Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-08-15 / 33. szám
Válasz Fahmer J- urnák. E közlöny 31. számában erős vádakat emel ön az adókivetö bizottság és elnöke ellen. Szabadjon azokra röviden megfelelnünk. Gondunk volt reá, hogy mindenki jövedelméhez arányos adóval rovassák meg; abban találtuk hivatásunkat, hogy senki túl ne terheltessék, de a törvényt se játszhassa önző lélekkel ki. Fahmer ur elmulasztotta a jövedelem önkéntes bevallására utaló polgári kötelességét s igy egyedüli mérv adóalapjának meghatározásánál az adótörvény azon rendelkezése volt, mely a lakosztályadó ötvenszeresét jelöli a jövedelem minimumául. Hogy 4 szobás lakással bir ön, mi is tudtuk, de nem volt szükség bizonyít- nunk, mert a községi hatóság igazolta, hogy lakása után 8 frt adót fizet , minek ötvenszerese az önre jövödelemadóul megszabott minimum : 400 frt, — nem pedig — mint ön állítja 450 frt. Töredelmesen beismerjük azonban, hogy kötelességet mulasztónk, j — csakhogy nem azáltal, hogy elmulasztottuk az ön jövedelmét kivá- | nata szerinti csekély összegben tüntetni föl ?— (mert ez meggyőződésünkkel ellenkező hazugság lett volna), — de azzal: hogy nem siettünk kinyilatkoztatni, miszerint jövedelmi adóalapul önnél a törvényszabta | minimumot alkalmazni helytelen, minthogy ön tudomásunk szerint a szeg- zárdi bortermelők-, kereskedők- és ügynököknél a rósz termés-indokolta méltányossági tekintetek alá nem eshetik, lévén önnek évröl-évre nagy mérvben emelkedő borszállítási üzlete, és Palugyai bor-nagykere6kedő részéről gazdagon fizetett ügynöksége, — nem is számítva saját borüzletét, házbér- és egyéb jövedelmeit. A mi a biz. elnök ur eljárását és magaviseletét illeti, tartozunk az igazságnak azon kijelentéssel, hogy a törvény és a társadalmi illem korlátáit erélyes rendreutasításai közben sem lépte át, mig ön durva és fenyegető felszólamlásaival közbotránkozást idézett elő. Befejezettnek hisszük ezekkel az ügyet a sajtó terén, illetékes fórum úgy is a felszólamlás! bizottság lesz. Mégis megjegyezzük, hogy ha Fahrner ur jövedelmét kislelkü önzésből korlátozottabbnak vitatná: szolgálhatunk biztos számadásokkal. Szeg'árd, 1875. augustus 9. A szegzárdi jövedelem-adó kivetési bizottság tagjai. K ü 1 ö n í é 1 é k. — Lapunk mai száma, hogy a megyei életben előfordult érdekes eseményeket azonnal hozhassa, szerda,, helyett előtte vasárnapon jelenik meg. — Gyászmise, V-ik Ferdinánd királyért folyó évi augustus 13-án tartatott Szegzárdon a gyászmise. A megyei tisztikar, a főispánnal élén, a kir. bíróságok, a városi elöljáróság, a megyei gyűlésre összesereglett bizottsági tagok s a helybeli lakosság nagyszámban sereglett össze, hogy a végtisztelet adóját a boldogult fejedelem iránt lerója. A templomban számos gyertyáktól környezve állt a gyászravatal a kir. családi czimer, koronajelvények és babérkoszorúkkal ékítve. A gyászszertartás közben, a dalárda néhány tagja a Séner János ur által szerzett gyászmisét éneklé. — Időjárás. Folyó évi augustus 12. és 13-án oly rékkenő hőség volt vidékünkön, mely az idei forró nyáron is majdnem egyedül áll. — Mindkét nap felhőtlen ég mellett a nap oly pörkölő meleget bocsájtott alá, hogy a szölöfürtök, melyek a levelektől feddve nem s a napsugaraknak kitéve voltak, formaszerüen megsültek. — A kár nem jelentéktelen. — Mindkét napon a hév mérő délben és árnyékon -f- 28 R°-ot mutatott. — Vadászjegy mai napig az alispán által 250 darab lön kiadva. — Késedelem. Az uj mértékhitelesítő hivatal még mindekkoráig nem kezdte meg működését, a mi pedig a szüret közeledése folytán igen kívánatos volna. A késedelem oka, mint értesülünk, abban rejlik, hogy a kezelésre kiszemelt egyén vizsgatétel végett Budapestre utazott t ott megbetegedett. — Régi megyei szolga. Bencze Márton megyei szolga 50 év óta van a vármegyénél alkalmazva s helyét minden körülmények közt megállta. Daczára, hogy unokái is meglett emberek, még mindég katonás tartással délczegen ott áll a megye terem bejáratánál. Az alispán elismerőleg foglalta bele a legutóbbi közgyűlésnek benyújtott jelentésébe s a közgyűlés felkérte a főispán urat, hogy öt legfelsőbb kitüntetésre ajánlani szíveskedjék. — líeSíiiIdetett. Nemesitett búza-vetőmag. A folyó 1875. évben összes (155 holdnyi) búzatábláim nemesített magokkal voltak bevetve. Ebből: 47 hold iskola, mélyen szántva, holdanként 20 itcze maggal lO^'-nyi sorokba elvetve. Termése „el sö rendű“ név alatt tisztán megrostálva! vetőmagul általam pozs. mérőnként is árusittatik. :zz 108 hold szokott sűrűn, holdanként! 80 itczével, a tavalyi elsőrendű maggal vettetett be. Termését „m ásod rendű“ név alatt 10 pozs. mérőn alól nem árusit- tom. A búza áraknak bizonytalan hullámzásánál fogva az árakat ekként szabom meg: Az elsőrendű vékája kerül loco Gerendás 1 írttal többe, mint a 86 fontosnak vámmázsája az elküldés napján a pesti börzén az „Ellenőriben jegyeztetett. Pl. mikor Pesten a 86 fontosnak vámmázsája 6 frt, akkor Gerendáson az elsőrendűnek vékája 7 frt. A másodrendűnek pozs. mérője kerül loco Gerendás 1 írttal többe, mint 86 fontosnak Pesten vámmázsája. Pl. mikor ennek ára Pesten 6 frt, akkor Gerendáson a másodrendűnek pozs. mérője 7 frt. A búza zsákokban lepecsételve általam vasúton utánvéttel küldetik. A fuvart Gerendásról Csor- vásig (legközelebbi vasút állomás) pozs. mérőnként 10 kron, az uj zsák darabját 80 kron számittom, s a búza árán kívül utánveszem. A czimet és utolsó vasúti állomást (melyik vonalon ?)tisztán kiirni kérem. Gerendás, Békésmegye, u. p. Apácza, augustus havában 1875. Moki’y Sámuel. a siófoki fürdőt. Dolgaim miatt sok időt nem tölthettem e helyen; de e rövid néhány óra alatt is szemembe tűntek az ottani körülmények, a kényelmes-kényelmetlenség s több e félék. Szóljunk ezekről egyenként. Egyszer egy bölcskei ember szépen akarván kifejezni magát a szűk esztendő felett, igy szólt: az idén nagy bőségünk van a szükségben, a siófoki fürdövendég pedig elmondhatja: nagy kényelmünk van a kényelmetlenségben. És ez igy van valósággal. A fürdőhöz, homokos vidéken, bár fásitott helyen a Sió hiújától majdnem félórába kerül az ut. Meg lehet ezt tenni egy olyannak, kit a véletlen szerencse vagy a tö- möttebb erszény a vendéglő közelébe juttatott szállásra; de a ki a város másik részén kapott szállást, ez azután izzadhat, még a tisztátalan ut- czákon keresztül czélponthoz jut s szerencsésnek tarthatja magát, ha egy órai várakozás után hozzáfoghat a fürdéshez*; nézzük mint történik ez? Jegyet vált a halandó egy fürdőre 35 krajczárokért s ezért kap egy deszka kabint, melyben az ülőhelyet egyetlen egy deszka-padocska képezi. Ez az egész bútorzat, ha csak a deszkázatba vert néhány koporsó szeget s az ezeknek átelleuében akasztott tükröcskét az aláhelyezett fésű- és hajkefével bútorzatnak nem képzeljük. No de mind ez tűrhető vidéki emberre nézve, fővárosi kényelmet nem keres itt senki, — nincs a vidéki ahhoz szokva, — különben is ez egyszerűségét pótolja a nagyszerű kilátás, a Balaton tengerzöld ragyogása, a gyönyörű vidék pano- rámmája s a lágy ringatással kínálkozó hullám. Menjünk tehát! Lelépünk a lépcsözeten a fürdöház végénél — mert a következő helyiségnek (Siófokon fürdöház) három — jobb — bal — s Balatonfelöli lejárása közül, ez a leghasználatosabb. Lelépünk a vizbe, me]y itt bokáig ér. Az igaz, hogy gyönyörű tiszta feneke van ; de a viz fenekéről azonnal más vonja magára figyelmünket t. i. a vetkőző háztól j óbbra lubics- koló hölgysereg a maga fürdői kantusaival, melyek a női térmet- nek minden idomát csábítóan tüntetik elő. Én megvallom, nagyon elbámultam azon non chalance-on, a mivel Siófokon a két nem egymás közelében fürdeni sz okott. No de a fraterisálás korunk jelszava s a vetkőző helyiség tulajdonosának érdeme. De most veszem észre, hogy még csak bokáig vagyunk a vízben s antoniusi termetünket (?) bámulat tárgyának tettük ki. Csak beljebb-beljebb, míg beérünk a fürdésre alkalmas helyre, hol az ember már úszni is képes, majd annyi utat tettünk I meg, mint elindulásunktól a vetközöhelyhez érésig, — a gyalogolás tekintetében tehát bátran felvétethetjük magunkat a füredi verseny gyalogolok közé is, hiszen a ki 3 évig Siófokon fürdik —az előtt, ha gyalogolni nem tudott is — a 4-ik évben a gyalogversenyben első díjnyertes leend. No de, annál édesebb valami: minél többet fáradunk érte és csakugyan minden fáradtságunk bőségesen kártpótolva van, ha egyszer czélhoz értünk, az az, ha vízben kényelmesen lubiczkolhatunk és a magyar tengernek ringós hullámzását körülünk érezhetjük. Ezt az édes érzést leirni nem lehet. A legnagyobb kényelem van tehát a sok kényelmetlenség után. Jaj! de a ki valahova bement: ott mindég nem maradhat, — visz- sza is kell térni (hiszen még a sírban sem akarunk örökké maradni), de mint történik ez a visszatérés ? két mód van erre nézve. Egyik az, hogy ha te nyájas olvasó, ha véletlenül nő vagy s kiakarod tenni magadat ’a kiváncsi férfiszemeknek s a biztos meghűlésnek: akkor sétálgatsz kifelé még öltözödhöz nem érsz, — vagy ha ezt tenni pirulsz: akkor nincs más mód. mint termetedet vizalá rejtve, kígyó módra mászni legalább is 100 ölnyi távolságra, mely munka azután feleslegessé teszi a fürdés után való mozgást, mert mire igy visszaérsz, újra ki vagy izzadva. . De hát kérded szives olvasó, nemiehetne e a dolgon segíteni? Lehetne bizony egy kis költséggel, mi busásan kifizetné magát és pedig a fürdéshez járás nehézségeit, meglehetne szüntetni omnibussal, mely minden negyed órában indulhatna a nagy vendéglőtől reggeli 8—12 és délutáni 4—8 óra között s csekély díjért be- és kiszállítaná a vendégeket, a vizbe a be- és kijutási kényelmetlenségét pedig meg lehetne szüntetni vagy a vetkőző helynek belyebb tétele, vagy pedig a két nem fürdőhelyeinek akár teljesen, akár egy magas deszkázattal való elkülönítése által. Nem hiszem, hogy az intézkedések elsejét mindegyik nem, az utóbbit pedig a szép nem ne fogadná örömmel. Szólnom kellene még a társaséletröl, a szállásokról, szórakozásokról, a fürdői élet mibekerüléséröl, az itt működendő színtársulatról; de tudósításom úgy is hosszabbra terjedt szándékomnál, — lehet, hogy ezekről — ha még e nyáron ide vetődöm — más alkalommal. Kaposi.
