Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-14 / 214. szám

hamuban sült aoaácsa Móricz Zsigmond A veréb A héja Kendermagot talált Száll a héja A veréb s igy csarált: Magosán, Egyedem, Földre röppen Begyedem, Megegyem? Hamisan. Tyuk: - Mit akarsz itt héja? Héja: - Ások. Ne egyem? Tyuk: - Mit ásol te héja? Jó vón zsákba szedni, Héja: - Kútat. Tyuk: - Minek a kút, héja? Holnap elővenni! Héja: - Víznek. Egyedem, Tyuk: - Minek a víz, héja? Begyedem, Héja: - Főzni. Tyuk: - Mit főzöl te héja? Betegyem? Héja: - Csirkét. Kivegyem? Tyuk: - A magadét, héja? Ej, első a hasam! Héja: - A tiedet ellopom. Tyuk: - Anyja vagyok, nem Éljünk ma urasan! hagyom! Egyedem, Begyedem, Hess! Hess! Hess! És a héja Éhesen, Ne begyem! Tovább repült Ne legyen! Mérgesen. A sok juh meséje Galamb, réce, meg a lúd Volt egyszer egy gazdag ember, Annyi juha, mint a tenger, Mint az árvíz, ujjuju! Számlálhatlan sok a juh. Gazdag ember gondol egyet: Pénzmagra szert hogyan tegyek? Hej számadó, szóm van kenddel, Annyi juhom mint a tenger, Mint az árvíz ujjuju, Számlálhatlan sok a juh, - Gondoltam én mostan egyet, Pénzmagra szert hogyan tegyek? Kell nekem a juhok ára, Hajtsa kend el a vásárra. A vásárra juhász hajtja, Előttük egy folyó partja. Irdatlan nagy, - Tisza-Duna Nem lehetne ija-fija, - A hid rajta nagyon keskeny, Nem fér a juh csak egyesben. Várjunk, mig át mennek renddel, S annyi a juh, mint a tenger! Mint az árvíz! ujjuju! Számlálhatlan sok a juh!...- Hogyha egyig általérnek, Folytatom majd a mesémet. un a lap alatt A MANDZSÚRIA! ARANY A horrorantológiák története il­lusztris múltra tekint vissza, legyen szó bármelyik médiumról. Natha­niel Hawthorne 1837-es Másodjára elmondott történetek című köte­tétől kezdve Stephen King 1978-as Éjjeli műszakján keresztül egészen Clive Barker nyolcvanas évek köze­pén megjelent Vérkönyvek soroza­táig számtalan remek példát hoz­hatunk fel csokorba szedett, rövid horror történekből. Az efféle gyűj­temények népszerűségének hosszú kifutását az is magyarázza, hogy kezdetektől fogva olyan nevek öreg­bítették, mint Algernon Blackwood, Edgar Allan Poe, illetve Howard Phillips Lovecraft. A rádió megjele­nésével a formátum később kinőtte irodalmi kereteit és új utat talált. A harmincas évek második felében az amerikai Mercury Theater rende­zésében rádiójáték-sorozat indult, aminek keretében többek között Bram Stoker Drakuláját, illetve H. G. Wells Világok háborúját is adap­tálták - utóbbit meglehetősen nagy visszhang mellett. Ezt követte a CBS rádió Suspense sorozata, mely 1942-től 1962-ig futott és az akkori hollywoodi vendégsztárok hangjá­val mesélt el egy-egy rövid, borzon­gató történetet. A rádiós siker után logikusan következett a televízió meghódítása, ahol az 1959-ben in­dult Alkonyzóna-sorozat egymástól független epizódjai fektették le a formátum alapjait. Magyarorszá­gon a nyolcvanas években ugyanezt az örökséget vitte tovább a Roald Dahl nevével fémjelzett Meghök­kentő mesék-széria a televízióban, vagy videós körökben a Mesék a kriptából sorozat. A horror antoló­giák ma is népszerűek, legyen szó akár irodalomról, akár képregé­nyekről, akár televízióról. Az Until Dawn című játékról nemrég írtunk rovatunkban. Ez a műfajhoz képest szövevényesnek mondható horroijáték képezi a szel­lemi alapját a Supermassive Games új játékának, a Dark Pictures: Man of Medannak. A készítők szándéka, hogy a fentebb taglalt becses múltra visszatekintő horrorantológia műfa­ját lefordítsák a videojátékok nyel­vére. A Dark Pictures összefogó név alatt érkező első fejezet címét egy, a negyvenes évek óta megfejteden tengerészeti rejtély, az Ourang Me­dan tehergőzös legendája ihlette. Az ourang indonéz nyelven embert jelent, Medan pedig Szumátra szige­tének legnagyobb városa. A történet szerint a teherhajó segélykérő hívá­sára érkező Silver Star tengerészei a legénység összes tagját holtan talál­ták, mindenféle látható külsérelmi nyom nélkül. Arckifejezésük ellen­ben rémületet tükrözött, testük kí­noktól merevedett görcsbe. Amikor a Silver Star elkezdte vontatni az úszó koporsót, azon tűz ütött ki, és az Ourang Medan elsüllyedt. Azóta sem találták nyomát. A játék egy alternatív „mi lett vol­na, ha” felütéssel közelíti meg ezt a legendát, mely itt a II. világháborús Csendes-óceáni frontról szállítja haza az amerikai katonákat, rakte­­rében az elesettek koporsóival. Joe és Charlie közlegények szemszögé­ből nézzük végig, ahogy a legénysé­gen fokozatosan úrrá lesz a pánik, és félelemből egymást kezdik el le­gyilkolni. Miután ők is holtan vég­zik, napjainkba ugrunk, amikor is egy baráti társaság kincskereséssel egybekötött búvárkalandra indul a térségben. Természetesen ez nem úgy sül el, ahogy tervezték, és ha­mar négy kalóz fogságába esnek. A martalócok túszaként bukkannak rá a viharban sodródó néptelen és felettébb baljós Ourang Medanra. Fogva tartóik a mandzsúriai arany után sóvárgó mohóságukban őket is felviszik magukkal a kísértet­­hajóra, ám ahogy várható, ezzel Az volt egyszer bajos élet, Hogy a vizek kiszáradtak, A folyóból mind kötél lett, Patakokból csepümadzag, Fától-fáig, - hegytől-hegyig Kifesziték egytől-egyig, S mint száritó kötelekre Teregették föl ezekre A tengerek lepedőit, Tavak, tócsák kis kendőit, így száríták, igy bizony, A sok vizet a napon. No, mit tegyen szegény galamb, Hát még a lúd, meg a réce! Összefognak, ők nem fognak Szomjan halni csak azért se, Elmennek ők világ végre, Mig inni nem kapnak végre. Réce, liba, kéz a kézben, Billeg-ballag az útfélen. Búgó galamb föntről kutat, Tavat, folyót, forrást kutat. Mennek, mennek világ végre. Hát a galamb igy szól végre.- Nem hal szomjan, aki jámbor, Hogyha viz nincs, van bor, van bor? No, megörül a kacsa:- Csak a csapra, csak csapra! A liba is rá vijjong:- I-i-gyu-unk, i-i-gyunk! S úton talált hordó bort Csapolták, mig benne volt. Addig örülgettenek, Végre be is csiptenek. Jókedvüknek nincs határa, - Ezért van az, hogy ha már ma Jókedvüknek jöttét látják,- Amit akkor - azt kiáltják. Kántor Mihály végzetes események láncolatát in­dítják el. A játékban az öt fiatalt irányít­juk, akiket vérségi, baráti vagy romantikus szálak kötnek össze. Mivel felváltva ugrálunk közöttük, így kapcsolataikat egyszerre több oldalról is egyengethetjük, mely a játék elején viszonylag ártalmatlan, és nem jár komoly következmé­nyekkel. Például Alex azt tervezi, hogy megkéri Julia kezét, ehhez az öccsétől kér tanácsot, és itt rajtunk áll, hogy bátorítjuk-e ebben, vagy inkább még további megfontolás­ra ösztökéljük. A játék egy későbbi pontján aztán Julia bőrébe bújva kell reagálnunk Alex romantikus közeledésére, mely lehet eltökélt és lehet félszeg, attól függően, hogy korábban milyen tanácsot adtunk neki. Ezen döntéseink akkor kap­nak majd igazi súlyt, amikor később a kísértethajón felszínre kerülnek közöttük az addigi sérelmek, me­lyek megágyaznak a bizalmatlan­ságnak és a félelemnek. A készítők két invenciózus többjátékos móddal is megajándékoztak bennünket: a Shared Storyban egy barátunkkal közösen vihetjük végig a történetet. Itt mindig másik szereplő bőrébe bújva érintkezhetünk egymással, nem látva, hogy mit művel a másik, amikor épp nem egy helyszínen va­gyunk, ezzel is fokozva a paranoiát. A Movie Night módban legfeljebb öten, egy képernyő előtt ülve, az irá­nyítást kézről kézre adva élhetjük át közösen a rémségeket. A játék végén megtekinthetünk egy rövid előzetest az antológia jö­vőre érkező következő epizódjából, a Dark Pictures: Little Hope-ból, mely a címadó kisvárosba kalauzol bennünket, ahol csekély a remény a túlélésre. (The Dark Pictures: Man of Me­dan. Platformok: PC, Xbox One, Playstation 4.) Részlet a Hadifogoly magyarok a nagy háborúban című kiállítás anyagából - Marék János mezőberényi kántortanító végigszenvedte a balkáni halálmarsot, a Szamár-szigeti hadifogságot, majd Franciaországba került, ahonnan az olasz rabság már paradicsomnak tűnt IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET ■■■■■■ 2019. szeptember

Next

/
Oldalképek
Tartalom