Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-18 / 243. szám
2019. OKTÓBER 18., PÉNTEK SPORT 15 A világbajnok Siklósi Gergelynek rosszul indultak a válogatók Le kell tenni a hátizsákot Szeretne eredményesen szerepelni a ma kezdődő katonai világjátékokon Fotó: Tumbász Hédi Felesleges terhet nem cipelne a folytatásban a Bp. Honvéd huszonkét éves egyéni világbajnok párbajtőrözője, Siklósi Gergely, akinek gyorsan meg kell szoknia, hogy az idei vb-győzelme után mindenki őt akarja legyőzni. Pircs Anikó/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Nagy a gond?- Nem, sőt nincs is gond - felelte határozottan Siklósi Gergely világbajnok párbajtőrvívó, aki a szezon eddigi két hazai válogatóversenyén egyéniben egyetlenegy asszót nyert meg a 64-es táblán. - Persze nagyon rosszul érintett, hogy mindkét alkalommal korán kiestem, mert bár számítottam rá, hogy nem nyerek, jobb eredményt szerettem volna elérni. Az első, szeptember végi versenyen, amelyen a legjobb harminckettő között kikaptam Andrási Tibortól, házhoz mentem a pofonért. Dönthettem volna úgy, hogy nem indulok el, de én vívni akartam, kellett, hogy megverjen valaki.- Szüksége volt arra. hogy megverjék?- Értelemszerűen nem úgy léptem pástra, hogy ki akartam kapni, de elő akartam idézni azt a helyzetet, amelyben benne volt, hogy ez megtörténhet.- Ezt pontosan hogy érti?- Még a nemzetközi szezon elindulása előtt, versenykörülmények között is szembesülnöm kellett azzal, amit az edzéseken már megtapasztaltam. Eddig minden alkalommal mindenki ellen bizonyítanom kellett, hogy jobb vagyok, most azonban az ellenfelek úgy gondolhatják, miután világbajnokságot nyertem, biztosan én vagyok a legjobb. Ebből adódóan valamenynyien engem akarnak legyőzni, mégpedig úgy, hogy azzal a felszabadító tudattal lépnek ellenem pástra, hogy teher nélkül, a legjobb tudásuk szerint vívhatnak, hiszen nincs veszítenivalójuk. Nem én vívok másképp, hanem az ellenfelek, de az igaz, hogy nem vagyok még olyan formában, mint az előző szezonban.- Ha már a terheket említette: világbajnokként érzett nyomást az idei első versenyein?- Igen. Még ha nem is ez a két válogató volt az év fő viadala, egyértelműen éreztem, hogy leginkább nekem van tétje egy-egy asszónak. A múlt hétvégi második válogató már előrevetítette, mire számíthatok a világkupaversenyeken: a hatvannégy között az Európabajnokságon a legjobb nyolcba jutó osztrák Josef Mahringer ugyancsak nagyon nyugodtan, tét és teher nélkül vívott ellenem. Rajtam pedig mindkét versenyen volt egy hátizsák, amit le kell tennem. Mindenesetre megvolt a tanulsága a válogatóknak: megerősítették bennem, hogy nem egyéniben, hanem csapatban kell jó eredményt elérni.- Apropó, csapat! Nemrégiben említette: a nyári szabadságán is sokat gondolkodott a víváson, elsősorban azon, miként tudnak javítani a csapatszereplésen. Mire jutott ezzel kapcsolatban?- Összetett kérdés. Az foglalkoztatott elsősorban, hogyan lehet visszaállítani a világbajnokság után kicsit felborult csapatharmóniát. A júniusi, bronzérmet hozó Európabajnokságon tökéletes volt az összhang, nagyon jól együtt tudtunk működni, a budapesti világbajnokságon azonban kicsit megszeppentünk. Remélem, ez csak pillanatnyi kihagyás volt, és a novemberi berni világkupaverseny visszatérít bennünket a helyes útra. Mindenesetre arra jutottam, nagyon fontos a megfelelő kommunikáció a csapattagokkal, így, hogy elértem egy nem sokak által várt eredményt, felborult a korábbi rendszer, ami magával hozhatja a korábbi szerepek megváltozását. Fontos, hogy beszéljünk ezekről a kérdésekről, és beszéltünk is a csapatépítés alkalmával. Igaz, nem annyira őszintén és mélyen, ahogyan én szoktam vagy szeretném.- Változtak a csapaton belüli szerepek?- Nem változtak, és ez így jó. Pozitív élmény volt, hogy úgy kezdtük el a felkészülést a mátraházi edzőtáborban, mint az előző években, úgy, mintha nem történt volna semmi. Még az egymás közti fociban is ugyanabban a felállásban játszottunk, ahogyan szoktunk. Nagyon tetszett, hogy mindenki ugyanúgy tekintett rám, mint korábban, nem a világbajnokot látták bennem, hanem „a” Gergőt. Mert én továbbra is „a” Gergő szeretnék maradni.- A felkészülésbe, a versenyprogramba miként illeszkedik a pénteken kezdődő katonai világjátékok, amelyen honvédos csapattársaival szerepel?- Több szempontból is hasznos lehet. Egyfelől mivel multisportesemény, úgy tekintek rá, mint egy kis olimpiára, és úgy is fogok hozzáállni az egyéni és a csapatversenyhez; szeretnék mindkettőben eredményesen szerepelni. A kínai viadal jó tapasztalatszerzés lehet a tokiói olimpia előtt. Másfelől egy majdnem százfős, nagyon erős mezőnyben kell vívnunk, szakmailag is kihívás, hogy olyan versenyen mérethetjük meg magunkat még a világkupaszezon előtt, amelyen a sportágunk élmezőnyéből nagyon sokan ott lesznek. A Budapesten minket legyőző ukrán csapat például nagyon hasonló összeállításban versenyez Vuhanban, mint a világbajnokságon.- A csapatversenyre mindenesetre eredményesen, válogatógyőzelemmel melegített be a Berta Dániel, Peterdi András, Siklósi Gergely, Somfai Péter összeállítású katonacsapat.- Bevallom, a gyengébb egyéni szereplés után jót tett, hogy a csapattal nyertünk a hétvégi válogatón. Nekem is sokkal jobban ment a vívás, mint egyéniben, és nagyon harmonikusan tudtunk együtt dolgozni. Szeretném, ha ez az összhang érmet eredményezne a világjátékokon. Újra felvetődött a Formula-l-es nagydíjhétvégék programjának módosítása Fenntartják a műsorváltoztatás jogát FORMULA-1A versenyzők többségének elnyerte tetszését a hétvégi Japán Nagydíj feszes programja, amelyből a lehetetlen időjárási körülmények miatt törölték a szombati napot. A pénteki szabadedzések után vasárnap rendezték meg az időmérőt és a versenyt is, ami akár követendő példa is lehetne a jövőben. A csapatok utazó stábjának már most is nagyon megerőltető az évi huszonegy versenyhétvége, és 2020-ban már huszonkét futamot rendeznek, sőt azt követően a huszonhárom sem elképzelhetetlen, Miami ugyanis nagy valószínűség szerint 2021-től csatlakozik az Fl-es körforgáshoz. Max Verstappen tömeges válásokat és családi drámákat vizionál a sportág szereplői között, mert egy versenyhétvége csak a nézőknek tart péntektől vasárnapig. A garázsok, motorhome-ok és infrastrukturális berendezések felállításához a csapattagoknak olykor már hétfőn, de legkésőbb kedden a helyszínre kell utazniuk, ami bő egyhetes munkát jelent. Bár korábban a rengeteg idényközi teszt miatt is magas volt a távoli munkanapok száma, a válság előtti boldog időkben még minden csapat megengedhette magának, hogy külön brigádokkal dolgozott a versenyeken és a gyakorlásokon. Az az időszak a versenyzőkre rótt sokkal nagyobb terhet, nekik manapság a tesztkorlátozás miatt sokkal kötetlenebb a beosztásuk. A többieknek viszont üdvözítő lenne, ha szombatra és vasárnapra sűrítenék az eseményeket, így elég lenne jóval később a helyszínekre érkezni - kár, hogy ebbe a promóterek nem egyeznének bele. A magas jogdíjak miatt ugyanis állami segítség nélkül már így is lehetetlen nullszaldósra kihozni egy Fl-es eseményt, és ha még a pénteket is elvennék tőlük, a jegybevételekből befolyó összeg tényleg elenyésző lenne a brutális kiadások mellett. így a sportág irányítói le is mondtak arról, hogy jövőre háromról kétnaposra rövidítsék le a versenyhétvégéket, a „műsorvál-Hamilton csapatával. Bő egyhetes munka egy verseny Fotó: AFP Felülvizsgálják a pénteket Ross Brawn, az FI sportszakmai irányítója: „Erős konszenzus alakult ki - különösen a rendezők részéről hogy tartsuk meg a háromnapos versenyhétvégéket, csak alakítsunk ki más időbeosztást. Alapos elemzés után arra jutottunk, hogy a legjobb megoldás az lesz, ha meghagyjuk a három napot, felülvizsgáljuk a pénteket, a többi napot pedig változatlanul hagyjuk a szombati időmérővel és a vasárnapi versennyel. Az istállók kérésének eleget téve és a gyarapodó nagydíjak miatt átgondoljuk a programváltozást, hogy a csapattagok egy nappal később érkezhessenek a helyszínre.” toztatás jogát” azonban fenntartják. Ez azt jelentheti, hogy a szellős csütörtöki programot a pályabejárással, gépátvétellel, valamint a különféle média- és marketingeseményekkel sűrített formában átteszik péntek délelőttre, az első két szabadedzést pedig aznap délután rendezhetik meg úgy, hogy a második még sötétedés előtt véget érjen. Radikálisnak ez a változás sem nevezhető, de a semminél azért több, hiszen így a szerelőktől kezdve a versenyzőkön át az újságírókig mindenki nyerne plusz egy napot. Jövőre már az is enyhítés lesz, hogy az idény előtt kétszer négy helyett csak kétszer három napig tart a téli tesztelés, és ha a futamok száma idővel huszonkettő fölé kúszna, valószínűleg más tehermentesítés is várható a menetrendben. Az biztos, hogy az egészséges egyensúly megtalálása életbe vágó, máskülönben az utazó stáb tagjai jelentős számban dobhatják be a törülközőt. Zsoldos Barna/NS JEGYZET Nem játék Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Ugye emlékeznek még Hriszto Sztoicskovra, a bolgárok aranylabdás csatárára? A 1994-es világbajnokság sztárja nemcsak látványos góljairól volt híres, hanem nehéz természetéről is. A barcelonai közönségkedvenc úgy kezdett anno a katalánoknál, hogy mindjárt az egyik első meccsén rálépett a játékvezető lábára - nem véletlenül. Aránylag jól megúszta, két hónapos eltiltást kapott. De aktív pályafutása lezárultával sem a sportszerűség szobra volt az egykori sztárcsatár. Emlékezetes akciója volt, amikor néhány éve megtaposta a rivális Real Madrid mezét és malacokhoz hasonlította egykori riválisait egy Bajnokok Ligája-finálé előtt. Most azonban még ez a fenegyerek is kiakadt az angolok elleni Európa-bajnoki selejtező meccsük után. Egy spanyol tévéműsorban egyenesen elsírta magát! Hazai pályán hatot nyeltek be a bolgárok, de Sztoicskov nem a megalázó vereség miatt zokogott. Sokkal inkább a saját szurkolóik miatt, akik hol huhogtak, hol pedig náci karlendítéssel szórakoztatták magukat, amíg ki nem kísérték őket. A meccset többször félbe kellett szakítani, mert a bolgár rasszista huligánok provokálták Sterlingéket. Sztoicskov arról beszélt a tévéseknek, hogy keményebben fel kell lépni az ilyen cselekedetekkel szemben, mert csak akkor lesz bármiféle eredmény. Felhozta példának az angolokat, akiket, ugye, évekre kitiltottak az európai futballból. Akkor sírta el magát, amikor belegondolt abba, hogy ezzel a saját országát sújtaná. Persze a bolgárok nincsenek „egyedül”. A törököknél most éppen nem a drukkerek, hanem a játékosok egy része vívta ki a nemzetközi figyelmet, mégpedig azzal, hogy az albánok, majd a franciák ellen is tisztelegtek a góljuk után és az öltözőben megörökített képeken. Nem titkoltan a kurdok elleni török offenzíva katonáinak üzentek ezzel. Ők hazafias tettnek érzik a gesztust, a nemzetközi szövetség pedig nem futballpályára valónak. Ahogy a himnuszok kifütyülése sem az, bár kétségtelen, hogy a zárt kapus büntetések „kiskapus” szabálya miatt annyi gyerek még nem látott helyszínen válogatott meccset, mint nemrég nálunk vagy a románoknál. Sokan állítják, hogy a labdarúgás már régen nemcsak egy játék, hanem sokkal több annál, a nemzeti identitás egyik terepe. Ezt elfogadom, de bármenynyire is közhelyes, talán mégiscsak a játéktéren elért sportteljesítménynek kellene a fókuszban lennie. Hogy büszke legyen, mondjuk, egy volt világválogatott a saját hazájára, és ne szégyenkeznie kelljen miatta.
