Tolnai Népújság, 2019. október (30. évfolyam, 228-253. szám)

2019-10-09 / 235. szám

2019. OKTOBER 9., SZERDA SPORT 15 Az Európa-bajnoki szereplés még beleférne a pályafutásába A nagy harcos visszatért A labdarúgó-válogatottba nyolc év után visszatérő tá­madó, Feczesin Róbert az elszántságról, a remélt hor­vátországi bravúrról és a telki fogadtatásról is be­szélt. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Rég volt 2011. november 15.?- Hú, nagyon rég - felelte a válogatottban legutóbb az em­lített napon, a Lengyelország elleni mérkőzésen pályára lé­pett Feczesin Róbert.- Hitte volna, hogy kap még meghívót?- Hogy őszinte legyek, nem. Mindenesetre az elmúlt nyolc évben is úgy voltam ve­le, nincs annál nagyobb meg­tiszteltetés, mint az, hogy va­lakire a nemzeti együttes­ben számítanak. Természe­tesen meglepett, hogy Marco Rossi úgy ítélte meg, helyem van a legjobbak között, de a legnagyobb örömmel jöttem. S óriási elszántsággal! Szeret­ném bizonyítani, hogy a szö­vetségi kapitány nem téve­dett, amikor úgy látta, jó for­mában vagyok.- Ön is így érzi?- A statisztika arról tanús­kodik, hogy amióta visszatér­tem Újpestre, nem érheti kri­tika a teljesítményemet.- Hány ismerőssel találkozott, amikor vasárnap este megérke­zett Telkibe?- Dzsudzsák Balázzsal, Szá­lai Ádámmal és Kádár Tamás­sal játszottam már együtt a válogatottban, a többiekkel még nem. Azért bemutatkoz­nom nem kellett, a csapat ki­lencvenöt százalékát szemé­lyesen ismerem.- Feltételezem, a harmincne­gyedik életévében járva nem megilletődötten lépett be az edzőtábor forgóajtaján.- Abból már kinőttem, de azt nem tagadom, hogy né­mi drukk van bennem - az előttünk álló meccsek miatt. Jó érzés olyan mérkőzésekre készülni, amelyek sorsdöntő­nek számítanak. Ezek a leg­szebb időszakok egy futbal­lista életében.- Marco Rossi nagy harcosként jellemezte önt...- Hallottam, igen, jól is es­tek a szavai. Tény, megéltem már ezt-azt a karrierem során, nem rémülök meg a nagy fel­adatoktól. Ellenkezőleg, ret­tentően motiválnak. Vallom, az élet minden területén a ma­ximumra kell törekedni, én legalábbis nemcsak az edzése­ken és a meccseken próbálok száz százalékot adni, hanem a pályán kívül is. Volt időm meg­tanulni, hogy a pozitív hozzá­állás rengeteget számít.- A Horvátország és az Azerbaj­dzsán elleni mérkőzés előtt is lehetünk bizakodóak?- Miért ne?! Mindamellett ma még nem beszélnék két ta­lálkozóról, a vasárnapival rá­érünk majd a csütörtöki után foglalkozni. Most még az a dolgunk, hogy a horvátok elle­ni összecsapásra összpontosít­sunk, vagyis arra, hogy Split­­ben olyan eredményt érjünk el, amelynek köszönhetően jó esélyünk marad a továbbjutás kivívására.- A történelem ismételheti ön­magát, Magyarország legyőzhe­ti még egyszer Horvátországot?- Azzal aligha mondok új­donságot, hogy nem mi va­gyunk a favoritok, mégis ál­lítom, ha a legjobbat hozzuk Feczesin Róbertét meglepte a szövetségi kapitány behívója Fotó: MW ki magunkból, ha képesek le­szünk hiba nélkül játszani, jó eredményt érhetünk el. Más­képp szólva, benne van a bra­vúr a csapatban.- A döntetlen már annak szá­mítana?- A világbajnoki ezüstérmes otthonában igen. Egyébként is úgy tartják, idegen ten jó az i ksz...- A válogatott jelenlegi helyze­tében mennyit érhet egy pont?- A matekozást meghagy­nám másoknak.- Azon sem töpreng, hogy a Szlovákia-Wales-mérkőzésen milyen eredmény lenne jó a ma­gyar válogatottnak?- Előzetesen teljesen feles­leges számolgatni. Minden meccs előtt úgy vagyok vele, hogy előbb legyen meg a mi három pontunk, s utána meg­nézzük, mire mentek a vetély­­társak. Az alap az, hogy mi ér­jünk el jó eredményt.- Vehetjük kedvező előjelnek, hogy az eddigi tizenegy váloga­tott fellépésén négy gólt szer­zett, abból egyet Európa-bajno­ki selejtezőn?- Örömteli, hogy már lőt­tem egy-két gólt címeres mezben is, de, mint tudjuk, az rég volt... Mindamellett bí­zom benne, hogy a válogatott meccseim és a góljaim szá­mát is növelem az előttünk álló napokban.- Ahhoz képest, hogy augusz­tus végéig nem volt klubja, most a válogatott bázisán ar­ról beszélgetünk, hogy újra Eb­selejtezőn találna a kapuba.- S ehhez még azt is hoz­­závehetjük, ugye, hogy nyolc éve voltam itt legutóbb. Álom­szerű, ami velem történik, de a futballban azért akadt már példa arra, hogy valaki hosz­­szabb kihagyást követően tért vissza a válogatottba. A ko­rommal persze én is tisztában vagyok, de ha öregnek tarta­nám magam, biztos, hogy nem lennék itt.- Mennyire tervez előre?- Egyelőre csak csütörtök estig.- A jövő nyári Európa-bajnok­­ság még messze van?- Ó, az nagyon! Habár a pá­lyafutásomba talán még bele­férne... Horvátország eddig nem teljesít egyenletesen a selejtezőcsoportban Szeszélyes, könnyelmű vb-ezüstérmes Luka Modric négyszeres Bajnokok Ligája-győztes LABDARÚGÁSA Dinamo Zagreb elleni Bajnokok Ligája-selejte­zőben a Ferencváros megta­pasztalta a horvát futball ere­jét. Mislav Orsic a zágrábi oda­­vágón és a Groupama Aréná­ban, Bruno Petkovic a visz­­szavágón szerzett gólt a Fra­di ellen. A huszonhat eszten­dős Orsic és a nála egy évvel fiatalabb Petkovic is tagja a magyarok elleni horvát keret­nek, ahogy a Dinamo kapusa, Dominik Livakovic is. Rajtuk kívül csak Kleinheisler Lász­ló eszéki csapattársa, Mile Skoric kapott meghívót a ka­pitánytól a magyarok, majd a vasárnap esedékes Wales elle­ni Eb-selejtezőre. A többiek egytől egyig kül­földön futballoznak, többsé­gük a világ leghíresebb klub­jaiban. Luka Modric négyszer nyert Bajnokok Ligáját a Real Madriddal, Ivan Rakitic egy­szer a Barcelonával, utóbbi még gólt is szerzett a Juventus elleni döntőn. Dejan Lovren az idei BL-győztes Liverpool védője, Mateo Kovacic éve­kig hasznos kiegészítő embe­re volt a zsinórban három BL-t nyert Real Madridnak, azóta a Chelsea-hez igazolt. Kádár Tamás korábbi kijevi csapat­társa, a magyar felmenőkkel rendelkező Domagoj Vida je­lenleg a Besiktasban futbal­ó: AFP lozik. Ivan Perisic a Bayern München, Marcelo Brozovic az Internazionale labdarú­gója. Társaik az angol, a né­met, a skót, a dán, a belga és az olasz bajnokságban sze­repelnek. Önmagában a lé­giósok és csapataik felsoro­lása erős érv a horvátok to­vábbjutása mellett, a közel­múlt sikereiről nem is beszél­ve. A tavalyi vb-n ért révbe a horvát „aranygeneráció”, az ezüstéremmel általános véle­mény szerint kihozta magá­ból a maximumot a Modric, Rakitic és* a válogatottság­tól elköszönt Mandzukic ne­vével fémjelzett korosztály. A bombaerős játékosállomá­nyukból kiindulva mindenki alapvetésnek tekintette, hogy a magyar, a walesi, a szlovák és az azeri válogatottat meg­előzve biztosan jut tovább az Eb-selejtező csoportból. Pedig voltak figyelmeztető jelek: az 1998-ban vb-bronzérmes csa­pat egy évvel később nem tud­ta kiharcolni a részvételt a 2000-es Eb-n, Jugoszlávia és Írország mögött csak a har­madik helyen végzett a selej­tezőcsoportban. Ez idén aligha fordul elő, de lehetetlen nem észreven­ni, hogy milyen szeszélyes a horvát válogatott. Az Azerbaj­dzsán elleni, hátrányból meg­fordított nyögvenyelős győze­lemmel kezdett Zlatko Dalic csapata, ezt követte a budapes­ti vereség a magyar csapattól. Mielőtt megkondultak volna a vészharangok, legyőzte Walest, majd erődemonstrációt tart­va 4-0-ra kiütötte Szlovákiát Pozsonyban. Ezek után jött az újabb csavar, a bakui döntetlen Azerbajdzsán ellen. Három fordulóval a csoport­kor vége előtt nem engedhet meg magának újabb botlást a jelenleg élen álló Horvátország, amely jól láthatóan saját sorsát nehezítette meg a csoportban. Mindezek után Marco Rossi magyar kapitány mesterműve­ként vonulna be a köztudatba, ha az erősen tartalékos magyar válogatott csütörtökön éppen Splitben vetne véget a horvátok elleni idegenbeli nyeretlenségi sorozatnak. Eddig háromszor játszottunk idegenben a horvá­­tokkal, kétszer kikaptunk, és most az előzményeket ismer­ve nem érne fel tragédiával, ha megismétlődne az 1940-es zág­rábi 1-1-es végeredmény... Szilágyi László % JEGYZET Uccu neki! Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Negyvenkét futó, negyven­két küométer. A hét végén Eliud Kipchoge nekigyürkő­­zik, hogy két óránál rövidebb idő alatt teljesítse a marato­ni távot. A vüágcsúcstartó ke­nyai arra tesz kísérletet, hogy negyvenegy iramfutó segítsé­gével áttörje az álomhatárt. Tavaly, a Berlin Marathon al­kalmával 2:01:39-es vüág­­csúcsot ért el Kipchoge. Leg­alább negyven másodpercet kell faragnia ebből az időből, hogy bizonyítsa, nincs akadá­lya annak, hogy 120 percnél kevesebb is elegendő legyen 42 200 méter lefutásához. Az időjáráson múlik, hogy szombaton vagy vasárnap lesz-e a nagy futás. A kenyai hosszútávfutó ta­valyelőtt már tett egy bizta­tó próbát a két órán belüli maratonra, így bátran neki­veselkedhet emberkísérleté­nek. A monzai autóverseny­pályán 2:00:25-ös időt ért el. Ott is számos iramfutó segí­tette Kipchogét. A monzai ta­pasztalatokra alapozva jelöl­ték ki a bécsi pályát Mond­hatjuk, nem csak kijelölni kellett, hanem megalkotni is, mert a 9,6 küométeres kör döntött kanyarokkal rendel­kezik. így nem kell kisodró­dástól tartania Kipchogének akkor sem, ha a kanyarokban nem lassít. Némi időt ezzel is spórolhat a futófenomén. Érdekes, hogy a kenyai ennyire szívügyének tekin­ti a kétórás határ áttörését, hiszen a monzaihoz hason­lóan a bécsi pálya sem hi­telesíthető arra, hogy hiva­talos világcsúcsot érhesse­nek el rajta. Ahogy a mara­toni futók eredményei egyre közelebb kerültek a két órá­hoz, úgy élénkült meg a vita arról, hogy lehetséges-e egy­általán ennél jobb időt fut­ni ezen a távon. Természe­tesen van az a szponzori tá­mogatás, ami segíthetett ab­ban, hogy Kipchoge nekidu­­rálja magát érveit tényekkel is bizonyítani. Persze ennél rosszabb célra soha ne men­jen a mecénások pénze. Ha sikerül, mondjuk, 1:59:59- et futnia a kísérleti nyúlnak, az bizonyára nagy lökést ad neki és a többi maratoni fu­tónak ahhoz, hogy az esetle­ges mentális akadályokat is ledöntve próbálkozzanak a két órán belüli hivatalos vi­lágcsúcs elérésével. Tavaly Berlinben bő ötszáz métere volt még a célig a kenyainak, amikor kicsúszott a két órá­ból. Ha most sikerül a rekord, jövőre megpróbálhatja azzal a fél kilométerrel megrövidí­teni a berlini a pályát. A bécsi futás önmagában is világszám lesz, hiszen a negyvenegy iramfutó mind­egyike atlétavilágsztár. Egy­mást váltva segédkeznek majd a viágcsúcstartónak. Mire Kipchoge számba ve­szi őket, már célba is ér. Ma­gyarán a lehető leggyorsabb névsorolvasásra kell töre­kednie. Gondolatban át kell lapoznia a naplót, így a si­kerhez tulajdonképpen a vi­lág leggyorsabb maratonista osztályfőnökévé kell válnia a kenyainak. Máskülönben ő kap igazolatlan két órát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom