Tolnai Népújság, 2019. december (30. évfolyam, 279-302. szám)
2019-12-14 / 290. szám
8 in amuban suit ooaacsa J3MÍ5PJI' helyőrség HOGYAN JARTAM A MEDVEKIRÁLY ERDEJEBEN Ha garabonciás az ember, folyton utazik. Az első, amit megtanulunk, még a bűbájok előtt, hogyan éljünk vándorként úgy, hogy gyakran csak két garas van a zsebünkben s még a legolcsóbb fogadó is ötbe kerül. így éltem én is, hol itt, hol ott hajtottam le a fejem. S ha tudományom nem volt éppen kelendő, akkor bohóckodtam, fát hasogattam s megtettem mindent, hogy egy pár lyukas vas üsse a markomat, és hogy legyen hol aludnom éjjelenként. Egyszer egy erdő szélén kellett meghúznom magam. Tüzet raktam, annál sütögettem a fácánt, amit fogtam s éppen belekezdtem volna a vacsorába, mikor szörnyű morgást hallottam a fák közül:- Mit eszel az én erdőmben, kicsi ember?- Fácánsültet - válaszoltam ülj le a tűzhöz, jut neked is. Egy hatalmas medve somfordáit elő az erdő sűrűjéből. Bundája éjfekete, szeme, mint az izzó vas, mancsa, mint a péklapát.- S ki engedte meg neked, hogy az én vadjaimból egyél? Ehet fácánt a róka, ehet a karvaly, ehet a farkas, de embernek nem engedem. Ezért felfallak téged, s vacsorádat az állataimnak adom. Borzasztóan félelmetes volt a medve, de hangja olyan nyugodtan mély lett, hogy mégsem ijedtem meg tőle.- Jól van - mondtam -, egyél hát meg. De van-e rá engedélyed?- Miféle engedély? Én vagyok Tápió, a medvekirály. Nekem senki nem parancsol, az én erdőmben felettem nem rendelkezik senki.- Az erdődben nem, de most a szélén vagyunk. Ez még a puszta, így hát te sem vagy más, csak egy medve a sok közül, bármilyen hatalmas is legyél. Elgondolkozott ezen és lassan letelepedett a tűz mellé.- Ki vagy te ember, hogy így szembe mersz szállni a szavammal?- kérdezte.- Garabonciás diák vagyok. Bőrváltó, viharkergető. Vándorlegény, s míg a pusztában vagyok, nem parancsol nekem senki.- No, de a fácán mégis az én jószágom volt!- Kellett neki kijönni a fák közül- mondtam, s nagyot haraptam a pecsenyébe. Magában mormogott Tápió király, de szólni nem tudott. Bundájába kotort, elővett egy marék málnát - ó, micsoda marka volt, emberi léptékkel egy vödröt megtölthettünk volna azzal a málnával -, s azt majszolta, míg én megvacsoráztam.- Hallod-e te, emberfia! Vándorlegény, szolgalegény, egyre megy - mondta végül -, beállsz-e hozzám inasnak?- Mi a munka?- Mit érdekel, megfizetlek.- Van pénzem elég - hazudtam -, hadd tudjam hát, mire vállalkozom, s mi a jutalmam? Szörnyű mosolyra húzta száját a hatalmas medve, fogai mintha kések volnának, úgy villogtak.- No, jól van. A nyelved éles, úgy látom, és bátor kis emberke vagy. Talán éppen rád van szükségem. Van az erdőm mélyén egy apró forrás. A vize mindig tiszta volt és oda jártak szomjukat oltani az állataim. Azonban a forrás elapadt, és nem tudom az okát, próbáltam megtalálni a tündért, aki őrizte, de nem válaszolt a hívásomra, én pedig túl nagy vagyok hozzá, hogy bemásszak a barlangba, ahonnan ered, és magam járjak a nyomára. Ha megleled a baj okát, akkor békében élhetsz az erdőmben, míg kedved tartja, s adok melléd két farkast is, akik, bármerre jársz az emberek világában, mindig megsegítenek, ha bajba jutsz.- Itt a kezem, nem disznóláb - mondtam s a medve felé nyújtottam tenyerem, az pedig úgy belecsapott, hogy azt hittem, minden csontom eltörik. Összepakoltam hát minden holmimat, s megkértem Tápió királyt, hogy még aznap este vezessen a forráshoz. Ő úgy is tett, én pedig elindultam a barlang mélye felé. A víz ugyan elapadt, de könnyű volt a hold fényénél követni a még nedves földet, ahol régen végigfutott a patak. A barlang azonban koromsötétbe burkolódzott. Egyre mélyebbre ereszkedtem, hogy végül már azt sem láttam, amint a csillagok fénye felpislákol odakintről. Elővettem hát a pipámat, jó dohánnyal töltöttem, háromszor megdörzsöltem, s olyan lángra kapott, hogy beragyogta az egész barlangot. Egyszer csak halk kacagást hallottam. Megszaporáztam lépteimet, és már szinte rohantam a hang irányába. Egy sziklához értem, eloltottam a pipámat, hogy ne lásson senki, s úgy kukucskáltam ki mögüle. Apró tisztást láttam, amit halvány gyertya világított meg, annak közepén egy csodaszép leány ült, de arca sápadt és beteges - ő lehetett a forrás tündére. Előtte egy kicsiny manó ugrált és énekelt. Gondolkozni kezdtem, hogyan szólítsam meg őket. Erőt vettem magamon s kiugrottam a szikla mögül:- Adjon Isten, manó uram! Adjon Isten, tündérlány! Meglepődtek bizony mind a ketten s úgy néztek rám, mintha szellemet láttak volna.- Garabonciás? - kérdezte a manó. - Egy garabonciás idelenn? Mit keresel? Ki hívott?- Nem hívott, küldött, méghozzá maga a medvekirály, szükség volna a forrás tündérére odafenn, szomjasak az állatok.- Szomjazzanak! A tündér beteg, s nem tudja senki felvidítani, s míg a tündér nem kacag, nem csordogálhat a patak! Lásd, mindent megteszek, hogy nevessen, de nem sikerül.- Mi nyomja a szíved, szép leány? - fordultam a tündérhez.- Ó, ha én azt tudnám, kedves garabonciás, ó, ha tudnám, már nem is volnék olyan szomorú.- Gyere fel velem az erdőbe, a medvekirály udvarába, a napfény majd biztosan felvidít - mondtam, mert sejtettem, az nyomhatja a szívét, hogy idebent, egy barlang mélyén nem láthatja az eget.- Nem! - kiabált a manó. - Nem látod, hogy beteg? Hogy mehetne fel, mig meg nem gyógyul?- Kedves manó! Ha felmehetnék, s lehozhatnám a paripámat, ide a föld alá, biztosan jobb kedvre tudnám deríteni a tündért, s még te is játszhatnál vele. Meglásd, ilyen csodás lovat sehol sem találsz. Elgondolkozott a szavaimon, majd így szólt:- Jól van! De siess vissza! Újra pipára gyújtottam, s a fényénél rohantam fel az erdőig. Már hajnalodott, mire kiértem a föld alól. Apró kecskévé varázsoltam, majd levezettem a lovamat a földmélyi tisztáshoz.- Olyan ló ez, mint a többi - duzzogott a manó -, semmi különös nincs rajta! Kertész Dávid- De olyat tud, amit más hátas nem - válaszoltam -, hunyd be a szemed, s mire kinyitod, csodát látsz. Behunyta a manó a szemét, csak ez kellett nekem, fogtam a szakállát, s jó erősen hozzácsomóztam a lovam farkához.- Most nyisd ki a szemed! - kiáltottam, olyat csaptam lovam fenekére, hogy az azon nyomban szaladni kezdett a felszín felé. Szaladt a paripa, maga után húzva a jajgató manót, s szaladt utánuk kacagva a tündérleány is. Ahogy a leány lépett, nyomában megeredt a patak vize is. így értünk a felszínre. A medvekirály megállította a lovamat, újra igazi nagyságára varázsolta, leoldozta farkáról a manót, akit persze jól meg is dorgált, a leány pedig nevetve áztatta lábát a forrás vizében.- Ügyes voltál, kicsi ember - mondta a medve hálám jeléül, íme, két farkasom, Egye és Fene, hűséges társaid lesznek ezután az utadon, már ha tovább akarsz állni, s nem maradsz királyságomban.- Megtisztelsz, felség, de egyhelyben maradva, csupán diák lennék, vándor nem, s abban semmi érdekes nincs. De farkasaid elfogadom, ígérem, jó gazdájuk leszek.- Ha már tovább indulsz - mondta a tündérlány -, hadd háláljam meg neked én is segítségedet, hajolj ide, hadd súgjam meg, merre találod az én hazámat, Tündérországot, azt hiszem, ott is nagy szerencsével jársz majd. így tudtam meg, merre van a tündérek titkos birodalma, s így állt szolgálatomba a két farkas, akik most az udvart őrzik. Hogy miként lett belőlük pulikutya, s miként tértem vissza, hogy mindezt elmesélhessem? Hamarosan azt is elmondom! un a lap alatt Forrás: Electronic Arts EGY ÚJ REMÉNY Idén decemberben lezárul egy korszak a Star Wdrs-filmek történetében, végéhez érkezik a négy évtizede kezdődött Skywalker saga. George Lucas űrmeséje nemcsak a filmtrükkök technológiáját forradalmasította, de úttörője volt a modern merchandising üzletágnak is, és nem utolsó sorban több generáció számára szolgált meghatározó élményként. A Skywalker kora címet viselő IX. epizód annak a trilógiának lesz a zárófejezete, mely már nem George Lucas kreatív irányítása alatt született, így a rajongók véleménye is igencsak megoszlik róla. Sajnos az utóbbi évtizedben hasonló megosztottság szabdalta fel a Star Wars-univerzumban zajló videojátékokat is. A ’90-es években, a LucasArt fénykorában pompás játékok meséltek a messzi-messzi galaxis azon szegleteiről és szereplőiről, melyekre a filmekben nem, vagy csak nagyon kevés idő jutott. Az új történeteken keresztül kibővült az univerzum, megismerhettük, milyen élmény lehet pilótaként egy X szárnyú vadászgép fülkéjében ülni, hadvezérként irányíthattunk hadseregeket és űrflottákat, vagy épp kipróbálhattuk magunkat jediként. Persze ebben az időszakban is készültek játékok, melyek vagy egyáltalán nem illeszkedtek a világba, vagy silány minőségüket a Star Wars névvel igyekeztek eltakarni, ám ezek aránya mégsem volt szembetűnő. A 2000-es évekre azonban ez az egyensúly átbillenni látszott, néhány emlékezetes címre, mint például a Knights of the Old Republic, egyre több felejthető utánérzés jutott. Ezt a gyatra megítélést igyekezett kiküszöbölni a Star Warst birtokló Disney és az egyik legnagyobb játékkiadó, az Electronic Arts 2013-as megállapodása, mely az utóbbit exkluzív jogokkal ruházta fel a Star Wars-játékok készítése terén. Bár az Electronic Arts finoman szólva is vegyes megítélésnek örvend a játékos közösség köreiben - öt év alatt három alkalommal is az Egyesült Államok legrosszabb cégének szavazták meg -, ám technikai, illetve pénzügyi tőkéje hatalmas. Első próbálkozásaik, a 2015-ös Star Wars Battlefront, majd annak 2017-es folytatása óriási anyagi sikereket értek el, de ennek nagy ára volt. A beépített mikrotranzakciók felborzolták a rajongók idegeit, és sokan kifogásolták, hogy a játék stílusából adódóan nincs igazán története. Egymás csapatszintű lövöldözése még a Star Wars-uni-Kántor Mihály verzum köntösébe csomagolva sem elégíthet ki mindenkit, különösen azokat nem, akik hozzászoktak a korábbi játékok nyújtotta narratív élményhez. Az ő igényeikre szolgált válaszul a novemberben megjelent Star Wars Jedi: Fallen Order. A történet a Galaktikus Birodalom megalakulásának korai éveibe kalauzol bennünket, amikorra a jedik nagy részét már kiirtották Palpatine császár klónkatonái, illetve fénykarddal felszerelt inkvizítorai. Főhőse Cal Kestis, egy magára hagyott ifjú jeditanítvány, aki a klónkatonák árulása folytán vesztette el mesterét. Tanítójának halála éveken át kísértette a fiút, aki mestere kardját őrizve rejtőzik egy űrhajóbontó állomás munkásának álcájában. Amikor egy nap az Erő segítségével megmenti barátja életét, lelepleződik, és szednie kell a sátorfáját. A nyomába szegődő inkvizítornővérek elől menekülve megismerkedik egy korábbi jedilovaggal, aki elvezeti őt a Bogano bolygó egy régóta lezárt templomához. Itt együtt felfedezik a listát az inkvizíció elől elrejtett Erő-érzékeny gyermekekről, akikből talán titokban újjáépíthetnék az elbukott lovagrendet. A remek, filmszerűen tálalt kaland során számos izgalmas, pazar módon kivitelezett világban megfordulunk, melyek némelyike látványban még a mozifilmek bolygóit is megszégyeníti. Maga a játékmenet szokatlanul sok ügyességet kíván, különféle geográfiai kihívások között kell ugrálnunk, lengedeznünk vagy épp a falon futnunk. Az elkerülhetetlen fegyveres összecsapások során fénykardunk pengéje előtt rohamosztagosok, különféle agresszív ragadozók és a már említett inkvizítorok is megfordulnak majd. Jedihez méltó módon egyes pályaszakaszok között a meditációt is gyakorolnunk kell, ami tulajdonképpen a játékban addig elért haladásunk mentése is egyben. Esetleges legyőzettetésünk után tehát innen kell újra szerencsét próbálnunk. Fejlődésünk során egyre újabb és látványosabb Erő-képességet fejleszthetünk magunkban, amiknek felelevenítését a készítők egy szellemes, Cal gyermekkorába nyúló visszaemlékezéssel oldották meg. Fénykardunk szintén módosítható és fejleszthető, Cal kis robotja, BD-i pedig hasznos szövetséges, ha kutatásról, szerelgetésről vagy gyógyításról van szó. A Star Wars Jedi: Fallen Order elsősorban azoknak a rajongóknak készült, akik az univerzum és az azt benépesítő szereplők története miatt szeretik a Star Warst. Sajnos az efféle, egyjátékosra kihegyezett címek nem élveznek prioritást az Electronic Artsnál, így nem tudni, mikor lehet legközelebb szerencsénk egy hasonló kalandhoz. Becsüljük hát meg. (Star Wars Jedi: Fallen Order. Platformok: PlayStation 4, Xbox One, PC) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ______________________________________________________________________________________________________________________________________________2019. december 1
