Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-19 / 218. szám

2019. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK A közvetített munkaerő után nem fizettek se adót, se járulékot Illusztrációs fotó: Shutterstock Másfél milliárdos kárt okozott a bűnszervezet Költségvetési csalás Szekszárdon is dolgozott az a munkaerő-kölcsönző cég, amely több száz kiközvetí­tett takarító és biztonsági őr után nem fizetett se adót, se járulékot. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu SZEKSZÄRD Dr. Kuperczkó Ad­rienn, a Nemzeti Adó- és Vám­hivatal Baranya megyei igaz­gatóságának sajtóreferense el­mondta, a bűnszervezetként működő, 25 cégből álló lánco­lat több mint másfél milliárdos kárt okozott a költségvetésnek. Az adóhivatal húsz gyanúsítot­tal szemben javasol vádeme­lést jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás meg­alapozott gyanúja miatt. A pécsi központú, vagyon­védelemmel, takarítással és munkaerő-kölcsönzéssel fog­lalkozó cégháló Budapesten, Pécsett, Szekszárdon, Baján, Szegeden, Debrecenben és Kecskeméten vállalt megbízá­sokat több száz munkaválla­lóval. A dolgozókat ugyan be­jelentették, de bevallást nem nyújtottak be utánuk. A bűnbanda szervezettségét jól mutatja, hogy egy komplett könyvelőirodát tartottak fenn a trükkök eltüntetésére, amit az egyik elkövető volt felesége irányított. De a munkába be­szerveztek egy banki alkalma­zottat is, aki az újonnan alapí­tott cégek bankszámláinak nyitásánál tette „gördüléke­nyebbé” az ügymenetet. A gya­núsítottak között van egy bu­dapesti ügyvéd is, aki a fiktív cégbejegyzéseket intézte. A bűnszervezet irányítóit vé­gül országos akcióban a NAV kommandósai fogták el, a nyo­mozók mintegy ötven helyszí­nen tartottak házkutatásokat. A költségvetésnek oko­zott 1,6 milliárd forintos kár megtérülésére ingatlanokat, bankszámlákat zároltak és készpénzt, luxusautókat fog­laltak le. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Szondázás Venter Mariann mariann.venter@mediaworks.hu Igen kellemes meglepetés volt számomra, hogy a szüre­ti napok alatt megszondáztatott több mint ezerhétszáz autós között csak egyetlenegy akadt, akinél alkoholfo­gyasztást mutatott ki a szonda. Bátran kijelenthetjük, hogy ez igen szép eredmény, nagyon jó, majdnem tökéletes. Az embert lassacskán eltölti a remény, hogy talán még­sem volt haszontalan a folyamatos meggyőzés, legyen szó újságcikkről, riportfilmról, statisztikáról, tudományos ér­tekezésről vagy bármilyen egyéb más módszerről. Talán el­jutottunk odáig, hogy mindenki számára világossá vált, it­tasan a volán mögé ülni nem magyar virtus, nem macsó dolog, hanem veszélyes osto­baság. Az alkohol hatásait nem kell bemutatni, hosszasan ecsetelni, csak néhány közü­lük, amely különösen veszé­lyes, ha járművezetésről van szó: oldja a gátlásokat, gyen­gíti a veszélyérzetet, lassítja a reflexeket. Ezek egyenként is éppen elég károsak, együtt pedig egyenesen szörnyű ha­tást eredményezhetnek, ha valaki egy több száz kilós fém­halmazt vezet, amely egy másodperc alatt negyven-ötven métert tesz meg. Tanultuk annak idején az iskolában, hogy a gépjármű veszélyes üzem, s ha egy ittas egyén vezeti, a hatás meg­sokszorozódhat. Hány szörnyű fotót láttunk, hány tragé­diáról olvashattunk az ittas vezetés miatt. Családok men­tek tönkre, életek törtek kerékbe, és ami a legszomorúbb, mindez elkerülhető lett volna. Mert egy üzemzavart vagy egy hirtelen rosszulletet nem lehet elhárítani, előre látni, aki azonban részegen ült a volán mögé, az maga hívta ki a sorsot. Tudjuk jól, a mai világban nem csak az alkohol okozhat problémát az utakon. A kábítószer hatása alatt álló sofőr ugyanolyan veszélyes, ráadásul manapság futótűzként ter­jed a rendkívül káros trend: szelfizni, sms-ezni, levelek­re válaszolni, netán élőben közvetíteni a világhálón veze­tés közben. Szeretném hinni, hogy nem kell ugyanannyi elrettentő példát produkálnia az életnek, mint az alkoholfogyasztás esetében ahhoz, hogy ezektől a káros szokásoktól is tartóz­kodjanak a járművezetők. Az eredmény igen szép, sőt, na­gyon jó, majdnem tökéletes Esztergomi Gergely mindenkinek tiszta szívvel ajánlja az egyetemi ösztöndíjprogramot Valenciában tanult az Erasmus+ segítségével A több mint 30 éve futó Erasmus+ ösztöndíjprog­ramnak számos előnye van, fejleszti a nyelvtudást, az önbizalmat és az önállósá­got is megtapasztalják álta­la a diákok. Esztergomi Ger­gely Valenciában töltött egy fél évet, a tapasztalatait az olvasókkal is megosztja. Mostanra, úgy vélem, aki ki­csit is jártas az itthoni egyete­mi életben, elkerülhetetlenül belebotlik egy-két vicces vagy épp izgalmas Erasmus-sztori­­ba. Bennem eleinte, mint ta­lán mindenki másban, csu­pán városok sziluettjei, nehéz­ségek hegyei-völgyei rajzolód­tak ki. Számomra egy nagyon kedves barátom gyakorlatias leírására volt szükség ahhoz, hogy a délibábok valódi szí­nekkel teljenek meg, és a rö­gösnek tűnő úton is megleljem azokat az ösvényeket, melyek egészen Valenciáig, az Uni­­versidad Católica de Valencia egyetemig vezettek. Igaz, ami igaz, nem voltam benne biztos, pontosan mit is várok majd kint töltött fél­évemtől. Persze, szerettem volna a középiskolában elsa­játított spanyol nyelvtudáso­mat enyhén szólva is fokozni, mégis, ami leginkább von­zott, az maga a spanyol kul­túra, s a több megbízható for­rásból is kiemelkedőnek leírt, ottani egyetemi oktatás szín­vonala volt. S a szemeszter le­zártával elmondhatom, vára­kozásaim mindkét esetben beigazolódtak. A spanyol lég­kör akarva-akaratlan, mint eltévedt porszemet szippan­tott magába, míg az általam is nívósnak ítélt, végzett kur­zusaim oly módon szélesítet­ték ki világfelfogásom per­spektíváját, hogy csak vissza­tekintve érzem igazán, vala­hol, egészen mélyen más em­ber lettem. Egy olyan ország­ban, ahol a lakosság büsz­kén viseli „a világ legboldo­gabb nemzete” megjelölést, e boldogság épp úgy jelen van az egyetem falai közt, mint a hétköznapokban vagy a kis­boltokban. Természetesen nehézségek azért bőven akadnak, bár be­látásom szerint azok külföldi utazástól függetlenül is akad­nak. Hiszen képzeljük csak el, ahogy elkezdjük egyetemi éveinket... Hol az iskola? Hon­nan lesz szállásom? Hogyan jutok el A-ból B-be? Kitől kér­dezzek? Mennyibe fog mindez kerülni?! Na és mindezt ide­gen nyelven, egy olyan város­ban, amit csak a Google kék manuszával volt eddig alkal­mam bebarangolni... Azonban egyet sosem sza­bad elfelejteni: az Erasmus+ program alapjait olyan karak­terekre helyezték, akik azért vannak, hogy segítsenek. S ezt meg is teszik szívesen. Ösz­­szefoglalva tehát egy nehézsé­get tudnék igazán kiemelni: elengedni azt a fránya, amúgy is ingoványos egót, elfogadni, hogy ez a város nem az a vá­ros, s hogy itt bizony csak egy délutáni homokozásra ítélt, to­­tyogós bölcsis vagyok, akinek még kézmosáshoz is meg kell rángatni valamelyik meglepő­en kedves dadus köpenyét. Na meg a szállás. Azt jól elszúr­tam! Amit a szállásról talán ér­demes észben tartani (az ár­kategórián kívül), hogy le­gyen közel az egyetemhez! 225 euró a 8. emeleten, a tető­ről egyenesen belemerülve a Földközi-tenger panorámájá­ba? Ugyan, Gergő, ez kell ne­ked! Bár valóban elbűvölően letaglózó volt kedvesemmel egy hajnali tea mellett, egy pokrócba tekeredve elnézni, milyen gyorsan is bukik elő a napkorong a rózsaszín hullá­mok mögül... Ezen legrosszabb döntésem, olybá tűnik, egyben a legjobb­nak is bizonyult - némi sze­rencsével. Valenciában a vá­rosvezetés valami oknál fogva fejébe vette, hogy az ő lakossá­guk lesz a legsportosabb. így a rengeteg workout-, foci-, ba­seball- és kosárpálya mellett mindent átszövő kerékpáru­tat is kiépítettek. így a legma­radandóbb gyakori élményem pont a tekerés lett. Az egye­temről hazamenet, majd végig a 9 km hosszú, gyakran 500 m széles, gyönyörű Túria-par­­kon át egészen le a tengerig, majd a homokos tengerpart, s az alig öltözött spanyolok vib­ráló tömege mentén, jómódú marokkóiakat kerülgetve fel, a parttól csak egy köpésre bé­relt szobámig. Ugyanakkor az illatok, szí­nek, szellők és szellemiségek csábításában sem szabad meg­feledkeznünk az egyetemről, mert ő sem fog rólunk! Pro­jektek, csapatmunkák, csa­patban végzett projektmun­kák, de annyi, hogy már oda sem nézek, ha gépelek! Kata­lógusok, ha kell, ha nem, há­zi feladatok^), egy héten akár kétszer 2,5 órás kurzusok és idegen nyelv, idegen nyelv (volt kurzusom, amin akadt német, cseh, horvát, svájci, máltai, thaiföldi, olasz és ma­gyar). Cserébe viszont - ha túlestünk az első két hónap­ra rúgó megrökönyödésün­kön - idővel valóban magunk­nak érezzük mindazt, amit ta­nulunk. A kisdiákból seperc alatt nagydiák kerekedik, aki azon kapja magát, hogy komo­lyan veszik. Fontos tehát ész­nél lenni! De az Erasmust min­denkinek tiszta szívvel aján­lom. Mert megéri! Te is kedvet kaptál? Kér­désed van? Tájékozódj a mo­­bilitas.pte.hu/erasmus hon­lapon vagy írj az erasmus@ pte.hu-ra. Őszi pályázati ha­táridő: 2019. október. 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom