Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1875-09-15 / 37. szám

ral szóba ereszkedni vakmerő, azt jegyzé meg, hogy a ki nem tudja a tanügyér, mint itteni földesúri képviselő, mint iskolai kegyur, és mint itteni közbirtokos közti szt.-háromság viszonyait: az ne szóljon a dologhoz. Az iskolai kegyur tartozik a leégett iskoláért kárpótlással; mint közbirtokosra pedig kivetjük a tartozási illetéket: s Indítványára határozatba ment, hogy mig a földes- és gyámur a követelt 25000 frt kárpótlást meg nem adja a község: a polgári iskolaalapításához nem fog. Ama bokros állításoknak részemről visszautasítása után, sajnálatomat nyilvánítván az iránt, hogy a tanügyér-földesur, az 1868. 38. törvényt saját itteni uradalmában sem birta még eddig — egy a polgári vagy gymnasiális iskola felálittásával végrehajtani. Ez onnan van, hogy mig a tanügyér földesur Földvár anyagi javadalmaira négy közege u. m. gazdasági, számtiszti, jogügyi, jószágigazgatói osztálya által ügyeltet, enynyi bába közt a szellem gyermeke: az iskola elvész, mert ezen négy osztály hosszas görebén ment keresztül ama februári leirat is a tanfelügyelőibe, mely végül semmibe lyukadt ki. Utóbb megtekintém a városi adókönyvben, hogy a 18500 frt egyházközségi adóból mennyi van Cholnoky ur kegyéből a földesuraságra kivetve! Mindenféle községi adó 790 frt

A ministeri leirat azért nem akar a maga uradalombeli iskolákra többet áldozni, mert úgy mond, ezen egyetemi alaphoz tartozó birtok jövedelmei csak az egyetem szükségleteire fordíthatók. Ajáljuk a pesti egyetem orvosikarának megvizsgálni, a mágocsi, vaiszlói és keéri erdőirtásokkal miként történik a gazdálkodás. Dana-földváron az urasági 855 hold bérlet hirdetésében kimondatott, hogy a bérlő albérletbe ki nem adhatja; a bérlő kegyencznek mind a mellett megadatott az engedély, hogy a földet albérlők által kicsigázhassa. A vizsgálat eredménye meglepő dolgokat mutathat fel.

Höke Lajos*

Különíélék.

— .4 kisasszony napi estély, mely a szegzárdi alapnevelési egylet kisdedovodája javára folyó évi September 8-án műkedvelők által ren- deztetett, egészen czéljának megtelelöleg folyt le. Szerencse, hogy báró Augusz Antal urnák, ?z alapnevelési egylet elnökének közbenjárása folyj- tán sikerült az egyletnek a nagyvendéglő termét díjtalanul megkapni^ mert különben az estély a casinó nyári helyiségeiben lett volna megr tartva, ez pedig egyátalán képtelen oly óriási közönséget befogadni, mint a milyen az estélyt látogatá. A rendezőség nem lévén ily roppant látó*

gatottságra elkészülve, (legalább ezt kell következtetnünk, a mi nem ke. vésbé hiba) feladatával nem tudott megküzdeni. A hiba kutforrása ott kezdődött, hogy az ülőhelyek nem számoztattak s nem voltak kellő szám. ban felállítva. A ki előbb jött leült, a később jövök, legtöbbnyire nők, állhatták összeszorítva a terem valamelyik zugában két óra hosszat, ha nem akadt oly udvarias férfi, ki ülőhelyét átengedni vagy székekről gondoskodni elindult, a mi legtöbb esetben nem sikerült. Az egyes darabok közti időközök előttünk ismeretlen okokból, anynyira nyúltak, hogy a közönség kénytelen volt a műkedvelők „iránti tekintet félretetelevel türelmetlenségének jeleit adni. A színpad előtt felállított zongorát egy 30—40 tagból álló gyermeksereg vette körül s nem volt a ki őket csendre intette, vagy alkalmasabb helyre távolította volna. Mindezeket kénytelenek voltunk elmondani, hogy jövőben hasonló kellemetlen epi- sódoknak lehetőleg eleje vétessék s hogy a talaj, mely úgy szólva, valamennyi jótékony intézetünknek tápanyagot nyújt, minmagunkból kifolyó okok folytán terméketlenné ne váljék. Na de az ily apró kellemetlenségekért bőven kárpótlást nyújtott a tekintet, mely a közönségen végig, tekintő szemlélő előtt feltárult. A díszes nagyterem soha, vagy legalább is kevés esetben fogadott magába oly díszes közönséget, mint ez alkalommal. Szegzárd és közvetlen vidékének szép női közönségé adott találkozót egymásnak. A jelenlevők száma megközelítő az ötszázat s igy a kisdedovoda közel 400 frt támogatásban részesült. A mi most már az előadás lefolyását illeti, annak átalános jellemzésére a „sikerült“ szavat alkalmazzuk. A sorozat szerint Barabás Miklós „a meny megérkezése“ czimü festménye után alakított kisdedképletnek második helyen kellett volna következni, de a szereplő többnyire 3—6 éves leány- és férfigyermekek elálmosodván, a rendezőség, igen helyesen, első helyen nm- tatá be. Az eszme kitűnő volt s igen jól sikerült. Lehetetlen volt valami örveudeztetöbb comicumot előállítani, mint az apró gyermekcsoportot az eredeti tájviseletben. A kis meny-, a nem kevésbé kicsi örömanya, násznagy, vőfély, czimbalmos, vőlegény stb. bengalia tüzfénytől környezve, élénk tapsokat idézett elő., Utánna következett Németh Janka kisasszony zongorajátéka. „Die Forelle“-t Kellertöl s a férfinégyes után Székely Imre XXVI-ik magyar ábrándját adta elő, szép technicával ,s sikerült neki, daczára a kellemetlen situatiónak, melyben a terem zsúfoltsága, a zongora alacsony helyzete s a körülálló gyermekcsoport zaj- gása folytán volt, a közönség tapsait kiérdemelni, evvel pedig sokat mondtunk. Ez követé: „Szerettelek“ férfinégyes, Engesszer Mátyástól, előadva: Séner János ur vezetése alatt, Geiger Gyula, Gerenday Lajos, Jeszenszky Ákos, Rüll Lajos, Schöner István, Szantner Antal és Ujfa- lusy László urak által. Megvalljuk őszintén, a választás ellen van egy kis kifogásunk s éppen a választásnak tulajdonítjuk, hogy a fellépő urak, kiknek mindegyike képzett énekes, nein aratták azt a tetszést, melyet helyesebb választás mellett bizonyosan előidéztek volna. A darab igen művészi, sok készültséget igényel s csendességet feltételez. A két első feltétellel fáradhatlan s kitűnő zenei képzettséggel ellátott karmesterük vezetése alatt dicsőségesen megküzdtek volna az urak, de a harmadikat nélkülözték s igy a darab hatástalan maradt, mig ellenkezőleg egy

I

í-TARCZA.

János diák története.

(Folytatás.)

János diák illendőképpen elhelyezvén magát: másnap megkereste a tanári kart beiratkozás végett. A felvétel csakhamar megtörtént. Már éppen egy méltóságos complimenttel távozni akart, — midőn a terem ajtaja felnyílt s belépett azon az az alacsony termetű öreg ember, kivel János diák ezelőtt harmadfél évvel a collegium kapuja alatt találkozott. Az öreg ur nem változott semmit. Ugyanazok a jóságos szelíd vonások, ugyanaz az elefántcsont végű nádpálcza, tubákos pikszis, homlokra feltolt pápaszem, — ugyanaz a viseltes százrétü tubingai köpönyeg, — csakhogy most valamivel kopottabb. Bizony arról senki sem mondaná, hogy béltartalma magyar tudós társasági tag.

János diák most is csakúgy félvállról nézett rá. Hanem aztán mikor látta, hogy a professor urak egyenként kelnek föl a zöld asztal mel»-' löl s a legnagyobb tisztelettel sietnek ^ag^érteézo'""5reg elé, — jó reggelt kívánnak; peVL-—- nqegkévflTír; hogy méltóztatott aludni a múlt éjjel? — köhögése szünik-e ? —nem hütötte-e meg magát a tegnapi szélben? —aztán megkínálják a zöld asztalon levő közös tubákos piksizsböl: hátakkor János diák kezdte magát kissé kényelmetlenül érezni.

Sietett is magát ajánlani. Ott kint a folyosón nagyot lélekzett. Aztán megvigasztalta magát lassanként. Hiszen lehetetlen, hogy a nagytisz- teletü ur megismerte volna. Harmadfél év nagyon sokat változtat egy fiatal emberen. Megcsontosodik, — bajusz terem az orra alatt, — hangja dörmögöbb lesz. Még sokszor a szülök sem ismernek rá, hát még egy idegen, ki csak egyszer látta. Mindezeket meggondolta János diák s félelme tökéletesen eloszlott. Mikor pedig pár heti tapasztalás meggyőzte az öreg jó szelíd szivéről: egészen sans gene érezte magát.

A nagytiszteletü ur is csakhamar felismerte János diák tálentumait.

Felszólította egyszer a filosófiából.

— Ugyan amice Vasas! határozza meg: mi a filosofia?

János diák állásba helyezte magát. Megköszörülte a torkát, — egyet köhentett, aztán emlékébe szedve mindazon filosofiai műszavakat, melyeket életében itt ott akaratlanul felszedegetett — erős stentorral kezdé.

— Az egyedi állogiság abstractumaiból észszerüleg kifejtett perso« nális individumok positiv resultátumainak abstracto előforduló s a trans- cendentalismus eszrnekörével ellentétes térben mozgó concret postulatu- mait, — nevezzük filosofiának.

Az öreg nagytiszteletü nagyot nézett. Még ilyent soha sem hallott. Levette pápaszemét. Előkereste Maria Therezia korabeli hosszú kaput- rokkjának hátulsó zsebjéböl nagy virágú tarka selyem zsebkendőjét. — Jól szemügyre vette, hogy hol nem tubákos. Aztán tiszta részével megtörülte pápaszemének mindkét üvegét. — Mikor a megtérült pápaszew újra felkerült a szokásos nyeregbe, — a nagytiszteletü ur elkezdé a tubákos pikszis tetejét simogatni. Aztán a szokott módon felnyitá a sze- jenczét-j-^^egyet szippantott s~eleíaníc3ontos nádbotja végét orra he* gyére ilesztette.

— Ugyan, hogy is hívják magát amice?

— Vasas Jánosnak. —

— Ugyan hol tanult eddig uramÖcsém?

— Nagy-Körösön.

— Hm. Bizony-bizony furcsa filosófiát taníthatnak ott. Miféle munkákat szokott olvasgatni domine?

János diák ugyan semmiféle filosofiai munkákat sem szokott olvasgatni, — hanem azért szépen utánna mondta a mellette ülő szomszéd malitiosus súgását:

— Hegelt, Kerkápolit és Renán elmélkedéseit.

A nagytiszteletü ur föltétien Kantista volt és szigorú orthodox.

—- Thüj fiam! Ne bántsa maga azokat, nem a maga eszéhez valók azok. — Csak tanulgasson fiam diligenter s igyekezzék, hogy * tudománya is a hangjához nöjjön mielőbb.