Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-31 / 302. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2019. DECEMBER 31., KEDD A Medinai Tamburazenekar újjáéleszt egy eltűnt stílust, egy régi hagyományt Az élőzene az emberhez idomul, a gépzenéhez viszont az ember A Csurgó zenekarnak a napokban jelent meg egy klipje Gryllus Vilmossal AShisha Café fiatal zenészei nem akármilyen repertoárral rendelkeznek Régen szinte minden falu­ban akadt egy-egy zenekar, amely a kocsmában és je­les alkalmakkor, például la­kodalmakon húzta a talpalá­­valót. Ez a világ elmúlt. Van azonban egy település, Me­dina, ahol a régi zenei ha­gyományok újjáélednek. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu MEDINA Az élőzene az ember­hez idomul, a gépzenéhez vi­szont az ember alkalmazkodik. Ezt az egyszerű, de nem jelen­téktelen megállapítást tette két zenész, Debreceni István, azaz Talpi és Vén Attila, akit Medi­na polgármestereként is sokan ismernek. Mindketten tagjai a Medinai Tamburazenekarnak, amelyet tavasztól az év végé­ig legalább háromezren láttak zenélni. - Három-négy korosz­tály nőtt fel az első világhábo­rú óta úgy, hogy nem ismerte ezt a hangszert. Sőt, maguk a dalok, a megzenésített versek is eltűntek - mondja Vén At­tila. Hozzáteszi, ezeket most a megyei önkormányzat egy pá­lyázatának köszönhetően visz­szatanítanak. És magát a stí­lust is, állítja Debreceni István. És, hogy milyen ez a stí­lus? Könnyed, dallamos, a koc­kás terítős kisvendéglők vilá­gát idézi. És bár ezt a pengetős hangszert sokan elsősorban dé­li szomszédaink hangszerének tartják, ma használatos válto­zata Magyarországon alakult ki, ebből pedig az következik, hogy nálunk szintén népsze­rű volt. A medinai zenekar pe-A medinai zenészeknek az el­múlt években egy újabb nem­zedéke nőtt fel, de a mai mu­zsikusok nem felejtik az előt­tük járókat. Sem a Splinterst, sem Csicsó József cimbal­most, akitől szinte mindannyi­an tanultak, és nagyon jó em­ber volt, de ugyanígy Kimiti Pityu- vagy Boros Józsi bácsit sem. És a szerb zenészeket, így Kozics Milánt. A tőle tanult dallamokat ma is repertoáron tartja a Medinai Tamburazene­­kar, és így a medinai szerbek hagyományait is viszik tovább. A településen mindig pezsgő zenekari élet folyt, Vujicsics Ti­dig nemcsak népzenét játszik, de tangót, de még a Beatles Yel­low submarine című számát is hallhatta már tó'lük a közön­ség. Az olyan dalokkal, mint „Az ember egy léha” pedig rendszerint könnyeket csal­nak a hallgatóik szemébe. Repertoárjuk változatos, mint maga a medinai zenei élet. Hiszen a községben válto­zatlanul több együttes fér meg egymás mellett baráti, vagy A Medinai Tamburazenekar még inkább rokoni egyetér­tésben, hiszen többeket közü­lük családi szálak fűznek ösz­­sze, nemcsak a zene szerete­­te. Medinához kötődik a Shis­­ha Café, a Csurgó zenekar, a Miss-Sió Kórus, a Bartina Ze­nekar, de manapság még a Bad Times-nak és a Bogyiszlói Ze­nekarnak is van medinai tagja. Mindenki átlagosan három for­mációban játszik, és ha szüksé­ges, helyettesíteni tudják egy-Fotók: Facebook mást. Hogy miként alakult így, ma már nehéz megmondani. Annyi bizonyos Debreceni Ist­ván szerint, hogy a tamburaze­­nekarban is játszó, és a Bartina zenekart alapító Szabó József­nek nagy szerepe van ebben. Kiderült, ifjú korukban Deb­receni István, azaz Talpi, Vén Attila és Szabó József is gitáro­zott: utóbbi néptáncolt is, így leghamarabb őt szippantotta be a népzene világa. Talpi bácsi hamér zeneszerző, népzene­­gyűjtő szintén járt itt. Voltak cigány- és magyar zenekarok, negyven éve még olyan együt­tesek is, amelyek csak és ki­zárólag lakodalmakban ját­szottak. Nagy különbség, hogy a huszadik század eleji zené­szek legfeljebb húsz kilomé­terre mentek el muzsikálni, azaz akkora távolságra, aho­va lovaskocsin rövid időn belül el lehett jutni. Ma már ez a tá­volság akár több száz kilomé­ter is lehet, jellemzően nyolc­van-száz kilométeres sugarú körön belül hívják őket a leg­többször. egy népzenei táborban fogott a kezébe először bőgőt. - Azt hit­tem, én leszek a legbénább, de nem, velünk játszatták az ösz­­szes toborzót, ráadásul ismer­tem az összes somogyi és sár­közi népdalt - mesélte. És azt is, hogy az egész családjuk mu­latós volt, ami nem részegeset jelent, hanem azt, hogy nagyon szerettek énekelni. Régen nem volt tévé, ezért az emberek ösz­­szejártak, beszélgettek, va­sárnap, a táncház után pedig mindig nótáztak az öregek. A nagyapja citerázott, kedvte­lésből tanult meg a hangszeren játszani, ő pedig kedvtelésből tanult meg gitározni. Amúgy hidjapusztai, Medinára legény­­kedni járt, és ahogy egyre job­ban ment a zenélés, és egyre jobb hangulatot csináltak a fi­úk, úgy hívták őket egyre több helyre, például tanyákba. Né­gyen játszottak együtt, első ke­resetük ötszáz forint volt, ezt tépték négyfelé. - Ma is ez a kabalám - mutatja meg a ma­ga negyedét. Látogasson el hirportálunkra! TEOL.hu Év végi összejövetelt tartott a kölesdi nyugdíjasklub Kiállítás régi zsebkendőkből Luca-napi üzenet a Mérey ovisoktól KŐLESD Adventi összejövetelt tartott nemrégiben a kölesdi Őszi Fény nyugdíjasklub, írja a közéleti.hu. Az előkészüle­tek már korábban kezdődtek, hiszen az ajándékba kapott fe­nyőfát hagyományos díszekkel feldíszítették, zsebkendő ki­állítást szerveztek, amelyhez az anyagot összegyűjtötték, a gyűjtött anyagot paravánokon elrendezték. Mire elérkezett az esemény időpontja, minden ké­szen várta a klub tagjait és a meghívott vendégeket. Elsőként Gyén Andrásné kö­szöntője hangzott el, majd az iskola hatodik osztályos lá­nyai gyertyatánca hozta az ünnepi hangulatot. Felkészítő­jük Tóth Ferencné volt. A zseb­kendő kiállítást Vargáné Kis­falvi Erzsébet nyitotta meg, beszélt a tablókon látható dí­szzsebkendők, zsoltáros zseb­kendők, gyászzsebkendők, ré­gi kölesdi jegykendők és zseb­kendők történetéről, valamint napjaink gyermek, női és férfi zsebkendőiről, és a papírzseb­kendőről. Ezt követően a klub „kórusa” karácsonyi énekekkel gazdagí­totta az összejövetelt. A tagok névre szóló ajándékcsomagot kaptak az ünnepségen, ezek adományozója a Kölesdi Köz­életi Egyesület volt. TN Beszélgetésre is jutott idő a találkozón Beküldött kép SZEKSZÁRD Hagyomány, hogy a Szekszárdi 2. számú Óvo­da és Bölcsőde nebulói az év végéhez közeledve Luca-na­pi köszöntővel örvendeztetik meg a szekszárdi polgármes­teri hivatal dolgozóit, írja a Szekszárd.hu. A honlap beszámolója sze­rint a jeles és jelentős nap dé­lelőttjén izgatottan léptek be a kicsik a polgármesteri hiva­tal dísztermébe, a karácsonyi ünnepi hangulatban kíváncsi tekintettel bámulták a mo­solygós arcokat. A mondanivaló, a szeretet­­üzenet ugyan feszengővé tet­te őket az ünnepség elején, mégis nagyon fegyelmezet­ten és ügyesen adták elő azo­kat a dalokat és verseket, amelyekkel az óvónők segít­ségével készültek. A hivatal dolgozói megha­tódva hallgatták a szép ün­nepi műsort, melynek végén szaloncukorral és édesség­gel kedveskedtek az óvodá­soknak. A Luca-napi pillanatképek elérték céljukat, hisz’ nem­csak sikerült felvillantani a jeles naphoz kapcsolódó nép­szokásokat, hanem a felnőt­tek is megannyi örömforrást, vidámságot közösen éltek át a gyermekekkel. TN Nem felejtik az elődöket a mai muzsikusok, megőrzik a tanultakat, emlékeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom