Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-12-29 / 52. szám
52. szám. Szegzárd, szerda deczember 29-én. Harmadik évfolyam 1875. ■ a ■ a luZLOIT TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési díj: Egészévre ..............................4 frt. Félévre . ....... 2 frt. Megjelen minden szerdán. Egyes példány ára 10 kr. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchényi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskot' 30 kr. Előfizetési felhívás a „Tolnaniegyei Közlöny“ 1876-ik évi folyamára. Ismét egy gondterhes nehéz év vonult el a nemzet feje felett. — Kormányok, nagyszabású államférfiak léptek le a politikai élet küzdteréről, hogy helyeiket másoknak, kikre tán hasonló sors várakozik, engedjék át. A kedvezőtlen nemzetgaz- dászati vis zonyok, a rósz termés, a pangó kereskedelem s a féktelen uzsora nem egy jóhirnev.ü gazdát, kereskedelmi czéget, egyletet és vállalatot sepertek le az élet színpadáról. A megingatott közhitei szülte annyagi romlás borús árnyékot vetett a szellemi tevékenység, a haladás eszközeire is és onnét is meg- kiváná áldozatait. Szóval kedvezőtlen körülmények megtördelték az égre nyúló magas fák sudarait, melyeket a politica, vállalkozás és haladás ültettek a nemzeti földbe. Mi a viharos korszak csapásait sértetlenül álltuk ki, mert kicsinyek valánk. Az egyetlen vihar, mely szerény alacsonv- ságunkat felkereste, nem volt eléggé biztos alapon, hogy ártó szándokát velünk éreztethesse. S most üde erővel, törhetlen szivósággal állunk ismét a térre, nemhogy alkossunk, mert arra képtelenek vagyunk; de hogy éber figyelemmel kisérjük mindazt, mi a közélet terén ily tényezőkép szerepelni alkalmas s azokat nem a mi csekély erőnk, de a sajtó, a nyilvánosság elismert hatalmával támogassuk. Ily feltevéssel indítjuk meg lapunk negyedik évi folyamát,. Semmmit sem Ígérhetünk olvasóinknak, csak a minden titkos ambitiótól ment böcsületes jóakaratot s ezen egyetlen, de kétségbevonhatlan tulajdonunkkal fogjuk a megyei és községi élet, társadalom, tanügy és közgazdasági élet minden mozzanatát megvilágítani. Ha ez elég: akkor megérjük a lap léteiének ötödik évét is; ha nem, leszállunk jeltelen sírunkba s elengedjük még a tartatni szokott necrologot is. A szerkesztőség. Előfizetési feltételek: A „Tolnamegyei közlöny“ 1876. évi negyedik évfolyamára. 1876-ik évi januártól 1876-ik deczember végéig s így egészévre 4 forint, — 1876-ik januártól—junius végéig, vagy is hat hóra 2 frt. A kiadóhivatal. Önálló magyar vámterület. Megkeresés folytán örömmel adunk helyt az önálló magyar vámterület érdekében, azok híveihez a „Pesti napló“ és „Nemzeti Hírlap“ szerkesztőségei által intézett felhívásnak. (Vége.) Nem kevésbé mint az államkincstárra károsnak bizonyult a vámközösség a magyar nemzetgazdaságra nézve. Minden belföldön termelhető czikkre vetett vám védvám természetével bir, a mennyiben a külföldi árut a vámtétel összegével megdrágítja s a belföldi termelőnek a piaczot a vámtarifa határáig biztosítja. Az átörökölt s közössé tett osztrák vámtarifa Magyaroszág meghallgatása nélkül s kizárólag az osztrák nagy-iparosok igényeinek tekintetbe vételével keletkezvén, az osztrák iparezikkeknél nem csak a financz- várnokat, de határozottan védvám ételeket foglal magában. Ezen védvám gyakorlati hasznát kizárólag az osztrák gyári ipar vette, mely két évtized alatt s az utolsó pénzválságig rendkívüli lendületet nyert, mig- len Magyarországon semmiféle ipar nem keletkezhetett mert a magyar piacz védtelen át volt eiigedve az osztrák termékek behozatalának. Ausztriának a nagyobb töke mennyiség, az u, n. bank bő hitelforrása, az olcsóbb kamatláb, a képzettebb munkaerő. monopóliumot biztosítottak a magyar piaczon minden ipar terményére vonatkozólag s a magyar vállalkozó pénzhiány és hiteldrágaság folytán mindannyiszor kénytelen volt üzletével felhagyni, valahányszor az egyenlőtlen harezot megkisérté. De nemcsak, hogy Magyarországon gyárak nem keletkezhettek s ha keletkeztek, megbuktak: a hazai kis-iparosok az u. n. mesteremberek is elveszték keresetük nagyrészét. A vasutak kiépülvén, az osztrák gyári terményeket olcsón elszállítják mindenhova az országban , hová azelőtt el nem hatolhattak s a városokban a kis-iparosok tömegesen elveszték kenyérkeresetüket a nélkül, hogy módjukban volna munkaerejüket a nagy ipar terén érvényesíteni. A nagy hódítás,tehát, melyet az osztrák gyáripar a múlt évtizedekben a magyar piaczon tett a magyar városok rovására s a fejlődő polgári elem megrontásával járt, a haszon pedig, melyet a kisiparosoktól elvett, az országból kivándorolt. De nagy kárával volt a vámközösség és az osztrák iparosoknak adott védvám az összes magyar közönségnek is, mely mint fogyasztó leginkább az osztrák áruk vételére volt szorítva. — Mert minden irtot, melylyel a védvám folytán az osztrák gyáros drágábban adta nekünk czikkét, a magyar fogyasztó fizette meg anélkül, hogy a gyáros e nyeresége az országban megmaradt s adóképességünket növelte volna. A fogyasztó érdekében tehát a közös védvám nincs, mert az sok iparczikket olcsóbban vásárolhatna, ha önálló vámterület mellett a külföldi vagy osztrák áru olcsóbb financzvámtétellel rovatnék meg a magyar határon, mint minővel most a közös vámtétel szerint megróva van. A hazai iparnak tönkretétele s a magyar piacznak osztrák áruk* kai tökéletes elárasztása végre eredményezték, hogy Magyarország kereskedelmi forgalma a legnagyobb mértékben pas- sivvá lön, azaz, bogy a hivatalos adatok szerint Magyarország osztrák és külföldi árukban évenkint sok millióval többet fogyaszt, mint mennyi értéket maga kivisz. Az utolsó kimutatás szerint 1873. évben Magyarország kereskedése 156 millió írttal többet hozott be, mint menynyi nyers terményt és egyéb árut mi Ausztriának vagy a külföldnek eladni voltunk képesek s tehát ezen differencziális összeget készpénzben vagy adóssággal voltunk kénytelenek kiegyenlíteni. Ha ehez hozzáadjuk az állam kvóta és kamatfizetéseit s a magánosok és intézetek által a külföldi tökék után az országból kiküldött összeget, mindenki előtt világosan meg van fejtve az oka, hogy miért évről évre kisebbedik a készpénz töke Magyarországon — s miért oly kétségbeej^ök a hitelviszonyók s oly rémítő és általános az uzsora. Mindnyájan szenvedünk tehát a vám és kereskedelmi szerződés következményei alatt: állam, mezőgazdák, kis-iparosok, nagy-iparosok, termelők és fogyasztók egyaránt, sőt még a kereskedők is, mert az általános nyomorban minden üzlet pang, vevőik elmaradnak s a pénz drágasága lehetetlenné teszi nekik az üzletben koczkáztatni vagyonukat. A mi a kereskedést illeti, a közös vámterület okozza, hogy nálunk a kereskedelem nagyobb mérvű fejlődése lehetetlen, mert kereskedőink nagy részt a Béesben központosuló nagy kereskedésnek puszta ügynökei, Budapest, mint az ország természetes emporíuma a közös vámterület folytán elesik azon előnytől, hogy a külföldi ezégek bizományi lerakatokat telepítsenek ide s ennek folytán Becsesei, mint világpiacz- czal nem versenyezhet. Vidéki kereskedőink is ezen. Becsbe központo-
