Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-19 / 268. szám

2019. NOVEMBER 19., KEDD SPORT 15 Nagy Ádám ma este teljesítené a szurkolók kívánságát Nagy Ádám és Lucas Torreira a Puskás Aréna avatóján Fotó: MTI Labdarúgó-válogatottunk az Eb-selejtezők záró csoport­körében ma este 20.45-től (tv: M4 Sport) Wales ellen lép pályára idegenben. Ha győz, akkor kijut a részben hazai rendezésű, jövő évi kontinenstornára, de még a pótselejtező is esélyt kínál az Eb-részvételre. Az angol másodosztályú Bristol Cityt erősítő Nagy Ádámnak csa­patával néhány napja sike­rült nyernie Cardiffban. 1 Pietsch Tibor/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Milyen érzés Cardiffban nyer­ni?- Nagyon jó! Bár azt túlzás lenne kijelenteni, hogy győzni járok Cardiffba. Eddig egyszer játszottam ott, igaz, nem olyan régen: vasárnap volt egy hete, hogy a Bristol City tagjaként 1 -O-s győzelemnek örülhettem a Cardiff City ellen. Ami azt il­leti, ezt az eredményt most is aláírnám.- A hírek szerint a walesi válo­gatott azért nem a hetvennégy­­ezer néző befogadására alkal­mas Millennium Stadionban, ha­nem a harmincháromezres Car­diff City Stadionban fogadja a magyar válogatottat, mert utób­binak jobb az atmoszférája. A személyes tapasztalat mit mondat önnel?- Azt, hogy egy meccs alap­ján korai bármilyen következ­tetés levonni. Mindent mond­hatok, csak azt nem, hogy is­merem a cardiffi arénák légkö­rét. Azzal sem büszkélkedhe­tek, hogy tudom a győzelem re­ceptjét. Valami mégis azt súg­ja, ha beleadunk mindent, ha a szívünket és a lelkünket ki­tesszük a pályára, emelt fővel és három ponttal távozhatunk Walesből.- Az, hogy többes szám első sze­mélyben fogalmaz, azt jelenti, hogy a bokasérülése után már százszázalékos állapotban van?- Igen, egészséges vagyok. Más kérdés, hogy nincs elég meccs a lábamban. A klubom­ban csak egy mérkőzésen lép­tem pályára, mielőtt csatlakoz­tam volna a válogatotthoz, de legalább azt végigjátszottam - bár a végén már nehezen kap­tam levegőt. Azóta igyekeztem minél jobban utolérni magam. Ezért is örültem annak, hogy lehetőséget kaptam Uruguay ellen. Talán megállapíthatom, a nehéz időszak immár mögöt­tem van.- Mindenesetre nehéz kilenc­ven perc vár önökre kedden. Fő­leg három védő, Kádár Tamás, Korhűt Mihály és Willi Orbán hiányában.- Alapemberekről van szó, ez nem vitás, azonban óvato­san bánnék az alapember kife­jezéssel. Természetesen akad­nak olyan játékosok, akik, ha egészségesek, helyet követel­nek maguknak a kezdő tizen­egyben, de ha netán kiesnek, akkor sem kell a vészharan­got kongatni, mert vannak a keretben olyanok, akik a hét­köznapok során mindent meg­tesznek azért, hogy ha egyszer megkapják az esélyt a bizonyí­tásra, éljenek vele. A legjobb példa erre a pénteki meccs, amelyen a két újonc, Szalai At­tila és Nagy Zsolt egyaránt re­mekül szállt be. Fontos, hogy a korábban alig vagy egyálta­lán nem szereplő futballistákat bátran bevethesse a szövetségi kapitány.- Harmincötszörös válogatott­ként már elvárható öntől, hogy vezérszerepet töltsön be?- Azzal senki nem vádolhat, hogy még a tanulófázisban já­rok. Van annyi tapasztalat mö­göttem, hogy ha kell, hallatom a hangom. Az én posztomon amúgy is elvárható a megfelelő kommunikáció. Félreértés ne essék, ha a többiekhez szólok, nem parancsokat adok, sokkal inkább ötleteket és tanácsokat. Nem vezérel más, mint hogy segítsek. Ha kikérik a vélemé­nyemet, szívesen elmondom. Annak rendje és módja szerint vannak olyan, rutinos játéko­sok a csapatban, mint példá­ul Dzsudzsák Balázs vagy Sza­lai Ádám, akikre mindig érde­mes figyelni, de senkinek sincs megtiltva, hogy ha úgy látja he­lyénvalónak, beszéljen.- Beszédes volt a Carpathian Brigade üzenete is: „Győzelmet Cardiffban! Júniusban itt talál­kozunk!"- Rajtunk nem múlik! Lélek­emelő volt az atmoszféra pén­teken, óriási pluszt adott ne­künk. Mi sem természetesebb annál, mint hogy jövő nyáron mi is szeretnénk visszatérni a Puskás Arénába. A mérkőzést megelőző napokban láttuk a képeket a már elkészült létesít­ményről, és bár egytől egyig le­­nyűgözőek voltak, utólag kije­lenthető, nem adták vissza tel­jesen a hangulatát. Azt érez­ni kellett. Amikor csütörtökön délután a helyszínen edzet­tünk, még akkor sem tudtam elképzelni, milyen lesz más­nap hatvanötezer néző előtt játszani. Nos, fantasztikus volt. ló lenne ezt sokszor átélni a jö­vőben.- Az Uruguay elleni találkozónak mennyi haszna volt?- Jó erőpróba volt. Kiváló csa­pat ellen tesztelhettük, milyen formában vagyunk. Klasszi­sok alkották az ellenfelet. Jobb ilyen meccsen csúszni-mász­­ni, szenvedni, mint több gól­lal nyerni egy gyengébb vetély­­társ ellen. A pénteki mérkőzés­ből tudunk táplálkozni, lemér­hettük, min kell még javíta­nunk keddig.- Publikus, hogy min?- Az maradjon a mi titkunk.- Hátha bristoli csapattársa, a walesi válogatott Ashley Willi­ams is olvassa a nyilatkozatait...- A mai világban nem lehet tudni. Komolyra fordítva: mi­után nyertünk Cardiffban, az­zal búcsúztunk el egymástól, hogy bő egy hét múlva itt ta­lálkozunk. Azóta nem beszél­tünk, viszont előtte szóba ke­rült köztünk az egymás elleni csata. Igyekeztem fals informá­ciókkal ellátni, említettem neki néhány játékost, aki különféle okok miatt „biztosan” nem lép­het pályára. Félek, nem dőlt be, de egy próbát megért. A megszokott menetrend szerint A pénteki mérkőzést követően a játékosok hazamehettek, szom­bat délután három órakor kel­lett újra „becsekkolniuk” a tel­ki edzőközpontban. A program­ban ezt követően edzés szere­pelt, amiből természetesen va­sárnapra is jutott egy - a takti­kai megbeszélés mellett. A csa­pat tegnap délelőtt repült el Car­diffba, a délutáni menetrend semmiben nem tér el a meg­szokottól: a szállás elfoglalása után ebéd, némi pihenő, majd - a Marco Rossi szövetségi kapi­tány, valamint egy játékos szá­mára kötelező - sajtótájékozta­tó, végül a mai mérkőzés hely­színén, a Cardiff City Stadion­ban tartandó edzés következett. Nem ijesztőddé nem is megnyugtató a női kosárlabda-válogatott helyzete Saját kezükben maradt a sorsunk Jogos volt az öröm a szlovákok legyőzése után Fotó: MTI KOSÁRLABDA Ijesztően kezdő­dött. Kapkodás, eladott lab­dák, célt tévesztett dobások, lyukas védekezés - mintha a csütörtökön Amszterdamban kínos meglepetésre vereség­gel végződött, hollandok el­leni Európa-bajnoki selejtező folytatódott volna. A szlová­kok 19-13-ra vezettek az első negyed végén Sopronban, és felsejlett a legrosszabb: a ma­gyar női válogatott nem lesz ott a 2021-es Európa-bajnok­­ságon, legalábbis minimális­ra csökken erre az esélye.- Számítottunk arra, hogy gyengén kezdünk majd, mert a feszültség érződött a játéko­sokon az amszterdami kudarc után pénteken és szombaton is - árulta el Székely Norbert szövetségi kapitány. - A segí­tőimmel rengeteget beszélget­tünk a lányokkal egyénileg is, muszáj volt felrázni őket, de nyilván élt bennük a csütör­töki gyenge teljesítmény em­léke. Ezután csaknem megnyug­tatóan folytatódott. Csaknem, mert nem sikerült padlóra küldeni a szlovákokat, de a válogatott éreztette, hogy me­lyik a jobb csapat. A 208 centi magas Határ Bernadett hölgy létére úr volt a palánk alatt, Turner Yvonne roppant hasz­nosan kosárlabdázott, de az igazi hős Zele Dorina volt, aki védekezésben levette a pályá­ról az emberét, emellett pon­tokat is termelt közelről, betö­résből és távolról is.- Éreztük az első negyed után, hogy így baj lesz, és ez összerántott, felébresztett bennünket - mondta lapunk­nak a mérkőzés után. - Job­ban összpontosítottunk, így végig mentek a figurák, a gyűrűbe hullottak a dobások, de ennek az alapja a feljavult védekezés volt. Nekem is itt volt az eredetileg kijelölt fel­adatom, az pedig külön öröm, hogy a támadások befejezésé­ből is eredményesen ki tud­tam venni a részemet. Az újabb folytatás már megnyugtató lett. Kiss Vi­rág és Lelik Réka triplái, Ha­tár újabb kosarai, Turner re­mek betörései révén a harma­dik negyedben már 23 pontra is hízott az előny. így aztán a hátralévő idő már különösebb izgalmak nélkül telt el, a ma­gyar csapat 74-59-re győzött.- Az elmúlt két évben töb­ben mentek a keretből, mások jöttek, de a közösség ereje ál­landó maradt, emiatt sikerült felállnunk és nyernünk - ösz­­szegzett Székely Norbert. - A kért taktikai elemeket vi­szontláttuk, többen is remek egyéni teljesítménnyel ruk­koltak elő, Zele Dorináéra pe­dig a fantasztikus jelző illik leginkább. Sajnos csak négy napunk van felkészülni a se­lejtezők előtt, és ez nem elég a különböző helyekről külön­böző munícióval érkező játé­kosok alapos feltérképezésé­hez. Amszterdamban kide­rült, kik vannak olyan álla­potban, hogy Szlovákia ellen képesek lehetnek a győzelem­re, ezért küldtem most tizen­kettő helyett csak nyolc játé­kost pályára. A helyzet jelenleg nem ijesz­tő, de nem is megnyugtató. A kapitány szerint Hollandia váratlanul sokat erősödött, bejelentkezett a csoportelső­ségre, de azért mi még a ke­zünkben tartjuk a saját sor­sunkat. Persze, nehéz úgy csapatot építeni és felkészül­ni, hogy a következő selejte­ző egy év múlva lesz itthon a hollandok ellen, az utolsó pe­dig 2021 februárjában Szlo­vákiában, de a képlet egysze­rű: mindkettőt meg kell nyer­ni - előbbit legkevesebb 11 ponttal -, és már ünnepelhe­tünk is. Pajor-Gyulai László JEGYZET Férfias párbaj Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Talán nem is baj, hogy a wale­siek pénteken győztek Baku­ban, mert ha kikaptak vol­na, akkor most abba a hiú áb­rándba ringatnánk magun­kat, hogy nekik már tét nél­küli a mai Eb-selejtező, így könnyebb dolgunk lesz Car­diffban. Semmivel sem len­ne könnyebb. Ha valakiktől, akkor a Premier League és a Championship sziklakemény robotosaitól távol áll, hogy akár egyetlen labdát is oda­ajándékozzanak az ellenfél­nek, nemhogy a három pon­tot. A mimózalelkű Gareth Bale pedig most éppen min­den idegszálával azon van, hogy megmutassa, még min­dig helye lenne a Reálban. Arra szót sem érdemes vesztegetni, hogy a szlovákok otthon megverik-e az azerie­­ket, mert meg fogják, azon­ban így is csak akkor jutná­nak tovább, ha a Wales-Ma­­gyarország mérkőzés döntet­lennel zárul. Tiszta sor: aki ma nyer Cardiffban, az a hor­­vátok mögött egyenes ágon kijut az Eb-re. Férfias pár­baj, ám aki alulmarad, azt sem kell még elföldelni, mert a pótselejtezőben, a már el is felejtett Nemzetek Ligája (NL) rájátszásában még kivívhatja az Eb-részvételt Az azért mindenképpen tartást adhat a mai találko­zó előtt, hogy ha elbuknánk Cardiffban (ne így legyen!), akkor sincs vége a világ­nak, lesz négy hónapunk ar­ra, hogy felkészüljünk az NL play-offjára. Ez nem oda-visz­­szavágós rendszerben zajlik majd, a „négyes tornákon” két mérkőzést kell megnyer­ni. Besorsolhatnak bennün­ket a skót, norvég, szerb trió mellé, és akkor az első fel­adatként idegenben kellene kiejtenünk a skótokat. A má­sik lehetőség, hogy az izlan­diakkal, valamint a bolgár, iz­raeli, román hármasból kettő­vel kerülünk össze; ekkor Iz­­landon, Bulgáriában vagy Iz­raelben játszanánk győzel­mi kényszerben az első talál­kozónkat, hogy legyen má­sodik is. Mi tagadás, egysze­rűbb lenne a helyzetünk, ha ma nyernénk Walesben! A 2020-as Európa-bajnok­­ság mérkőzéseit tizenkét vá­rosban rendezik, ezek a kö­vetkezők: London, München, Baku, Szentpétervár, Ró­ma, Koppenhága, Bukarest, Amszterdam, Dublin, Bilbao, Glasgow és Budapest. Az aze­­riek már biztosan nem szur­kolhatnak a válogatottjuk­nak, de a dánoknak, a romá­noknak, az íreknek, a skótok­nak és nekünk is rezeg a léc. Mivel az Eb-n az F csoport mérkőzéseire Münchenben és nálunk kerül sor, az már eldőlt, hogy a tornára kijutott német válogatottat egy mécs­esén láthatjuk a múlt pénte­ken átadott lenyűgöző Puskás Arénában. No persze, mi nem Kimmichre, Sülére, Gnabryra és társaira lennénk leginkább kíváncsiak! De üsse kő, most azt is aláírjuk, hogy ha össze­sorsolnak bennünket a néme­tekkel, akkor az Allianz Aré­nában kell játszanunk velük. Győzelmet Cardjffban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom