Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-24 / 298. szám
2019. DECEMBER 24., KEDD MEGYEI KÖRKÉP g Ki akarta írni magából a fájdalmat, félelmet, csalódást és reményt „Most már tudom, anyának lenni a leggyönyörűbb dolog a világon” Scherer-Csabai Gyöngyi pedagógusként dolgozik a szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskolában. Kilenc évvel ezelőtt nem is sejtette, hogy milyen kálvária vár rá. Férjével együtt ekkor már évek óta boldog házasságban élt, és gyermeket szerettek volna, mindenáron. Ám Gyöngyi váratlanul egy baljós jelenséggel szembesült. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD - Mindig is szerettem a gyermekeket - kezdte történetét. - Harminc éves koromig nem is volt számomra kérdés, hogy egyszer majd én is anya leszek. Ám tíz évvel ezelőtt, amikor betöltöttem a huszonkilencedik életévemet, endometriózist állapítottak meg a bal petefészkemben. Azaz, a méh nyálkahártyája a méh üregén kívül helyezkedett el. 2010 februárjában megtörtént az első laparoszkópos műtét. A szörnyű fájdalmakkal járó és lassú felépülés idején mindig azzal biztattam magam, hogy innentől kezdve lehetőségem lesz teherbe esni. Ám ez csak a kezdet volt. Gyöngyire újabb és újabb műtétek vártak. Az évek pedig teltek, és körülötte mindenkinek született gyermeke, csak neki nem. Közben más dolgok is történtek, melyek szintén nem segítették a várt anyaság bekövetkezését. A sikertelen lombik beültetések egyre mélyebb elkeseredésbe taszították a házaspárt. A legroszszabb az volt, hogy Gyöngyinél harmadszor is endometriózist találtak.- 2014 tavaszán Pécsre mentünk, ahol az előzetes egyeztetés alapján dr. Molnár Gábor fogadott bennünket. Ő olyan orvos, aki speciálisan endometriózis kezelésével is foglalkozik. Nagyon megnyerő volt, egy másik nagy tudású Mennyből az angyal... A kis Tamás a boldog szülőkkel, akik hét éven át vártak rá Fotó: Makovics Kornél Megírta és nyert Scherer-Csabai Gyöngyi nemrég - Klézli Mária magyar szakos kollégája készséges és szakszerű lektorálásával - megírta történetét. Ezzel a műve! jelentkezett a Nagycsaládosok Országos Egyesülete pályázatára, mely a Küzdelem a gyermekekért - Élettörténetek a meddőségről címet viselte.- A kiírás szerint a pályamunka segítséget kell, hogy adjon azon nőknek, akik hozzám hasonló helyzetbe kerültek vagy kerülnek - mondta Gyöngyi. - Amikor én jártam végig a kálváriámat, mindig kerestem az ilyen nők társaságát, szerettem volna minél többet megtudni róluk. Valamint mindig is ki akartam írni magamból a rengeteg fájdalmat, félelmet, szorongást, csalódást és reményt. Itt volt a lehetőség, amivel életem egy fejezetét lezárhattam. Arra is gondoltam, hogy elteszem ezt az írást a kisfiamnak, és ha majd felnő, elolvassa, miképpen is lett a mi legnagyobb kincsünk. Azután az egyesület címéről érkezett az e-mail postámba egy értesítés. Az állt benne, hogy első lettem a pályázaton. El sem akartam hinni, sokszor elolvastam a levelet, míg végre tudatosult bennem, hogy nyertem. kollégájával együtt vizsgáltak meg. Elő is jegyeztek műtétre 2015. június 15-re. Ezt a dátumot sohasem felejtem el. Szörnyű félelemben éltem addig. Gyöngyi a műtét után szerencsére gyorsan felépült, és újra bízni kezdett. Sorba jöttek ezután is a beültetések, ekkor már Pécsen, a Reprodukciós Központban. Sajnos, a harmadik, majd a negyedik beültetés is sikertelennek bizonyult. Közben reflexológushoz járt, aki nemcsak a testi, hanem a lelki gyógyulást is elősegítette. Hartmann Anna segítségével megúszott egy ciszta műtétet is. Négy nőgyógyászati beavatkozás után így ment az ötödikre.- Férjemmel együtt mindent ennek a műtétnek rendeltünk alá. Már lassan az összes megtakarított pénzünk elment a sok lombik programra. Ugyan államilag finanszírozott a kezelés és a vizsgálat, de a gyógyszerek támogatással együtt is nagyon drágák. Azt számoltuk, hogy már egy autó ára benne volt, de ez persze nem érdekelt minket. Úgy gondoltuk, most már ötödik alkalommal sikerünk lesz, és végre mi is szülők lehetünk. Nyár volt, nem voltam bezárva, mint télen. A férjem is szabadságot vett ki. Tamás nagyon jó társ, és tudta, hogy nekem folyamatos elfoglaltságra van szükségem, hogy ne tépelődjek. Könynyű kis kirándulások, fagyizások, séták, találkák a barátokkal: mind-mind segítettek, hogy a beültetés utáni két hétben ellazuljak. Aztán megtörtént a csoda. 2016. augusztus 30-án várandós lettem! Nagy volt a boldogság! Sajnos, nem tarthatott sokáig. Nyolc hetesen a két kis embrió megszűnt létezni. Gyöngyi akkor úgy éffezte, hogy szíve egy része is megállt. Férjével együtt már-már azt gondolták, hogy az élet most kárpótolja őket a szenvedésekért, és egyből két gyermeket ad majd. Ez az a tragikus fordulat, amit nem vár senki. Az orvos szerint az embriók nem voltak életképesek.- Hogy milyen mérhetetlen fájdalom kis életeket elveszíteni, azt csak azok a nők tudják átérezni, akik már átéltek hasonlót. Magunkat hibáztattuk: nem voltunk elég jók, hogy megtartsuk a gyermekeinket. Óriási ürességet éreztem belül, és elment minden életkedvem. Egyedül férjem szeretete, gyengédsége és szüleim, testvérem vigasztalása, jelenléte tartotta bennem a lelket. Fel kellett készülnie az újabb műtétre. Komoly terápiába kezdett. El nem múló köszönettel gondol dr. Gábriel Orsolyára, akinek segítsége, türelme nélkül nem ment volna a felépülés. Munkahelyén is messzemenő megértést tanúsított Simon Andrea, az akkori igazgató és helyettese, dr. Galigerné Pártái Erika.- Azt tanácsolták, hogy egy ideig ne menjek vissza dolgozni, foglalkozzak önmagámmal. Nekik is köszönhető a sikeres felépülés. A 2017-es év elején elkezdődött a hatodik beültetés előkészítése. Dr. Várnagy Ákos csodálatos munkát végzett. Hála neki és vidám csapatának, az utolsó beültetés nagyon lazán zajlott le. Ezután következett egy újabb csoda. Gyöngyi 2017 februárjában újra áldott állapotba került. A házaspár végig Pécsre járt, dr. Molnár Gáborhoz. Hiszen a specialista addigra már szinte mindent tudott Gyöngyiről, akit rengeteg alkalommal nyugtatott meg aggódó időszakjaiban.- Orvosom szülésem előtt egy héttel befektetett a klinikára. 2017. október 30-án megszületett hét éven át várva-várt kisfiúnk. Egészséges és gyönyörű kisbaba nézett rám a pólyából. Számomra az a nap volt a megváltás. Meddő nőből anyává váltam. Most már tudom, anyának lenni a leggyönyörűbb dolog a világon. Persze az aggódás nem múlik el, de ez már egy édes aggódás, ami soha nem ér véget. Akárhányszor a kisfiámra nézek, és eszembe jut az elmúlt hét év gyötrelme, azt mondom: ha kellene, érte újrakezdeném. Látogasson el hírportálunkra! KARÁCSONY HAJDAN 60 ÉVE „kedves ünnepségeket tartottak a megye valamennyi üzemében. Tolnán és Simontornyán, Bonyhádon és Dombóvárott mindenütt játékokból és édességekből összeállított csomagokat adtak a dolgozók gyermekeinek. Szekszárdon, az Építőipari Vállalat 620 gyermeknek juttatott édességekből összeállított csomagot.” 60 ÉVE a megyei kórházban ezúttal is minden osztályon állítottak fel karácsonyfákat és egy hatalmas fa díszlett a hallban is. Mintegy 26 karácsonyfa, 65 kiló szaloncukor varázsolt a kórtermekbe meghitt hangulatot. Csendes, nyugodt volt a kórház, csupán a szülészeti osztályon zajlott az élet ugyanúgy, mint hétköznapokon. A három nap alatt tizenkét gyerek született.” 50 ÉVE a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti tanácsa a hetvennégyezer forint karácsonyi alapból 300- 500 forintig terjedő összeget segélyként adott a szülési szabadságon levő munkásnőknek, a három hónapnál régebb óta betegállományban levő ‘munkásoknak, az egyedülálló nőknek, a gyermekgondozási segélyben részesülőknek, és a négynél több gyermekes családoknak. 50 ÉVÉ az ünnepi lapszám a karácsony eszperente meghatározását közölte: „Emberek, gyerekek, egy fenyves teremben versengve, kedvesen szerepelnek, nevetnek, nem veszekednek, mert ezen percek szelleme eleve szeretet.” 35 ÉVE „a szekszárdi Általános Iskolai Sportbizottság iskolák közötti leány úttörő kosárlabdatornát szervezett, melyen három szekszárdi iskolán kívül a Bonyhád és a Bátaszék csapata is részt vett. Az öt együttes körmérkőzéses tornán döntötte el a helyezések sorrendjét, a kupagyőztes Bonyhád II. számú iskola csapata elnyerte a Karácsony Kupa vándorserleget.” 35 ÉVE karácsonykor elkezdett esni a hó. „Ha valaki a szerdára virradó éjszaka háromnegyed kettőkor érdeklődött, hogy Szekszárd-Harc-Kölesd- Gyönk-Hőgyész-Dombóvár útvonalra akar indulni, azt a tanácsot kapta az ügyeletestől, hogy csak akkor induljon el, ha tud vinni hólapátot, homokot, sót és ... utasokat, akik majd megtolják a kocsit, ha kell.” 25 ÉVE Ha nekem hatalmam volna! címmel készítettek fogalmazást a szekszárdi Dienes Valéria általános iskola 4. b. osztályos tanulói. A karácsonyi lapszámban megjelent összeállítás Fodor Enikő gondolatait is közölte: „- Ha nekem hatalmam volna, segítenék minden betegen, és a testvéremen, hogy tudjon járni és futni, mint mások. Azt szeretném, hogy minden ember boldog legyen a világmindenségben. A szabadidőmet avval tölteném, hogy elmennék a stúdióba, odaadnám a tévéseknek az összegyűjtött pénzemet azért, hogy szerepelhessek a tévében és egy olyan műsort adnék, amiben kérném az embereket, hogy ne szennyezzék a környezetet, mert megmérgezik saját magukat.” 25 EVE „Zsúfolásig megtelt a szeretet ünnepén, december 24-én tartott éjféli misén a dombóvári Jézus Szíve templom, ahol Farkasdi András apát, esperes-plébános celebrálta a szertartást. A templom teljes karácsonyi díszében pompázott, illően az ünnephez. Farkasdi András a család fontosságát hangsúlyozta, az együttélést a szeretet jegyében.” Szeri Árpád Ünnepi hangulat betlehemmel a Jézus Szíve templomban
