Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-30 / 252. szám
2019. OKTOBER 30., SZERDA SPORT 15 Dibusz Dénes: Hagyni kell, hogy az érzései vezéreljék az embert Egy-egy jó védés hitet ad Nehéz lenne megmondani, melyik volt Dibusz Dénes nagy napja. Másfél hete szombaton az Újpest, csütörtökön a CSZKA, netán vasárnap a Fehérvár ellen? Cseppet sem túlzunk azzal, hogy a Ferencváros kapusa a csúcsra ért. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hét nagy védése volt a Fehérvár ellen. Ön szerint melyik volt a legnagyobb?- Talán kettőt emelnék ki. A második félidőben Elek fejesét, amikor reflexmozdulattal ütöttem ki a labdát a gólvonalról, illetve már a hosszabbításban Hodzic lapos lövését.- Zsinórban három meccsen védett fantasztikusan. Volt már ilyen remek periódus a pályafutásában?- Voltak már jó meccseim, nagy védéseim, de egymást követő három ilyen mérkőzésem valószínűleg még nem volt.- S van egzakt magyarázat arra, miért éppen most jött öszsze minden?- Nem hinném, hogy hirtelen október végén ugrásszerűen javult volna a súlypontemelkedésem vagy a reakcióidőm. Elég hosszú pályafutás van már mögöttem, ezért tudom, van, amikor be-becsúszik néhány hiba, másszor viszont minden sikerül, szinte ösztönösen, magától értetődően. Ilyenkor nem kell agyalni, mit, miért és hogyan, hagyni kell, hogy az érzései vezéreljék az embert.- A kapusoknál ez a flow-érzés, avagy a kegyelmi állapot?- Igen, olyasmi. Egy-egy jó védés hitet ad. A kapus helyzetét speciálisnak, egyedinek mondják, ami részben igaz. Másrészt, ahogy a Fehérvár elleni mérkőzés után is mondtam, hasonló a csatárokéhoz, Meccsenként van egy-két szituáció, azokat kell jól megoldani, azon múlik a játékos megítélése. Az előző idényben, lehet, volt egy-két mérkőzés, amikor nekem ezeknél a helyzeteknél nem volt szerencsém. Most viszont igen. S az is számíthat, hogy a nemzetközi porondon több dolgom van, meccsenként nem egyszer-kétszer kell csupán védenem.- Gróf Dávid leigazolásával nyáron vetélytársat kapott házon belül. A versenyhelyzet, a rivalizálás is hozzájárult az ismét felfelé ívelő formájához?- Tisztában voltam vele a nyáron, a maximumot kell nyújtanom ahhoz, hogy megőrizzem a pozíciómat, de bíztam benne, elsősorban rajtam múlik, maradok-e a kezdőcsapatban. Ennek megfelelően dolgoztam a felkészülés során. Szerencsére már akkor is jól ment a védés, egyetlen gólt sem kaptam az edzőmeccseken. Igaz, Dávid is jól teljesített. Annyi helyzeti előnyöm talán volt a Ferencvárosban eltöltött öt és fél évnek köszönhetően, hogy ezek után a vezetőedzőnk először nekem szavazott bizalmat. A BL- selejtezőben jól ment a védés, ezért - bár ezt nem az én tisztem eldönteni - maradtam a kapuban.- Nyáron mindketten tisztelettel nyilatkoztak egymásról. Milyen most a viszonyuk?- A tisztelet továbbra is kölcsönös. Mint minden kapus, természetesen Dávid is védeni szeretne, de sportemberhez A Ferencváros kapusa remek formában van Fotó: Szabó Miklós méltóan viseli a jelenlegi helyzetet. Az edzéseken ugyanúgy egymást segítve dolgozunk, mint korábban. A szenzációs formájának köszönhetően megélénkült az érdeklődés ön iránt, egyáltalán foglalkoztatja önt a külföldi szerződés gondolata?- A profi csapatoknál a kapusok kiválasztása hosszú folyamat, nem három mérkőzés alapján döntenek erről. Nem mondom, amennyiben valamelyik kiemelt bajnokságból futna be konkrét ajánlat, biztosan meghallgatnám, de nem foglalkoztat ez a kérdés. Büszke vagyok arra, amit elértem, örülök annak, hogy a Ferencváros kapusa lehetek immár lassan hat éve, s hogy idén végre elértük a célunkat, s európai sorozat főtábláján szerepelhetünk.- Akkor sem lenne tehát elégedetlen, ha a Ferencvárosból vonulna úgymond nyugdíjba?- Ellenkezőleg! Nagy dolognak tartanám, ha még évekig a Fradiban védhetnék, s a klub történetének egyik meghatározó kapusaként emlegetnének majd. Tudom, hogy előttem legutóbb Szűcs Lajos volt éveken át stabil kapus a Ferencvárosban. Ő kétszáz bajnoki mérkőzésen védett, én most tartok százhetvenkettőnél, remélem, sikerül őt befognom.- Marco Rossi szövetségi kapitány azt nyilatkozta, hogy a jó formájáért jár önnek, hogy védjen a Puskás-stadion avatómérkőzésén Uruguay ellen. Mit szól ehhez?- Természetesen megtisztelő a kapitány véleménye. Tudom, hogy telt ház lesz, óriási élménynek ígérkezik az a mérkőzés. Ám még több mint két hét van hátra addig, bármi megtörténhet, ezért most még nem szeretném ebbe beleélni magam. Szárnyal a spanyol labdarúgás élvonalában az újonc andalúz csapat Kis pénz, nagy foci Granadában Mostanában bőven van okuk örömre Fotó: AFP LABDARÚGÁS Bár a La Liga 11. fordulójának tegnapi, lapzárta után véget ért két mérkőzése után az egy meccsel kevesebbnél járó Barcelona, valamint az Atlético Madrid is eléje keveredhetett, az nem a véletlen műve, hogy vasárnap a 10. forduló után a Granada állt a földkerekség egyik legerősebb bajnokságának élén. Tíz forduló, hat győzelem, két döntetlen, 17-10-es gólkülönbség, és a legyőzött ellenfelek között ott van a címvédő Barcelona is. Ez a Los Nazaríes mérlege, no meg négy, sorozatban aratott hazai siker. Legutóbb 46 éve állt a spanyol bajnokság élén a csapat, de akkor korábban, az ötödik körben. Mielőtt elkezdenénk elemezni a „spanyol Leicester” sikereinek okait, eláruljuk, miért Los Nazaríes a csapat beceneve: nos, a Granadát és a világhírű fellegvárat, az Alhambrát 1492. január 2-áig uraló utolsó mór dinasztia, a Naszrid emlékére. A Granadát először a legendás kapus, Iker Casillas emlegette spanyol Leicesterként a Premier League-et 2016-ban esélytelenként megnyerő angol klubbal párhuzamot vonva. Miközben tudjuk, hogy alig túl a 38 fordulós pontvadászat egynegyedén korai még bajnokesélyesként emlegetni a liga egyik legfiatalabb edzője, a 38 éves Diego Martinez csapatát. Nem indult jól a szezon: gólzáporos meccsen 4-4 a Villarreallal, majd augusztus 23-án 1-0-s hazai vereség a regionális rangadón a Sevillától. Két fordulóból egy pont - akkor még semmi sem utalt az újonc kezdődő nagy menetelésére. Csakhogy a vigói születésű Martinez összekapta a gárdát. Igényes edzésmunkával és bámulatos pszichikai felkészítéssel elérte, hogy az utóbbi nyolc meccsből csak egyet veszítsen el a csapat, de még a Bernabéu-stadionban sem játszott alárendelt szerepet a Real Madridtól elszenvedett 4-2-es vereség dacára. A sikersorozat meglepő annak tükrében, hogy a játékoskeret 33,5 millió eurós összértékével a Granada a liga legolcsóbb csapata, legdrágább játékosa a francia Maxime Gonalons a négymillió eurós becsült árával. Még egy érdekes statisztikai adat: amióta 52 fordulóval ezelőtt Martínezt leszerződtette a kínai klubtulajdonos, Csiang Li-csang, az együttes egyszer sem kapott ki vezetésről. Csiang - aki vasárnap ünnepelte a 38. születésnapját - 2016-ban vásárolt 36 millió euróért 98 százalékos tulajdonrészt a klubban az olasz Pozzo családtól, s ezzel akkor a La Liga legfiatalabb tulajdonosa lett. Az első évben ugyan kiestek az első osztályból, de amikor idén június 6-án feljutottak, Csiang optimista nyilatkozatot tett: „A kiesést annak a számlájára írom, hogy akkor még nem ismertem ezt a szép sportágat. Azt viszont garantálom, hogy a mostani feljutás még csak a kezdet!” Nem a levegőbe beszélt, az egykori Honvéd-elnök, George F. Hemingway filozófiáját idéző üzletpolitikával szárnyal a csapat. Csiang lehetőség szerint csak lejárt szerződésű játékosokat igazol ingyen, vagy pedig kölcsönbe, ahogy a már említett Gonalonst is a Romától. A csapat legnevesebb labdarúgója a valaha a Real Madridot, a Valenciát és a Tottenhamet is megjárt, 12-szeres válogatott Roberto Soldado, de a csatár már 34 éves. A többiek? A portugál kapus Rui Silva és honfitársa, Domingos Duarte, a kolumbiai védő Neyder Lozano és a csatár Adrián Ramos, a török Ismail Köybasi, a venezuelai Yangel Herrera és Darwin Machís, a kameruni Yan Brice, a nigériai Ramon Azeez, meg egy tucat spanyol - köztük a vasárnapi gólszerző Vadillo - a futottak még kategóriából. Külön-külön nem sokat mond a nevük. Csapatként, Martinez mester keze alatt azonban - egy hétig mindenképpen - vezetik a világ egyik legszínvonalasabb bajnokságát. Ch. Gáli András JEGYZET Legyetek bátrabbak! Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu A komfortzóna jó kis közeg. Megvan a biztonságérzet, adott a nyugalom, könynyedén lehet alkotni. Már amennyiben gondtalan a sportember. De lehet-e valaha is elégedett egy sportoló, egy versenyző? Mert hiszen aki arra veszi rá a fejét - és a testét -, hogy folyamatosan eredményeket mutasson fel, az legfeljebb akkor ad(hat) lentebb a teljesítményéből, ha túljut pályafutása zenitjén, és elsősorban már nem az motiválja, hogy gyorsabb, erősebb, kitartóbb, lendületesebb legyen, mint ellenfelei. Igaz, minden életszakaszban meg lehet találni az ösztönzőket, különösen akkor, ha korábban ezek a hétköznapok, de még inkább a hétvégék fő részét jelentették. A megszokás nagy úr, kényelmi állapot, ellentmond annak, ami a sportolás lényegi részét jelenti, és gátat szab a továbblépéshez. Aki pedig nem akar szintet emelni, az ne várja a nagyobb elismerést sem erkölcsi, sem anyagi értelemben. Esetünkben itt kúszik be a történetbe a testépítők legrangosabb versenyét idén megnyerő Brandon Curry megállapítása. A 2019-es Mr. Olympia, egyben Arnold Classic-győztes amerikai bodybuilder hazánkban tett legutóbbi látogatása során magyar vetélytársairól úgy vélekedett, hogy „akadnak nagyon jó versenyzők, ám úgy érzem, félnek magukat megméretni a nemzetközi porondon, nem lépnek ki a komfortzónájukból”. A 37 éves versenyző az Egyesült Államokban élve más környezetben nőtt fel, más ingerekkel találkozott, és más pályát futott be, mint a mi fiaink közül bármelyik. A sikerhez vezető út során a befektetett munka nem szerepelt a megspórolható tényezők között, de az sem, hogy beérje félmegoldással. Mert a fő célnak a csúcs, a legnagyobb dicsőséget érő Mr. Olympia elérése számított. Noha tudjuk, az USA-ban sok tekintetben nagyobb a lépték, és az álmokat is merészebben szövögetik, azért érdemes némileg elidőzni, hogy Curry - a körítést elhagyva - mit helyez a középpontba. Ez pedig nem más, mint ami mindenkinek belülről kell hogy fakadjon. A nehézsúly koronázott királya szerint a bátorság, a nagyobb önbizalom hiányzik sokakból. Enélkül valóban nem lehet a trón közelébe jutni. Ő most onnan figyel, és közben olyan alázattal viseli a sztárságot, ami csak kevesek sajátja. Jól ismeri önmagát, tisztában van a képességeivel, és a helyén kezeli brutális erejét. A félelem messze elkerüli, mert jól tudja, honnan indult és hová jutott. Neki már a csúcsdísz segít a komfortérzethez.- A nehéz helyzet - két válogatott kapus egy csapatban- könnyen feloldódhatna, ha netán ön külföldre igazolna.
