Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)

2019-10-15 / 240. szám

2018. OKTOBER 15., KEDD SPORT 15 Marco Rossi szerint ezúttal nekünk kedvezett a szerencse JEGYZET Győzni kell Walesben! Az azeriek még örülnek, azt hitték, hogy egyenlítettek. Szabályos góltól fosztotta meg őket a játékvezető Az oldal fotói: AFP, MW, MTI Az Azerbajdzsán ellen itthon 1-0-ra megnyert vasárna­pi Eb-selejtező után labda­rúgó-válogatottunk szövet­ségi kapitánya, Marco Ros­si bevallotta, nehezen vise­li a durva kritikákat. A szak­vezető már csak arra gon­dol, hogy Walesben is min­dent meg kell tenni a győze­lemért. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- A végén kis híján pórul jár­tunk, hiszen a holland játékve­zető szabályos góltól fosztot­ta meg az ellenfelet. Hajszálon múlt a győzelem. Hogyan élte ezt meg?- Ezúttal nekünk kedve­zett a szerencse. Ne feledjük, a szlovákok elleni második mérkőzésen az első gól lesről esett, és rengeteg apróságot tudnék most felsorolni, mi­lyen szituációkban tévedtek a játékvezetők a mi kárunkra. Még versenyben vagyunk az Eb-részvételért, a remény él, mi vagyunk az egyetlen „ne­gyedik kalapos” csapat, amely még „életben van”, és van esé­lye arra, hogy ott legyen a jövő évi Európa-bajnokságon.- A játékkal elégedett volt?- Hetvenöt percen keresztül a mi akaratunk érvényesült, de a végére, ezt el kell ismer­nem, elfáradtak a futballistá­im. Hibáztak is, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy4-0-ra is győzhettünk volna.- A lefújást követően visszafo­gottan ünnepeltek a fiai. Mit gondol, miért?- Sok kritikát kaptunk az el­múlt napokban, és rendben is van, nagy hibákat követtünk el Horvátországban. De a világ­­bajnoki ezüstérmes otthoná­ban szenvedtünk vereséget, Luka Modric és Ivan Rakitic volt többek között az ellenfél, miközben a középpályánkon olyan játékosok futballoztak egymás mellett, akik még so­sem szerepeltek együtt koráb­ban. Karrierem során itt, Ma­gyarországon - immár hét éve- sohasem hallottam minősít­hetetlen bekiabálásokat a lelá­tóról, de Splitben már az első félidőben felhangzottak ilye­nek, és elismerem, ez nagyon rosszulesett. Utólag be kell is­mernem, alig vártam már, hogy vége legyen annak a mér­kőzésnek. Ilyesmi velem nem fordult még elő, és talán ezért is volt most visszafogott az ün­neplés. No meg mindegyik já­tékosom tudja, Walesben kell igazán jól futballoznunk.- Ha Horvátországban a hozzá­állást kritizálta, az akarattal ez­úttal nem volt gond.- így van. A játékosok akar­tak, mentek előre, és meg is voltak a lehetőségek a gólszer­zésre. A mentalitással elége­dett lehetek, és a csapat takti­kai szempontból is megvalósí­totta azt, amit szerettünk vol­na. Tudom, most majd azt fo­gom hallani, hogy végső soron semmi különöset nem tettünk, legyőztük Azerbajdzsánt, ez kötelező volt. Véleményem szerint azonban nem szabad lebecsülni az ellenfelet, az azeriek a horvátokkal döntet­lent játszottak, és Wales el­len nagy balszerencsével kap­tak ki. Aláírom, mi csak 1 -0- ra győztünk, de azért, mert túl sok lehetőséget elpuskáztunk..- A lelátókon a gyerekek nem akármilyen hangulatot terem­tettek.- Ki nem szereti a gyereke­ket! Lenyűgöző volt a hangu­lat. Apaként is megemelem a kalapom az összes kilátogató gyerek előtt, hatalmas segít­ség volt a szurkolásuk.- Az elmúlt egy esztendőben többször is hullámzó volt a csa­pat teljesítménye. Ezt hogyan lehet kiegyenlítettebbé ten­ni? Gondoljunk csak Kádár Ta­más esetére, aki alapember, most azonban a keretbe sem került be.- Nem gondolom, hogy hul­lámvasúton ülnénk. A leg­utóbbi, spliti találkozó kiug­róan rossz mérkőzésünk volt, de a magyar válogatott szépen lassan fejlődött az elmúlt idő­szakban. Higgye el minden­ki, szeretem Magyarorszá­got, még most is arra gondo­lok, milyen lenne a hangula­tunk, ha Szlovákia ellen hat pontot gyűjtöttünk volna be a két mérkőzésen... Sok egyé­ni hibát követtünk el, ezzel az edzőknek nehéz mit kezdeni­ük. Kádár Tamásról pedig any­­nyit, alapember, belső védő a Dinamo Kijevben, ott sem kö­vetett el soha ilyen hibákat, amilyeneket Horvátország­ban. A válogatottban most rontott. Még mindig azt mon­dom, a bal oldalon továbbra is hasznosabb, ezt meg kell majd vele beszélnem.- Mi lesz Walesben?- Győzni kell! Ennél jobb motiváció nem is kell. Tudom, Ryan Giggs azt jósolta, nem le­szünk versenyben a továbbju­tásért, talán túlságosan is ma­gabiztos volt. Walesben tétre megy majd a játék. Minden­esetre alig várom, hogy ott le­gyünk már a meccsen! Az E csoport állása Horvátorszá MAGYARORSZAG 7 Wales 6 8-9 12 10-8 10 6-6 8 Lovrencsics köszöni meg a lelkesen szurkoló gyerekek támogatását Szoboszlainak a végén megállt a szíve - Az azeri kapitány szerint hihetetlen játékvezetői hiba történt BARÁTH BOTOND: „A kicsik végig vuvuzelát fújtak, vagy nem is tudom, mit, kicsit megfájdult tőle a fejem a vé­gére, olyan hangos volt! De viccen kí­vül: jó volt a csapat, összeállt a horvát meccs után, jól védekeztünk hátul, nem hagytuk, hogy helyzeteket alakítsanak ki. A végén volt egy kis szerencsénk, de ezt visszakaptuk a szlovákok elleni meccs után.” DZSUDZSÁK BALÁZS: „A kötelezőt hoz­tuk, egyelőre ennyi történt, nem kell nagy csinnadrattát csinálni ebből a szto­riból. Ezt terveztük, hogy behúzzuk ezt mérkőzést, aztán novemberben játszunk egy ki-ki meccset.” SZOBOSZLAI DOMINIK: „A végén egy pil­lanatra kihagyott a szívem, de miután láttam, hogy a bíró lefújta a meccset, fel­kiáltottam, hogy hál’ istennek!” NIKOLA JURCEVIC, AZ AZERIEK SZÖVET­SÉGI KAPITÁNYA: „Először is gratulálok a magyar válogatottnak, valamint le a ka­lappal a gyerekek előtt a nagyszerű han­gulat miatt! Ami a mérkőzés hajrájában történt... - hihetetlen játékvezetői hiba volt. Csalódott vagyok, a játékosaim is azok. Kis futballnemzet vagyunk, igyek­szünk fejlődni, minden pontért küzdünk, nem igazságos így kikapni... Sok soro­zatban van videobíró, nem tudom, az Eb­selejtezőben miért nincs. Akár az álláso­mat is elveszíthetem egy ilyen tévedés miatt. Beszéltem magyar újságírókkal, ők is elismerték, nem ért kézzel a labdá­ba a játékosunk. Köszönet nekik, hogy őszinték voltak.” A sors keze és kegye Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Csank János egyik aranykö­pése szerint a lesgólt soha nem rúgjuk, mindig kapjuk. A labdarúgás megszállott­jai - szurkolók, játékosok, edzők, vezetők - valóban sokkal elevenebben őrzik emlékezetükben az őket súj­tó, mintsem a segítő játékve­zetői ítéleteket. Ha csal a bí­ró vagy vak, abból csak hát­rányunk származhat, nem előnyünk - tartja a közvéle­kedés, ezért most szögezzük le: vasárnap este az Azerbaj­dzsán elleni budapesti Euró­­pa-bajnoki selejtezőn a ma­gyar válogatott igenis les­gólt rúgott. Természetesen csupán át­vitt értelemben, mert az 1 -0- ra megnyert meccs egyetlen - érvényes - gólja Korhűt Mi­hály pazar távoli bombájából született, lesről szó sem lehe­tett. A 92. percben viszont a holland bíró érthetetlen mó­don ítélt kifelé szabadrú­gást az azeriek abszolút sza­bályos egyenlítő találatánál. Kezezés, bármiféle egyéb szabálytalanság kizártnak tűnt, ráadásul azzal teljese­dett be a szerencsénk, hogy az Eb-kvalifikációs sorozat­ban nem használják a videó­­elemző rendszert. Nemzeti együttesünk így hét mérkőzés után négy győzelemmel és három ve­reséggel, 12 ponttal áll, és ha záró találkozóján, novem­ber 19-én három pontot sze­rez Wales ellen Cardiffban, megingathatatlan résztve­vője a 2020-as kontinenstor­nának. Kéretik ezt ne me­rész futballszakmai esélyla­tolgatásnak, csupán egysze­rű matematikai kalkuláció­nak tekinteni - mert annak vitathatatlan. A közelmúlt két eredmé­nyét ugyanis mintha mi ren­deltük volna a csoportban: Wales csütörtökön Szlová­kiában, vasárnap hazai pá­lyán, Horvátországot fogad­va játszott 1-1-es döntet­lent, így az összes többi kö­rülménytől függetlenül a cardiffi diadal az atombiztos második helyet jelentené a mieink számára. Ha ugyan­is a horvát-szlovák mécs­esén déli szomszédaink pontot szereznek, a szlová­kokat előzzük meg, ha vi­szont Hamsikék nyernének, akkor a horvátokat utasíta­nánk magunk mögé. Most persze mondhatjuk, hogy Fortuna egyszer végre már nekünk is tehetett egy gesztust, ennyi járt is, és so­rolhatjuk történelmi sérel­meinket: az 1954-es vb-finá­­léban Puskás, az 1962-es ne­gyeddöntőben Tichy tévesen meg nem adott gólját, vagy legfrissebb traumaként azt, hogy szeptemberben, Buda­pesten, a szlovákoktól ka­pott 2-1-es verés alkalmá­val az első vendéggólt lesál­lás előzte meg. Ez mind így igaz, és, mint tudjuk, a les­gólt mindig kapjuk... Mégis azt javaslom, rebeg­­jünk el inkább egy hálaimát, mert az ősszel látottak alap­ján a sors kegye, hogy még versenyben vagyunk. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom