Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-21 / 220. szám
8 Ül amuban suit aoaacsa A KICSI DIO helyőrség Kriza János Élt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a hangyaboly. A gyermekek sokszor harmadnapig sem kaptak egy falat kenyeret, olyan nagy szükség volt a háznál. A szegény ember azért elindult, hogy valami kevés ennivalót keressen a gyermekei számára. Amint megy egy erdős helyen, eleibe áll az ördög ember képében, s azt kérdi tőle:- Hova mész, te szegény ember?- Én megyek, hogy egy kis élelmet szerezzek a gyermekeimnek, ha valamihez nem fogok, mind meghalnak étien - feleli a szegény ember. Arra azt mondja az ördög:- Azért egy tapodtat se menj tovább, majd én adok neked egy olyan portékát, amit ha okosan használsz, gazdag leszel, s nem lesz soha szükség a házadnál. Nesze ez a kicsi dió, ennek az a tulajdonsága, hogy akármit parancsolsz neki, mindjárt meglesz egyszeribe.- De hát én azért neked mit adjak? - azt kérdi a szegény ember.- Én nem kérek sokat - feleli az ördög -, csak azt add nekem, amit te nem tudsz a házadnál. A szegény ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit ő nem tud. De semmi eszébe nem jutott, s minthogy erősen meg volt szorulva, odaígérte. Akkor az ördög átadta a diót a szegény embernek, s elváltak egymástól. Hazaérkezik a szegény ember a dióval, s kérdi a felesége:- Hát hoztál-e valami ennivalót? Mert szinte halunk éhen, úgy oda vagyunk!- Én, hallod-e, semmi ételfélét nem hoztam - azt mondja a szegény ember -, hanem hoztam egy ritka diót. Ezt pedig adta nekem egy ember, s az azt mondotta, hogy ennek a diónak akármit parancsoljak, minden éppen úgy lesz.- S ezt miért adta neked, mert tudom, hogy ingyen csak nem adta - kérdi a felesége. Azt mondja rá a szegény ember:- Nekem egyebet nem mondott, csak annyit, hogy amit én a házamnál nem tudok, azt adjam neki a dióért. Én gondolkodtam, de semmit se tudtam olyat, oda is ígértem. Arra fellobban a felesége, s azt mondja:- No, te pogány, mit tettél, látod-e, én most várok gyermeket, s te azt nem tudtad eddig, s eladtad előre a gyermekünket.- Már, feleség arról én nem tehetek, ennek most már úgy kell lenni - azt mondja az ember, s parancsol a diónak: - No, te kicsi dió, az én házam népének velem együtt étel, ital, ruházat s minden bőven legyen! S arra meglett minden, amit az ember mondott, s a háznép olyan jóllakott a legfinomabb ételekkel, ahogy többször sohasem. A gazda mármost még nagyobbra akart terjeszkedni, s parancsolta a diónak, hogy neki a kicsi háza helyett legyen egy szép kőháza, körülötte szép kertek, a mezőn, közel a faluhoz, az ő számára szép kaszálók s szántóföldek, azonkívül mindenféle marhák, majorságok. Meg is lett minden, éppen az ő kívánsága szerint. Gazdag ember lett a szegény emberből, s közben a feleségének is megszületett a gyermeke. Mikor a legderekasabban folytatnák a gazdaságot, egyszer egy estefelé hozzá megy két öreg ember, s szállást kérnek tőle éjszakára. Ő adott is szállást örömmel s jó vacsorát. Este, ahogy vacsoráinak, azt mondja a két öreg a beszéd között a gazdának:- Tudjuk mi, hogy az ördög eljön az éjjel, hogy ha lehet, elvigye a te legkisebb gyermekedet, akit te nem tudva, szorultságból odaígértél neki. Mi azért jöttünk, hogy az ártatlant megmentsük, hogy ne essék az ördög kezébe. Fogadd meg a mi szónkat: mikor lefekszünk, tegyél az asztalra az ablak mellé egy Farkasok pataka, Gyimesfelsőlok, 2013 egész kenyeret, hadd legyen az ott az éjjel. A gazda az asztalra teszi a kenyeret, s azzal lefeküsznek, s elalusznak mind, ahányan voltak. Mikor legmélyebben aludnának, egyszer tova éjfél felé kinn az ablak alatt megszólal az ördög, s azt mondja:- Hallod-e, házigazda, tudod, mit ígértél nekem, mikor az erdőben találkoztunk? Add ki most, én azért jöttem. E szavakat a háziak közül senki sem hallotta, mivel mind aludtak, de a kenyér megszólalt az asztalon, s azt mondta:- Csak ülj veszteg odakint, várakozzál egy keveset, tűrj te is, mert én is eleget tűrtem s várakoztam. Engem még az elmúlt esztendőben őszszel elvetettek a földbe, egész télen ott ültem s várakoztam, várakozzál te is. Mikor kitavaszult az idő, akkor nőni kezdtem lassanként, s vártam, hogy nagyra nőjek, válj te is. Mikor az aratás eljött, valami horgas vassal nekem estek, levagdaltak, csomóba kötöttek, de tűrnöm kellett, tűij te is. Azután szekérre raktak, egy rúddal lenyomtattak, a faluba vittek, s várakoztam, várakozzál te is. Ott asztagba raktak, rám tapodtak, hogy ropogtam bele, s tűrnöm kellett, tűrj te is. Onnan behánytak a csűrbe, valami összebogozott két darab fával agyba-főbe s két oldalba is jól megvertek, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Onnan zsákba gyúrtak, malomba vittek, két keringő kő közé öntöttek, hogy egészen összeromlottam. De el kellett tűrnöm, tűrj te is. Onnan hazavittek, tekenőbe tettek, rám töltöttek valami sós vizet, s az öklükkel két óra hosszat dömöcköltek, gyúrtak, kínoztak engem. S akkor, ami legnagyobb kín a világon, egy behevített égő tüzes kemencébe behánytak egy nagy falapáttal, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Ott jól megsütöttek, még meg is égettek, onnét kitettek, ide behoztak, egy nagy vaskéssel darabokra hasogattak. No, látod már, hogy én mennyit tűrtem, szenvedtem s várakoztam, tűrj s szenvedj, s várakozzál te is. Az ördög erősen bízott, hogy mihelyt a beszédnek vége lesz, övé lesz a gyermek, de abban bizony megcsalatkozott, mert éppen a beszéd végével megszólalt a kakas, s azontúl nem lehet neki hatalma az emberek között. Azért hát elfutott a maga országába. így maradott meg a gazdának a kicsiny gyermeke. Jókor reggel a gazda jó reggelit adott a két öreg embernek, s megköszönte a feleségével együtt, hogy a fiacskájukat megmentették az ördög kezétől. A két öreg avval továbbutazott, s a szegény ember meg a felesége ma is gazdagon él, hacsak a kicsi diót el nem vesztették azóta. un a lap alatt AZ APÁK BŰNEI A Her Story című játék kapcsán már meséltünk az élőszereplős interaktív filmek történetéről és arról, hogy a kilencvenes években élt aranykoruk után hogyan koptak ki a divatból. Távozásuk több tényezőre vezethető vissza. A ma ismert háromdimenziós grafika fejlődése, illetve térnyerése nagyobb és látványosabb díszletek és világok megvalósítására adott lehetőséget, melyeknek csak a fantázia szabhatott határt. Az interaktív filmek esetében ilyen ambiciózus díszletek megvalósítása nem volt része a költségvetésnek, így ha olyan történetet kívántak elmesélni, mely a távoli jövőbe vagy egy másik planétára kalauzolta a játékost, akkor egy hibrid megoldásra kényszerültek: az élő szereplőről készült felvételt egy számítógéppel rajzolt világba helyezték. A mai mozis látványfilmeknél ez a megoldás már rutin, az illúzió pedig annyira valós, hogy ha hétköznapi környezetet ábrázolnak, már nem tudjuk megállapítani, hogy hol végződik a valóságban megépített díszlet és hol kezdődik a digitális utómunka. A kilencvenes években azonban ez a technikai gyakorlat -különösen a valóban szerény anyagi erőforrásokból készült interaktív filmek esetében - néha megmosolyogtató eredményeket produkált. Dicsőségük elmúlásának talán legmarkánsabb oka azonban inkább a játékélményben keresendő. Az interaktív filmekben lehetetlen volt a játékos irányítására kötetlenül reagáló, folyamatos, dinamikus kameramozgást alkalmazni, ami pedig az akkori háromdimenziós akciójátékok egyik legnagyobb vonzerejét adta. Ezzel szemben a többnyire statikus beállításokra kárhoztatott műfaj egy komótosabb játékmenetet kínált, aminek bizony a közönsége is kisebb volt. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbbi években egyfajta reneszánszuk köszöntött be, ám tény, hogy több interaktív film is napvilágot látott, legtöbbjük a legnépszerűbb játékos platformokon. Az atomháborús óvóhelyen játszódó 2016-os The Bunker, vagy a szintén 2016-ban készült angol krimi, a Late Shift ugyan nem robbantottak ki forradalmat, de gondoskodtak róla, hogy a műfaj a radaron maradjon. Ezt a sort gyarapította a 2017-es párizsi játékhéten bemutatott Playstation 4 exkluzív Erica, melyről a bejelentését követően nem hallottunk többet egészen idén augusztusig. A brit Flavourworks játéka láthatóan számos változáson ment keresztül a Párizsban bemutatott előzeteshez képest, ennek leglátványosabb bizonyítéka pedig az új főszereplő, Holly Earl angol színésznő. Erica egy művészi hajlamú, egyedülálló, fiatal nő, aki visszahúzódva él bérházi lakásában a rajzai között. Lelkét súlyos gyermekkori trauma tartja béklyóban: édesanyja eltűnt, néhány évvel később pedig az őt egyedül nevelő édesapját meggyilkolták a lakásukban. Erica fedezte fel a rituális sebekkel díszített holttestet, mi több, még a maszkos gyilkost is látta, aki azonban megkímélte a kislány életét. Az ügy már több mint egy évtizede megoldatlanul áll, főhősnőnket azonban azóta is rémálmok gyötrik. Amikor egy nap az ajtaja előtt hagyott jeltelen dobozban egy levágott kezet talál, markában egy ismerős szimbólum pecsétjével, a rendőrség újra leporolja az aktákat. A nyomok a Delphi-ház nevű szanatóriumba vezetnek, ahol korábban Erica szülei is dolgoztak. Az első benyomásra sem éppen békésnek tűnő intézet ápolói és betegei valami olyan titkot rejtenek, amely egyre sötétebb színben tünteti fel a lány apjának emlékét. Költséghatékony megoldásként a cselekmény nagy része a Delphi-házban játszódik, néhány külső jelenettől eltekintve a klausztrofóbia eszközével élve. Erica bőrébe bújva beszélgethetünk a személyzettel, a nyomozást folytató detektíwel, a fiatal nőkből álló betegekkel, illetve még néhány további szereplővel, akikről most nem illene többet elárulni. Döntéseink azonban nemcsak dialógusok közötti válogatásra szorítkoznak, egyes dramaturgiailag fontos (vagy fontosnak lefestett) cselekvést is mi határozunk meg. Például felveszünk-e egy telefont, melyen nyilvánvalóan nem minket keresnek, elmegyünk-e megvizsgálni pár különös alakot a folyosó végén, vagy szófogadóan ott maradunk, ahol hagytak bennünket? Bármit is választunk, a másik két opció Kántor Mihály következményét már nem ismerjük meg, hacsak nem kezdjük újra a játékot és hozunk egy másik döntést. A készítők több olyan megoldást is alkalmaznak a játék során, mely a Playstation irányítójának a viszonylag ritkán használt érintős felületét veszik igénybe. A hüvelykujjunk húzogatásával dörzsölhetünk le port, vagy törölhetünk le párát egy tükörről, ugyanígy húzhatunk szét egy függönyt, vagy tárhatunk ki egy kétszárnyas szekrényajtót. A külső mobilalkalmazásnak köszönhetően a játékot akár egy kézzel, okostelefonról is közvetlenül irányíthatjuk. Az Erica nagyjából kétórás játékideje és a tény, hogy mindenféle ügyességet igénylő akciójelenettől mentes, tökéletes belépő lehet bárkinek, aki még sohasem játszott videojátékokkal. Az interaktív filmekhez képest professzionális képi megvalósítás és a láthatóan tehetséges színészek is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy egyszerre gazdagodjunk egy film és egy játék hihető élményével. (Erica. Platform: Playstation 4) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. szeptember
