Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1875-07-28 / 30. szám

lünk közölni szíveskedjenek, hogy igy mi megyénk ez évi termelő vi­szonyainak hü képét terjeszthessük a közönség elé, sikertelenek marad­ván, kénytelenek vagyunk tudósításunkban csak azon körre szoritkozni, mely előttünk közvetlen tapasztalataink alapján ismeretes. Igaz, hogy Tolnamegye már kezdettől fogva azon 5 megye közé soroztatott, mely- lyel a természet ez idén leginkább éreztette mostohaságát, még is nem lehet állítani, hogy a termés, legalább Szegzárd és vidékén kivétel nél- kül rósz lenne. Vannak egyes birtokosok, különösen, kik az ugarrend­szer szerint művelik földjeiket s a földnek á kiraerüléstöli megóvására gondot fordítanak, hogy középszerű terméssel dicsekedhetnek, még is ál­talában az eredmény a középszerűn jóval alól maradt. Ez áll a gabna- nemüekre, mig a kukoricza és krumpli, mely hivatva van a hiányt pó­tolni, semmi kívánni valót sem hagy hátra. A mi most már vidékünk legfőbb jövödelmi forrását: a szőlőt illeti, az még mindig igen kecseg­tető, ámbár ennél is azon ominosus és fokozatos csökkenés van folya­matban, mely ez évben majd minden terménynél, mintegy rendszeresen bekövetkezett. A tavasszal anynyi borra volt kilátás, hogy a szőlősgazda aggódva vette boi’dókészletét szemle alá. Most már majdnem biztossan állíthatni, hogy leszámítva egy pár új ültetés szőlőt, mely rakva van für­tökkel, a legtöbb csak jó középtermést igér. Hozzávéve, hogy a szegzárdi hegylánczczal összefüggésben levő várdombi, nánai,* öcsényi, de- csi, pilisi, alsó-nyéki, báttaszéki és bátaí határban levő szőlőket többé kevésbé a jégverés is pusztította, az összes termés, még azon alól is foghat kiütni. Szegzárdon, de leginkább Báttaszéken, mely községet a jégverés is leginkább érte, gyenge zölarothadás is van folyamatban. Időjárásunk, mely julius közepén gyakori erős záporesökben volt gazdag, a pár nap óta beállott erős felszél folytán, kezd száraz jelleget felvenni, a mi, hogy állandó legyen, igen kívánatos volna, mert szőlő, kukoricza és krumpli el van látva elegendő nedvességgel, a nedves időjárás ellen­ben a gyéren kiültött és betakarított gabnanemüek romlását volna képes előidézni. — A szegzárdi népbank évi közgyűlése ez önsegélyző egylet mű­ködésével teljesen meg volt elégedve s az elnöki jelentés örvendetes tu­domásul vétetett. Megválasztattak: alelnökül: Stokinger János, ügyvédül: Eötvös K. Lajos, választmányi tagokká : Adler N. János, Tausig Lipót, Babits Mihály, Csötönyi Pál Grunner, Leitersdorfer József, id. Ferdinand Antal, Hayt Gábor, Angyal Ferencz, Katzenbach Lajos, Bóvári Ferencz, póttagokká: Ferencz J ózsef, Debulay Antal, Samu Péter, számvizsgál- lóknak: Straszky Károly, Krón Sámuel, Leitersdorfer Mór, póttagokul: Kamarás Fülöp és Morvay Károly. — Tánczvigaloin. A tolnai nemzeti casinó saját helyiségeiben fo­lyó, évi augusztus hó 15-én tánczmulatságot rendez. Kezdete 8 órakor. Belépti díj 1 frt. Családjegy 2 írt 50 kr. — Ismét egy áldozat. Folyó hó 26-án a szegzárdi kir. járásbíró­sághoz Tolna község bírája távirati jelentést intézett arról, hogy Tar- nóczky Simon tolnai lakos a régi Dunaág melletti domoklási csárda kö­zelében „egy lyukban agyonütve találtatott.“ Az azonnal fogana • tositott nyomozás és t.-széki bonczolat azonban — mint értesülünk — a rémes gyilkosságról keringett hireket oda redukálta, hogy nevezettnek halála nem másak bűnös tettének, hanem vagy a nevezett vigyázatlan­ságának, vagy pedig a szerencsétlen véletlennek ^vétkezése. Az eset részletei következők: a dokomlási révésznek mások figyéhneztetése foly­tán tudomására esett, hogy a tolnai Dunaágban egy hullát hoz a viz a rév felé ; a révész csolnakba ülvén, az időközben a viznek^Tolnamegye felöli partján a füzgalyaltban fennakadt hullát felkereste, a nyakára erő­sített kötélnél fogva a partra húzta és ott egy rögtönözött sírba eltemette. Gondoskodása arra is kiterjedt, hogy a sírra keresztet tett, de arra nem, hogy az esetről jelentést tett volna. Mint mondja, azon hiszemben volt, hogy ez egyike a budai nagy zivatar áldozatainak s ha valaki keresi, a keresztről rá akadhat. De a hulla kifogásáról a fama közvetítésével az elhalt rokonai kiket a szerencsétlen egy hét előtt hagyott el s kik hosszú távolléte raiat már aggódtak — értesülvén, a hullát kiásták és a rajta levő öltöny-darabokról Tarnóczky Simonra ismertek, az o szlásnak indult hullán észlelt felületes sérüléseket pedig erőszakos tett nyomainak vélték, mit azonban az orvosi vizsgálat megczáfolt, mert a hullán levő felületes börsértések csak nevezettnek halála után a vizbeni ide oda ütődés folytán keletkezhettek, a halál oka a vízbe fulás volt. Az elhalt egyike volt a tehetősebb földmiveseknek. — Heti piaezi ár Szegzárdon, 1875-ik évi julius 24-én. Gabna félék. Búza: 5 frt 25 kr. Kétszeres: 4 frt. Bozs: 3 frt 50 kr. Árpa 2 frt 40 kr. Zab: 2 frt. Kukoricza: 2 frt 50 kr. Liszt. Finom liszt: 12 frt. Zsemlyeliszt: 10 frt. Fehér kenyérliszt: 9 frt. Barna kenyérliszt: 8 frt. Zsúp: 12 frtjával 16 kr. Alomszalma: 15 frtjával 13 kr. Széna: 10 frtjával 31 kr. Széna. Kötött: 3 frt 20 kr. Kötettlen 3 frt. Tűzifa. Cserfa: 16 frt. Tölgyfa: 14 frt. Puhafa: 9 frt. Hús. Marhahús: fontja 24 kr. Só: fontja 8 kr. Lámpaolaj: fontja 28 kr. Bor. Ujbor itezéje: 20kr. Öbór: itezeje 24 kr. Ser: itezéje 16 kr. Gyertya. Steárin gyertya: fontja 66 kr. Fagygyugyertya: fontja 36 kr. Zsír. Marha zsir: fontja: 60 kr. Sertvés zsir: fontja 60 kr. Szalonna: fontja 50 kr. Szerkesztői izenetek. Dubnitzky László urnák. Hőgyészan. Bocsánat! önnek neve tévedésből a fél­évi új jegyzék készítése alkalmával kimaradt. Mai naptól kapja Ön az elmaradt példányo­kat s intézkedtünk nevének bejegyzése iránt. Grubiczy Géz amurnak. Budapesten. Szives Ígérete teljesítését várjuk. Szekszárdi Állami LevJNr Felelős szerkesztő: Boda Vilmos. Értesítés. Szegzárdon a Széchenyi-utczában 1085-ik szám alatti házban két lakás és egy bolt bérbe adandó. — Bővebben értekezhetni Mayer János, háztulajdonosnál. (39. 1—3.) . A. ^ A ^ ▲ A m. a. A. ^ ^ a Értesítés. Szegzárdon a Széehnnyi-utczában 641-ik sz. alatti házban egy emeleti lakás bérbe adandó. — Értekezhetni Konstanczer Ignáez háztulaj- 0 41. (1-3.) O o donosnál. zik a képviselőjelölttől, a hivatalra pályázótól, a perlekedő polgártárstól, sőt még a férjhezmenni akaró hajadontól is, hogy mennyi pénze van? Ha pénze nincs, bármely nem és társadalmi osztálynak legyen is tagja, elmehet oda, a hol a part szakad. Na most már miként mondjon le valaki az élet egyetlen rugójá­ról, hogy egy olyan képzelgő tervnek kiviteléhez járuljon. Ilyén bolondot, ugyhiszem Bartinai ur, keveset fog fogni. Ez az egyik terv, mely a szegzárdi legelöfelosztásra vonatkozólag felmerült, de ezenkívül van ám még sok, melylyel sorra akarok foglal­kozni, mert hát a czibk czíme megvan, ahhoz kell alkalmazkodnom, de meg a tárczaczikknek is okvetlen ki kell egy nyomatott hasábot adni 8 igy akár tetszik, akár nem, én még félhasábon át a marhalegelö fel­osztása körüli terveket fejtegetem. A másik terv, na az még furcsább. Vannak sokan, igen sokan, a kik azt a Chanaán földjét, úgy mint eddig volt, megakarják tartani marhalegelönek. Persze ez igen jól esik annak, ki ahhoz a legelőhöz semmi jogot sem formálhat, de azért con amore használhatja. Idefogad vagy tiz pár lovat vidékről bérbe s kézzel foghatólag de­monstrálja, hogy a törvény oltalma alatt annélkül, hogy tolvajnak kelle­ne lenni, jövedelmet húz más birtokából. Megvallom őszintén ez a terv genialis voltánál] fogva leginkább tetszik nekem, s ha én reám bíznák, én a sarjadozó füvet már Szt.-György napján lelegeltetném, hogy ne is nöjjön utána más, mert ha van, az a társadalmi osztályok egy részét a dologtalanságra szoktatja s legtöbb lókereskedövé. válik. Tavasszal megveszi a lovat 50 írtért s ősszel eladja a bőrét 10 frtért. Van-e a világon briliansabb geschaeft! Ezért is szeretik anyian. A harmadik terv a külteleknek akarja a legelő nagyrészét oda­adni. Erről a tervről szakértői véleményem az álmoskönyv alapján, mely azt mondja: ludhust enni jó, —*az, hogy ez a terv a kültelkeseknek; jó. A negyedik meg háztulajdonosi minőségéből kiindulva, azt hiszi, hogy legigazságosabb lenne a beltelkeseknek adni a legelőt; mert hát bármikép csórálja-morálja az ember a dolgot: a ki benlakik a városban, az már csak több ember a kint levőnél s a mi a városi lakosságnak adatik, azt csak nem lehet a pusztai embereknek kezére játszani. íme a tervek egy része. Sajnálom, hogy nem folytathatom. De an­nak is meg jön az ideje. Most térhiány miatt bekell fejeznem czikkemet, de félre értések kikerülése végett kijelentem, hogy én nem vagyok az a vezérczikkezö _______ Bartinai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom