Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
1875-08-25 / 34. szám
beszedni, hogy igy a közönséget szokatlan éjjeli hadgyakorlattal mulat tassák! Különös, hogy a báli közönség az ezredes ur ezen elÖ/.ékenysé- gét méltányolni elég érzékkel nem bírt; s a csapatok knonulását meg sern szemlélte, pedig mily szép jeleit láthatta volna á katonai lelkesedésnek !! Említést érdemel, hogy Ó Felségének, a magyar nemzet által rajongó szeretettel és tántoríthatlan hódolattal tisztelt királyunknak folyó hó 18 án ünnepelt születési évfordulóján az ezred tisztjei számára rendezett díszebéd alkalmával Drandler János ezredes ur az osztrák császárért, Austria nagyságáért és az osztrák hadsereg dicsőségéért emelt poharat. Arról, hogy az osztrák császár egyszersmind a magyarok hódolva szeretett királya, hogy a huszárok a magyar haza gyermekei s hogy a hadsereg nemcsak osztrák, hanem Austriának és Magyarországnak közös hadserege, mit sem szóllott. A nephymnus classi us dallamának elhangzása után azonban egyik a jelen volt tisztek közül 0 Felségére, magyarország Apostoli királyára, az osztrák-magyar közös hadseregre s a magyar honvédségre emelt poharat, mire a jelen volt tisztek kitörő lelkesedéssel s az öreg Náczi czigány zenekara a Rákóczi induló gyújtó zenéjével felelt. Ma Szent-István napja Magyarország kegyeletes nemzeti ünnepe lévén, községünk lakossága csodálkozva tapasztalta, hogy a katonaság reggel mint bármely köznapon a legterhessebb szolgálattétellel volt elfoglalva, délután pedig a katonaságnak élelmi szerek és takarmányok osztattak ki, holott ez máskor ünnepnapon soha nem történt. — Katonáknál tett tudakozódásra az volt a felelet, hogy Szeut-Istyén napja mint ünnep a „Militär-Kalender“-ben nem szerepel. Talán különösnek tűnik fel szerkesztő ur előtt, hogy csupa katonadolgokkal foglalkozom, de nem tehetek róla, hogy nálunk ezek képezik a közérdeklődés és közbeszéd tárgyát, én közlöm ezeket azon hiszemben, hogy tán becses lapja olvasói közöl is némelyeket éidekelhet. R'-fl xio- kat ezen adatokhoz azért nem csatolok, mert azokból az üdvösséges tanulságot bárki levonhatja. Cato. Különfélék. — Ó Felsége a király születés napján folyó évi augustus 18-án, a belvárosi rom. cath. templomban isteni tisztelet tartatott, melyen a megyei tisztikar a főispán Perczel István úrral élén, a kir. biróságok tagjai elnökük Simon Rudolf ur vezetése alatt, a városi elöljáróság s a közönség nagy számban jelent meg. Délután 1 órakor főispán ur a megyeház nagytermében ebédet adott s a pezsgő - palaczkok durrogása közt .emelt poharat a fejedelem egészségére, ki a magyar nemzet osztatlan tiszteletét bijjá. — Nyomdahiba. A folyó évi rugustus 12 én megtartott nagyhorderejű megyei közgyűlésről múlt számunkban közlött értesítésből egy rész tévedésből kimaradt, melyet ezennel helyrepótlunk. A kimaradt részben arról tétetik említés, hogy Eötvös K. Lajos ur az emlitett közgyűlésen szinte szót emelt s a megyei ügyészi indítványt táraogatá. — Helyreigazítás. A vármegye 50 éves szolgáját nem Bencze Mártonnak, hanem Bencze Isváunak hívják, melyet is a hozzánk intézett megkeresés folytán ezennel helyreigazítunk. — Tolvajbanda. A folyó hó 9-én megtartott tolnai vásáron egy 8 tagból álló tolvajbanda üzé undok mesterségét s sikerült nekik három hallgatta a társaság. Azután toasztiroztak még: Poszszert, Horváth Sándor, Szutter Károly, Gsutky Zsigmond, Lágler Sándor, Perczel Vilmos urak. (Ha valakit kifeledtem: bocsánatot kérek rósz memóriámért.) A lakoma végével a lelkészi lak udvarán volt népmulatság. Ezek valának az ünnepély fényoldalai, — most következik az árnyoldal. Estére kelve műkedvelői előadás s utánna tánczvigalom volt ígérve. Vajh! kit ne vonzottak volna ezek. Emlékezve még a derék lőrinozi ifjúság régibb , műkedvelői előadásaira és tánczvigalmaira alig vártuk, hogy a hirdetett „Sziget a szárazon“ és a „Közügyek“ czimö vigjátákban mielőbb élvezhessük a rég nem élvezett kedves órákat — * gyönyöködjünk az ügyes összevágó előadásban, — különössen pedig Destek Ágnes kisasszony — mondhatnók művészies játékában. Azonban ez egyszer rutul csalódánk. A szinlapon hat óra volt jelezve az előadás kezdetéül. Ebből nem lett semmi. Elmúlt 7 óra. Szó sincs a megkezdésről. A rendezők nem tudni hol jubileállak. Nyolcz óra felé a közönség megjelent a színteremben. Az tisztán üres volt. Nem volt benne egyetlen szék, egyetlen egy pad sem. A néző hely egészen megtelt. Oly előkelő nagy számú közönség gyűlt össze, minőt egyegy község csak egyszer szerencsés látni száz esztendő alatt; s e közönség kényelméről nem volt gondoskodva! . . . . Ember, ember hátán állott, — a nők drága toiletettjei összetörettek, —1 a gyengébb lélegzetüek ájuláshoz voltak közel. Hőség, szorongás ki- állhatatlan lön. Nagy sokára aztán kezd ék behordani a padokat helyettesítendő deszkaszálakat , — minden frizurát kitéve a megsemmisülésnek s minden fejet a beverésnek. Nagy kinnalle tudtak állítani néhányat, — az tüstént megtelt. Amelyik leghátulsónak maradt —arra felállottak azok, a kik éppen ott közelben voltak. A publicum többi része nem láthatott nem hallhatott semmit. Csak egy kis résznek jutott hely. A ki elhatározta, hogy mindezek daczára megvárja a tánczvigalmat is, ábrándozhatott ott kint a hold-világnál, mert a vendéglőt annyira .megtöltötte az alsóbb nép osztály, — hogy üres szék, egy ital viz, vagy bor, vagy egy pohár sör nem volt kapható. — Egy emberséges foglár végre nagy- nehezen kiürített egy kis szobácskát. — Alig fértek be tizenöten, — hu«zan. Később az is megtellett újra. Ki kelett innét is vonulni. A ki enni akart, — az koplalhatott ked vére; — a ki inni akart, az igénybe vehette az udvaron levő kutat. Láttunk előkelő egyéneket, kik saját úri kez űkkel merték a vizet. Sokan beleunva a kényelmetlenségbe befogattak s eltávoztak. A többiek meg tanulmányozhatták a korcsma udvart elfoglaló illu- minált néptömeg esetlen tréfáit, stb. stb. —A szinieloadás ez alatt folyt. A publicum izzadt, szorult, feszengett. — Szerencsére hátulról néhány kedélyes fiatal ember talpra esett élczeivel enyhitette a köznyomoruságot. Végre következett a tánczvigalom, gőzfürdővel vegyes. Ez azután vala- menyire kárpótlást nyújtott, — midőn már t. i. . a sok kényelmetlenséget megunt közönség nagy része távozván, —.lehetett tánczolni. ;Igy ment végbe a sái’-szent-lörinczi ünnepély. És most, midőn, tiszta szivünkből kívánjuk, hogy a szent-lörinczi gyülekezet, még számlálhatatlan századokon keresztül éljen, virágozzék a nemzet, a haza javára: egyszersmind köteleségünknek tartjuk a műkedvelői előadás rendezőit figyelmetlenségökért figyelmeztetni, — s felkérni, hogy a hibát hozzák helyre s még ez ősz folytán úgy rendezzenek műkedvelői előadást, hogy azt látni és hallanni lehessen. fthadamantus. A rendkívüli tantárgyakért a) A franczia nyelvből 5-szőr vevén egy héten órát, egy hóra 1 frt 25 kr b) Zene, hetenkint 3-szor vett tanóráért .........................6 „— „ >, » 6 szór „ „.........................12 „ n c) Testgyakorlati tanításért, egész évre . . •. . . . 2 „ — | Az 1875/6-iki tanévre a beiratás történik augustus 29., 30. és 31-én a délelőtti órákban, Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1081. szám alatti saját házunkban. — Ez alkalomkor fizet minden növendék 1 írt beirási díjt, mely összeg az intézet taneszközeinek fentartására és gy alapítására van rendelve. Kelt Szegzárdon, 1875. augustus hóban. Majer Antal, fitan* * és nevelőintézet tulajdonos. Vidéki levél. I Tolna, 1875. augustus 20. T. szerkesztő ur! Nagyközséggé degredált városkánk pár hét óta pár excellence katonai jelleget vett fel. A 8-ik huszárezred ugyanis nagy hadgyakorlatait tartván, összes századai Tolnán, úgy a szomszédos Möz.s és Fadd helységekben öszpontosítattak. Miután pedig az utóbb nevezett községekből is az ott elszállásolt katonák s fők ép tisztjeik a fárasztó hadgyakorlatok Után üdülést Tolnán keresnek, városkánk a szó szoros értelmében el van árasztva derék huszárjaink által; kevés számú közhelyeinken pedig a tiszti egyenruhák képviselik a többséget s az ékes german nyelv — mely városunk értelmisége által a közös társalgásoknál utóbbi időben a magyar nyelvvel cseréltetett fel, —mintegy visszahelyezettnek látszik ősi jogaiba. Mondanom sem kell,-hogy mindezen körülmények bizonyos élénkséget szülnek .köz-_ ségünkben, mely — miután a változatosság általán gyönyörködtet — a társaséletre sem kedvezőtlen hatású. Egyébiránt maga az ezredes ur is iparkodik a katonaság beszállásolása által a lakosságra rótt terheket lehetőleg kárpótolni az által, hogy a közönség mulattatásáról gondoskodik. így a folyó hó 15-én tartott tánczvigalom alkalmával, melyre az ezred tisztjeinek nagyobb része megjelent, a vigalom folyamát azon kedves episód előidézésével tette változatossá, hogy alarmot fuvatotfc s igy módot nyújtott a közönségnek gyönyörködni azon kapkodó sietségen, melylyel a jelen volt tisztek a társaságot — magyarul szólván — a faképnél hagyták s emelkedett kötelességérzettel siettek csapataikat rendAz intézetbe lépő növendékeknek a szükségesekkel — minők y fehérnemű, ágybéli, evő- és asztali eszkezök stb. — felszerelését a t. t szülőkre bizom. < A bejáró növendékekre nézve. £ A bejáró növendékekért, kik elemi tanodám valamelyik osztályát ( látogatják, a havi tandíj minden hó első napján, elö'.egesen fizetendő. A rendes tantárgyakért: j a) Az I. osztály növendéke \ ] b) A II. v n j < tv' ” P I .....................'■ ■ ■ 3 frt - kr. d) A IV. » I e) Az V. „ „ 1 ( f) A VI. / ]
