap; melyek kézzelfoghatólag megmagyarázzák az ordrét is, meg azt is, hogy mi dukál annak, aki rezonérozik. A legény aztán beletörődött, beletásult az ordréba. Megtanulta, hogy a világon a legnagyobb ur a császár; aztán következnek a tiszt urak ; utánuk a többi katonák. A ki pedig ezeken kivül még existálni mer a nagy világon: az mind haszontalan czibil: azaz: paraszt, a ki görbén jár és nem bagózik. — Es ment a katona tüzbe vízbe egyaránt mint gép; nem ismerve mást, mint a subordinátiót,— nem gondolkodva róla, hogy mi az az eszme, a melyért neki vérét hullatni, életét áldoznia kell. Mikor végre megrokkant: fejébe nyomtak egy pofoucsapott kék sapkát, vállára akasztottak egy rongyos szürke köpenyeget, mellére tűzték a medáliát s aztán eleresztették Isten hírével. „Hajh! igy eresztik el a vén katonát, A hosszú szolgálat jutalma Egy érdempénz és rongyos öltözet. Haza jött aztán a vén inválidus, — a falu nyakára. Mesterséget nem tanult, —• vagy ha tanult rég elfelejtette ; a dologtól elszokott, — a mi kis vagyona tán volt, az rég lobbot vetett; rokonai elhaltakmit volt hát mást tenni? Elösködött a falu nyakán. Hanem azért a katona tempót nem verte ki belőle a nyomorúság. Henczegett, hepcziáskodott jobbra balra, ivott mint a templárius, emlegette viselt dolgait, rengeteg módon hazudozott a szájtartó falusiaknak s tanította az ifjuságot czifrán káromkodni. Büszkén hordta fején a miczi sapkát s nem tűrte a rendreutasítást senkitől. „Káromkodott szörnyen, ejnye szedte vette! A császár kenyerét, hogy ö meddig ette !“ — Egyszer fülébe hangzott az utolsó trombita szó. Be kellett rukkolni abba a másvilági kaszárnyába, a hol nincs közlegény, nincs generális. Szerető feleségnek, hálás gyermeknek könyei nem hullottak koporsójára; neuTkönyezett felette senki; eltemették szép csendesen a falu költségén. Egy hosszú élet, — haszontalanul töltve. Egy emberi lélek, mely hivatásának még csak sejtelmével sem bir. Egy szív, — melyből a családi és társadalmi élet örömeit a polgári jogok és hasznos munkásság iránti, hevülést kiszorította a szubordi- náczió, a katona regula, a prófunt és a — kurtavas. Később aztán szelídültek az idők. Bejött a rendes ujonczozási rendszer. Hanem biz ekkor is elvitték a legényt hosszú tizenkét esztendőre idegen földre, idegen országba. Ott töltötte el élete javát, ott hullatta le ifjúsága virágát. Mire haza került, szeretője férjhez ment, szülői elnyo- morodtak. Egésszen uj életet kellet neki kezdeni, a mi pedig nem volt könnyű dolog. Ilyenek valának azok a sokat emlegetett régi boldog idők! Kivá- nod-e őket vissza szerelmes atyámfia ? Ha igen : úgy vétkezel és meg- érdemlenéd, hogy legyen tenéked a te balgatag kívánságod szerint. — Pedig a mit feltártam: az a múltak könyvének csak egy lapja volt. Hát még a többi! . . . (Folytatjuk.) RhndamanttiB.
