Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1875-11-10 / 45. szám

tteett. A 185 lóra szolgáló istállók hármas bolthaitAsra építvék, melyek vé<riir Öntött és valói an i»léss«*l kiállitottt vasoszlopokon nvugs/.mak és Ö “ I • O keresztvas rudakkal megerősí t vők; a Idő legénynek lakhelyül s/óigáló 20 —20 egyén számára felosztott termek mind a szabályszerű magasságra és szélességre építve, úgynevezett stukaturrul ellátva vannak. És hogy semmi tűzveszély ne élhesse, a padlások sűrű vasrácsozattal ellátott ab lakokkal bírnak, a padlá>ajtók kulcsai a városháznál fognak őriztetni; továbbá a széna, szalma, és más ily szükségletek fen tartására távolabb a fő épületektől bolthajtásos fészerek alapból újra építtettek, vasajtók­kal cs ablakokkal ellátattak ; a tiszteknek, altiszteknek, ezek iskoláinak és a szoká-os mestermülndyek számára lévén a kolostor épületében a szabályszerűen kijáió alkalmas lakás; ásattak ezenkívül kutak, kettős Bzivatyuzó csövekkel. Mind e munka mai napon befejeztetett s novem­ber hó 1-én már egy század hadimnak lakásul szolgáland ez épület, melyben egy egész század lovasság minden biáncliai, mint hal a vizben foghatnak élni, mert összpontossitva könnyen v> zényelhetök, szabálysze­rűen taníthatók, folytanosan gyakorolhatók leendnek s reájok nézve a rövid három évig tartó betanítás azon eredményt idézheti elő, hogy a j régi magyar huszárok dicsőségét, melyet nyolez. tiz évi, sö' nem ritkán élethossziglani betanítás által nyerhettek, három év alatt érhetik el, hogy mint amazok a küMleriségnek félelmet getjesztö ellenei, hires ma- j gvar huszárok leendnek. E munka ily szerencsés bevégzésénél az egész ! városi lakosság méltó a d csereire, kik az üdvös czél beismerése, az ál- dozathozás* ani buzgahnok és az épittésnél tanúsított hangya-szorgalmok által eszközlfk, hogy az ige testté lön és tanusitták igazságát koronás Apostoli Fejedelmünk jelszavának: „Unitis viribus“ egyesült erővel. De nem mulaszthat juk el, hogy egyesek kiváló érdemeit ne említsük; igy Róstnayer Ferencznek már a munka kezdeténél tanúsított buzgalmát szí­vós kitartással fdytatá Páuli György a város jelen.égi birája, annak bí­rói helyettese Bucher János, Geiger Flórián az épittész, Grósz Mátyás a munkásokra felügyelő és több mások, kiknek' közreműködése, erélyre és lelkiismeretes kezelésétől senki az elismerés adóját meg nem tagadhatja, sőt e sorok Írójával együtt szívesen meg is szavazza n indenki. Óhajtandó, miszerint e katona laktanya épittési példáját kövessék: Szegzárd, Báttaszéu, Bonyhád, Köle d és Fadd nagyközségek, mindegyik cgy-egy század számára, h >gy igy az egész ezred egy körben elhelyezve lévén, a Tolnamegyét illető lovasság központosítva; ;i három évi kötele­zett szolgálati idő alatt tökéletesen régi huszárok dicsőségéhez mérten, jól he tanittathassék. Ezen óhaj nyilvánítására méltán azt mondhatná bárki is: künnyii óhajtani, de nehéz azt kivinni ; honnan venni a költ­ségeket? Ere azonban feleletünk: mi sün áll a kivihetésnek útjába, csak a magas kormány és az országgyűlési majoritás azon czimnek, melyet zászlóján lobogtat „Szabadelvű majoritás“ megfelelően cselekedjék. Ugyan csak a szabadelvüség fogalmával ellenkezik, bogy a kato­naság állandó szállásolási terhét folytonosan a honpolgárok csak egy bi­zonyos osztálya viselj**, a többi osztályok p"dig e nagy tehernek csak egy részecskéjét se érezzék. íme a szabadság és egyenlőség oly fennen hirdetett és magasztalt eszméit mennyire tagadja a jelen gyakorlat, midőn némely szegény vé­letlenül csak egy házikóval és abban egy istállócskával bitó polgárnál többszín* megfordul éven át a házi ura* játszó vitéz, midőn az ezer hol­dakkal I-iró földbirtokos ily vendégszeretetet nem kénytelen gyakorolni, mert nem is gyakorolhatja, mivel a katonai betanítási kellékeknek ily csapat e'forgácsolás meg nem felel. Azonban a pénz azon általános ki­egyenlítő lévén, melylyel minden terít- k a legkisebb elemekig és a leg- méjtányosb arányban szétosztathatnak, ennek segélyével az osztó igaz ság szerint a terhek is arányosíthatok; hozzon a magyar törvényhozás oly törvényt, hogy a katona szállásolási teherben mindenki részt venni tartozik az által, hogy e czimen kiszámított szükléglet fedezésére min­denki vagyona arányában adóképpen fizetni tartozzék; az ekkép begyíi- lendö pénznek egy részéből javíttatnék a szállást adó polgárnak dija, a másik részből pedig az illető községekben a megyei hatóság felügye­lete alatt épittetnék a még hátralévő Öt laktanya; ily törvénynyel egy vágással megleendve oldva a gordiusi csomó, m ly megoldással ismét közelebb leendnénk a szabadelvüség valósággá alkotásához. Vajha ezen itt ecsetelt eszmék ne sokáig legyenek kénytelenek a pium desideriu- utok országába tartozni! P. J. Szántó, 1875. november 3. Tisztelt szerkesztő ur! — Vidékünkön az őszi vetegetés befejez­tetett, bőt a korábbi vetések szépen ki is ket-k s a többször meg meg újuló csendes esőzések jótékonyan hatnak vetéseinkre és mint látszik, régen volt már ily szép az őszi ve-és, mint az idén. Ugyan ránk is fér e egy jó termés; mert az idei vajmi vékonya,!) ütött ki. Egy kis kukoriczánk vo na eladó, de ennek épen nincs ára. A piaczon 1 frt 60 krért kéregetilt iiierejét. S >kkal okosabban teszik gazdáink, haakuko- riczát házi fogyasztásra megtartják s helyette az árpát és zabot adják el. Ezeknek meglehetős az áruk. A kukoricza ára részben azért áll ily alacsonyan, mivel az idén sok gyümölcs teremveu, szesz-égetésre ez utóbbit használják, a kukoriczát pedig mellőzik; — részben pedig azért, mivel némely vidéken irányon is bőven termett. Mint hallom, Műi aköz­ben egy uraság vágy 4(X)0'X) mérőt tud eladni. N i ez, ha nem drága is a kukoricza, szépen pénzel belőle. — Borunk szépén lett, sót némely gazdának side is. Ara nem igen van, 3 írtnál többet nem igen fizetnek alsójáért. — Népünknek a többek között azon hibája is van, hogy a szőlőt megérni nem h *gyj;i, hanem szeptember elején már neki esik a szedésnek s igy van aztán jó bor helyett vaczkora. — A pálinkafőzés most virágzik, van szilva és törköly elég. Csak aztán gazdáink az idén fizott jó pálinkát tennék el — legalább egy részét — jövőre is és ne pocsékolnák, .el, nehogy hr.marjában az Iczfk zsidó spivitusára szorulja­nak, a mi elő zői* méregdrága, másodszor egészség ölő. Egyébiránt semn iféle szeszesital nem egészséges. Jól mon Ha az „Egészségi és élet­mentési Tanácsadó“, hogy: „A bír megoldja a nyelvet, a sör durvít, a pálinka butit, a kávé ph-tykázóvá, a ezukrosviz ízetlenné tesz, a punts he\í, — a természetes forrásvíz, üdít és eiösít.“ Hogy az Isten az idén egy kis böszürctet adott, ugyancsak fel­használja az alkalmat a fiatalság; egyre másra lakodalmaznak, dáridóz- nak és vei\ekeszuek. Na de az már a magyarnak vérében van, hogy ha egy kissé többet iszik a k< Hetinél, szeret dulakodni és erejét próbálgatni. Hiszen egy kis ártatlan huza vona megjárná, ez pótolná a tornászatot (?; hanem biz legtöbbnyire beütött véres fej, vagy elütött oldalborda a vég­kimenetei. Egy értelmes úri emberei beszélgettem egyszer népünk ezen rósz természete felöl s ö azt monda: „Hagyja barátom, majd ki- fonják magukat s annál jobbak lesznek“. Eitve természetesen a jövő generátiót. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Szabó Mihály.*) Elmefullalás a megboldogult reál- és kereskedelmi intézetről. \J o Tolna, 1875. november 4. Ki ne emlékeznék vissza a tolnai reál- és kereskedelmi iskolának megnyitását hirdető „.értesítés“ lelkes soraira? Tisztelt szülök! (ily elérzékenyittóleg kiált fel a most már tanárrá avancirozott okleveles néptanító) ugy-e bár gyermekeit* k j vöjc szivete­ken fekszik? Ila biztos alapra helyezni szándékoztok, ha a szülői ag­godalom e terhes felelősségtől szabadulni óhajtotok: itt az idő és alka­lom! Ne késedelinezz'tek egy porczig se! Ha az alkalom egyszer eltűnt —- úgy az"visszavarázso'h itlan! A népnevelőéről m agasabb műveltségre áthidaló terv kivitele sok, igen sok áldozatot követel. Azonban a gátló akadályok mind le leondenek küzdve. A bölcsesség köve“ gyem eke­itek számára— meglesz! Csak, csak is — áldozatkészségetektől függ az 1 Es uram! találkozott gyermekeit határtalan szeretettel ölelő szülő, ki e csabiito szavaknak hjt.ejt adott! Az ajiák maguk ez intézet létrehozá­sára „k,orteseknek“ álltak be. Házról házra jártak. Minden más tanintézetet átía.ikKul halmoztak eb Szájokból lávaként hömpölygő nyomói érveik még sajat kevelv, hitetlen fejemet is — meghalták. De kérdem: létezik-e a földkerekségén gyermekei üdvéért dobogó atyai, vagy anyai szív, mely vérei jólétéért hozandó áldozatoktól visszariadna? A minden oldal­ról özönlő áldozatkészség megtenné gyümölcseit. „Az ige sok vajúdás után — megtestesült.“ Az aj reál — és kereskedelmi iskola october 5 én a nyilvánosságnak lön átadva. I tenein! mint lábadtak könnyekbe sze­meim, midőn e szerencsétlen vajúdás közepette megsziuemlett tan épület tetejéről lengeni láttam a háromszinü zászlót! „Fiaim — gondolám ma­gamban —- itt e helyen bevezettetnek a tudomány küzdterére. Itt avat­tatnak majdan fel védő szárnyaim alatt a tudomány harezos: ivá. Három év letelte után, mely időköz alatt takanékosságom a busásan szerzett íidcrcket gyümölcsözőkké tenni parancsé ja, nagvobb teher el­viseléseié érzendem magamat képesnek, ha gyermekeim kitünöleg meg­kezdett tanulmányaik folytatására vállalkozandnak. Elégedettségem fiaim jövőjét illetőleg a l-gmagasabb fokra hágott. E biztató gondolatokkal ébredtem es nyugodtam! bájdilon! ez édes álomban nem sokáig rin- gatództun. Megboszulfa magát rajtam és többi szülőkön a közmondás ama kérlelhetlen igazsága: „Olcsó búsnak hig a leve.“ A csalékony álarcz, mely büverejét az aggódó szülői szivekkel io érezte te, irgalmatlanul lerán'atott! Tolna- és B iranyamegyék tanfelü­gyelője értesülvén ez intézetnek kiil és beltulajdonságaí nélkülöző hi­ányos szervezetéről: a városhoz intézett átiratában annak rögtöni bezá­ratását rendelő el. Rósz jel! gondoltam magamban. Reményem foka, mely oly magasra fel, — most már a zérusra szállott alá. Értesültem ugyan a sok lótá-s-futásról. És mi volt ennek eredménye? mi volt a Budapestre es Becsre való fel-es leutazásnak? Az, hogy az egész alreál és kereskedelmi iskola — megszűntnek nyilváníttatott. Még elnevezésé­től is megrabol.atott; csak a kerej-kedésre készülődő inasok (vagy ha jobban tetszik tanonc/.ok) számára magán intézetté alakíttatott át; ez intézet további látogatása a 12 ik é\et még meg nem haladt, tehát a rendes népiskolákra kötelezett gyermekek részére szigorú meghagyással lón eltilti a ! -Maga ez intézetnék a tanári vizsgálás szigorával meg nem *) köszönjük a jó tanácsot, majd gondolunk valamit. A. szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom