Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-16 / 190. szám
2019. AUGUSZTUS 16., PENTEK SPORT 15 Dibusz Dénes szerint a Dinamo elleni vereségből is lehet építkezni Ez igazán nagy pofon volt A Ferencváros kapusa szerint a csapatban mindenki a lehető legtöbbet hozta ki magából, mégis csalódás lett a végeredmény Fotó: MW A Ferencváros a Bajnokok Ligája selejtezőjében elvérzett a Dinamo Zagreb ellen, és a 4-0-s hazai vereséget nem könnyű megemészteniük a zöld-fehéreknek. Dibusz Dénes azonban előre nézve bízik benne, hogy az Európa-liga selejtezőjének rájátszásában meghálálják szurkolóik kitartását. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Milyen taktikával léptek pályára kedd este?- Nem akartunk beállni védekezni, arra készültünk, hogy a saját játékunkat nyújtjuk. Arra számítottunk, hogy az ellenfél több kockázatot vállal, és a párharc első mérkőzéséhez hasonlóan nekünk esik a mérkőzés első perceiben. Az elején két helyzetünk is volt, vezetést szerezhettünk volna, az első negyedóra végén mégis mi kerültünk hátrányba, utána pedig a horvátok minden apró hibánkat könyörtelenül kihasználták.- Ha az első félidő végén Sigér Dávid kapufája befelé pattan, másként alakult volna a párharc?- Mondhatjuk, hogy ha Sigér Dávid lövéséből gól születik, vagy ha nem kapunk gólt a második félidő második percében, talán másként alakul a folytatás, de a „ha” kezdetű mondatoknak nincs értelmük, így alakult, és ezen már nem tudunk változtatni. Mindenki tudása legjavát akarta nyújtani, mindent megtettünk, sajnos el kell ismerünk, hogy a jobbik csapat jutott tovább.- Az első meccsen született 1-1-es döntetlen, vagy a 4-0-s Dinamó-győzelem mutat valósabb képet?- A kettő között van az igazság. Zágrábban nagyon jó eredményt értünk el, de a visszavágó megmutatta, milyen minőséget képvisel a horvát bajnok. Támadói bármikor képesek helyzetbe kerülni és egy-egy villanással eldönteni a mécsesét, ezt a Groupama Arénában is bizonyította. A visszavágó még súlyosabb vereséggel is végződhetett- "volna, Eldar Civic kiállítása titán már csak arra összpontosítottunk, hogy minél kevesebb kapott góllal ússzuk meg a hátralévő perceket. Előre kell nézni, de egy-két napba biztosan beletelik, mire feldolgozzuk a vereséget.- Melyik gól bántja a legjobban?- Nehezen tudnék különbséget tenni, de a legnagyobb pofont az első jelentette. Aztán amint kijöttünk a második félidőre, a horvátok szinte azonnal megduplázták előnyüket, akkor már nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Onnan nem tudtunk visszakapaszkodni, a gyors támadók pedig többször megbontották a védelmünket.- A Ferencváros kihozta magából a legtöbbet, vagy csak anynyit játszott, amennyit a Dinamó engedett neki?- Szerintem a lehető legtöbbet hoztuk ki magunkból, mindenki láthatta, hogy az összes játékosunk megfeszül a pályán. Szó sem volt arról, hogy megijedtünk volna, vagy nem megfelelő hozzáállással léptünk volna pályára. Ilyen félelmetes hangulatban egy percig sem volt kérdés, hogy mindannyian életünk egyik legfontosabb meccseként tekintünk a visszavágóra, de sajnos csalódást okozott a végeredmény.- Lehet bármi pozitívumot találni egy ilyen vereség után?- Nincs idő keseregni, de tanulnunk kell a kiesésből. Nagyon kevés meccset játszunk ilyen szintű csapat ellen, nyilván, ez is szerepet játszott a pontatlan játékban és a kelleténél lassabb gondolkodásban. Ugyanakkor muszáj ebből a meccsből építkezni, főleg abból meríthetünk erőt, hogy a szurkolók végig támogattak minket, és a lefújás után is jelezték, mellettünk állnak. Szeretnénk az Európa-liga rájátszásában meghálálni ezt a hozzáállást. Bár a végeredmény sima vereséget mutat, a drukkerek értékelték, hogy a korábbi meccsekhez hasonlóan most is beleálltunk a párharcokba, egyik meccsen sem álltunk vissza védekezni, de előfordul, hogy meg kell hajolnunk a nagyobb tudás előtt. A Ludogorec ellen összejött a bravúr, a Dinamo Zagreb ellen nem, de tovább kell mennünk.- A Bajnokok Ligája-selejtező után mennyire nehéz felpörögni a Kaposvár elleni bajnokira?- Nincs más választásunk. A hétvégi bajnoki a következő előttünk álló feladat. Nem az számít, melyik csapat az ellenfél, hanem az, hogy a saját elvárásainknak megfelelően teljesítsünk, és az első perctől olyan iramban futballozzunk, amelynek köszönhetően győzelemmel kezdhetjük el a bajnokságot. A Liverpool negyedszer nyerte meg a trófeát, a Chelsea harmadszor veszített Adrián lett a Szuperkupa idei hőse A Liverpool jól járt a 32 éves játékos kapuba állításával Fotó: AFP LABDARÚGÁS Az élet tényleg nagy drámaíró. Egy bizonyos Adrián San Miguel del Castillo csaknem kilátástalan helyzetben várta, hogyan alakul a sorsa. A 32 éves spanyol kapus a nyáron elhagyta a West Elam Unitedet, nem volt csapata, fogalma sem volt, mi lesz vele. Ha valaki augusztus elején azt mondja neki, ő lesz az idei Szuperkupa hőse, egész biztosan kineveti. Pedig így történt. Adriánt biztonsági tartaléknak ingyen leszerződtette a Liverpool, amelynek az első számú kapusa, a brazil Alisson Becker megsérült, a tartalékja, Simon Mignolet pedig, megelégelve a kispad koptatását, a belga Club Brugge-höz igazolt, így Jürgen Klopp menedzsernek nem maradt más választása, mint Adriánt állítani a kapuba csapatának, a BL-győztes Liverpoolnak az Európa-ligát megnyert Chelsea elleni európai Szuperkupa-mérkőzésén Isztambulban. A rendes játékidő 1-1-re, a hosszabbítás 2-2-re végződött. A londoni együttes szerzett vezetést Olivier Giroud révén, Sadio Mané a második félidő elején egyenlített, majd a 95. percben ismét betalált. Hat perccel később Adrián összehozott egy büntetőt a Chelsea-nek, azt Jorginho értékesítette, végül jöhetett a tizenegyespárbaj. Az utolsó körig senki sem hibázott, akkor azonban a csereként beállt fiatal Tammy Abraham középre tartó lövését Adrián lábbal hárította - ő hős lett, a Liverpool pedig négyszeres Szuper-, kupa-győztes! Jürgen Klopp így lelkendezett Adriánról szólva a mérkőzés után: „Micsoda sztori! Mint Rocky, miután veszített Apollo Creed ellen. Már most nagyon hangos az öltöző neki köszönhetőaen. Bizonyára a spanyol temperamentum teszi. Nem sok mindent nyert eddig pályafutása során, így örülök neki, hogy egy ilyen meccsen ennyire fontos szereplővé lépett elő. Mindkét kapus elképesztően jól védett” mondta Klopp, aki az első német edzőként dicsekedhet európai Szuperkupagyőzelemmel, és ezt a sikerét éppen a 800. mérkőzésén érte el. A mérkőzést röviden értékelte: „Olyan volt, mint egy bokszmeccs, pazar ütésekkel mindkét oldalon. A stadionban senki sem akart kétszer tizenöt perc ráadást, de ez van. Nagyon erős Chelsea-vel találkoztunk. Jól kezdtünk, aztán valamiért kiengedtünk. Harcolnunk kellett, és a fiúk ezt megtették ma este.” Frank Lampard játékosként kétszer veszített már el Szuperkupa-meccset, most menedzserként is átélhette a kudarcot. Ezek voltak az első gondolatai: „Vegyes érzéseim vannak, de leginkább büszkeséget érzek. Borzalmas vesztes vagyok, az egyik legrosszabb a világon, ám örülök a csapat teljesítményének, balsze.rencsések voltunk.” A sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, miért a tapasztalatlan Abrahamre bízta az ötödik tizenegyest, és mit mondott neki. Ezt felelte: „Mondtam neki, hogy ne aggódjon. Én is hagytam ki korábban tizenegyest, bárkivel megeshet, a lényeg, hogy fel tudj állni.” A találkozó érdekessége volt, hogy az UEFA először bízta női játékvezetőre férfi csapatok rangos mérkőzését, és Stéphanie Frappart az asszisztenseivel együtt kiválóan oldotta meg a feladatát. Partnerekre leltek a játékosokban, akik különösen az első félidőben szédítő iramban futballoztak, ám mindössze ötször szabálytalankodtak, a 120 perc végén pedig a Liverpool neve mellett csak tíz, a Chelsea-é mellett pedig tizenkét fault állt a statisztikában. UEFA Szuperkupa: Liverpool-Chelsea 2-2 (0-1, 1-1, 2-2), tizenegyesek: 5-4. Pajor-Gyulai László JEGYZET Nem véletlen Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Még nagyon gyerekcipőben jártak az angolszász „kocsmai” sportágak televíziós közvetítései, amikor először figyeltem fel egy olyan játékra, amelyet egy szokatlanul nagy méretű „biliárdasztalon” játszottak rengeteg golyóval. Azokból is különösen a piros volt sok. Máig sem tudom, hogy akkor mi fogott meg, de ott ragadtam a képernyő előtt. Persze, először azt sem értettem, hogy miért rakják vissza a színes golyóbisokat, és miért csak a pirosak tűnnek el az asztal hat bőrzsebében. A számolást a közvetítés megkönnyítette, hiszen azt gyorsan megjegyeztem, hogy a fekete gömb hét pontot ér, a rózsaszínű hatot, a kék ötöt, és így tovább. Nem túl hosszú idő után már magam kerestem a tévé sugározta mécseseket, különösen, amikor már tudtam, hogy ez a játék a sznúker. Azt szinte biztosra vettem, hogy ebből is rendeznek világbajnokságot, ám a neveket még csak ízlelgettem, Steve Davis, Jimmy White... Eszméletlenül jó sznúkeresek voltak. Úgy terelgették a zöld posztón a játékszert, olyan természetességgel, hogy az ember csak ámult, bámult. Egyegy remek ütés után a lassítások sokszor a fizika törvényeire rácáfoló golyómozgásokat örökítettek meg. Az évek során Jimmy White nőtt leginkább a szívemhez. Hiszen az gyorsan kiderült számomra, hogy a sportág legendás fenegyerekét láthatom, és azt is érzékeltem, nem csupán nekem a kedvencem a Forgószél becenévre (is) hallgató Jimmy. És ezen a hozzáállásomon az sem változtatott, hogy soha más sznúkerjátékos nem járt annyira sokszor annyira közel a világbajnoki cím megszerzéséhez, és soha senki más nem kapott ki annyiszor világbajnoki döntőben, mint ő. De ő játszotta ezt a játékot. Amikor szegre akasztotta a dákóját, nagyjából akkor tűnt fel egy fiatal, haját meglehetősen furcsán félrefésülő tehetség. 2011-ben máris vb-döntőt játszott, de alulmaradt. Na, gondoltam, puff neki, már megint egy örök másodikat választottam kedvencnek. Szerencsére tévedtem, nagyot tévedtem. Judd Trump ugyanis az idén a csúcsok csúcsára jutott. Megkérdőjelezhetetlenül hódította el a világbajnoki címet. A mécsesét pedig Jimmy White szakkommentálta, aki Trump egyik megoldásánál csak ennyit mondott: ez volt a világ eddigi legjobb ütése. Azt hiszem, neki hihetünk. Sőt, ezt az állítást a sokszoros bajnok Ronnie O’Sullivan is megerősítette. Eközben - a napokban - Trump Kínában, az International Championship megnyerésével azt erősítette meg, hogy ragyogó győzelmei nem véletlenek.
