Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)

2019-10-07 / 233. szám

2019. OKTÓBER 7., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP g HAJDAN A kollégái jelentik számára a második családot Elkötelezettséget kíván a közszolgálat Czink Judit Tolna Megye Közszolgálatáért díjban részesült a Megyenapon Fotó: Ótos Réka TAMÁSI Tolna Megye Közszol­gálatáért díjban részesült Czink Judit, a Tamási Műve­lődési Központ és Könnyű László Könyvtár igazgatója, aki közel négy évtizede dol­gozik közművelődési szak­emberként. Pályája alakulá­sáról, családról, szülőváro­sához való ragaszkodásáról is kérdeztük. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu - Harminchat éve kezdtem a pályámat, ennyi idő óta a kul­túra, a közművelődés terüle­tén dolgozom. A kezdetektől tíz évig Tamásiban, ahol gyermek­korom óta élek. Abban az idő­ben összevontan működtek a településen a kulturális szakte­rületek intézményei, ahogy je­lenleg is, hisz az általam most vezetett intézményben a műve­lődési központ, a könyvtár, a ga­léria és a helytörténeti gyűjte­mény alkot egységet. Mondha­tom, hogy visszatértem a gyö­kerekhez, ami nagy öröm szá­momra - mondta Czink Judit.- Mi az Ön hitvallása?- Ahhoz, hogy megfelelhes­sek az irányomban és önma­gam felé támasztott elvárások­nak, kellettek azok az évtize­dek, az a tapasztalatszerzés, amit aztán megyei és országos intézményekben szereztem. Olyan kiváló szakemberekkel kerülhettem kapcsolatba, akik meghatározó egyéniségei a ha­zai kulturális életnek. Az élet­hosszig tartó tanulást, melyre munkám során másokat ösz­tönzők, magamra nézve is kö­telezőnek tartom, amin per­sze nemcsak az iskolarendsze­ren belüli képzéseket értem, hanem a mindennapi tapaszta­lást, tudásátadást, befogadást. A rendkívül kiterjedt kapcso­latrendszer legnagyobb hoza­­déka az egymástól való tanu­lás, tudásom legjavát így sze­reztem, nem is beszélve azok­ról a barátságokról, melyek az életem során végigkísérnek.- Mindig erre a pályára készült?- Középiskolásként még az egészségügyben képzeltem el a jövőmet, de aztán a kulturális területen töltött évek megerő­sítettek abban, hogy nekem itt a helyem. Művelődésszervező alapdiplomám mellé kulturális menedzser és múzeumpedagó­gus diplomát szereztem, ennek most, a többfunkciós intézmény vezetése során nagy hasznát ve­szem. Azt gondolom, ezen a te­rületen tudtam igazán kitelje­sedni. Nem is alakulhatott vol­na jobban az életem. Ötvennégy évesen, 36 év munka után sem választanék mást. Olyan támo­gató közegben dolgozom, ami­- Nagyon erősen kötődöm az otthonomhoz, Tamásit ak­kor sem hagytam el, amikor a munkám a megye vagy az or­szág más pontjaira szólított, az pedig, az, hogy most a mun­kám is ehhez a közösséghez köt, igazi ajándék. Ez a hivatás nem igazán családbarát, napi jóval több mint nyolcórás mun­kaidő, esti, hétvégi, ünnepna­nél jobbat nem is kívánhatnék, olyan kollégák vesznek körül, akikkel öröm a munka minden perce. Mondhatni ők a második családom.- Mi a legnehezebb és a leg­szebb egy művelődési központ irányításában?- Pályámat Tamásiban a mű­velődési központban kezdtem, ahol 10 évig dolgoztam, és aho­va 2016 júliusában tértem visz­­sza. A kilencvenes években Bu­dapesten, a Magyar Művelődé­si Intézetben szakmai képzé­sekkel, továbbképzésekkel fog­lalkoztam, majd Tolna megyébe hazatérve a megyei módszerta­pi elfoglaltságok. Mindezt csak úgy lehet a közösség számára megfelelő színvonalon végezni, ha az ember mögött stabil há­tország van, amit esetemben a férjem biztosít számomra. Azt a kevés szabadidőt, amivel rendelkezem, együtt töltjük, igyekszünk jól kihasználni, ma­radandó élményekkel gazdagí­tani - árulta el a kitüntetett. ni intézményben folytattam a munkát, felhasználva az addig szerzett tapasztalataimat, is­mereteimet és támaszkodva ar­ra a széles kapcsolatrendszer­re, mellyel már rendelkeztem. A megyei intézmény számos szervezeti átalakuláson ment keresztül, több társterülettel működtünk közös intézményi kereteken belül, melynek ren­geteg hozadéka volt, hisz min­den átalakulás után újabb ta­pasztalatokkal gazdagodhat­tam. 2013-ban a Nemzeti Mű­velődési Intézet Tolna megyei irodájaként működtünk tovább, ebben a szervezeti keretben a közösségi művelődés olyan or­szágos folyamatait indítottuk el, melyek azt gondolom, sok év­re meghatározták a települések életét. Irodavezetőként az egész megyében otthon éreztem ma­gam, nem volt olyan település, mellyel ne kerültem volna va­lamilyen szakmai kapcsolatba. Életre szóló partneri és emberi kapcsolatokkal gazdagodtam. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu 60 ÉVE „a III. országos ipari ta­nuló-kiállításon megyénk ipa­ri tanulói első ízben vettek részt. Ezen néhány résztve­vő megyénk ipari tanulóinak dicsőséget szerzett, mert két aranyérmet és négy oklevelet hoztak el.” 60 ÉVE „Újpalánkon, a Sió töl­tésének megerősítése során sí­rokra bukkantak. A Béri Ba­logh Ádám Múzeum ásatáso­kat kezdett a helyszínen és megállapították, hogy a Sió mellett nagyobb népvándor­láskori temető fekszik. Az el­múlt évben ettől a helytől nem messze avarkori temetőt tár­tak fel.” 60 ÉVE „a lottó 39. heti tárgynye­remény sorsolásán az egyik fő­nyereményt Tolna megyei lot­tózó nyerte. Az Üllői úton épü­lő öröklakást egy nagymányo­­ki lottózó nyerte a 6 830 111 számú szelvényével.” 50 ÉVE „szép eredménnyel feje­ződött be a szarvasbőgés idő­szakának vadászati esemé­nye a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaságban. Ötvenegy szarvasbika esett terítékre, köztük hét arany-, nyolc ezüst- és kilenc bronzérmes trófeára tettek szert a magyar és kül­földi vadászvendégek. A leg­nagyobb, aranyérmes szarvas­agancs 12 kilogramm súlyú volt.” 50 ÉVE „a szombat délelőttöt rendkívüli izgalommal várták a kisdorogi iskolások. A gye­rekek izgalma a tantestület­re is átragadt - érthetően, hi­szen még az elsők között vol­tak azon iskolák között, ame­lyek részesei az országos moz­galommá fejlődött kezdemé­nyezésnek. A szerencsések kö­zött is elsők; ezen a szombat délelőttön vehették át az Álla­mi Biztosító megyei igazgató­ságának ajándékát, a legújabb típusú Olimpia televíziót.” 35 ÉVE a gyönki Spirál Ve­gyesipari Szövetkezet - a me­gyéből egyedüliként - elküld­te termékeit a Lyonban rende­zendő MIDEST ’84. kiállításra. „A szövetkezet vezetői azzal a céllal küldték ki faipari szer­számaikat, hogy a külföldi pia­con értékesítési lehetőséget ke­ressenek.” 35 ÉVE Szekszárdon a déli fű­tőmű mögötti gázátadó állo­máson délelőtt fél tizenegykor meggyújtották a gázfáklyát, mely a szilárdsági nyomáspró­ba után az utolsó művelet.” 35 ÉVE „római kori szarkofá­got találtak Alsópél határában. Az ötvenszer hetven centimé­ter alapterületű, hetven cen­timéter magas, mészkő sírlá­dából és közvetlen közeléből a temetési szertartáshoz tar­tozó agyagmécsesek, üvege­dény-maradványok és egy gaz­dag díszítésű bronzserpenyő került elő.” 25 ÉVE „a Szekszárdi Mezőgaz­dasági Rt. Kajmádon, a tehe­nészeti telepen újabb létesít­ménnyel bővítette vagyonát. Mindössze négy hónap kellett ahhoz, hogy elkészüljön az a 25 millió forintos beruházás, melynek révén 200 tejtermelő tehén elhelyezését megoldják. A fejést a legmagasabb techno­lógiával sikerült megvalósíta­ni, az állatok önállóan mennek a fejő terembe, ahol a gépek je­leznek ha a fejés befejeződött.” 25 ÉVE „a szekszárdi képvise­lő-testület döntött a városköz­pontot elterelő út megvalósítá­sa mellett, pontosabban szól­va arról, hogy a költségveté­si pénzhez hozzáteszi a vá­ros hozzájárulását, a hatvany­­nyolcmillió forintot.” 25 ÉVE „jó félszázan voltak kíváncsiak a szentpétervá­ri Nyeformalnaja Organiza­­cija Malagyozsi zenekar kon­certjére a szekszárdi ZUG- ban. A stílus: halálprofi zené­szekkel előadott underground, amolyan Madness és Bizottság összesajtolva, megfűszerezve pantomimmel, bányászlámpá­val.” Szeri Árpád A szentpétervári Nyeformalnaja Organizacija Malagyozsi zenekar Stabil hátország kell hivatásához Voltak, akik fél évszázad után most találkoztak először egykori szekszárdi osztálytársaikkal Éppen ötven évvel ezelőtt járták ki az iskolát SZEKSZÁRD Szeptember har­madik szombatján fél évszá­zad után először osztálytalál­kozóra gyülekeztek a szek­szárdi II. sz. Petőfi Sándor Ál­talános Iskola 1969-ben vég­zett 8/a osztályának volt ta­nulói. A 37 fős osztályból hu­szonheten jelentek meg, hár­man pedig az égi iskola abla­kából követték az eseménye­ket. Sokan valóban ötven esz­tendeje nem látták egymást és itt találkoztak először. Né­ha bizony segítség kellett a fel­ismeréshez, hiszen a két gene­rációs távolság nyomokat ha­gyott az egykori kamaszok ar­cán. Lélekben viszont minden jelenlévő újra fiatal lett, ha­csak néhány órára is. Minden­ki beszámolt arról, hogy mi minden történt vele az 1969- es ballagástól napjainkig. A sokféle életút, különbö­ző emberi sorsokat mutatott be. A beszámolók bár mindig egyéniek voltak, de sok párhu­zamosságot is fel lehetett fe­dezni bennük. Ez érthető, hi­szen mindannyian azonos kor gyermekei, illetve később pol­gárai voltak. A találkozó egy közös ebéddel zárult, ahol kö­tetlen beszélgetések közben, gyorsan előkerültek a látható kordokumentumok, a családi fotók. TN Fél évszázaddal ezelőtt készült a tabló Beküldött fotó így festenek ma az egykori diákok régi helyükön ülve

Next

/
Oldalképek
Tartalom