Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-21 / 270. szám
SPORT 15 2019. NOVEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Idegenbeli mérlege pecsételte meg a labdarúgó-válogatott sorsát Összeroppantak a tét alatt Horvátország, Wales és Szlovákia ellen idegenben nem rúgott gólt, és nem szerzett pontot a magyar válogatott az Eb selejtezőcsoportban. Többek között ezért sem sikerült kijutnia egyenes ágon a jövő évi Európa-bajnokságra. Marco Rossi csapata leszálló ágban van, az utóbbi hat mérkőzésen ötször kikapott, ezért jó hír, hogy a pótselejtezőt majd márciusban játsszák. Szilágyi László (Cardiff) szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Lovrencsics Gergő magába roskadva térdelt a füvön, a Ferencváros kőkemény védője maga volt a megtestesült fájdalom. Gareth Bale, a walesiek csapatkapitánya, a Real Madrid szélsője addig-addig vigasztalta a 2-0-s hazai győzelemmel zárult Ebselejtező után, mígnem lassan erőt vett magán, felkászálódott a földről, majd az öltözőbe baktatott. A cardiffi közönség tudomást sem véve az esetről rázendített Frank Sinatra örökbecsű dalára, harmincezer torokból hallatszott az I love you baby. Beleégett a memóriánkba a 2013-as holland-magyar vbselejtező, amikor szintén győzelmi kényszerben játszott a magyar válogatott, aztán belefutott egy 8-1-es vereségbe. És az Amsterdam Arénában is volt magyar, akit vigasztalni kellett: az öngólt vétő Devecseri Szilárd el tudott volna sülylyedni szégyenében, őt Arjen Robben - még a rendes játékidőben - gyámolította. Hat év telt el azóta, Egervári Sándor munkássága után Pintér Attila, Dárdai Pál, Bernd Storck és Georges Leekens dolgozott a válogatott élén. Marco Rossi tavaly ősszel, a Nemzetek Ligájasorozat előtt vette át a csapatot. A sorsdöntő, azaz a továbbjutásról döntő meccset vele sem sikerült megnyerni. (Legutóbb huszonkét éve, amikor Csank János irányított, Helsinkiben a Finnország elleni vb-selejtezőn elég volt a döntetlen, és össze is jött, jókora szerencsével. Az utána következő, jugók elleni pótvizsgát most felejtsük el!) A szurkolók körében töretlen népszerűségnek örvendő Rossi mérlege gyászos az idegenben játszott Eb-selejtezőkön. Pedig teljesen világos volt, hogy ha labdába akarunk rúgni Horvátország, Wales és Szlovákia ellen, akkor nem elég behúzni a hazai meccseket, idegenben is kell a bravúr. Ehhez képest Splitben 3-0-ra, Nagyszombaton és Cardiffban 2-0-ra kaptunk ki. Vendégként rúgott gól és szerzett pont nélkül nem álmodozhatunk az Eb-részvételről, ez be is bizonyosodott, legutóbb kedden, Walesben. Korai mérleget vonni Marco Rossi munkásságával kapcsolatban, bár az utóbbi négy tétmérkőzésen mintha megtört volna a lendület. Szlovákiától itthon 2-1- re, Horvátországtól idegenben 3-0-ra kapott ki a válogatott, Azerbajdzsánt 1-0-ra legyőzte, majd Cardiffban 2-0-ra kikapott. Lehet, hogy a maestro le akarta venni a terhet a játékosai válláról, a cardiffi csata előtt, de utólag nem tűnt jó húzásnak hangsúlyozni, hogy már tisztában van a walesiek gyenge pontjaival. Létezik egy markáns tábor, amely meg van győződve arról, hogy amíg az emírségekben Al-Ittihad Kaiba és a német Freiburg adja a válogatott két szélsőjét, magyarán nincsenek topjátékosaink, addig nincs keresnivalónk az európai középmezőnyben. Van benne valami, de hozzátartozik, hogy az arab ligában játszó Dzsudzsák Balázs volt a mezőny legjobbja az aranylabdás Luka Modriccsal, Ivan Rakiticcsal felálló horvátok elleni meccsen. Sajnos kétségtelen, hogy nem állunk jól topligás játékosokban: a Bundesliga legjobb kapusa, Gulácsi Péter és egyik legjobb középhátvédje, az év egyik legfontosabb meccséről sérülés miatt hiányzó Willi Orbán kivételével nincsen igazán komoly csapatban szereplő labdarúgónk. Szoboszlai Dominik nem véletlenül nem tagja ennek a körnek: Cardiffban úgy tűnt, mintha a hírneve megelőzné a futballtudását. A többiektől reálisan nem lehetett többet várni. A selejtezősorozat nagy tanulsága, hogy egy-egy mécsesén hazai pályán, kevés minőségi játékossal, nagy akarattal és szerencsével le lehet győzni egy esélyesebb csapatot, de idegenben, sorsdöntő téthelyzetben ez nehezen kivitelezhető. Nyilván más lett volna a képlet, ha itthon legyőzzük Szlovákiát, mert akkor nem kényszerülünk idegenbeli bravúrra. A Nemzetek Ligája rájátszása mentőöv lehet a magyar válogatottnak: első körben márciusban idegenben Izrael, Izland, Skócia vagy Bulgária ellen egy mérkőzésen kell kiharcolni a továbbjutást, aztán, várhatóan szintén idegenben, jöhet az újabb párharc. Pénteken sorsolnak: idegenben kezdünk. Marco Rossi és csapata pótvizsgázhat, de addig sem ártana több használható labdarúgó. Erről spéciéi nem a kapitány tehet. „Nem volt öt pontos passzunk egymás után” Marco Rossi megtette a kötelességét a sajtótájékoztatón, ezért nem akart még egyszer értékelni az újságíróknak fenntartott vegyes zónában. A játékosok közül Szoboszlai Dominik „Most nem", Lang Ádám „Már elmondtam a mondandómat" jelszóval viharzott el. Dzsudzsák Balázs nem indokolt, némán folytatta az útját a csapatbusz felé, Lovrencsics Gergő szintén. A kevés kivétel egyike Sallai Roland volt, a Puskás Akadémia neveltje nem köntörfalazott. „Nehéz pozitívumot mondani. Semmit sem valósítottunk meg abból, amit elterveztünk. Pontatlanok voltunk, elveszítettük a párharcokat. Öt pontos passzunk nem volt egymás után, minden támadásba belehibáztunk, egy normális akciót sem tudtunk végigvinni a pályán." A csereként beállt Kovács István sem kozmetikázta a véleményét. „Megérdemelten nyertek a walesiek. A ki-ki mérkőzéseken azok a csapatok diadalmaskodnak, amelyek több párharcot nyernek. Ez nálunk hiányzott, de magunknak köszönhetjük a vereséget: ha jól emlékszem, három sárga lapot kaptunk egy ilyen létfontosságú mérkőzésen. Ez elfogadhatatlan, ritkán faultoltunk a hazaiak kontratámadásai során. Amikor beálltam a második félidőben, a walesiek élvezték a játékot, mert hagytuk őket, hogy focizzanak. Nagy lehetőséget szalasztottunk el... Egyelőre nem gondolok a Nemzetek Ligájának a rájátszására, sajnálom, hogy nem tudtunk élni az eséllyel. Különösen azért fájó a cardiffi vereség, mert Wales eddig semmivel sem mutatott nálunk jobb játékot. Szerintem a szlovákok elleni hazai mérkőzésen ment el a továbbjutásunk." Baráth Botond koncentrációs hiányosságokra vezeti vissza a két walesi gólt. „Nem kezdtünk rosszul, mi irányítottunk, aztán sajnos a semmiből kaptunk egy gólt. Nem vettük fel a második hullámban érkező játékost, a második bekapott gólnál Moore, a walesiek magas centere belepiszkált egy beívelt labdába, ezt Ramsey begyűjtötte, és közelről belőtte. A szünetben volt egy tervünk a fordításra, nyilván nem arra gondoltunk, hogy rögtön gólt kapunk. Én úgy éreztem, nem tudták megbontani a védelmünket, de figyelmetlenek voltunk, és ezért kaptuk a gólokat. Mostantól a rájátszásra készülünk, mindegy, hogy kit kapunk, mindkét ellenfelet le kell győznünk, és akkor ott leszünk az Eb-n." JEGYZET Sorsdöntő, vagy sem? Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Elgondolkodtató jegyzetben kelt ki a kétségtelenül elkoptatott sorsdöntő jelző, tágabban a szerinte kissé mesterkélt hangulatkeltés és végső soron a magyar labdarúgás jelenlegi állapota ellen a Nemzeti Sport hasábjain Somogyi Zsolt a lap keddi számában, tehát még a Wales- Magyarország Eb-selejtező előtt. A szerző felidézi, hogy négy évvel ezelőtt ugyanilyen várakozás előzte meg a Norvégia elleni pótselejtezős párharcot, majd felteszi a kérdést: változott-e bármi is azáltal, hogy a magyar válogatott kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra? S abban is igazat kell neki adnunk, csupáncsak ettől bizony nem lett jobb a csapatunk, nem lett több tehetségünk, nem lettek jobbak a játékosaink. Sajnos. Csak a néhány napos eufória maradt meg a szívünk zugában, illetve - talán e siker hatására - még több pénz áramlott a magyar futballba: ennek köszönhető tavaly a Fehérvár (akkor még Vidi), idén a Ferencváros szereplése az Európa-liga főtábláján. De nem akarok a magyar futball fogadatlan prókátora lenni, ez elsősorban a központi apanázs emelkedésének az eredménye. Változna-e tehát attól bármi is, ha a magyar válogatott kijutna a 2020-as kontinensviadalra, vagy ha lemaradna róla? Sorsdöntő volt-e a cardiffi találkozó, és sorsdöntő lesz-e a márciusi pótselejtező a Nemzetek Ligájában? A tehetségek, a külföldi elitligákban szereplő magyar játékosok száma, hangzatosán fogalmazva a futball mélyszerkezete felől közelítve inkább nemmel illene felelnünk. Ám mert a 2020-as torna nem egyszerűen egy’ a négyévenként ismétlődő események sorában, hanem kivételes, mert - részben - magyar rendezésű Európabajnokság, ezért mégis inkább az igenre hajiunk. Hogyan tovább? Hogyan készüljünk fel a márciusi meccsekre? Semmiképpen se az egyszerűbb utat választva, bűnbakot kiáltva, Marco Rossi fejét követelve. A selejtezősorozat hajrája rosszul alakult, de ennek - a magyar labdarúgás általános állapotán felül - objektív okai is vannak. Az olasz maestro felé legalább márciusig töretlen bizalmat kell sugallni. Aztán lesz, ami lesz. De nem spórolható meg az igazán nagy feladat: a magya'r futball, benne a klubcsapatok működésének megreformálása. A magyar klubok nem valós piacról élnek, nem képviselhetik határtalanul önös érdekeiket. Nincs az a klubsiker, amely felülírhatná azt a szégyent, ha jövő nyáron a Puskás Arénában az Eb idején a magyar válogatott csak néző lenne. Rövid távon ez bizony sorsdöntő, azt is mondhatjuk, sorskérdés. A Wales elleni gyászos vereség után a Nemzetek Ligája rájátszása lehet mentőöv a magyar válogatottnak
