Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)
2019-10-16 / 241. szám
2019. OKTÓBER 16., SZERDA SPORT 15 A védő öt kapott gólban nyakig benne volt a Marco Rossi-érában Vihar Kádár Tamás körül Kádár (a kapufánál) kétszer is nagyot hibázott Splitben a horvátok elleni Eb-selejtezőn Fotó: Török Attila Arra a látványos összeomlásra, amit Kádár Tamás mutatott be a múlt csütörtökön a spliti Poljud Stadionban, nagyon kevesen képesek - ha pikírtek akarunk lenni. Pedig nem afféle kutyaütőről beszélünk, hanem arról az 57-szeres válogatott labdarúgóról, aki mind a mai napig a legmagasabb áron, 1,2 millió euróért elkelt védő a magyar futballban. Megítélése ma már ellentmondásos, és hogy ez így alakulhatott, abba hajmeresztő bakijai játszottak bele. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS „2007-ben, amikor még csak 17 éves volt, játszott nálam az ifjúsági válogatottban. Folyton próbajátékon volt külföldi kluboknál, Olaszországban a Regginánál, majd a Bolton Wanderers, később a Newcastle United együttesénél. Nem csoda, hogy komoly kluboktól keresték, kiemelkedő képességekkel áldotta meg Tomit a sors. Sajnos, az Eb-bronzérmes ifjúsági válogatottban sérülése miatt nem játszott, aztán már csak arról értesültem, hogy 2008 elején leszerződtette a Newcastle.” Mindezt Sisa Tibor meséli lapunknak Kádár Tamásról, aki akkoriban a ZTE játékosa volt. „Ahogy a 2008-as U19-es Eb-ről, úgy a 2009-es egyiptomi U20-as világbajnokságról és így a bronzérmünkről is lemaradt - ezt már Egervári Sándor, annak a bizonyos, ma már legendásnak számító csapatnak a szövetségi edzője mondja Kádárról. - Sajnos nem engedte el a Newcastle, ezért nem tudtam beválogatni, pedig simán helye lett volna a keretben. Mind középen, mind balhátvédként klasszisteljesítményre volt képes. Aztán a felnőttválogatottban az én kapitányságom idején mutatkozott be, 2010-ben, Litvánia ellen. Az, hogy az utóbbi egy évben akadtak hibái, belefér egy ilyen hosszú és sikeres pályafutásba.” Egervári minősítése cseppet sem túlzás, hiszen Kádár az utóbbi évek valamennyi kapitányánál - Pintérnél, Dárdainál, Storcknál, Leekensnél, Rossinál - alapember volt. Tavaly szeptember 8-án Tamperében, az olasz szakvezető debütálása alkalmával is ott volt a pályán a Nemzetek Ligájamérkőzésen, ám már a hetedik percben előzékeny díszkíséretben részesítette Teemu Pukkit, aki élt is a lehetőséggel, és a kifutó Gulácsi mellett a jobb sarokba helyezte a találkozó egyetlen gólját. Ekkor kapott hideget-meleget, helye azonban nem ingott meg a válogatottban, mígnem október 15-én a tallinni Le Coq Stadionban, az újabb Nemzetek Ligája-mérkőzésen két bekapott gólban is ludas volt. Komoly szerepe volt abban, hogy csak 3-3-as döntetlennel tudtunk távozni az észt fővárosból. Mindez azonban nem ingatta meg Rossi bizalmát, és egy hónappal később, a Groupama Arénában megint ott volt a Dinamo Kijev védője az észtek elleni hazai összecsapáson. Kádár idén az Eb-selejtezőkön is törzstag - volt. Múlt csütörtökig, amikor rajta úszott el a horvátok elleni meccs, mert az első és a harmadik gólban is nyakig benne volt. Rossi le is cserélte a félidőben, három napra rá Azerbajdzsán ellen már a kispadon sem kapott helyet. Rossi nem érti Kádár összeomlását, mert jelenlegi klubjában, a Dinamo Kijevben hétről hétre megbízhatóan játszik. Rácz László, a 47-szeres szovjet válogatott klasszis, a Dinamo legendája másképp látja. „Tamásnak nem egyenletes a teljesítménye, minden mécsesén elkövet egy-két nagyobb hibát. Kíváncsi vagyok, hogy a horvátok elleni összeomlása hogyan befolyásolja a további pályafutását.” Hát igen, vegyes Kádár megítélése. Megkérdeztük ügynökét, Varga Sándort, de ő nem látta a horvát-magyart, ezért nem is akart nyilatkozni. Védencéről nyilván csak jót mondana - vagy semmit. Vízválasztó lehet Kádár karrierjében, hogy meghívót kap-e a november 19-i, cardiffi Wales- Magyarország-meccsre. A válogatott hátvédnak életpályamodellt ajánlottak Mezőkövesden Guzmics nemjevezetni jön haza A Slovan Bratislavától távozó Guzmicsnak vezérszerepet szánnak Mezőkövesden Fotó: Földi Imre LABDARÚGÁS Hazahúzta a szíve a Slovan Bratislavát télen elhagyó Guzmics Richárdot. A 32 éves, 27-szeres válogatott hátvéd Mezőkövesden folytatja, szeretne visszakerülni a nemzeti csapatba, de a profi pályafutása utáni életére is gondol.- Mi lesz, ha megsérülnek a Slovan védői, ön pedig stabil kezdőjátékossá válik az őszi szezon hátralévő részében?- Az élet nagy rendező, mivel azonban már megkötöttük a szerződést, január elején biztosan Mezőkövesden jelentkezem edzésre.- Miért kapott kevesebb lehetőséget a Slovanban a jelenleg futó idényben?- Január végén kész csapathoz írtam alá, amely sorra nyerte a meccseket, nem volt ok változtatni a kezdőcsapaton. A rájátszásban megkaptam a lehetőséget, bíztam benne, hogy a nyártól is kezdőként számítanak rám, de a nemzetközi kupaszereplés miatt a szakmai stáb bővítette a keretet. A posztomon szerepet kapó játékosok jó teljesítményt nyújtottak, és megint abba a helyzetbe kerültem, hogy a vezetőedzőnek nem volt oka változtatni.- Mióta érlelődött önben a hazatérés gondolata?- Amikor tavaly decemberben lejárt a szerződésem a kínai Jenpien Fundénél, magyar és lengyel csapatok is megkerestek, de a klub kérte, várjam meg az ajánlatát. Január közepéig vártam, végül a Slovanba szerződtem, pedig talán már akkor haza kellett volna jönnöm. A Slovan profi egyesület, de éreztem, hogy hosszúra nyúlt a kínai légióskodás, így egyre erősebb honvágyam volt. A szabadnapjaimat a legszívesebben most is Budapesten vagy a szülővárosomban, Szombathelyen tölteném. Ebből a szempontból a legjobbkor jött a Mezőkövesd megkeresése, Kuttor Attila vezetőedző többször kérdezte, mikor tudnánk leülni beszélgetni, mert szeretne a csapatában tudni.- Végső soron mi döntött a Mezőkövesd mellett?- Végig éreztették velem, hogy vezérszerepet szánnak nekem, és nemcsak a két és fél éves szerződést ajánlották, hanem mellé az életpályamodellt is. Abban maradtunk, hogy amikor öt-hat év múlva abbahagyom a játékot, az edzői stáb tagjaként folytathatom.- Ezek szerint már most megtalálta a játékos-pályafutása utáni hivatását.- Sok labdarúgó nem találja a helyét a játék befejezése után, de ahogy a karrieremet, úgy a profi futball utáni életemet is igyekszem tudatosan felépíteni. A B licences tanfolyamot elvégeztem, érdekel az edzősködés világa, és bár ez még tényleg a jövő zenéje, most úgy érzem, felnőttcsapat mellett szívesebben dolgoznék, mint az utánpótlásban. Menedzserként is szívesen kipróbálnám magam, lengyelül és angolul is folyékonyan beszélek, a légiós éveim alatt jó kapcsolatokat építettem ki, amelyeket a tehetséges magyar fiatalokat segítve szeretnék kamatoztatni. Tudom, mekkora fejlődést jelenthet a fiatal játékos életében a lengyel élvonal, én is a Wisla Krakow játékosaként futballoztam csúcsformában, és a profi labdarúgás világát is ott ismertem meg.- Most milyen formában érzi magát?- Ebben az idényben kevesebb lehetőséget kapok a Slovanban, ezért bízom benne, hogy a hazatérésem után ismét felépítem magam. Olyan teljesítményt akarok nyújtani, amilyet Lengyelországban láttak tőlem. Szeretnék rendszeresen pályára lépni, kiegyensúlyozott, megbízható teljesítményt nyújtani, valamint visszakerülni a magyar válogatottba. Legutóbb másfél éve léptem pályára címeres mezben, de ha utolérem magam, tudnék segíteni az együttesnek.- Ha visszamehetne az időben, ugyanúgy a Jenpien Fundéba szerződne Lengyelországból?- Szerettem volna a lehető legerősebb bajnokságba kerülni, az egyik Serie A-ban szereplő csapat be is jelentkezett értem, de a két klub nem tudott megegyezni. Krakkóban akkor volt tulajdonosváltás, a bizonytalan időszak közepette pedig elúszott az olasz élvonal lehetősége. Hiába érkezett konkrét ajánlat, hiába mentem volna, végül kútba esett az üzlet. Ezután a kínai bajnokság maradt, de hozzátenném, hogy sokak vélekedésével ellentétben nem volt gyenge az ottani első osztály. Akkor többek között olyan futballisták játszottak ott, mint Carlos Tévéz, Hulk, Oscar vagy éppen Ezequiel Lavezzi. Nem biztos, hogy előrelépés volt, de hátralépés semmiképp sem.- A hazaigazoló játékosok többségé megkapja, hogy visszatér a langyos vízbe, levezetni érkezik. Mi a véleménye erről?- Fontos a szurkolók véleménye, olykor a negatív hozzászólásokban is lehet igazság, de mindenkit biztosítok arról, hogy nem levezetni jövök Mezőkövesdre. Meghatározó játékosként szeretném a tapasztalatommal segíteni a csapatot, és a válogatottság is motivál. Babják Bence/NS JEGYZET Áloműzés Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Nagy pechje Brigid Kosgeinek, hogy vasárnap javította meg a női maratoni futás világcsúcsát, ami immár 2:14:04 óra. A kenyai versenyző Chicagóban nem is kevéssel döntött meg egy szakállas rekordot, az eddigi legjobb, 2:15:25-ös eredményt a brit Paula Radcliffe még 2003-ban érte el. S hogy akkor miért van pechje Kosgeinek? Hát azért, mert egy nappal korábban honfitársa, Eliud Kipchoge ellopta előle a show-t a hétvégére azzal, hogy első emberként teljesítette két óra alatt a távot Ami még úgy is nagyobb durranásnak bizonyült, hogy az 1:59:40 órás időeredménye nem versenyen, hanem „laboratóriumi” körülmények közepette született. Az atlétika mérhető sportág, és a klasszikus távokon az álomhatárokat különleges misztikum övezi. így voltunk 1 mérföldön a négyperces fallal, amit 1954-ben Roger Bannister tört át (3:59.4), és így voltunk 100 méteren a tíz másodperccel, ez alá 1968-ban Jim Hines nézett be először (kézi méréssel 9.9, elektromos időméréssel 9.95). A maratoni távon pedig így vagyunk, így voltunk a kétórás álomhatárral, és ez versenykörülmények közepette még mindig álom. A világcsúcsot Kipchoge tavaly óta 2:01:39-cel tartja. A kenyai futó 2017-ben a Nike tudományos hátterű Breaking2 projektjében már megpróbálta két órán belül lefutni a maratonit a monzai Formula-1-es pályán, ám akkor huszonöt másodperccel elmaradt a remélt időtől. Szombaton Bécsben, a Práterben még tudományosabb kísérlet zajlott az Ineos 1:59 Challenge projekt keretében. Kipchogét váltásokban negyvenkét „nyúl” - azaz iramfutó - segítette, akik V alakban óvták a széltől, előttük pedig egy autóból zöld lézerfénnyel vetítették az aszfaltra, hajszálpontosan hol kell tartaniuk. A nyulak között jó néhányan ott voltak a világ legjobb közép- és hosszútávfutói közül, akik örömmel vállalták a statiszta szerepét. Azt, hogy egy kis szerepük nekik is legyen abban a vállalkozásban, amelynek a jelentőségét Kipchoge előzetesen, fellengzősen, a holdra szálláséval állította párhuzamba. Emiatt azért ne törjünk pálcát az egyébként rendkívül szerény és szimpatikus atléta fölött. S az kétségkívül igaz, hogy olyan terepre tévedt, ahol ember még nem járt. Azután, hogy Kipchoge két éve a kihalt monzai pályán rótta a köröket, most Bécsben tízezrek előtt, s ha az 1:59:40 nem is lehet hivatalos világcsúcs, ez a maraton nemcsak a főtámogató vegyipari cégnek, hanem az atlétikának is nagyon jó reklámja lett. Most pedig már azt is elhihetjük, nincs messze az idő, hogy versenyen is két órán belül fussák le a maratont.
