Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-14 / 214. szám
helyőrség 5 vers Nagy Zsuka levelezőlapok egy kontinensre egy négy (egy körúti pubban) a csíkos tapéta alatt ragasztott tükörszalag olyan újhullámos technika a nyolcvanas évekből ahogy látni a tükörben hogy megy el a négyeshatos retró izgalom a VHS-időből most meg szétfolyt tojás a villamos neonéjserpenyőben bevakuzik egy vijjogó mentő a kirakaton túl minden pár szép sétáló idill a körút vártalak valahogy kiment a fejemből hogy nem jössz eltűntél a térképen egy nagy pacán gyűlöllek is mint Catullus kettő (egy mozi bárjában) kikötődött cipőfűző az idő fűzöld szívemen tapos a tavasz levehetnéd a bakancsodat ne bújj el hanem hozzám eleget voltunk egyedül ez jutott eszembe és kértem valami filmre egy jegyet öt (a nonstop bárban) földlabdákat ültetek az agyamban el hátha kinövünk belőle újra és újra megfürdetsz engem mint az anyám pár éves voltam és felszökött a lázam ez a törődés nem elfelejthető azt hiszem minden ezért van vagyis ezért nincs de nem tudom kérek még bort három (a következő kocsmában) egy piros baseballsapka eszembe juttatta azt mondják a Marson majd lesz élet a farmerkabát áprilisi ég koptatott felhő pohár cuvée szakadó kárpitvalóság valami sportközvetítés valami gól van a szomszéd asztalnál valakiért rajonganak hogy vagy ott nem velem (az utcán) a körúton örökbefogadtam egy nénit ült a lépcsőn és elaludt felborult a perselybögre felriadt a pénzt megköszönte nagyanyám szeme volt a szeme azt mondta takarít egy nőnél a szállásért este élelemre gyűjt jövő héten rendeződnek a nyugdíjpapírjai és nem kell soha kijönnie nagyanyám szemét egész éjszaka láttam sírtam hogy milyen rossz tud lenni az élet a nonstopban vettem egy üveg bort leültem egy padra és megittam ezt is el akartam mondani neked A nagy háború után égető belpolitikai kérdéssé vált a magyar hadifoglyok kiszabadítása és hazahozatala, aminek ez a korabeli bélyeg is tanúja. Sok ezren soha nem tértek vissza r hat (a vonaton) az esti fények novemberi sírokon kicsi gyertyák ahogy elhagytuk a várost fáztam is melegem is volt nagy fehér bőröndnek látszott a hold folpackba beletekerve nehogy kirabolják nehogy kizuhanjon a nagy feketébe izzadtságot kavart a kondicionáló valakit mindig szagolni kell valaki után mindig jön valaki csak vitt a vonat onnan ide innen oda mennyire kevés ez az egész ha te nincs tmlW Első világháborús magyar hadifogoly - „Ez a semmittevés, az egymás nyakán kinövés, az egyedüllét soha ki nem elégíthető vágya, a szabadságérzet folytonos követelődzése, a megalázások, aggodalom az otthonért, a hiányos testápolás, a város, a bizonytalanság együtt beteggé tették a lelkünk." 2019. szeptember IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
