Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-07 / 284. szám
8 SZÖKÉS GONOSZ VÁROSBÓL Lőrincz P. Gabriella Én Gonoszvárosban születtem, azt mesélik, hogy réges-régen, amikor még Gonoszország létezett, Gonoszváros volt a fővárosa. Hogy annak előtte mi történt, valójában senki sem tudja, csak suttognak róla a mesélők. Mert Gonoszvárosban nem csak gonoszok élnek, persze ők vannak a legtöbben, de élnek itt hősök, szelídek, okoskodók, szépek, bűntelenek is néhányan, de nagyon zárkózottak, s a már említett mesélők. Ők csak halkan mesélnek, titokban, mert a gonoszok nem szeretik a mesét. Én sem vagyok gonosz, léleklátónak születtem. Azt gondolom, hogy teljesen hasztalan a léleklátás, csupán annyi a dolgunk, hogy felismerünk bárkit. A hazugok és a kétszínűek örök ellenségnek tartanak minket, ugyanis elég egy pillantást vetnem rájuk, s mindjárt látom, hogy ők nem őszinték, pedig gyakran annak adják ki magukat. Az őszintékkel viszont örök barátságban vagyok, ahogyan minden léleklátó. Külsőre elég nehéz minket felismerni, mert egész életünket gyermektestben töltjük, soha nem növünk száztizenkét centinél magasabbra, így könnyen elvegyülhetünk, és jobban látjuk a szemeket, egy kicsiny gyermekhez sokan odahajolnak, ilyenkor a szemükbe nézünk, és ott látszik a lélek. A szüléink, amikor várandósak velünk, nem a hasuk nő meg, minket a hátukon hordanak, mint egy púpot. Három évig kell várni arra, hogy világra jöjjön egy léleklátó. Attól függően, hogy atyánk vagy anyánk hátán növekszünk, leszünk fiúk vagy lányok. A léleklátóatya csak lányt tud világra hozni, az anya csak fiút, s életükben csupán egyszer, így minden léleklátó családnak maximum két gyermeke van. Kicsiny termetünk és az áldott állapotban eltöltendő hoszszú idő miatt van így, hiszen a három év alatt mindig hason kell aludnunk. Emiatt vagyunk olyan kevesen az egész világon, s párunk is csupán egyetlenegy lehet életünk során. Nagyon vigyázunk egymásra, soha nem költözünk, ahová születtünk, ott élünk. Szemeink azúrkékek, hajunk szőke, vagyis csak a lányoké, a fiúké vörös. A mesélők úgy mondják, hogy amikor egy léleklátó befejezi az életét, akkor az égbe költözik, s ott van egy város, a léleklátók saját városa, esténként fényes csillagnak látjuk, de valójában az egy kék bolygó, a szemeink fényétől lett kék. Elhatároztam, hogy elmegyek, senki, soha nem ment még el a családtagjaim közül Gonoszvárosból. Meg akarok ismerni mindent, találkozni mindenkivel és soha, de soha többé nem akarok gonosz lelket látni. Egy éjjel kisurrantam az ablakon, sem a testvérem, sem a szüleim nem vettek észre, felugrottam egy kocsira, ami a városból kifelé tartott, és elbújtam egy nagy kosárban. Ez az egyetlen város, amit határőrök őriznek, sem ki-, sem bejutni nem könynyű oda, a határőrök átvizsgálták a csomagokat, még azt a kosarat is felnyitották, amelyikben én ültem, de a kabátomba burkolóztam, hogy a fejem búbja se látsszon ki, így nem vettek észre. Sokáig utaztunk, el sem tudom képzelni, hogy mennyi ideig tarthatott, de egyszer csak megállt a kocsi, lepakolták róla a holmit, s engem is a kosárral együtt. Összeszorítottam a fogaimat, becsuktam a szemeimet, és arra gondoltam, hogy hátha így nem vesznek észre, vagy eltűnök, ha erősen akarok. Sajnos nem sikerült. Valaki elkezdte húzni a kosarat, de érezte benne a súlyomat, így felnyitotta.- Hát te ki vagy, és hogy kerülsz ide? - szólt egy kedves hang.- Senki - válaszoltam még mindig csukott szemmel, bár a kedves hang hallatán már az egyik szememmel megpróbáltam leselkedni.- Na, gyere csak ki szépen, s meséld el, ki vagy és mit keresel a kosaramban. Biztosan éhes és szomjas is vagy, gyere! Lábacskáim az étel és az ital hallatára maguktól mozdulni kezdtek, kiszálltam hát a kosárból és kinyújtóztam, mire a kosár tulajdonosa kedves kacagással kiáltott fel:- Hiszen te egy léleklátó vagy! Ó, micsoda szépséges és csodálatos teremtés vagy! Úgy örülök neked! Én angyal vagyok, de szólíts Ilonkának - s azzal egy mazsolás cipócskát adott a kezembe.- Akkor ez az angyalok városa? — kérdeztem tele szájjal, pedig tudom, hogy nem illik.- Nem - felelte -, ez itt Boldogváros. Itt mindenki boldog, a gonoszok messze elkerülik ezt a helyet, én itt születtem, de a nagymamám valamikor régen, ahogy a mesélők mondják, Gonoszvárosban élt, így lehetett, ugyanis vannak még ott rokonaim, de a mese szerint nagymamám elszökött, és itt találta meg az új otthonát. Elszökött, ahogyan most te is. Szégyenkezve sütöttem le a szemem, hát igaza van az angyalnak, valóban elszöktem. De nem is tehettem mást, sosem engedett volna el a családom, és nem értették volna meg, hogy nem jó nekem a gonoszok között. helyőrség Szünet (vegyes technika - epoxigyanta és plexidobozba rakott poliészterrel felöntött tárgyak, 40 * 28 * 28 cm, 2011-2014)- Meséld el, kicsi léleklátó, miért szöktél el Gonoszvárosból. A te családod ősidők óta ott él, mert ott van rátok a legnagyobb szükség, s ott tudtok könnyedén társat találni és családot alapítani.- Nem bírtam már látni a sok gonoszt, és hazugok és gyalázkodók... kedves angyal, Ilonka, ha tudnád, hogy az én kék szemeim mennyi gonoszságot láttak már, megértenél.- Megértelek - válaszolt szelíd hangon -, de most mihez kezdesz?- Mihez kezdek? Én semmihez, csak úgy leszek, valahogy, nem tudom, én erre egyszer sem gondoltam még, csak el akartam jönni.- Gyere akkor velem - szólt Ilonka, s kézen fogott. Az ujjai, a keze olyan selymes puha volt, mint a tündéreké, és nagyon jó volt vele sétálni. Boldogváros csodálatos, mindenki mosolyog, és a szemekben semmi gonoszát nem láttam. Ilonka bemutatta angyalcsaládját, így velük maradtam. Egy éjjel aztán felébredtem, csak úgy, minden ok nélkül, s arra lettem figyelmes, hogy valami bevilágít a szobám ablakán, de ez a fény nem hasonlított semmire, amit ismertem eddig. A kék bolygó fénye volt az. Ragyogott, jobban, mint addig bármikor. Valaki az enyéim közül odaköltözött, meglehet, hogy atyám vagy anyám, nem mehetek vissza Gonoszvárosba, hogy megtudjam, meglehet, hogy meg is büntetnének a szökésem miatt. Én vagyok hát az egyetlen Boldogvárosban, akinek a szíve mélyén nem boldogság, hanem honvágy lapul. un a lap alatt MÖGÖTTES ÜZENETEK Kántor Mihály A mindössze 20 éves Angela He (művésznevén zephyo) jelenleg a Stanford egyetem hallgatója, tanulmányai mellett pedig digitális festményeket, illetve egyéni látásmódú videojátékokat készít. Nem áll mögötte egyetlen nagyobb kiadó vagy fejlesztőcsapat sem, a programozást és a grafikát maga készíti, alkotásait pedig különböző internetes platformokon terjeszti. Képei színesek és képzeletgazdagok, kezdve a virágos, napfényes csendéletektől, a borongósabb tónusú, leheletnyi sötétséggel fűszerezett portrékig. Az általa álmodott figurákat belengi egyfajta misztikum, ragyogók és áttetszőek, egyszerre sugározva fényt és árnyékot. Játékai hasonlóan széles emocionális spektrumot ölelnek fel. A You Left Me című vizuális novellája a gyászról és a magányról mesél, melyet egyszerre ihletett a valóság és a disszociatív amnézia. A He Beat Her morális próbatétel, melyben egy ügyvédet alakítunk. Meg kell védenünk férfi ügyfelünket, akit házasságon belüli bántalmazással vádol a felesége. A There’s the Girl egy fiatal lányról szól, aki meggyőződése szerint túlságosan könnyen esik szerelembe, így a mi feladatunk lesz végigkísérni őt romantikus élete útvesztőjén. A Supressed ügyességi játék hőse egy falusi fiú, aki elhatározza, hogy családja elvesztése után megszökik börtönné vált hazájából, melyet Angela Észak-Koreáról mintázott. A látszólag egyszerű kis játékban hősünk útja során többször is kapcsolatba kerül honfitársaival. Ha segít rajtuk, cserébe elmesélik neki saját történetüket. Ezekből lassan kirajzolódik előttünk a szegénység, a zsarnokság és a fiú nemzetét uraló propaganda tablója. Angela legújabb játéka, a Missed Messages a modern távkommunikáció romantikáját és annak árnyoldalait elegyíti egyetlen eklektikus élményben. Korábbi játékaihoz hasonlóan ez is egy becsapósan egyszerű alaphelyzettel indul: egyetemista főhősnőnk a napsütéses délutánt kollégiumi szobájának magányában a tanulásnak készül szentelni. Az ágyán ülve látjuk a nyitott laptopját, illetve a szoba egyik oldalát, a polcon könyvekkel, a falon tükörrel illetve a lakótársa szobájába nyíló ajtóval. Mindenre ráklikkelhetünk, névtelen hősnőnk belső kommentárjaiból pedig képet alkothatunk az érdeklődéséről, arról, milyennek látja magát, sőt még a szomszédjáról, May-ről is említést tesz. A házi feladat azonban nem köti le, így pont kapóra jön, hogy üzenetet kap egy ismeretlentől. Rajtunk áll, hogy a mókás kép láttán beszédbe elegyedünk-e a küldővel, vagy barátságos közeledését inkább elutasítjuk. Akárhogy is, innentől kétfelé ágazik a történet, mely négy különböző módon is véget érhet. A játék okosan kiválasztott címe - mely magyarul annyit tesz: nem fogadott üzenetek - nemcsak magukra az üzenetekre, hanem egyéb, mögöttes tartalomra is utal. Ezek felett könnyen átsiklunk, ha nem tudjuk, mire kell figyelnünk, így az első, esetlegesen tragikus befejezés ne vegye el a kedvünket. A kiválóan megírt szövegek akkor mutatják meg rejtett jelentésüket, ha már egyszer megismertük a történet egészét. Innen csak az olvasson tovább, akit nem zavar, hogy felfedjük a játék nyitját. A Missed Messages nem adja magát könnyen: hősnőnk ismeretlen csevegőpartnere csak egy csodálatos elterelés, a dráma igazi főszereplője szomszédunk, May, akinek barátságos közeledése mögött mélységes bánat, figyelmes gesztusai mögött pedig egy öngyilkosságra készülő fiatal lány segélykérő kiáltása rejlik. Ennek tudatában más olvasatot kap minden mondata, és másként tekintünk a saját reakcióinkra is. Kezdve mindjárt azzal a döntéssel, hogy egy, a közelünkben tartózkodó ember társaságát választjuk-e, vagy inkább egy ismeretlennel töltjük az időt online, sminkelésről cseverészve és vicces képeket küldözgetve egymásnak. A játék bölcsen tartózkodik attól, hogy kioktasson bennünket, Angela tudatosan úgy építette fel, hogy amíg nem tudjuk, miről van szó, nyugodtan hibázhassunk. Másodszorra azonban már jobban átlátjuk szereplőink kapcsolatát, és világosabb lesz, mit is kell tennünk, a tanulságokat azonban már elsőre is levonhatjuk. Hermész és Aphrodité (gipsz, életnagyságú figurák, Hermész: 135 * 85 * 50 cm, Aphrodité: 103 * 48 * 67 cm, 2003-2004] A Missed Messages című videojáték egy megindító, mélyen személyes léptékű élmény, mely nagyjából harmincperces játékideje IRODALMI-KULTURAUS MELLÉKLET 2019. december i ellenére képes még sokáig velünk maradni. (Missed Messages. Platformok: PC)
