Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)
*fi®Sfew *••*'* üflöJWO Melléklet a „Toliiamegyei Síöziöny7* 39-ik számához 1874. ia otth^fgoapak^éíni^mó^^edig annyira, hogy mint authcntikus magyarázója a törvénynek, — nemcsak a szokástól (mint jogos magyarázótól) elnéz, és csak vallási szempontból vizsgálja annak mélyét, remélvén sok ép oly vig hason szemlélőket találhatni; — hanem még — ép annyira tudományosan, és grama- tikailag — (mentalis reservatis) — képzett kölesdi embereket is,' -— mind két czikkéböl látni — ugyan e törvényana- lysisra akavja lassanként tanítani. — Nem oly veszély nélküli pedig az efféle tanítói szerep ! — Kár, hogy csak papiron tartja meg nagyon tiszt, lelkész ur, az — úgy hiszem — genealógiai- ing is, helyén választott, konyhaszagu közmondást: „Ne sutor ultra crepidam!“ Kár, Dádalusként, a. Labyrinth építészet helyett, — szárnyak viaszkolásához fogni, s sasként akarni örvényeket gúnyolni akkor, midőn e vakmerőség által nem szabadságát mint ö, — hanem csak törvénymagyarázat utján, — felekezeti nagyságát akarja kivívni valaki!! Kár a felekezeti kérdést itt feléleszteni, s ezt, habár törvény, s jogosságról van is szó, — úgy használni fel, hogy az elámított népet az „úri körök“ irányában barátságra (!) szóllitsa valaki, s főkép egy — békeszeretö -*■ k . . i ember!! Ez igen eredményes fáradozás volna -T— ha 1874 helyett, tán 1517-et imánk. Mi czikkemben a logikai rendre vonatkozó hibámat illeti megjegyzem, hogy — ha Kant és vezulámi Baco s több efféle bölcsészek élnének, — semmi esetre el nem mulasztanák a k..\i méltó — aristoteles — utódokat felkeresni! —Bár én is inkább reformált logikát tanultam volna! — akkor bizonyára először Írtam volna az alapos (!) rágalmakról, és csak befejezésnek ka- czagtam volna tán — „fazekasai tűzzel, a „kölesdi ember" feldőlt irályi szekerkéje feletti! i . . .A mi fel nem sorolt (!) or" thographikus hibáimat illeti: sajnálom, hogy eddig nem ismertem ama k . . . i iskolát, melyben — „horribile dictu“ rrr- nem csak az „antidiluviai epocha“ magyar orthographiáját tanulhatnám ; hanem még tán német nyelvismeretemet is, némi „expression grotesque“ elsajátításával gazdagíthatnám !------------— — Mi a felkarolt 1868. Lili. t. ez. 19. §-ának 2-ik kikezdését illeti: minden keresés daczára lehetetlen volt ama függeléket — feltalálnom, mely szerint a vasárnapi nem elkerülhetlenül szükséges munka felfüggesztése, csupán az Istenszolgálat idejére vonatkoznék! Ezt legfeljebb, — fennemlitett — k . . . i törvénymagyarázat utján lehetne kihozni! — Nem [hittük, hogy e törvény alól, részbeni dispensatiót— (lelkész ur kegyes engedel- mével) — a k . . . i elöljáróság akép adni kész, hogy a törvény, délután 3 órától kezdve, megszűnik kötelező hatással lenni! Hintóbán, azonban — Öt vígan kocsizó férfinak soha sem kell e törvényt félnie! — mert hisz az emberfuvarzás minden esetben inkább elkerülhetlenül szükséges munka, mint a gabna fuvarzás! Igaz ugyan, hogy e szerint a zsákok, lármájukkal (!) inkább zavarják a lelkész ur híveit az ájtatosságban, mint amaz öt víg hazafi! . . de ezt eddig nem tudtuk. Tán a „genie“-k dolga, oly kitételek felett nagyon mulatni, melyeket meg sem értettek, s minden ajánlott „higgadt megfontolás“ daczára, fel sem is fogtak! — Bár elébb tudtam volna, hogy múltkori válaszomhoz még akkor is „comvaentár“ szükséges, midőn mégis a duplica, két heti, fejtörő stúdiumot igényelt!! — Másokra utalásom t. i. nem jogosságunk bizonyítéka akar lenni, — hanem csak a lelkész által következetesen vezetett elöljáróság, következetes eljárására szolgál példakép.! Az Ítélet‘közlésére vonatkozólag, meg nem állhatom a megjegyzést: hogy csak örülhet ama szolgabiró, kinek ítéletét— ha csak egy k . . . i ember is —^ „salomoni“-val hasonlítja össze!! . Mennyire sajnálom, végre a remek közmondás „Spielet nicht mit Schiessgewehren“ remek alkalmazását! mert nem hiszi Lagler S. ur, mily igen könnyű néha, egy czikk nyelvtani, irályi és logikai rengetegében olyan vadakat találni, melyekre még játszva és veszély nélkül is, bátran puskázhat Sielszáidt 1 Jeszenszky Ütvén. Ältanrt levélt*^ Felelős szerkesztő: Boda Vilmos. é éi ái síi 5693j ^ Qymi j XT" 18^4r Árverési hirdetmény. k# jl Tolnamegye törvényhatósága részéről kqzhirré tétetik, hogy a megye tulajdonát képezd dombóvári járásban fekvő u. n. katonai lakok a 81/1873. közgyűlési határozat és belügyministeri engedély alapján nyilvános árverés utján a következő határidőkben előnyös feltételek mellett a legtöbbet ígérőnek eladatni fognak. I. 1-ör. A dombóvári 117. népszámu u. ti. őrnagyi ház 3000 frt kikiáltási árral, — 2- or. az ugyanottani 116. népszám alatt u. n. kapitányi lak 2500 frt kikiáltási árral, — 3- or. a szintén dombóvári 119. népszámu u. n. főhadnagyi lak 300 frt kikiáltási árral folyó évi október hó 26-án délelőtt 10 órakor a dombóvári községháznál. II. A szakesi 254. hsz. sz. a. felvett u. n. kapitányi lak 2000 frt, és ugyan a szakesi 324. hsz. sz. a. felvett hadnagyi lak 1200 frt kikiáltási árral folyó évi October hó 27-én délelőtt 10 órakor a szakesi községháznál. III. A kocsolai 181. hsz. sz. a. felvett kapitányiak 3000 frt és az ugyanottani 182 hsz. sz. alatt felvett hadnagyi lak 2500 frt kikiáltási árral folyó évi October hó 27-én délután 3 órakor Kocsola községházánál. IV. A kurdi 110 népszámu hadnagyi lak 2500 frt kikiáltási árral folyó évi October 28-án délelőtt 10 órakor a kurdi községháznál. Erről az árverezni szándékozók oly hozzáadással értesittetnek, hogy a részletes árverési feltételek a megye tiszti ügyészénél Szegzárdon, a dombóvári járás szolgabirói hivatalánál Tamásiban, úgy Dombóvár, Szakcs, Kocsola és Kurd községek községházánál betekinthetők. Kelt Szegzárdon 1874. September 15-én. D ö ry Dénes, alispán. 85. (2—3.)
