Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-07-07 / 27. szám
Szegzárd, szerda julius 7-én. Harmadik évfolyam 1875. 27. szám TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILÁP. Előfizetési díj: Egészévre . . . . .. . . 4 fj't. Félévre . . . - . . | . 2 frt. Megj den minden szerdán. Egyes példány ára 10 kr. Kiadóhivatal s Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. Szerkesztői iroda: Fejös-ház. Hirdetési díj: szám. Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. V. FERDINAND. (Született 1793. april 14-én, meghalt 1875- junius 29-én.) A megyeház s városház derült homlokzatára gyászlobogó vet. sötét árnyat, — fekete zászló leng országszerte minden középületen-. A nemzetnek halottja van: V. Ferdinand a jóságos király „atyai szive“ megszűnt dobogni. Hálás érzés az, mely nemzetlink kegyeletével a 26 év óta élőhalott király ravatalát megkoszorúzza. A magyar népfenség első királyi elismerője volt ő, — ez biztosítja felejthetlenségét. A magyar nemzetet szerette, nyelvét ápolta. Koronáztatásakor az országtól nyert hódolati ajándékot a magyar akadémia alapjára ajánlotta#fel. Ez első fejedelmi ténye jellemzi egész uralkodását. Kiható hódításai nem voltak: népének szivében hódított ragaszkodó szeretetek — Háromszáz évig száműzve volt királyaink ajkáról a magyar szó, — V. Fer-^ dinand nemzeti nyelvünkön nyitotta meg országgyűlését. Hivatalos nyelvvé emelte a magyart, s a törvényeket feloldá a holt latin szöveg bilincseiből akkor, mikor még megye is kevés volt magyar tollal jegyző Sztankovánszkynk példáját követő. Méltányolta a nemzet törekvését ős alkotmányának fejlesztésében, s midőn megértek a reformeszmék: gyümölcsüket nem tagadta meg kedvelt népétől, — szentesítette az 1848. évi alkotmányozó törvényeket. Itt magasul érdeme halhatatlanná, itt forrt össze neve örökre hazánk történetével. Az addig uralkodott családi és birodalmi politica visszahatást szült, megteremtette a forradalmat, mélynek élére állni vagy élét venni egyiránt erőtelen volt a jó fejedelem: lemondott teliét a trónról, és önkéntes számüzöttkéut visszavonult prágai magányába. A szabadságharcz gyásza őtet már nem, ifjú utódát még nem vádolta, s igy szerencsére a föltámadott és kiengesztelődött nemzet kegyeletes visszaemlékezését a megdicsőültre, és őszinte ragaszkodását alkotmányosan uralkodó derék utódához I. Ferencz József 0 Felségéhez amaz események nem zavarják. Az óta megszűnt V. Ferdinand a nemzetek történetének alkotója lenni, azóta csak ember volt. De ember a szó legnemesebb értelmében. Szeretett mindenkit, csupa szív volt, anyira, hogy midőn az utolsó években az aggkor megbénította akaraterélyét, környezetének folyvást ügyelnie kellett, nehogy a mindenkihez leereszkedő fejedelem pazar jóságával a tolakodók visszaéljenek. A jótétemény volt egyetlen ambitiója, a környezet szeretete volt öröme, hűségesen ápoló neje volt támasza. Áldásos élete derülté tette az ágyhoz szegző betegség nehéz napjait is az agg császár királynak, mígnem öntudatát veszíté a halál kínaiban, melyek átszenvedése után örök nyugalom derűje terült el ismét a jóságos arczon. Meghalt junius 29-én délután 3 óra 45 perczkor. A magyar nemzet hálája őrizze meg emlékét! A törvény és a magyar ember. Sajátságos jellemvonása az a magyar embernek, hogy a törvényeket csak addig tiszteli; mig azok személyes érdekeivel, kényelmével ösz- szeütközésbe nem jönnek. Bármily jó, üdvös, hasznos legyen valamely törvény: mindenki, kinek magán érdekeit sérti, ázsiai kényelmét megszorítja: minden lelkiismeretbeli furdalás nélkül igyekszik azt kijátszani. A kinek gyermeke nincs, az üdvösnek tartja a honvédelmi törvényt", de a kinek van — az, mihelyt kedves magzata eléri a katona-kötelezettségi kort — minden eszközt felhasznál, hogy a kedveskére az „untauglich" kimondassék. A ki viszolog a puskától, s nincs passiója zavarni az ártatlan nyu- lak csendes álmadozásait: az helyesnek tartja a vadászati törvényt. De a ki kedvencz duplájával, vagy hátultöltőjével nem pufogtathat derüre- borura az egész határban össze-vissza: az kacskaringós stylusban szedi le még a keresztvizet is a „jogfosztó“ országgyűlésről, s ha csak teheti lepnffant egy-egy nyulat a tilosban. Nálunk a legjobb törvény kijátszása is mindennapi dolog. Hát még azoké, melyekről nem valami nagy dicsérettel szólhatunk! Az államjövedelmeket megcsonkítani: a legközönségesebb polgári sport, melyet mindenki addig üz, a mig csak rajta nem kapják. Hosszas volna valamennyiről egyszerre beszélni, csak egy párt nézzünk meg a sok közöl. Itt van mindját a dohány-monopolium. Van-e Magyarországon olyan ember, ki a finánczot rá ne szedte volna ? Azt hiszem, hogy nincs. A dohány-monopolinm jelentékeny jövedelmet hoz az országnak. A csempészetre szigorú büntetés van szabva és még is .— csak az nem szív csempészett dohányt a ki nem akar. Mikor ezt a monopóliumot az absolut hatalom sok mással együtt ránk erőszakolta, midőn elnyomóink iránt pássiv ellenálást gyakorolni, a bennünket nyúzó beamtert, zsandárt, finánczot kijátszani, az idegen kormányt lehetőleg mindenben megkárosítani, az adót exeqntió nélkül meg nem fizetni mindenki hazafias dolognak tartotta: akkor — bár a lovagias magyar jellemmel ha tán nem fér is össze — nem lehetett a kárhoztatás kövét rádobni senkire sem. De most: midőn saját nemzeti kormányunk van, midőn a mit fizetünk, azt saját magunknak fizetjük: most — mondjuk ki nyíltan — az efféle dolognak haza fi at lanság a neve. Ott van a bélyeg törvény. Megvallva az igazat, bizony nem valami kényelmes dolog mindennemű hivatalos irományainkat, folyamodásainkat, adásvevési szerződéseinket a drága bélyeggel tele raggatni: de mivel az országos törvény rendeli úgy, — saját hazáját csalja meg mindenki, ki bélyegcsonkítást követ el. / -- jfL Es pedig hányán varinak ilyenekj A bélyeg törvény meghatározza, hogy a hivatalos iratok minő bé- lyeggel láttassanak el. Föl is ragasztjuk a bélyeget mindannyiszor, valahányszor csak legkisebb okunk is van attól tartani, hogy rajta kapatunk. De ha tudjuk, hogy hivatalos iratunk csak a szomszéd jó barátig megy, ki sokkal na-
