Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-21 / 193. szám
2019. AUGUSZTUS 21., SZERDA SPORT 15 A Ferencváros holnap masszív litván csapattal találkozik Izmos törpe a Baltikumból így ünnepelte a litván Suduva a Maccabi Tel-Aviv elleni továbbjutást az Európa-ligában Fotó: Fksuduva.lt Műveltségi vetélkedőkben még mindig fogós kérdés lehetne, hogy a Suduva vajon egy indonéziai vulkán-e, cseh sörfajta vagy litván futballcsapat, ám amióta eldőlt, hogy az FTC holnap vele meccsel idegenben az Európa-liga selejtezőjének rájátszásában, már sokan tudják a helyes választ. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Marijampolé alig 36 ezer fős lakosságú kisváros Litvániában a lengyel határ közelében, de igazság szerint az itteni FK Suduva a nemzetközi futballporondon nem ismeretlen alakulat. No persze az egyszeri szurkoló a kis csapatokat legfeljebb akkor raktározza el, ha valamelyikük nagy dolgot vitt véghez. S ugyan az 1968-ban alapított litván klub a legutóbbi két alkalommal is eljutott az Európa-liga playoff köréig, a főtáblára egyik alkalommal sem tudta felverekedni magát. A 2017/18-as kiírásban a svájci Sión magabiztos elbúcsúztatása (3-0, 1-1) után a bolgár Ludogorec állta az útját (0-0, 0-2), tavaly pedig a skót Celtic (1-1,0-3). Idén a Bajnokok Ligája selejtezőjében kezdett, de a szerb Crvena Zvezda egyből átirányította a második számú nemzetközi kupába (0-0, 1-2), ahol legázolta a San Marinó-i Tre Pennét (5- 0, 5-0), majd kettős győzelemmel jutott túl a jóval erősebb Maccabi Tel-Avivon (2-1, 2-1). Ez önmagában véve is intő jel, mert az FTC-t tavaly az Európa-liga első selejtezőkörében éppen az izraeliek ejtették ki, és a Suduva fent említett eredményei is azt mutatják, komolyan kell venni, nem egy óriás, de izmos törpe a Baltikumból. S ahogy a Ferencvárosnál örültek, amikor kiderült, hogy nem a Maccabival kell játszaniuk, a Suduvánál éppen olyan jó hírnek tekintették, hogy a Dinamo Zagreb helyett „csak” az FTC-t kellene legyűrniük, hogy történetük során először főtáblásak lehessenek a nemzetközi porondon. Az első mérkőzésen pedig (csütörtök, 19.00, tv: M4 Sport) hazai pályán, ahol szembetűnően masszívak, borítékolhatóan nagyon motiváltak lesznek a litvánok. A marijampoléi pályán nagy hangzavarra azonban nem kell számítanunk, a lelátókon 6250-en férnek el, és a Maccabi elleni visszavágón sem volt teljesen telt ház. A mértékadó Transfermarkt az első bajnoki címét csak 2017-ben ünneplő Suduva keretét 5,33 millió euróra taksálja, a Ferencvárosét 20,40 millióra, ha csak ezt vennék alapul, a zöld-fehéreknek simán tovább kellene jutniuk. Ám láthatjuk, hogyan járt a Fradi-szintű Maccabi a maga 21,20 milliós keretével. A litván csapat legértékesebb játékosa egy 29 éves brazil támadó középpályás, Renan Oliveira (1,25 millió), aki júliusban igazolt a Suduvába, és a Maccabi ellen párharc második mérkőzésén az utolsó bő tíz percre állt be. A keretben szerb, horvát, bosnyák, szlovák és osztrák légiós is akad a hazai játékosok mellett. A tavaszi-őszi lebonyolítású, már húsz fordulón túl levő litván bajnokságban a Suduva két meccsel kevesebbet játszott - a hét végén is rápihent a Fradira -, és négy pont hátránnyal a második a Zalgiris Vilnius mögött. (A fővárosiakat az Európa-liga első selejtezőkörében a Honvéd verte ki.) A 12 meccsen hét gólt szerző kanadai Tosaint Ricketts augusztus elején hazaigazolt Vancouverbe, az MLS-be. Az első számú gólfelelős így egyértelműen egy langaléta bosnyák csatár, a 193 centis Mihret Topcagic, aki a bajnokságban 11 fellépésén nyolcszor talált be, a nemzetközi porondon pedig még hatékonyabb: hat meccsen öt gól az Idei mérlege, a Crvena Zvezda és a Maccabi kapuját is bevette. Ám ahogyan a jegenyefák nem nőnek az égig, reméljük, hogy úgy a litvánok sem. A debütáló Gróf Dávidnak egy percre sem ingott meg a magába vetett hite Folyamatosan koncentrálni kell Gróf Dávid nem bánta meg, hogy a harmincszoros bajnok Ferencvároshoz igazolt Fotó: Fradi.hu LABDARÚGÁS Szombaton az NB I-ben Gróf Dávid bemutatkozott a Ferencváros csapatában, mégpedig a Kaposvár ellen győztes meccsen (1-0). A Honvédtől érkezett kapus biztos benne, hogy posztriválisával, Dibusz Dénessel kihozzák egymásból a maximumot.- Miként élte meg, hogy Dibusz Dénes a Ludogorec elleni mécsesén tizenegyest védett?- Örültem nagyon.- Komolyan mondja?- Hogyne! A csapat sikere a legfontosabb, és abban a pillanatban nagyot léptünk a továbbjutás felé a Bajnokok Ligájában - én pedig olyan csapat tagja lettem, amelyik a nemzetközi kupában szeretne sikeres lenni. Nekem is a továbbjutás volt a célom aznap este, ezért úgy örültem Dénes kivédett tizenegyesének, mint amikor gólt rúgtunk. Nyilván értem, miért ez a kérdés: szerettem volna pályára lépni már, és amikor Dénes kivédte a büntetőt, igen, eszembe jutott, tovább kell várnom az első mérkőzésemre.- Szombatig kellett türelmesnek lennie. Otthon érezte magát a Groupama Arénában?- Még a mérkőzés előtt tapssal köszöntött a tábor, ez azért nagyon jólesett. Fél éve még ellenfélként álltam ugyanott a kapuban, akkor nem ilyen volt a fogadtatás, de azzal sem volt bajom. Most, mielőtt labdába értem volna, tapsot kaptam, amit egyfajta megelőlegezett bizalomnak tekintettem, ez azt jelentette, hogy a szurkolók az első tétmeccsem előtt befogadtak.- Milyen volt maga a mérkőzés?- Miután nem sikerült megszerezni a második gólt, végig figyelni kellett, nehogy egyszer eljusson a Kaposvár a kapunkig, egy lepattanó labdából, szögletből bármikor helyzet lehet, ezért folyamatosan kommunikálni kellett a védőkkel. Igaz, talán csak egyszer vetődtem, Ádám Martin lövésére, de ez nem az a mérkőzés volt, amelyen nyolc bravúrra volt szükség, inkább lábbal kellett játékba avatkoznom. Ez pedig a futballunk része, hogy a kapusnak is szerepe van az összjátékban, ezt a részét is élvezem a feladatomnak, így aktív szereplője voltam a mérkőzésnek.- Azért a szurkolókat nyilván az érdekelte, amikor aláírt a Ferencvároshoz: ki véd majd? A hat BL-selejtezőn Dibusz Dénes állt a kapuban, hogy élte ezt meg?- A válogatott selejtezői miatt mindössze két hetet edzettem együtt az új társakkal az első selejtező előtt, reálisan nézve érthető volt, hogy az évek óta első számú kapus, vagyis Dénes kapta meg a lehetőséget, és jól is védett. Ugyanúgy dolgoztam tovább, hogy ha esélyt kapok, készen álljak a feladatra.- Miközben a kispadon ült, nem bánta meg, hogy átigazolt?- Nem. Tényleg nem. Inkább a családtagjaimnak volt nehezebb, sokan ismernek bennünket, persze néhány ismerős mondta: védhettem volna a Craiova ellen, rossz döntést hoztam, mert itt csak a kispadon ülök. Nekem a magamba vetett hitem egy percre sem ingott meg, de a szeretteimnek ezt nem lehetett jó hallgatni. A harmincszoros bajnok hívott, ez pedig azt jelentette, eddig valamit jól csináltam, a munkámat elismerik. A tőlem telhető legjobb teljesítményre törekedtem a Honvédban is, de azért magam is kíváncsi voltam, mire leszek képes ebben a közegben, egy ilyen rivális mellett. Tudtam, hogy Dénes évek óta itt véd, azt is, hogy milyen szinten, de elfogadtam a kihívást. Szerintem mind a kettőnkre jó hatást tett a jelenlétem, több szakember elemzi minden lépésünket, minden labdaérintésünket, mindennap nagyon kell koncentrálni, egy pillanatig nem lehet kihagyni, lazítani, hátradőlni. S mindketten tudjuk, a csapat sikere a legfontosabb. Ő is védeni akar, én is, ezért teljes erőbedobással edzünk, de a kapcsolatunk kitűnő. Amikor kiderült, hogy én kezdek szombaton, a meccs előtt egy-két jó szóval biztatott, segített oldani a bennem lévő stresszt, kérdezte, szükségem van-e valamire, magától értetődik, hogy fordított helyzetben én is így támogatom őt.- Mit szól, hogy a Honvédnak nincs még pontja?- Sok barátom játszik ott, miattuk sajnálom a történteket, de átéltünk több hullámvölgyet együtt, és kemény munkával kimásztunk belőle. Tudom, hogy előbb-utóbb elindulnak felfelé.- Ki véd csütörtökön, a Suduva elleni Európa-liga-selejtezőn?- Még nem tudjuk. Somogyi Zsolt/NS JEGYZET Ékszermizéria K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Emberhátrányban kezdte debreceni mérkőzését a ZTE a labdarúgó NB I 3. fordulójában, s mire a vendégek rendezték a sorokat, vagyis pályára küldték a tizenegyedik játékost, addigra már kaptak egy gólt. A szokatlan kezdés oka példátlan volt: a játékvezető, Kassai Viktor nem engedte pályára lépni a vendégek futballistáját, Barczi Dávidot, mert ugyan leragasztotta a fülét, de alatta ott volt egy beültetett fülbevaló. Sokan természetesen azonnal Kassait vették elő. Elsősorban valószínűleg azért, mert Kassait divat „elővenni”: ergo akkor is pofont kap a drukkerektől, ha van rajta sapka, és akkor is, ha nincs. A többség azt kifogásolta, hogy ha le volt ragasztva a játékos füle, akkor miért nem engedte pályára lépni (egyébként helyesen járt el, mert a szabály szerint leragasztva sem lehet ékszert viselni - a kollégái hibáztak korábban, amikor szemet hunytak felette), mások amondóak voltak, hogy ha így is döntött, miért nem csúsztatta el egy picit a kezdést a fair play szellemében, megvárva, hogy a vendégek nagy hirtelenjében előkerítsenek egy tizenegyedik embert. Én szívem szerint elsősorban Barczit venném elő. Mert profi, ebből él. Mármint nem a fülbevaló-viselésből, ugyanis nem a szépségiparban utazik, hanem a futballból. Ráadásul nem is mai gyerek, ebből kiindulva tisztában kellene lennie azzal, hogy mit szabad és mit nem. Ha nem szabad ékszert viselnie egy sportolónak a pályán, akkor nem is kell beültetett fülbevalón gondolkodni - vagy ez, vagy az, dönteni kell. Kétségtelenül jól néz ki, hogy a meccs után meakulpázott, becsületére váljék, de még jobban értékelném, ha előbb gondolkodna, s utána cselekedne. Persze a klubját sem igazán érti az ember. A ZTE-nél el kellene várni a futballistáktól, hogy egyrészt legyenek tisztában a szabályokkal, a követelményekkel, azzal, hogy mit lehet és mit nem egy profi futballistának, másrészt tartsák is be ezeket. És mindezt be is kellene tartatnia az egyesület illetékeseinek. Elvégre a klub fizeti a spílert, nem is kevés pénzzel, vagyis joggal várja el mindenki, hogy akár ilyen, akár olyan bakival ne hozza hátrányba csapatát. Egyébiránt nagy kár, hogy Barczi és az ékszer ilyen kontextusban került elő. Sokkal jobb lenne, ha Zalaegerszegen arról beszélnének, hogy ez a srác egy igazi ékszer a klub számára, nagy öröm, hogy leigazolták. Ha a ZTE, többek között az ő jó játékának, góljainak is köszönhetően bentmarad, biztosan nagyra fogják értékelni a 30 éves spílert - s talán senki sem fogja felemlegetni ezt az augusztusi kellemetlen intermezzót.
