Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-03 / 179. szám
5 helyőrség vers Márkus András Az állóvíz panasza Folyót akartok a Balaton helyett? El tudtok képzelni engem, hogyan lihegek? Zavarjátok csak föl a vizemet Ha port akartok mind a víz helyett. Eldöntöttem, hogy egyszer elfogyok - Jól látják, most ez egy fenyegetés - Megmérgelődöm és folyóvá leszek. Sőt, ha kell, hát folyammá csapok föl Megelőzöm a Dunát kanyarában Befogadok minden jöttment várost, Koszos falut, nevesincs patakot És tétlenül eltűröm majd, hogy átmos Alvó kő, homok, félkész meder - Csak ennyi kell egy Balaton-folyáshoz - Átszűr, megtisztít, de már nem érdekel Helyem sehol, s a meder lassacskán Széjjelszór, majd holtágaimra boncol: Behódolok és szolgálom a Dunát Tán egy igazi tengerbe ömlők át Csendben jövök, öntelten, kimérten Hát ezt akarnátok? Lassan értem... Összehordok egy deltát magamnak Mocsárba öntök egy egész vidéket Lesz flórám, faunám, madaram: Pelikánom s ragadozóhalam Mi van most, hát mindezt nem te kérted? Növesztek majd egy-két védett növényt és ott leszek a katalógusokban És azt beszélik majd, hogy visszanyerte A Balaton az állóösztönét Mert elvész, hogyha nem törődnek véle Az állóvíznek állóképessége Öreg vagyok már a medercsináláshoz: Ha folyva jönnék, várjatok mederrel. Vagy arra vártok, hogy én: szinte-tenger Versenyezzek a szinte-hegyekkel, Ahogyan a - fogjuk rá - hegyoldal Versenyt szalad a hegyi folyóval...? * Nem én volnék ez, ó, tisztelt közösség Önök összetévesztenek valakivel Tisztázzuk hát le a szerepköröket És válasszanak mást, ha folyni kell „Mikor az uccán..." (olaj, vászon, 60 » 80 cm, 2018) Fehér ház (akvarell, papír, 50 * 60 cm, 2019] Vörösmarty-Mihály A tihanyi visszhang „Szüntesd csókjaidat, szüntesd meg az alkudozó szót, Édes az ah, de tanút nem szivei a szerelem.” A viszhangu tetőn így súgott Irma Dezsőhöz, Hogy Tihany agg hátán ültének a szeretők. A viszhang ezeket, mint hallá, súgva beszélé Régi barátjának, a Balatonnak, alant, A Balaton pedig elmondá partjainak, azoktól Tudta Somogy, Veszprém, és Szala, tudta Füred; És ezek elmondák a szomszéd többi megyéknek, S már az egész ország tudta, hogy Irma szeret. Akkor az árúlót így szidta meg a haragos lány: „Némulj meg, viszhang; vén Balaton, te apadj S láss fenekedre: gazos legyen az sokféle gazokkal, S benne a száraz avart irtsa ki éjjeli láng. Szőcs Géza A medúzákhoz Hozzátok szólok, medúzák. Itt osztódtok a tengerben, belénk is csíptek néha-néha. Ellenségeitek nincsenek. Csöndben növekedtek. Ma ennyien vagytok, holnap kétszer ennyien. Vasárnapra már harminckétszer annyian lesztek, mint amennyien itt lappangtok most a tengervízben, átjárva átlátszó, zselés matériátokkal a hullámokat. Nézem a kocsonyás hullámverést: sem állat, sem növény, sem hal, sem vízimadár nem képes elpusztítani közületek egyet is. Lágyan és némán betöltitek tengereinket, eló'bb a felszínt. Majd lassan-lassan alkalmazkodva a sötétséghez, meghódítjátok a mélységeket. Mire leértek a tengerfenékre, új, sötéten fortyogó, villogó tekintetű alfajok és nemzetségek alakulnak ki kocsonyás masszátok alján. Megtöltitek a bálnák szétszórt csontvázait és meghódítjátok a hajóroncsokat, kikukucskálva néma ablakaikból. S még feketébb legyen a füsttől Tihany oldala, mint most; És vendégtelenűl álljon alatta Füred. Ezt bár nagy szomorúan a három vármegye lássa, Lássa egész ország, s bús legyen érte soká.” Ezt is az őr viszhang hallá, s kibeszélte világnak: Mit tehetett a lány? hallgata, és szeretett. Gárdonyi Géza A Balaton Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre, És a lüktető örvénylő, sötét kocsonya, a Mély, állandó ingerlésben tartja majd a felső részeket, melyekben a nem szűnő izgatottság fölerősíti az elektromos kisüléseket, és a cikázó, sistergő gömbvillámok felgyújtják majd az utolsó halászbárkákat, melyekből ordítva fogják kivetni magukat a lángoló halászok, bele ölelő, hullámzó, áttetsző karjaitokba.. És amikor megtöltöttétek az utolsó óceánokat is, a hatalmas masszában majd kialakul, mint a bolygót átfogó, hullámzó agyban...- lesz északi, s lesz déli féltekétek, harcban egymással nemegyszer - ...kialakul majd lüktető tudatvilágotok, előbb kezdetleges, majd egyre kuszább tartalmakkal, vad képzetekkel és szándékokkal. égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton! Arcát a hold benned elmélázva nézi, s csillagos fátyolét átvonja Tihanyon. Leülök egy kőre s elmerengek hosszan az éjjeli csendben az alvó fa alatt. És akkor megindultok majd a folyókon is fölfelé, medúzák, meghódítani az édesvizeket, mint csápokkal átkarolva a Földet, megtöltve a tenger fele tartó vizeket. És egy kislány ezt kiáltja majd: folyamok, folyók, patakok, csermelyek, végetek van! Mi lesz veletek, vadmacskáim!? Nincs miért nőnötök, magvacskáim! Ezt fogja kiabálni. Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom: Balatont álmodom s melléje magamat. Medúzák, csípjetek meg. 2019. augusztus IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
