Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-26 / 224. szám
SPORT 15 2019. SZEPTEMBER 26., CSÜTÖRTÖK Kádár Tamás úgy érzi, hogy egy nagy ugrás még vár rá Harcban kell maradni! Bízik benne, hogy lesz még nagy dobása a válogatottnak Fotó: MW A Dinamo Kijev védője, Kádár Tamás újabb meglepetéseket remél Eb-selejtező csoportunkban, és örülne, ha az Azerbajdzsán elleni mérkőzésen legalább a gyerekek ott lennének a Groupama Aréna lelátóján. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hány óra volt az út?- Cirka tizenkettő - felelte Kádár Tamás, a válogatott és az ukrán Dinamo Kijev alapembere. - Szerdai ellenfelünk, a Mariupol otthona nagyjából húsz kilométerre fekszik az orosz határtól, így képtelenség oda repülni. A határtól távolabb kellett landolnunk, onnan pedig hatórás buszút várt ránk.- Nem szokott kilométerhiánynyal küzdeni, gondolom, egy ilyen út már meg se kottyan...- Kétségtelen, az elmúlt években hozzászoktam a repülőterek hangulatához. Viszek könyvet magammal, filmeket nézek. Amint beindul az Európa-liga, heti két mérkőzésünk van, mire hazaérünk, legfeljebb a regenerációra van idő, máris kezdődik az újabb találkozó.- A hétvégén ezért pihentették a Vorszkla elleni bajnokin?- A szakmai stáb úgy döm. tött, néhányan kihagyhatják a mérkőzést. Hozzáteszem, ez volt az idén az első találkozó, amelyen nem szerepeltem a kezdőcsapatban. Sőt, az első olyan, amelyet nem játszottam végig. A csapattársam sérülése miatt aztán mégiscsak be kellett állnom, de végül is nem probléma, legalább fitten tartom magam. A keddi napunk az utazásra ment el, szerdán pedig a Mariupol elleni elhalasztott mérkőzés, egy újabb kihívás következett. De nincs ezzel gond, sőt! Tisztában vagyok vele, ebben az időszakban december közepéig nincs leállás, nincs pihenő, mert amikor szünet van a bajnokságban, nekem ott a válogatott.- Túltette magát a szlovákoktól elszenvedett vereségen?- Muszáj volt. Szörnyű volt átélni azt a mérkőzést, és nem csak azért, mert kikaptunk. Bántott, hogy úgy maradtunk pont nélkül, hogy jól játszottunk, s egy árnyalattal sem voltunk rosszabbak a szlovákoknál. Nyilván elkövettünk hibákat, azokból tanulnunk kell, de ugyanúgy ők is rontottak. A mérkőzést követő egy-két nap csalódott voltam, hiszen nagy lehetőséget szalasztottunk el. Még szorosabbá tehettük volna a csoport állását, hiszen, ismerjük el, a sorsolást követően aligha gondolta bárki, hogy a végén a magyar válogatott is harcban lesz az Európa-bajnoki részvételért.- Lát még reményt a kijutásra?- Három mérkőzés van hátra, márpedig az évek alatt a futballban megtanultam, bármi megtörténhet. Csoportunk eddig sem szűkölködött meglepetéseredményekben, ki tudja, mit hoz a hátralévő néhány kör.'- Mit szólt hozzá, hogy az Azerbajdzsán elleni hazai selejtezőnket alighanem zárt kapuk mögött kell lejátszanunk?- Nagyon sajnálom. Szurkolóink előtt megemelem a kalapomat, az egész selejtezősorozatban mellettünk állnak, idegenbe is elkísérnek bennünket, nagyon fognak hiányozni. Mindig fantasztikus hangulatot teremtenek. Hallottam, hogy adott esetben gyerekek kint lehetnek a stadionban, a magam részéről annak is örülnék, hiszen volt már részem zárt kapuk mögött vá• lógatott mérkőzést játszani. Nincs annál rosszabb.- A Dinamo Kijevvel az elmúlt hetekben hullámvölgybe kerültek, sorozatban hat nyeretlen mérkőzésük volt. A Bajnokok Ligája-selejtezőbeli búcsú után a szakmai stábot tokkal-vonóval elbocsátották. Meglepődött a váltáson?- Abból a szempontból igen, hogy éppen előtte hosszabbították meg vezetőedzőnk szerződését. Eszembe sem jutott, hogy ezt követően ilyen hamar vált a klub. De a Dinamónál nem maradt következmény nélkül a BL-búcsú, a vezetők, a szurkolók és mi, játékosok is nagyon vágytunk a Bajnokok Ligájára... Az idén sem sikerült, nagy csalódásként élte meg mindeki. A szurkolóink dühösek voltak, hiszen korábban hozzászoktak, hogy a legerősebb európai kupasorozatban láthatják a csapatot, ám ebben az évben sem sikerült ezt kiharcolnunk.- Az Európa-liga nem is érdekli őket?- Szerencsére igen. A csoportkört jól kezdtük, hazai pályán 1-0-ra megvertük a svéd Malmot, tizennyolcezren így is kint voltak a stadionban. Amióta itt vagyok Kijevben, rendre továbbjutottunk a csoportból, és a kieséses szakaszban is mentünk egy kört. Szeretnénk megtartani jó szokásunkat, jó lenne minél tovább menetelni, néhány topcsapattal összemérni az erőnket.- A hullámvölgyön túljutott az együttes?- Úgy érzem, igen. Az elmúlt hetekben sok pontot elhullajtottunk, de a hétvégén kiütéssel, 5-0-ra győztünk, és most a Mariupol otthonában is három pontot kell szereznünk. Remélhetőleg rátaláltunk a helyes útra.- Az internet-előfizetését meghosszabbította már?- Értem a célzást... Új megállapodásunk értelmében még négy évig, 2023 nyaráig szerződés köt a Dinamo Kijevhez, jólesett, hogy a klub vezetői elégedettek velem, s hosszú távon számítanak rám. Mostanra megszoktam Kijevet, berendezkedtem, gondtalanul zajlanak a hétköznapjaim. De ez nem jelenti azt, hogy mindenképp kitöltőm a négy évet Kijevben. Közel vagyok a harminchoz, úgy érzem, egy nagy ugrás még vár rám... A világ legjobbja nem tud kikecmeregni az egyre aggasztóbb sérülésspirálból Lionel Messi (túl)súlyos gondjai A Barca csillaga a Villarreal ellen újra megsérült Fotó: AFP LABDARÚGÁS A Barcelona az utóbbi 25 év leggyengébb rajtját vette a La Ligában, ebben döntő szerepe van Lionel Messi hiányzásának. A világ legjobbjának hétfőn hivatalosan is megválasztott (The Best) zseniális 10-es gyakorlatilag nyolcvan napja nem edz, egyik sérülésből a másikba zuhan, és ez bizony meglátszik a 30. évét taposó klasszis formáján. A szó igazi és átvitt értelmében egyaránt. Ránézésre is látszik, hogy Messi enyhén túlsúlyos. Ezt maga a játékos erősítette meg Milánóban, a The Best díjátadó ünnepségén. „Igen, nehézkesnek érzem magam a pályán. Nagyon sokat kihagytam, keveset volt alkalmam edzeni, és a sérülések is zavarnak.” Messi legutóbb július 2-án játszott végig egy teljes mérkőzést, méghozzá Brazília ellen, a Copa Américán. A 2-0-s vereség a torna végét jelentette Messiéknek, és ez az újabb kudarc csak hozzácsapódott a további kettőhöz: hihetetlen, 4-0-s vereség a Liverpool ellen május 7-én a Bajnokok Ligája elődöntőjében és 2-1-es zakó a Valenciától a Király-kupa fináléjában, május 25-én. Hát, így ért véget - meglehetősen dicstelenül, a bajnoki cím elnyerése ellenére - Lionel Messi 2018-2019-es idénye... Következett 34 nap vakáció, majd augusztus 5-én Leo megkezdte a felkészülést a Barcával, de már az első edzésen megsérült a jobb vádlija, nem is utazhatott el az Egyesült Államokba a klub számára jól fizető hírverő mérkőzésekre. És azóta egyik sérülésből a másikba zuhan. Úgy tűnik, siettette a felépülést, mert augusztus 28- án rásérült a vádlijára, és egészen a szeptember 17-i, Borussia Dortmund elleni BL- nyitányig nem is tudott edzeni. Az 59. percben mégis beszállt Ansu Fati helyére, de nem tudott változtatni a mérkőzés menetén, maradt a soványka 0-0, óriási mázlival és Ter Stegen büntetővédésének köszönhetően. És most itt az újabb sérülés, kedd éjjel a Nou Campban a Villarreal ellen, most nem a jobb vádliján, hanem a bal combközelítő, azaz lovaglóizomban. Elsőre húzódásnak tűnik, Ernesto Valverde vezetőedző azt is nyilatkozta, hogy csak elővigyázatosságból nem engedte ki játékosát a második félidőre. A kép azonban nem túl rózsás. Messi gyakorlatilag július 2-a óta nem edz, márpedig neki, akiről már karrierje kezdetén megállapították a Barca orvosai, hogy olyan az izomzata, mint egy vágtázónak, szüksége van a kemény edzésmunkára. Anélkül nem képes formába lendülni. Látszik is, formán kívül van. Ő is, meg a csapat is. A Messi-függőség, a „messidependencia”, ahogy a spanyol zsurnalisztikái zsargonban mondják, erősebb, mint valaha. Annak ellenére, hogy kedden nagy nehezen sikerült 2-1-re legyűrni a Villarrealt Griezmann és Arthur góljával. Most megy a huzakodás, hogy mikor térjen vissza Messi a pályára, mert végre alaposan ki kellene kúrálni. Szombaton a Getafe vendége lesz a Barca, majd október 2-án a Serie A-ban pontveszteség nélkül álló Internazionalét fogadja a BL- ben. Október 6-án a Sevilla látogat a Nou Campba. Feladva a fogós kérdés Valverdének: melyik meccsen játszassa először kulcsemberét, kockáztatva az esetleges újabb sérülést? Már persze ha Valverdének, és nem az őt a pletykák szerint váltó új edzőnek kell összeállítania a csapatot... Messi eddig összesen 121 percet játszott az együttes idénybeli hét mérkőzésén. Harmincegy perc Dortmundban, egy-egy félidő a Granada és a Villarreal ellen. Pedig soha nem volt nagyobb szükség rá, mint most, a válság heteiben. Ch. Gáli András JEGYZET Alázat Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Régebben vita tárgyát képezhette volna, vajon a rúgótechnika, a cselezőkészség, a játékintelligencia, netán az állóképesség a labdarúgók legfontosabb tulajdonsága, de ma már minden futballrajongó pontosan tudja, hogy nem más, mint az alázat. Ezt halljuk lépten-nyomon a mikronfonvégre kapott játékosoktól, akik véletlenül sem saját érdemeiket domborítják ki egy-egy szép találat, győztes mérkőzés után, hanem arról beszélnek, mennyire büszkék a csapatra, örülnek annak, hogy segíteni tudnak a klubnak a céljai elérése érdekében, és persze ezután is ugyanilyen alázatosan fognak dolgozni. Igen, dolgozni, természetesen, nem ám edzeni, s pláne játszani, a mai futballista keményen megdolgozik minden egyes forintért. Ez a nagy alázat valahogy úgy vált térhódítóvá a labdarúgásban, mint a távoli nagy lövések: az ember mindig többet és többet akar. Ha kell, ha nem. A „kígyótérről” megeresztett léketekkel nagyjából ugyanaz a baj, mint az alázatossággal, többnyire célt tévesztenek. Harmincon túlról az lövöldözzön, aki húszról már tízből tízszer eltalálja a kaput- az akarjon alázatos lenni, aki a szerénység, a mértékletesség erényét már magáévá tette. Olykor szerencsére mégis látunk, hallunk példát arra, hogy miben is rejlik az alázat lényege, amely többnyire az üres kommunikációt, a gondolatok hiányát hivatott elfedni. Legfrissebb és tanulságos esetként Virgil van Dijktól. A Liverpool és a holland válogatott középhátvédje az előző idényben Bajnokok Ligáját nyert az angol klubbal, a narancsmezesekkel pedig bejutott a Nemzetek Ligája fináléjába. A FIFA-gálán őt tekintették- Messi és Ronaldo előtt - az Év játékosa cím első számú várományosának. Végül Messi mögött mégis „csak” második lett. A végeredményt a következőképpen fogadta: „Nem vagyok csalódott. Nagyon örülök annak, hogy itt lehetek, és hogy az év csapatába is beválasztottak.” Ezt persze tekinthetjük pusztán udvarias nyüatkozatnak. Na de... Van Dijk a holland válogatott csapatkapitányaként maga is szavazott. Most kapaszkodjanak meg: Messire! A legnagyobb riválisára, aki az ő voksának is köszönhetően előzte meg őt magát. Valahol itt kezdődik az alázat. Amit Van Dijk hoszszú, hosszú éveken át gyakorolt. Huszonnyolc évesen ma már ugyan a világ irigyelt, legjobban kereső futballistái közé tartozik, de ne feledjük el, hogy huszonkét évesen még egy holland kis csapatban, a Groningenben rúgta a labdát. Az alázatosságot nem a kamerák füzében, hanem az edzőpályán gyakorolta.
