Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-23 / 272. szám
2019. NOVEMBER 23., SZOMBAT I SPORT 15 Bulgáriában kezdünk, az Izland-Románia párharc győztese jöhet Járható az út az Eb-re Georgi Dermendzsiev, a bolgár (balra) és Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya Március 26-án először Bulgáriában kellene nyerni, s ha ez sikerül, öt nap múlva, 31- én az Izland-Románia párharc győztese jön hozzánk - a 2020. évi Európa-bajnokság pótselejtezőinek tegnapi sorsolása erre az útra terelte a magyar labdarúgó-válogatottat. Nem is kérhettünk volna kedvezőbbet. Nem csupán a remény él tehát, reális esély nyílt a kijutásra, de a két mérkőzést senki sem nyerheti meg helyettünk. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Nem panaszkodhatunk. A három lehetséges ellenfél közül - Romániát és Izlandot kaphattuk volna még ellenfélnek - Bulgária áll a leghátrébb a világranglistán - sorrendben Románia a 29., Izland a 40., Magyarország az 50., Bulgária a 61. -, ráadásul a bolgár futball tekintélyét a közelmúltban súlyos botrány tépázta meg. Az október 14-i Bulgária-Anglia Eb-selejtezőn a hazai szurkolók egy csoportja kirívóan rasszista módon viselkedett, ami után a futballszövetség elnöke, Boriszlav Mihajlov és a válogatott szövetségi kapitánya, Kraszimlr Balakov is lemondott. Bulgáriát két zártkapus mérkőzésre büntette az UEFA - mégis lehetnek drukkerek a mieink elleni meccsen, mert a második találkozóra vonatkozó büntetést felfüggesztették. A bolgár futball jelenéről a közelmúlt Ferencváros- Ludogorec összecsapásai alapján - december 12-én már a negyediket játsszák - lehet benyomásunk, de ez ugyanúgy félrevezető, mintha a magyar labdarúgásról az FTC alapján állítanánk ki bizonyítványt, hiszen a razgradi együttes is légiósokra épül. Bár később, mint a magyar - a válogatott 1994-ben Fotó: MTI még világbajnoki elődöntőt játszott, vb-re legutóbb 1998-ban, Eb-re 2004-ben jutott ki -, az elmúlt évtizedekben a bolgár futball is látványos hanyatlásnak indult. Bulgáriának ma nem hogy Sztoicskovhoz, Balakovhoz, de Berbatovhoz, Kosztadinovhoz mérhető klaszszisai sincsenek - igaz, mi is mindhiába várjuk legalább Nyilasiék méltó utódait. Cseppet sem reménytelen a helyzetünk. Azt is mondhatnánk, ugyanúgy állunk, mint az Eb-selejtezők hajrájában: az utolsó két meccset meg kell nyerni. Első nekifutásra nem sikerült, itt a második, avagy a pótlehetőség. „Bulgária ugyan mögöttünk áll a világranglistán, de erős csapatról van szó, amely saját közönsége támogatását élvezve játszhat ellenünk. El kell végeznünk ezt az extra munkát, hogy ott lehessünk a részben budapesti rendezésű Eb-n” - értékelte a sorsolást Marco Rossi szövetségi kapitány. Az olasz szakember szerint kaphattak volna sokkal nehezebb sorsolást is, de nincsenek abban a helyzetben, hogy azt mondhassák, könnyű dolguk lesz. „Ha ezt a mérkőzést megnyerjük, akkor ugyan egy még erősebb csapat ellen, de hazai pályán játszhatunk majd a rájátszás döntőjében. Ez még több motivációt kell, hogy adjon” - mondta Rossi, aki szerint a legfontosabb, hogy a legjobb játékosai felépüljenek, jó formában legyenek márciusra. „Ez egy rendkívül fontos mérkőzés, melyhez felelősségteljesen fogunk hozzáállni - mondta Georgi Dermendzsiev, a bolgár válogatott szövetségi kapitánya. - Van esélyünk, amit szeretnénk kihasználni. A magyar labdarúgás folyamatosan fejlődik, jól játszik a válogatottja, de ennél jóval részletesebben meg kell ismernünk. Nem szabad, hogy feleslegesen örömködjünk, nem éghetünk meg Magyarország ellen.” A pótselejtezők elődöntőinek párosítása A DIVÍZIÓ: Bulgária-Magyarország, Izland-Románia B DIVÍZIÓ: Bosznia-Észak-írország, Szlovákia-Írország C DIVÍZIÓ: Skócia-lzrael, Norvégia-Szerbi a D DIVÍZIÓ: Grúzia-Fehéroroszország, Észak-Macedónia-Koszovó Az elődöntőket március 26- án rendezik, a finálékat pedig 31-én. Fucsovics Márton új és magyar edzőkkel készül betörni a top 20 közé Az önbizalom volt a legfontosabb Fucsovics Márton sokat változott előnyére Fotó: Török Attila TENISZ Egy új feladat kapcsán szokták mondani, hogy valaki nagy fába vágta a fejszéjét - nos, a teniszre lefordítva kijelenthetjük, Fucsovics Mártonnál momentán nincs nagyobb fa Magyarországon. A világranglistán 70. nyíregyházi játékos a francia Olivier Tauma távozása után kikötötte, a 2020-as szezonban már magyar edzőkkel szeretne dolgozni, mert egyrészt könnyebb az anyanyelvén kommunikálni, másrészt a szürke hétköznapok felkészülését így itthon is elvégezheti mindenféle probléma nélkül. Új irányelvével nagy lehetőséghez jutott Jancsó Miklós és Nagy Zoltán, akikkel az MTK sportolója egyelőre február végéig állapodott meg, de mindannyian hisznek a hoszszú távú közös munka sikerében. Jancsóval már dolgoztak együtt 2015-ben: akkor még nagy eredménynek számított egy challengertorna elődöntője, vagy főtáblára jutni 500-as ATP-versenyen, most viszont Fucsovics első lépésben a legjobb 50-be szeretne visszakerülni, majd a top 20 közé verekedné be magát. „Óriási lehetőség ez nekünk Zolival, Magyarországon Marci és Babos Timi tartozik a világ elitjébe. Nagy feladat, de pozitívan állunk a kihívás elé” - jelentette ki Jancsó az első, bő két órán át tartó edzésén a Budai Tenisz Centrumban. A korábban Szávay Ágnessel, Gubacsi Zsófiával és Czink Melindával is együttműködő tréner szerint négy éve megfelelően tudtak együtt dolgozni abban a 4-5 hónapban, megvolt közöttük az összhang, ami nagyon fontos játékos és edző között. „Az elmúlt években is folyamatosan kapcsolatban voltam Marcival. Október elején, a stockholmi verseny előtt megkért, hogy segítsek neki ütőpartnereket keresni. Mivel a Park Teniszklubban van egy csoport, a fiúknál Piros Zsomborral, Szintai Dáviddal és Nagy Péterrel, amelyért én vagyok a felelős, tudtam tenni az ügy érdekében - kezdte Jancsó. - Aztán megkért, hogy menjek el vele Bécsbe, ahol nagyon jó eredményeket ért el, top százasokat győzött le. Ezt követően mondta, hogy üljünk le és beszéljünk a jövőről.” Arra a kérdésünkre, hogy ilyen rövid idő alatt miben tudott segíteni Fucsovicsnak Ausztriában, Jancsó azt felelte, könnyű dolga volt, mert szerinte a 27 éves játékos hihetetlenül profi, nagyon sokat változott előnyére, ezért nem motiválnia kellett, hanem az önbizalmát helyreállítani. , „Annyi volt az én szerepem, hogy visszaadtam a hitét és az önbizalmát. Elmondtam neki, hogy attól még, mert az elmúlt fél éve nem volt igazán sikeres, fantasztikus játékra képes. Esténként sokat videóztunk, megmutattam neki a Novak Djokovic vagy Roger Federer elleni pazar megoldásait, pozitív élményeket idéztem fel benne” - tette hozzá Jancsó. Az edző szerint nincs nagy különbség egy top 20-as és egy 120. helyen jegyzett teniszező között: ha valaki nincs tökéletes mentális és fizikai állapotban, simán kikaphat egy alacsonyabban rangsorolt riválistól, és megfelelő felkészüléssel Fucsovics is képes lehet a győzelemre a legjobb tíz közé tartozó ellenfelekkel szemben is. Szakmailag egyelőre Jancsó és Nagy megpróbálja agresszívabbá tenni Fucsovics játékát, közelebb hozni őt az alapvonalhoz - mivel szerintük jó érzéke van a röptéhez, többet kellene a hálóhoz futnia, de ezt sem szabad túlzásba vinni. A másik fontos teendő pedig - és ez évek óta így van - az első adogatások hatékonyságának javítása. „Régi ismeretség a miénk Zolival, emberileg és szakmailag is jól kiegészítjük egymást. Nekem két, neki három gyermeke van, de sikerült úgy elosztani a feladatokat, hogy a családunkkal is együtt lehessünk. Ő megy Dohába és Ausztráliába, én a februári versenyekre kísérem el Marcit, aztán meglátjuk, hogyan tovább - árulta el Jancsó, akinek felvetettük, hogy a magyar edzőkért is dolgoznak: Sávolt Attila után ismét bizonyítást nyerhet, hogy hazai tréner is képes sikeres, top 100-as teniszezőt irányítani. - Bízom benne, hogy ha jó eredményeket érünk el, azzal több edzőnek és játékosnak adunk hitet, hogy igen, itthon is megfelelőek a szakemberek és a körülmények. Marci harminc hetet tölt külföldön, tehát fontos neki, hogy az alapozást Magyarországon végezze el, az edzések után a saját ágyában aludjon. Egy francia, német, spanyol tréner mellett sokkal nehezebb egyeztetni a felkészülés helyszínét. Ezekben az országokban, persze, nagyobb a merítési lehetőség, de hiszem, hogy a szorgalmunknak, elszántságunknak és nyitottságunknak hála az elején ezt tudjuk kompenzálni, aztán pedig azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket mi is megszerzőnk a versenyeken.” Klein Ron/Nemzeti Sport „Hamarosan túlesek a holtponton” FUCSOVICS MÁRTON: „Éppen azt mondtam az edzőimnek a gyakorlás végén, hogy még biztosan kell néhány nap, amíg ismét úgy ütöm meg a labdát, ahogyan azt szeretném. Két teljes hete nem fogtam teniszütőt, ez szerintem sok idő, három-négy nap kihagyás után már kizökken az ember a ritmusból. Élveztem az első edzést, vártam már a közös munkát. Bár tudom, hogy fáradságos időszak áll előttem, abban is biztos vagyok, hogy hamarosan túlesek a holtponton és egyre erősebben várhatom az új szezont.” JEGYZET Aranykor Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu Valahányszor magyar vízilabdázóval készítek interjút - legyen bár az illető aktív vüágklasszis vagy régmúlt olimpiák valamelyik, sajnos már egyre csökkenő létszámban fellelhető bajnoka -, mindig szíven üt a beszélgetőtárs különlegessége. Van bennük egy közös vonás, amit más, kevésbé sikeres sportágak képviselőinél csak elvétve tapasztalok. Sohasem ócsárolják egymást, ellenkezőleg: tiszta szívből dicsérik a másikat, függetlenül attól, hogy rivális klub képviselőjéről vagy' klubtársról van szó. Hogy ennek mi lehet az oka, arra vonatkozóan vannak sejtéseim. Az egyik nyilvánvalóan az intelligencia. Bunkó magyar pólóssal még nem hozott össze a sors, függetlenül attól, hogy doktor az illető - szerencsére akad belőlük bőven a honi medencékben és a parton -, vagy csak szimpla szakmunkás. Az uszoda valahogy nem tűri meg a falai között a sutyerákokat. Jómagam mindenképpen a magas IQ-ra vezetem vissza azt a tényt, hogy a magyar pólós felfogta: ha lekicsinylőén nyilatkozna valamelyik ellenfeléről, azzal szükségképpen a közös bizniszt rontaná, hiszen degradálná magát a sportágat is, amelyből vétettek, és amelyből valamennyien élnek. De van egy másik magyarázat is, ami legalább annyira legitim: a magyar pólós jó ember, és őszintén örül a szaktárs sikerének, ha pedig kudarc jutott osztályrészül - elvétve ilyesmi is előfordul -, akkor azt szívből sajnálja. Itt van példának okáért a Fradi bolognai 13-13-as döntetlenje a sportág - eddigi - uralkodójával, a Pro Reccóval. Megható volt az a gyermeki öröm, ahogy telefonbeszélgetésünkben Faragó Tamás vagy Horkai György méltatta a népligetiek teljesítményét, amellyel a találkozó jelentős részében az olaszok fölé nőttek. Pedig egyiküknek sincs és sohasem volt semmi köze az FTC-hez, sőt, mindig is ellenfelek voltak. De a Fradi sikere a magyar póló sikere, és ennek őszintén tudnak örülni. Legalább ennyire szívbe markoló volt a mostanában televíziós kommentátorként nagyot alkotó Cseh Sándor laudációja. A közelmúlt sikeres szolnoki edzője pályafutása legkeményebb ellenfelét, a Fradit magasztalta olyan lelkesedéssel, hogy kevés híján kicsordultak a könnyeim. Ilyenkor eszembe jut - amúgy teljesen normális, sőt, még azt is mondanám, derék - ugyancsak labdás, de szárazföldi sportágat művelő ismerőseim egyik-másik mondata, amikor magyar riválisuk kerül szóba. Pozitív jelzőt minden szökőévben hallok tőlük. Talán nem véletlen, hogy a remek szerzőpáros, Gyarmati Dezső és Csurka Gergely korszakos könyve, az Aranykor közös szerelmünkről, a pólóról szól. A cím önmagáért beszél...
