Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-10 / 185. szám
helyőrség novella LEGYEN VILÁGOSSÁG? Egész éjjel íróasztalánál görnyedt, föl sem nézett a rajzaiból. Úgy tervezte, hogy az utolsó - vagy az első- hajnalra, a tervezett indításig még egyszer, mindent áttanulmányoz. Alig érezte az idő múlását, ahogy mormogva, néha szemöldökét felhúzva, itt-ott a körzőt utoljára elővéve s a radírt gyöngéden húzogatva javítgatott művén. Ötöt kongatott az állóóra. Érces, tekintélyt parancsoló hangjára az idős férfi nyújtózni kezdett, csak úgy ropogtak a csontjai. Ez az óra az ő idejét mutatta, mely külön rend szerint járt - e külön időben reggel hat volt a kitűzött időpont. A kiszolgált sparhelt melletti vasedénykéből vetett a tűztérbe némi rozsét, a reggeli kávét megmelegítendő. Fehér haját hátrafogva, duzzadó arccal fújt egy kicsit a gyújtósra, észre sem véve a kis szikrát, mely szakállára pattant. Csak mikor a vasajtócskát becsapta, kezdte előbb szimatolni, majd dörmögve, kérges kezével megcsapkodni a felfüstölgő szakállat, melyből ugyanaz a szikra a padlóra röppent és gúnyosan hajlongva, veres kis legénykeként kiabálta:- Jóóóóóóó reggelt az úúúúúúúúrrrnak!- Híj, te... pokolfi... - prüszkölt rá a kényszerű, újabb mosakodásból a szakállát bevizező öreg -, hallod-e, szeretem én a tréfát, de...- Hujjújjúújjj!!! - a tüzes arcú kisember az ágytakaróra ugrott, frászt hozva az álmos macskára.- Hajaj, az úr ma haragvó... aztán azt mondja már meg, honnan van az úrnak háza, honnan van hááááza, ha még meg sem...- Elhallgatsz, te! - az idős férfi villámló szemekkel nézett rá.- Honnan van háza s honnan e váza? - a legényke az asztalra pattant, a hervadozó rózsa körül ugrált. - Vagy mindennek nincs meg, csak a váááza? - s a tervrajzokat kezdte pörkölgetni. Aztán ismét a padlón szökdécselt:- És az a kis kupacka, mi lenne, ha belé ugrana a tűzkukacka? A nyitott ajtón túl, nem messze a ház bejáratától, a takarosán felsepert tornácon túl, ahol egy ösvényke indult a kerítés felé, szürke dombocska emelkedett. Az erősödő fényben csak a mélyfekete, szabályos alakú darabkák, a gyémántosan csillogó dara s a vörösen felbukkanó, nagyobb, nehézkesebb göröngyök sejtették, hogy tán mégsem a gazda által összegereblyézett, eltalicskázásra szánt kupac lehet. Hanem...- Kupacka, helyeske, nem hagyta ott ebecske - verselgetett a kis ördög, és vígan pattogott kifelé, aztán szembefordult az öreggel:- Hát ezen dolgozott annyit az úr? És oly sok ideig körzővel, ami még nem is létezik s vonalzóval, ami még nincsen? Asztalon, amit még szintén nem... De nem tudta folytatni, mert a következő pillanatban jó adag mosdóvíz találta telibe egy tálból, melyet pedig, s ebben biztos volt, az előbb még nem is fogott a kezében az öreg; de hát ezen lamentálni már nem nagyon volt ideje, örült, ha fekete füstként felszállhatott. A bátyó nem foglalkozott többé a kellemetlen vendéggel. Belépett a házba, és rövidesen kávésbögréjével a kezében tért vissza a kertbe, nyomában a ki tudja, honnan előkerült, s most saruja körül ugrándozó, mindig vidám kutyával. Megállt kicsit, az aranyló, vereslő rögökkel kevert földhányást nézegette, majd kihörpintette a kávét, zsebéből pedig bronzedénykét vett elő, és találomra belemerítette a különös összetételű dombocskába. Aztán a kert szélén húzódó szakadékhoz tartott, amelynek nem volt vége, se hossza. Lehajolt, a földre borította az edény tartalmát. A kutyát kicsit hátrébb vitte, és megparancsolta neki, hogy maradjon veszteg, aztán visszaballagott a kis kupachoz. Fölvett belőle egy maréknyival, vizsgálgatta a csillámló, szürkés egyveleget. Gondolt egyet, és apró tőrt húzott elő az egyik zsebéből, villámgyorsan megvágva vele az ujját. A vért a kupacra csöpögtette. Na, most elő a gyufát, zutty, beleejti, aztán ha célt ér és a kupac füstölni kezd, nincs más dolga, mint hogy tempósan visszasétáljanak a ház elé a kutyával, esetleg fölmenjenek a pincelejárót fedő füves emelkedőre, mert onnan lehet majd látni az egészet. A füstöt először, aztán az égnek szökő tűzoszlopot, ami egyszer csak eltűnik, és utána jön a nagy... egy olyan nagy bumm. A rendszerre gondolt. Századmásodpercek alatt évmilliárdok pörögtek végig fejében. Mindent átszámolt, hiba nem nagyon csúszhat bele. Kiforog szépen ez a nagy, rugós játék, a körben megtalálják egymást a polipocskák apró karjai, a galaxisok. Hogy ez a végtelennek tűnő kád, ez a nagyon is behatárolt rendszer be ne teljen, hogy a túltengő anyag keretéből ki ne locscsanjon, ott lesznek azok a sötét kis lukak, a Nagy Lefolyók. Hopp, igen - lehunyta a szemét -, már látja is, ott, abban a félreeső kis zugában a rendszernek, ott rejtette el a játék legkidolgozottabb elemét. Ott alakul ki a Föld. Igen, ez lesz a hab a tortán, a Föld, és rajta az egész vegetáció. Kedvencei is - mit dolgozott rajtuk! - itt tolonganak majd. Ide zsúfolta egész életművét, alkotókedvtől serkenő ifjúságának olyan elmés kis játékait, mint például ez a transzformerprojekt. Ezertonnás gyíkként szaladgál, majd kis madárrá alakul, és kalitkában énekel az ember lakásában. És tojást tojik neki, kotkodácsol. Az öregember topogott még kissé, megérezte a hajnal hűvösét a saruját átnedvesítő füvek által.- Nyughass! - szólt hátra gondterhelten a kutyának. Aztán magában folytatta: No lássuk, legyen világosság? Kezdődjék meg az idő, amely már nem az övé? Melyben szabad teret kap ez a marék por, babrálhat benne majd az embernek fia. Na és a Fényhozó is homokozhat egy kissé - itt elmosolyodott. Ahogy egyszer, hogy: „Sose bízz a férfiakban! Csak magadban bízhatsz.” Szép dolog ez a feminizmus. De a forgatókönyvírók mintha tudatosan akartak volna egy olyan női karaktert alkotni, aki után az antifeminizmus világmegváltó ötletnek tűnhet. A film üzenete: ha nő vagy, csak az számít, hogy szép legyél. Ha ez megvan, akkor használj ki mindenkit, férfit és nőt, gázolj át mindenkin, hogy elérd, amit akarsz. Feküdj össze azokkal, akik karriert biztosíthatnak neked, szúij hátba bárkit, aki érzelmileg kötődik hozzád, siránkozz, hogy milyen szar neked, és meg ne állj a következő balekig, akibe belerúghatsz. Ha emellé még egy Csehov-idézet is eszedbe jut, már a KGB-hez is simán felvesznek. Én nem vagyok nő, de még így is sértve éreztem magam. A színészek közül a címszereplőt játszó Sasha Lussnak ez az első fontosabb szerepe. Egyetlen jellemvonása, hogy szép. Tényleg az. Színészi képességeit nehéz megítélni, mert üyen megneszelte, hogy valami készül, elküldte kémeit szimatolni. Ez rá vall: az ő örökkévaló létét és teremtő erejét fúrt vitatja, a sajátját persze nem kérdőjelezné meg, höhö. Ott nincs örök kétkedés; de bezzeg azt már meg is üzente, hogy ez az egész projekt egy hülyeség, öncélú kísérletezgetés, és nem is törvényes. Az öreg kivett egy gyufaszálat. A Fényhozó majd feszít büszkén a homokozóban - fűzte tovább -, s hát ilyen az ember, igen, hogy az meg követi. Éhes gyomra kordulásával szinte azonos pillanatban hangzott ide a házból az állóóra kongatása: egy, kettő... Mikor a hatodikat is elütötte, az Úr megszólalt:- Legyen világosság! Az első gyufa derékban eltört, szikrázva szállt a semmibe. De a második szépen meggyulladt, és akkor sem aludt el, amikor ráesett a szürke kupacra, mely szinte azonnal füstölni kezdett. Az öreg megfordult, intett a kutyának:- Na végre, Buksi! Mehetünk reggelizni. L. Takács Bálint borzalmas karakterrel nem könynyű bármit is kezdeni. Helen Mirrent mindig öröm látni, vicces, hogy a karaktere pont úgy néz ki, mint Elza Divat A hihetetlen családban. Talán még ő az egyik legszerethetőbb a filmben, de ezt a sablonfigurát is láttuk már sokkal élvezhetőbben a vásznon (például A hihetetlen családban). Cillian Murphy meg csak unatkozik az egydimenziós „laza ügynök vagyok” szerepben. Részletezhetném még, hogy miért utáltam ennyire ezt a filmet, de inkább azt a kihívást állítom most magam elé, hogy megpróbálom ajánlani valakinek. Randifilmnek talán jó, mert sok szexjelenet van benne, igaz, nagy az esélye, hogy belealszik a partnered is meg te is. Akik tisztelik a nőket, azoknak nem ajánlom. Akik nem tisztelik őket, azoknak sem. Talán azoknak tudom csak tiszta szívből ajánlani,,akik nagyon szeretik a rossz filmeket. És a Luc Besson-rajongóknak is. Bár úgy tűnik, ez utóbbi két csoport mára már ugyanaz lett. íi Mm ANNA ES A SZŐKESÉG Itt van Luc Besson új filmje, ami egy bérgyilkosnőről szól. Ez nagyon eredeti ötlet, még sosem csinált ilyen filmet. Ötnél többet biztosan nem. A történet nem érdemel különösebb részletezést. Szovjetunió, KGB, CIA. A többit kitalálod. A forgatókönyv tömve van ordító logikai bakikkal. Ez Bessontól egyáltalán nem meglepő, de a film láthatóan próbál okosnak látszani, miközben az egész olyan, mintha egy hatéves remakelte volna a Nikitát. A fordulatok nevetségesen kiszámíthatók, a párbeszédek szánalmasak, és nincs egy karakter sem, akivel szimpatizálni tudnánk. Egysíkú minden szereplő, a bérgyilkosnő szép, a titkos ügynök jóképű, a rövid hajú nő leszbikus. A játékidő túlnyújtott. Túl Sasha Luss Luc Besson Anna című filmjének címszerepében komolyan van véve, pedig öniróniával szórakoztató lehetett volna. Nekem semmi bajom nincs a buta szkripttel (A szállító ban sem zavart), ha egy szórakoztató akciófilmet kapok. Ehhez képest két akciójelenet van az egész filmben, és mindkettőt ellőtték már az előzetesekben. Mindenképpen megemlíteném még a korképet, amit a film elénk fest. A rendszerváltás előtt járunk, Moszkvában, ahol a putriban lakó csaj a laptopján keresztül jelentkezik a haditengerészethez. Mindenkinek van mobilja, a videóüzeneteket pedig pendrive-okon tárolják. Nincs is ezekben semmi meglepő, minden magyar ember tudja, hogy a Szovjetunió és a számítástechnika gyerekkori jó barátok. A címszereplő Anna személyisége ássa alá a legjobban az egész filmet. Egyetlenegy szimpatikus megnyilvánulása sincsen. Minden pillanatában idegesítő, kétszínű, manipulativ, folyamatosan hisztizik, és semmilyen emberi vonást nem mutat fel. A filmben elhangzik IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET 2019. augusztus
