Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-28 / 300. szám

8 amuban sült poqácsa A FÉLELEM, A BÁTORSÁG ÉS A BOGÁR helyőrség Jánosi András Valahol a Zöld erdő közepén élt egy­szer egy csodabogár. Háta a szivár­vány színeiben pompázott. Hosszú csápjai voltak, fekete lábain egy-egy bordó csík csillogott. Aprócska zöld szárnyai nem emelték a magasba, de szépen ragyogtak a napfényben. Ez a csodabogár boldogan élt a Zöld erdő közepén egy nagy lapulevél alatt. Egyik nap, amikor a lapulevél körül sétálgatott, arra repült egy fakószaj­kó. Ronda, telhetetlen madár volt. Matt, szürke tolláiról ismerheted fel. Amikor meglátta a bogarat, egyetlen gondolat dobolt az elméjében:- Vacsora! Elragadta a csodabogarat, és csak vitte-vitte, messzire, a másik erdő közepébe. Letette a fészkébe. Ott várt a két éhes fióka. Hármóju­ké lesz a vacsora. Tátogott három éles csőr, megnyílt három mély to­rok, megkordult három feneketlen gyomor. Összecsattan három buta kobak, és szédeleg három kába fej. A bogár már ugrik is, szedi mind a hat bordó csíkos lábát. Futott-futott, amíg messzire nem ért. Körülnézett és rájött, hogy telje­sen eltévedt. Tekintett erre, tekintett arra, mindenhova, de a visszautat I nem találta meg. Hatalmas fák vették körül. Az ő erdejének fái eltörpültek mellettük. Úgy érezte magát, mint egy kis törpe az óriások országában. Egyszer csak megindultak a fák. Kö­rözni kezdtek a bogár körül. Egyre szűkült a kör. Mindjárt eltapossák!- Cirip, drip - hallatszott. Hirtelen minden eltűnt.- Cirip, cirip! Egy tücsök állt a háta mögött.- Ne félj! - szólította meg.- Nem volt igazi? - mondta a cso­dabogár. un a lap alatt A történelem eseményeit és annak hatásait gyakorta felülvizsgálják akár a történészek birtokába jutott újabb ismertek, akár egyes politikai kezdeményezések mentén. Az írók és az alkotók már az 1800-as évek óta játszadoznak alternatív események, „mi lett volna ha” változatok elkép­zeléseivel. Louis Geoffrey Histoire de la Monarchie universelle - Napo­­léon et la conquéte du monde című könyvében egy olyan francia biroda­lomról ír, melyben Napóleon katonái legyőzték az orosz telet, elfoglalták Oroszországot, majd meghódították Angliát és a kék-fehér-piros lobogó alatt egyesítették a világot. Winston Churchill, H. G. Wells és Philip K. Dick, Az ember a fellegvárban írója is tettek már műveikben kirándulást átrajzolt történelmi korokba. Utóbbi regényéből hasonló című tévéfilm­sorozat is készült, mely egy olyan lidérces világba kalauzol bennünket, ahol a Harmadik Birodalom nyerte meg a II. világháborút és Amerikát felosztották Németország és Japán között. Nemrég állítottak le egy elő­készületben lévő másik tévésoroza­tot, mely egy olyan Amerika jelenét festette volna le, ahol az amerikai polgárháborút a déli államok szövet­sége nyerte és így az intézményesí­tett rabszolgaság ma is él és virul. Az Apple gondozásában készült For All Mankind pedig azt a gondolatot vi­szi tovább, hogy hová vezetett volna az űrverseny, ha az oroszok hódítják meg elsőként a Holdat.- Mit láttál? - kérdezte a tücsök.- Megindultak a fák körbe-körbe, egyenesen felém.- Nem volt igazi, ez a Sötét erdő határa. Errefelé kellemetlen réme­ket láthat a bogár. Áz erdőben nem él se madár, se más állat. Csak mér­gespókok és hatalmas szúnyogok. Odabent még ennél is félelmete­sebb hallucinációkba futhatsz bele. Ne menj arra!- Azt hiszem, arra van az ottho­nom. Át kell mennem!- Látom, le nem beszélhetlek. Egyedül nem mehetsz. De tudod mit? Veled tartok. Tücsök vagyok.- Az én nevem Abraka - mondta a csodabogár. A kis bogár útra kelt új barátjával. Elhaladtak a nagy kő mellett, ami a Sötét erdő határát jelezte. Men­­tek-mentek, mendegéltek, egyszer csak megtorpantak egy nagy, kerek száraz levél előtt. Gyanús volt a tü­csöknek, mert mellette pókfonal csil­lant meg. Abraka is megijedt, hogy megint vacsora lesz. Megkerülték a levelet, megkönnyebbülten tovább indultak, de a szomszéd levél alól ki­ugrott a pók. Vörös volt, a szemei fe­héren pislogtak a feje búbján. Hatal­mas volt, akkora, mint a legnagyobb légyölő galóca.- Szz, srzz, sz! - sziszegte.- Futás! Futottak, futottak egyre beljebb. Szedte a pók is mind a nyolc hosszú, vastag, fűszálnak is beillő lábát, de a kis bogarakat be nem érte.- Gyorsan, bújjunk át a farönk alatt! Csupa csiganyálka, ezen nem jut át. A pók túl nagy volt, nem tudott a résen átbújni, a lábai megcsúsztak a csiganyálkán. Megmenekültek. A 2003-ban alapított Obsidian Entertainment soha sem tartozott a nagy fejlesztők közé, ám játékaik mégis rendre meghódítják a közön­séget. A Knights of the Old Republic II: The Sith Lordsszal bedolgoztak a Star Wars univerzumába, Fallout: New Vegas címmel készítettek egy emlékezetes epizódot a posztapoka­liptikus FaWouf-szériához, de nekik köszönhetjük a South Park rajzfilm­sorozatból készült Stick of Truth című kalandot is. Az efféle vendég­munkák mellett azonban saját kút­főből merített történetekre is szok­tak időt szakítani, ilyen volt például a közösségi finanszírozásból készült fantasy szerepjáték, a Pillars of Eter­nity. Utóbbi akkora átütő kritikai és közönségsikert aratott, hogy a foly­tatásra kevesebb mint egy nap alatt több mint egymillió dollárt gyűjtöt­tek össze a rajongók. Legújabb ön­álló játékuk, az Outer Worlds már közösségi támogatás nélkül, a Mic­rosoft gondozásában készült, ami 2018-ban megvásárolta a csapatot, ezzel biztos anyagi hátteret teremtve nekik. Szerencsére a felvásárlásnak a kreativitás nem látta kárát. Az Outer Worlds egy retrofutu­­risztikus űrkaland, melynek megér­téséhez kicsit vissza kell tekernünk az idő kerekét 1901-ig. Ekkor kö­vettek el ugyanis halálos merényle­tet az Egyesült Államok 25. elnöke, William McKinley ellen. Az Outer Worlds világában azonban Frank Czolgosz michigani anarchista Tovább mentek, mendegéltek. Egy idő után besűrűsödtek a bokrok. Csak egyetlen egy kis ösvényen lehe­tett tovább menni. Aggódtak, hogy így könnyen belesétálhatnak egy csapdába, s nincs esélyük kikerülni. A félelem átjárta szívüket. Útjukba került egy száraz, tövises bokor. Alat­ta egy lyuk. Az út ebbe vezetett. Más választás nincs, be kell menni. Sötét volt. Ahogy egyre beljebb hatoltak, úgy uralkodott el rajtuk a rémület. A gyökerek kígyónak tűntek. Egy hosz­­szú giliszta tekergett előttük.- Kiviszel minket? - kérdezte Abraka. A giliszta mintha válaszolna, fele­melkedett és elkezdte csóválni a fe­jét. A Tücsök felkiáltott:- Futás! Visszarohantak. A lyukból egy ha­talmas patkány szaladt utánuk. Színe fakó szürkésbarna, bundája durva, fogai, mint a bokor tüskéi. Ugrott már, mindjárt elkapja őket.- De hisz ebben az erdőben nem is élnek patkányok - jutott a Tücsök eszébe. Ebben a pillanatban eltűnt a pat­kány, és vele együtt a bokor is.- Nem giliszta volt, patkányfarok - lihegte Abraka. - Nem is patkányfarok, csak illúzió- mondta Tücsök. Az erdő újra tágas lett előttük. A két barát fellélegezve indult tovább. Időközben besötétedett.- Menedéket kell találnunk éjjelre, mert a mérgespókok ilyenkor aktí­vak. A legtöbb hallucinációt az éjsza­ka táplálja.- Nézd azt a kis tuskót, világít ben­ne valami! - mondta Abraka. Elindultak felé. A tuskóban egy szentjánosbogár lakott. Kántor Mihály acélmunkás merénylete nem járt sikerrel. Ezért Theodore Roosevelt sem lett elnök, akinek antitröszt politikája nem verhetett gyökeret. Ebben a megváltozott helyzetben a nagyvállalatok sokkal hamarabb uralmuk alá hajtották a gazdasá­got, a politikát és a társadalmat, a csíllapítatlan versenypiacnak köszönhetően pedig a technoló­giai fejlődés is hamarabb érte el a robbanást. A nagyvállalatok meg­kezdték az idegen bolygók gyarma­tosítását és terraformálását, igaz, változó eredménnyel. Az általunk készített főhős figurája egy, a gala­xis legtávolabbi csücskére indított kolóniahajó, a Hope utasa. Mikor a hajó letér a pályájáról, a cég úgy dönt, hogy az egész vállalkozást le­­írja veszteségnek, magára hagyva a fedélzeten hibernált több százezer embert. Hetven évvel később azon­ban hősünket egy körözés alatt álló őrült tudós, Phineas Welles ébreszti fel a hibernációból. Minket bíz meg azzal, hogy segítsünk neki elérni, hogy mindenkit kimenthessen a sodródó hajóról. A nemes küldetés nagyon hamar árulással, felfedezés­sel, rejtvényekkel, valamint nagyon sok humorral tarkított antikapita­lista mókává terebélyesedik. A kiváló, múltba tekintő jövőkép esztétikával megvalósított látvány­­világ az űrhajóktól a használati tárgyakon át egészen a játékban szereplő betűtípusokig mindenhol tettenérhető. Az erősen stilizált ku­- Mi szél hozott benneteket ide, ahol még a madár se jár? - köszöntötte őket a szentjánosbogár.- A Zöld erdőt keressük.- A Zöld erdő tényleg a Sötét erdő túloldalán található, de nem is olyan messze van egy áthatolhatatlan terü­let. Kidőlt fák, tüskés bokrok, mérges hangyák tanyája az a rész.- Mérges hangyák? - kérdezte Tücsök.- Igen. Azért nem hallottál róluk, mert az erdőnek csak azon a részén telepedtek meg.- Mi azért megpróbáljuk - mond­ta Abraka.- Legalább éjszakára maradjatok nálam, mert odakint nem élnétek túl, hacsak nem vagytok galócapókok. A két barát nyugovóra tért, hosszú napjuk lesz másnap. Hajnalban elköszöntek a szent­jánosbogártól. Siettek, hogy addig éljenek át az erdőn, amíg a hangyák fel nem ébrednek. Ahogy futottak, egyszer csak megláttak négy óriást. A három kisebb dereka a bokrokat verdeste, a nagyobbnak, aki látha­tóan a vezérük volt, a térdéig értek a bokrok. Megtorpantak. Az óriá­sok épp köveket ütögettek egymás­hoz. Egyszer csak szikra pattant, és meggyújtottak egy kövekkel dí­szített farakást. Hosszas várakozás után a négy óriás odébbállt. Addig­ra beesteledett. A kis bogarak kö­zelebb merészkedtek. Még sosem láttak tüzet. Rémisztő látvány volt. Felül démonok táncoltak, felettük fekete kígyó tekergett. Alul a rekke­­nő hőségben szörnyek falták a fát. Minden vörös volt. Egyszer csak egy vihogó szikra kipattant, és meg­gyújtotta a füvet.- Meneküljünk! Edgar Degas lissza mégis ismerős és hívogató, a ránk váró feladatok száma tömény­telen,'ezek legtöbbjének megoldá­sához pedig egyszerre több út is vezet. Az is előfordul, hogy egyes helyzetek komoly morális dilemma elé állítanak bennünket, ezek pedig valóban a játék forgatókönyvének A hangyák is megérezték az elha­rapódzó tűz melegét. Összevissza futkorásztak. Azt kiabálták:- Mentsd a királynőt! Mentsd a királynőt! Egyszer csak feltámadt a szél. A tűz követte a bogarakat.- Észrevett! - kiáltotta Abraka. Futottak, futottak. Nem sokkal előttük egy szakadék tátongott.- Biztosan ez is csak egy halluciná­ció - mondta Tücsök. De a szakadék nem tűnt el. Elöl mélység, hátul rémség. Nincs hova menekülni.- Itt a vég! - kiáltott fel Tücsök. Ekkor eleredt az eső. Megmene­kültek. Ahol eddig a sűrű Sötét erdő magaslott, ott most minden csupa korom és füst volt. A hangyák meg­rémültek ugyan, de szorgalmasan dolgoztak a boly helyreállításán.- Nem is néznek ki olyan vérszom­jasnak - mondta Tücsök. Közelebb merészkedtek a han­gyákhoz, de azok tudomást se vettek róluk. Túlságosan el voltak foglalva az építkezéssel. A két barát visszafor­dult. Megláttak egy fát, ami a tűzvész során rádőlt a szakadékra. Nem is hitték el, hogy annyi vi­szontagság után ilyen könnyen to­vább állhatnak. Ahogy átértek, meg­látták a bársonyosan zöldellő erdőt a távolban. Tücsök mosolya sosem volt szélesebb, Abraka majdnem sírva fa­kadt örömében.- A Zöld erdőt nem is a Sötét erdő takarta el, hanem a félelem, amit vele szemben éreztünk - mondta Abraka. JÁNOSI ANDRÁS 2003-ban szü­letett, a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium diákja. Ezt a mesét 2016-ban írta. legjobb, legemlékezetesebb pillana­taihoz tartoznak. Az Outer Worlds alkotói úgy döntöttek, hogy az egyre szélesedő játékpiacon inkább a tar­talmi mélység mellé teszik le a vok­­sukat. A számításuk pedig bejött. (Outer Worlds. Platformok: PC, Xbox One, Playstation 4.) ALTERNATÍV HISTÓRIA IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. december

Next

/
Oldalképek
Tartalom