Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-10-27 / 43. szám
Urától kéretni, valamint azon égi kegyelem, hogy e nagy hazafinak szelleme kifogyhatatlanul és változatlanul lebegjen Tolnamegye fiai felett és szivében. — Jótékonyság. Magán utoni értesülésből e lap múlt számában, mint újdonság lett közölve, hogy báró Sina Simon ur ö nagyméltósága a szegzárdi ref. uj iskola építési költségeinek fedezéséhez 50 írttal járulni kegyeskedett. A hir való és én ezennel a privát jellegű közlést, mely másként kacsa is lehetne, hivatalos formában megerősítem, azon toldalékkal, hogy egyházközségem nevében a nagylelkű adományt hálás érzelemmel nyilvánosan megköszönöm, kérvén a gondviseléstől a nemes bárónak még számtalan évet az ily önzetlen s nagylelkű adományozások gyakorolhatására.—A ref. egyház-tanács nevében: Borzsák Endre, ref. lelkész. — Értesítés. Van szerencsém az érdekeltekkel, — s általában a tan- és nevelésügy különös barátaival hivatalos megbízásból tudatni, miszerint a helybeli ref. újiskolák egyszerű puritán szertartással végzendő felszentelési ünnepélye folyó hó 31-én az az vasárnap d. u. 2 órakor fog megtartatni az egyik új iskola-teremben, — melyre is minden tan- ügybarátot ezennel tiszteletteljesen meghivni szerencsés vagyok. Szegzárd, 1875. October 24. Az egyház-tanács megbízásából: Borzsák Endre, ref. lelkész. — Földrengés Pécsett, A folyó évi October 17-én Pécsett volt földrengésről a „Pécsi Figyelő“ a következőket írja: Földrengésünk volt múlt vasárnap reggel %3 órakor. A tompa morajjal kisért rázkódásra sokan ébredtek fel. Az épületekben nem történt semmi kár, mert a földrengés hullámos volt s körülbelül egy fél perez alatt vonult végig a városunk területén. Kedden reggel ugyancsak 3/43 órakor ismétlődött a földrengés, azonban csekélyebb mérvben mint vasárnap, úgy hogy ezt csak az ébren voltak vették észre. Időjárásunk e héten változott, múlt szombaton este hideg, viharos szél volt s vasárnapra már megeredt az eső s azóta mindennap hullatja ránk az ég könnyeit eső, permet és köd alakjában s „lett az ég könyüiböl nagy sár.“ — Küszöböli levéli nálunk a polgári iskola felállítása, érdekesnek tartjuk a következő közlemény átvételét, melyet a „Népnevelők Lapja“ közöl: Szegény polgári iskola, beh sok felöl támadnak meg téged, s valóban csoda, hogy még élsz — gondoltam magamban, midőn az utolsó napokban többször volt alkalmam czikkeket olvasni, melyek kérlelhet- lenül pálezát törnek felette. Szegény polgári iskola, már gyermekkorodban mennyi szenvedéseken keresztül menni vagy te kárhoztatva! S váljon oly sok a bűnöd, hogy azokat érdemied? Oh nem, hiszen még nem rég születtél, még alig vala alkalmad eddig fejlődő jellemedet megismertetni. De hát, te is csak a kiskorúak sorsát osztod, kik számtalan sok ellenséges — kivölröl jövő — betegségnek ki vannak téve, melyek őket vad dühhel megtámadják s igen gyakran tönkre is teszik. De hagyjunk fel ez elmélkedéssel s térjünk át a dologra. A mint már emlitém, az utolsó időben sok lap sokféleképen foglalkozik a polgári iskolával. Az egyik annak beszüntetését, a másik átváltoztatását kívánja, szóval mindenki mást akar. Nem akarom azt állitani, hogy az ügy fejtegetése szükséges nem volna, de bátran mondhatom azt, hogy a fejtegetésnek csak akkor leend czélja s üdvös eredménye, ha az tárgyilagosan, minden egyéni érdek s előítélet nélkül történik. De lássuk felülről lefelé, kik küzdenek a polgári iskola ellen? Egyrészt oly tekintélyes férfiak, kik más tekintélyeket (a tanügy terén) elismerni azoknak törekvését s működését helyeselni csak azért nem akarják, mivel ez által a magok nimbusát elhomályosítani vélik. Nem akarok neveket említeni, mert hiszen a kik csak egy kissé ismerik fővárosunk taniigyembereií s azok működésének irányát, alapelveit, azok tudni fogják, hogy kit vagy kiket gondolok. Czikkeikbén személyeskedésekre mennek át; minthogy a polgári iskola a várakozásoknak teljesen meg nem felel, annak létrehozóit (— kik bizonyosan csak is jót akartak —) ha nem többel, legálább is a tanügyben való avatatlansággal vádolják, nem vevén tekintetbe az „errare humánum est“ igaz közmondást, mely alól ninsen senki, sem a minister és titkára, sem pedig a tanító s tanulója kivéve. — De ők tovább is mennek. Logikájok ez: a polgári iskola eddig meg nem felelvéu a hozzá kötött várakozásoknak s reményeknek, ezután se fogja azt tehetni, ergo eltörlendő, vagy legalább is felső népiskolára degredálandó. íme uraim, ez a tény mibenléte. Más részt a közép- és népiskola számos képviselői egyezséget kötöttek, hogy a polg. iskolát egyesült erővel megtámadhassák. (?) Talán sötéten látok s kákán keresem a csomót. Nem. Mert nem csak magam vagyok ezen nézetben, s nem csak magara tapasztaltam azt, hogy sok néptanító irigy szemmel nézi a polgári ’iskolát. Számos középiskolái, különösen pedig gymnasium tanár meg nagy büszkén néz le magas lejtőjéről a polgári iskola tanítójára és mégis tart attól, hogy a most még csak tengődő polgári iskola majdan a büszke — de sok tekintetben magát túlélt— gymnasiumi concurensévé fejlődhetik ki, mert jól tudja, hogy a reál tudományok s tanulmányok országa s korszaka érkezett meg. Nem hivatkozom ezen állításaim bebizonyitása végett kartásaim s a józan szemlélők tapasztalataira, hanem hivatkozom oly tényekre, melyek nemcsak a tanügy emberei, hanem laikusok előtt is történtek s még mindig történnek. Avagy tegyünk (egy pillantást egyes tanító-egyletek s testületek jegyzőkönyveibe — mit találunk? A hol a polgári iskola ügyet tárgyalás alá vették, majdnem mindenütt találkozunk Cato végzetteljes zárszavaival: „Ceterum censeo, Karthaginem esse delendam.“ S végtére még egy testület van, mely a polgári iskolát mint pogány intézetet elkarhoz- tatja; ennek szava azonban — hála a gondviselésnek mint bizonyos állaté már nem hallatszik az egbe. Irue hát felsoroltam volna azon indító okokat, melyektől vezettetve sokan hadat izennek a polgári iskolának. De vannak olyanok is, kik minden egyem érdektől eltekints e, csupán csak az ügy fontosságát tekintetbe vévén, küzdenek a polgári iskola szükséges reformjai mellett, s ezek azok, kiknek javaslatait megvizsgálni, megfontolni kell. Ezekre nezve már Szerencsem volt nézeteimnek e lapokban kifejezést adni. Akkor is azt mondtam, hogy a polg. iskola reformja szükséges, de nem azon okból, mintha jelenlegi szervezeteben czéljának meg nem felelne, hanem azért, mivel az iskolák „nervus re- rum“-ja, tanulója nincs. Ha a ministeri tantervben polgári iskolák számára kijelölt tantárgyakat a polg. iskola feladatához mérten s alkalmazóban tanítjuk, akkor alig hiszem, hogy a czélt el nem érhetnök. Azonban hazánkban az iparos, kereskedő s földmives osztály eddig nem igen kívánja a magasabb képzettséget. Sokáig tarthat az még, mig a leendő lakatos és gazda-ember 6 polgári osztályt végezni fog. Szakképzettséget pedig a polgári iskola az ipar, kereskedés v. földmivesség egyik ágában sem nyújthat s ezt kötelességévé tenni anynyi mint lehetetlent, képtelent követelni. A polgári iskola úgy mint minden más nem szakiskola, csak általános ismereteket nyújthat, melyek alapján a leendő kereskedő, iparos, töldmivelő, vagy kisebb (vasúti, távirdai, gözhajózási, posta stb.) hivatalnok választott pályáját annál biztosabban, sikeresebben s jövedelmezőbben folytathatja. De a mint már mondám, nálunk meg kevés az az egyén, ki iparos, v. vasúti stb. hivatalonk akarván lenni, teljes polg. iskolát végezne. Most rendesen az lesz azzá, ki a középiskola alsó osztályaiban megbukik. Azért szerény nézetem szerint a polg. iskola alsó 3 osztályának tantervét a középiskolák tantervéhez alkalmazóban kellene szerkeszteni, hogy kisebb helyeken, hol csak polgári iskolák vannak, azok is nyerhessenek oktatást, kik valamely tudományos —? akadémiát vagy egyetemet igénylő — pályára készülnek; s pedig akkép, hogy felvételi vizsga nélkül léphessenek át a középiskola megfelelő osztályába. Azok pedig, kik iparosok, földmivesek, alsóbb hivatalnokok akarnának lenni, a polg. iskola 3 felső osztályát is elvégezzék. Szerény véleményem szerint ily szervezet mellett a polgári iskola nem szenvedne tanulóhiányban. Az ily szervezezetü polgári iskola tantervéről más alkalommal. Felelős szerkesztő: Boda Vilmos. Figyelmeztetés. Steiner L. és társa prágai, úgyszintén értesülésem szerint néhány budapesti, szegedi és brassói ezég az általam már évek során át gyártóit s jó sikerrel forgalomba hozott gyógyerejn sős-borszeszt (üveg-mintáim és nevem felhasználása s aláirásom hamisítása mellett) utánozza. Az illetők ezen valóban nemtelen eljárásuknak elejét veendő: üvegjeim hátsó részére 1876. január hó 1-töl fogva '„Brázay Kálmán nagykereskedő Budapesten*' kőriratu czimemet nyomattatom be. Ha felsoroltak készítménye csak némileg is megfelelne a Czélnak, nem volna szükségük arra. hogy azt idegen ezég alá burkolva, nevemet oly módon használják, mintha készítményük tőlem származna. Kijelentem tehát ismételten, hogy a t. közönség csak azon sós-borszeszt ismerje el tólem szarmazottnak. melyhez a használati utasításon aláírásom szerepel s az üvegre ragasztott czímlap nem „niink vagy ..nach“ Brázay van ellátva, mert a kerdeses sós-borszeszt részben vidéki kereskedők készítmény em helyett hozzák forgalomba. Budapesten, 1875. octpber hó 1-én. Brázay Kálmán, nagykereskedő, ÍV. országút 21. szám. §•** ÉLETTtAIí.'^í kitűnő háziszer váltó- és mocsárláz, ból- és gyomorgörcs, epe-inger, hányás, tengeri betegség, vizeletszorulás, álmatlanság, stb. ellen. Ára egy nagy üvegnek 05 kr., kisebb 50 kr, S ó s-b o r s z e s z mint háziszer. Lee utasítása szerint. Gyors hatást eszközöl: szem- sze- foghust Hír. William _____| I H___r__ Rheuma, csuz. szaggatás, fagyás, fog-, fej- és fülfájdalmak. sz< gyulladás, rákfekély, bénulások stb. stb. ellen; sőt fogtisztitó szerül is igen ajánlható, mennyiben a fogak fényét elősegíti, a foghust * ■ crösbiti, és a száj tiszta szagtalan ízt nyer a szesz elpárolgása után. Ára egy nagy üvegnek 80 kr., kisebb 40 kr. t Használati utasítás magyar vagy német nyelven jelentékeny orvosi s elismerd bizonyítványokkal, valamint bizományosaim névsorával minden üveghez mellékeltetik. (58. 2—3.) Szegzárd, 1875. Nyomatott Üjfalusy Laiosnál.
