Tolnai Népújság, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)

2019-11-12 / 262. szám

2019. NOVEMBER 12., KEDD KITEKINTŐ g Szabadi Mihály új könyve múltról és jelenről Kodálynak is nagyon tetszett a szólótánc Szabadi Mihály és felesége a sióagárdi otthon Könyves szentélyében Fotó: Mártonfai Dénes Hol kél a Nap? Természete­sen keleten, vághatjuk rá a kérdésre a választ és föld­rajzi szempontból ez nem is kétséges. Szabadi Mihály hasonló című, most megje­lent könyvét elolvasva azon­ban azt is megtudhatjuk, hogy ez a mindent megújí­tó természeti jelenség mai, atomizálódó világunkban mi­ként veszít éltető fényéből. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SIÓAGÁRD Szabadi Mihály het­venéves kora óta, azaz tizenkét esztendeje rendre megörven­dezteti olvasóit könyveivel. írá­sait nemcsak ízes magyarság, hanem érzékletes stílus és el­gondolkodtató tartalom jellem­zi. A Hol kél a Nap? esetében - értő kalauzolásával - a koráb­bi, jól kitaposott ösvényen ha­ladhatunk tovább. Azaz, plasz­tikus képet kapunk azon ha­gyományokról, események­ről, természeti tájakról, tár­gyakról, életekről és emberek­ről, melyek és akik annak ide­jén vagy így, vagy úgy, de ha­tással voltak Szabadi Mihály­­ra. Egy különleges példa: hu­szonegy évesen például abban a megtiszteltetésben volt ré­sze, hogy Kodály Zoltán hetve­nedik születésnapján, nemze­tiszín zászlóval a kezében, szó­lót táncolhatott a Pécsi Nemze­ti Színházban. Tegyük hozzá, viharos sikerrel. Sőt, a mester a vastaps közepette egyszer csak megjelent a színpadon és így szólt Szabadi Mihályhoz: „Édes fiam! Olyan ügyesen táncoltál, hogy csak a harma­dik ismétlésnél vettem észre, hogy a zászló másik fele piros." A történetek, ezt talán nem is kell különösebben hang­súlyozni, átitatódnak a nép­­rajzos-koreográfus-népmű­­velő-tanár bölcsességével. A múlt és a jelen összevetése­kor időnként találkozhatunk a szerző nem is annyira szo­lid rezignáltságával. Ugyan­is számos mai jelenség eset­ben nem rejti véka alá elked­vetlenítő véleményét. íme, egy részlet a címadó elbeszélésből, az idézet ugyan a helyi kultú­ra, művelődés területére fóku­szál, de a sorokat olvasva nem lehet kétségünk a baj széle­sebb és mélyebb kiterjedésé­ről sem: „A múlt század hatvanas éveiben még száznál is több gyerekkel működött az is­kola. Közvetlenül a kénysze­rű kollektivizálás után, a Ká­dár-rendszer legnehezebb éve­iben volt színjátszó csoport, több szólamban éneklő kórus működött, iskolai kórus is volt, harminc fiatal táncolt a népi együttesben (a hetvenes évek közepén ötvennél is többen táncoltak a filmfelvételeken), volt sportélet, és aktívan mű­ködött az ifjúsági szervezet. Rendszeresen játszott a Déry­né Színház és állandó mozi volt a faluban. (...) Mindennapos élet volt a művelődési házban. És mi van ma? Harminc egy­néhány gyerek az iskolában. A felső tagozatosokat és a kö­zépiskolásokat elviszi az autó­busz. A citerazenekart, a báb­­csoportot, a hagyományőr­ző együttest egyéni ambíci­ók tartják össze. A művelődé­si ház, ami csak ház, nem in­tézmény, nem vonzza a fiatalo­kat. Szabadidejükben az utcán bandáznak. Ismeretterjesztés nincs. Az évi egy-két nagy­­rendezvény perspektívátlan, nem tudni, mi célból folyik rá a pénz.” Talán nem is kell hangsú­lyozni, hogy a fenti összefüg­gések napjainkat érintő kitéte­lei nem egy, eredményei alap­ján tiszteletre méltó települést minősítenek; hanem egy olyan jelenséget, mely társadalmi fo­lyamatokból származik. S jog­gal tehetjük fel ezek után is­mételten a kérdést: vajon azok­ra a jobb híján bandázó fiata­lokra süt-e a nap, érzik-e, egy­általán érezhetik-e annak „tes­­tet-lelket tápláló” melegét? Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu „Ma is állja az idők próbáját” „1968-ban készült el első ko­reográfiám, a Tolnai szvit. Ma sem értem, hogyan történhe­tett, hogy Olsvai Imre, a tudós népzenekutató odaállt egy ne­venincs néptáncoktató mellé zeneszerzőnek. Az eredmény olyan mű lett, mely még ma is állja az idők próbáját. A dalo­kat Imre javaslatára együtt vá­logattuk, és a szerkezet kiala­kításában is az ő tanácsait kö­vettem. Később is sokat segí­tett bennünket, még akkor is, amikor egy esztendeig Kairó­ban szolgált. Sok mindent tu­dok a népzenéről, de valójá­ban még mindig csak tanulom. Mint koreográfus, három évtize­den át voltam a mozgalom él­vonalában. Műveim kísérőzené­je mindig elismerést nyert. (...) Az azonban elszomorít, hogy a falusi ember ajkáról leszáradt a nóta. A gyerekek nem látnak, nem hallanak példát és Kodály országában nincsen zenei anya­nyelv. "(Részlet a könyvből.) PROGRAMOK KEDD SZEKSZÁRD: Drakulics elvtárs (magyar vígjáték), 17 óra. Termi­­nátor: Sötét végzet (amerikai ak­ciófilm), 19.30. KIÁLLÍTÁS TAMÁSI, VÁLYI PÉTER SZAKKÉP­ZŐ ISKOLA, KINDL KUPOLA GALÉ­RIA: Vályis tízek tárlata - az isko­la öregdiákjainak alkotásaiból nyí­lik kiállítás, megnyitja Márkus Re­gina művésztanár, közreműköd­nek a Würtz AMI és a Vályi diákjai, 15.30. A tárlatot december 6-ig lehet megtekinteni. A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE SZEKSZÁRD, PTE KPVK: megnyi­tó, beszédet mond Szécsi Gábor dékán, 10 óra. Plenáris előadások 10.10-től. A pécsi Filozófia Dokto­ri Iskola - Boros János, az MTA doktora, egyetemi tanár előadá­sa. Alkalmazott társadalomtudo­mány és mediatizáció az informá­ció korában - Szécsi Gábor PhD, egyetemi tanár előadása. Plená­ris előadások 10.50-től: A történe­lem fogalma és az alkalmazott filo­zófia - Karikó Sándor PhD, főisko­lai tanár előadása. Az alkalmazott ontológia kutatása - Mák Kornél PhD, egyetemi adjunktus előadá­sa. A Kultúratudományi Szemlét Bús Imre PhD, tanszékvezető főis­kolai tanár mutatja be. Könyvbe­mutatók: Karikó Sándor (szerk.): Család - érték - nevelés; Szécsi Gábor - Dr. Mák Kornél: Történet és történelem; Boros János: Im­manuel Kant. SZERDA SZEKSZÁRD: Drakulics elvtárs (magyar vígjáték), 17 óra. Termi­­nátor: Sötét végzet (amerikai ak­ciófilm), 19.30. KIÁLLÍTÁS SZEKSZÁRD, ERZSÉBET IFJÚSÁGI ALAP KÖZÖSSÉGI TÉR (PIACTÉR): a Huawei Technologies Hungary és Trokán Nóra közös mobilfotós kiállításának megnyitója, 17.30. A MAGYAR NYELV NAPJA TOLNA, MAG-HÁZ: „Jó bor mellé szól a zene” - Pilisi István önál­lóestje, 18 óra. ELŐADÁS SZEKSZÁRD, WOSINSKY MÓR ME­GYEI MÚZEUM: Gúzsba kötve tán­colni: A Kádár-rendszer könnyűze­nei legendái. Az út másik felén - beszélgetés Tolcsvay Lászlóval, 18 óra. A beszélgetőtárs dr. Csa­tári Bence rocktörténész. BONYHÁD, SOLYMÁR IMRE VÁ­ROSI KÖNYVTÁR: Üzbegisztán - Vámbéry nyomában emlékexpe­díció. Gruber László vetítéses úti beszámolója, 17 óra. HANGVERSENY BONYHÁD, VÖRÖSMARTY MI­HÁLY MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Szaxofonnal a világ körül - Szend­­rői Zsuzsanna szaxofonművész és növendékeinek koncertje, 18 óra. Háziorvos segít a megelőzésben SZEKSZÁRD A Magyar Rákel­lenes Liga Szekszárdi Alap­szervezetének meghívására tartott előadást Gliedné Till­­mann Erzsébet, a megyei kór­ház ápolási igaz­gatóságának mun­katársa, a Hospi­ce Alapítvány ve­zetője, az Egész­ségfejlesztési Iro­da vezetője a Ba­bits Mihály Kultu­rális Központban. Az előadás témá­ja a következő volt: Mit tehet a háziorvos a daganatos bete­gekért? Gliedné Tillmann Erzsé­bet arra hívta fel a figyelmet, hogy az együttműködés elen­gedhetetlen a beteg, a házior­vosa és a kórház között. A házi­orvos az, akivel az érintett elő­ször találkozik, neki a beteg­ségek megelőzésében is nagy szerepe van, hiszen ösztönöz­heti a páciensét ar­ra, hogy vegyen részt szűrővizsgá­latokon, változtas­son az életmódján, ha az szükséges magas vérnyomás, túlsúly, cukorbe­tegség és más ba­jok miatt. Ha pedig a beteg olyan stá­diumba kerül, hogy különbö­ző terápiákra, vagy műtétre van szüksége, akkor is a házi­orvosa segít neki abban, hogy a kezeléseket könnyebben vi­selje el. M. I. A háziorvos­nak kulcs­szerepe van a megelőzés­ben és a gyó­gyításban Az írónő, Diana Soto is jelen lesz a Csak a bolondok boldogok című drámája ősbemutatóján Családi PAKS Ősbemutatóra készül a paksi Apropó Színjátszó Cso­port. Ma 18 órától Diana So­to Csak a bolondok boldogok című drámáját mutatják be Szakter Viktória rendezésé­ben a Csengey Dénes Kulturá­lis Központban. Vida Zsolt, a csoport vezető­je elmondta, hogy a darab csa­ládi problémákról szól. Szere­pet kapnak a függőségek, köz­tük napjaink egyik jelensége, a telefonfüggőség. - Az inter­net világában elbújunk a valós gondok elől, a dráma szereplői viszont olyan helyzetbe kerül­nek, amelyben muszáj ezek­kel szembe nézni, és színt kell problémákat dolgoztak fel a darabban vallaniuk. A történet mindösz­­sze huszonnégy órát ölel fel, mégis fény derül több évtize­des titkokra. A dráma alapjául szolgá­ló könyvet a Spanyolország­ban élő, magyar írónő, Diana Soto írta. A rendező Szakter Viktória kereste meg őt azzal, hogy szeretnék színre vin­ni az egyik történetét, és vé­gül a Csak a bolondok boldo­gok című műre esett a válasz­tás. Az eredeti változat verses forma, Diana Soto ezt írta át a paksi színjátszók kedvéért prózába, a színpadi változattal pedig az írónő egy álmát vált­ják valóra. A művet március-A Dunakömlődi Faluházban zajlottak a próbák ban kapták meg a szereplők, a nyár folyamán pedig minden­ki a maga ütemében építette a karakterét. Az intenzív pró­bák szeptemberben kezdőd­tek. A Dunakömlődi Faluház egyik termében rendezték be a díszletet, ahol szabadidejé­hez mérten mindenki gyako­rolhatta a jeleneteit. A mun­ka során végig élő kapcsolat­ban voltak az írónővel, aki a bemutatón is jelen lesz. Új­donság, hogy az Apropó Szín­játszó Csoport most először élő zene kíséretében adja elő a da­rabot. Ebben Barkovics Borbá­la és Nemes András lesz segít­ségükre. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom