Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-05 / 154. szám
2019. JÚLIUS 5., PÉNTEK SPORT 15 Női kosárlabda-válogatottunk lemaradt az Eb-elődöntőről Elszalasztott nagy esély A lelkesedés nem, a jó játék azonban hiányzott a britek elleni negyeddöntőben Fotó: MTI Nagy szívvel, de rosszul játszva 62-59-re kikapott a magyar női kosárlabda-válogatott a szerbiai Európa-bajnokság negyeddöntőjében, pedig meccslabdája is volt a győzelemhez. így a szombati helyosztót meg kell nyernie ahhoz, hogy részt vehessen a jövő évi olimpiai selejtezőn. Pajor-Gyulai László (Belgrád) szerkesztoseg@mediaworks.hu KOSÁRLABDA Levél érkezett tegnap délelőtt mindegyik magyarjátékos és stábtag címére. Szöveg nélkül, csak fényképet csatolva. Gereben Lívia küldte saját magáról: a keret leukémiával küzdő 19 éves játékosa a kórházi szobájában ül a válogatott mezében, és az ujjaival szívet formálva üzen a Nagy- Britannia elleni Eb-negyeddöntőre készülő társainak. Ehhez nincs mit hozzáfűzni. A lányok életük eddig legfontosabb meccsére készültek, hiszen ez az Eb egyben az olimpiáról is szól. Az első hat helyezett mehet a jövő évi selejtezőre, így értelemszerűen az elődöntő már biztos részvételt jelent. Amikor a csapat kiérkezett a Kombank Arénába, mindenkin látszott a feszültség, amit a mieink a tét mellett a türelmetlenséggel is magyaráztak. Csoportelsőként nem kellett játszaniuk a nyolcaddöntőben, így három napig csak edzettek, és már alig várták, hogy elkezdődjön a mérkőzés. Bő másfél órával később pedig már egymás vállán zokogtak... Kikaptak 62-59-re, és ha arra gondolunk, hogy négy másodperccel a vége előtt, egypontos hátrányban Határ Bernadett viszonylag könnyű helyzetben hibázott, tehát meccslabdája volt a magyar válogatottnak, akkor mondhatnánk, nagyon kévésén múlott a hatalmas bravúr. Ám a vereséget nem lehet ezzel az egy kimaradt dobással megmagyarázni. Jól kezdett a csapat, 7-0-ra elhúzott, támadásban azonban hirtelen megzavarodott, az 5. és a 18. perc között csak hat pontot szerzett, miközben a britek előbb felzárkóztak, majd el is húztak, és félidőben 32-22-re vezettek. Chema Buceta, az ellenfél szövetségi kapitánya a találkozó előtti napon azt nyilatkozta, az egész mezőnyben senkinek sincs olyan játékosa, mint a 208 centi magas Határ Bernadett. Sejtette, hogy a magyar válogatott taktikája nagy részben a centerre épül, erre remekül fel is készítette együttesét. Határnak nem is ment a játék, nemcsak négy másodperccel a vége előtt, hanem korábban is hagyott ki ziccereket, ha egyáltalán eljutott hozzá a labda. Társai pedig távolról nagyon rossz százalékkal döbtak, és így nem tudtunk közelebb kerülni a britekhez. Egészen az utolsó két percig. Akkor Studer Ágnes és az eddig ugyancsak betliző Turner Yvonne pontjaival sikerült két pontra felzárkózni. Játékosaink hatalmas szívvel harcoltak, ám hatvan szerzett pont alatt zárva és tizenkilenc (!) eladott labdával csak a csoda segítségével lehet négy közé kerülni egy Európa-bajnokságon, és ez a csoda most nem történt meg. Határ dobása egypontos hátrányban négy másodperccel a vége előtt kiperdült a gyűrűről. Persze zokogott mindenki, valahol bájos is volt, ahogy Horti Dóra kisírt, vörös szemekkel így kezdte el a nyilatkozatát: „Nem szabad elkeserednünk...” Székely Norbert szövetségi kapitány mindenkit arra kért, hogy hadd ne kelljen konkrét okokat felsorolnia, miért veszítettünk, alaposan ki kell még elemeznie a mérkőzést. „Az tény, hogy csak az utolsó negyedben tudtuk annyira felgyorsítani a játékot, hogy az nekünk kedvezzen - tette hozzá. - A miértre megkeressük a választ, és remélem, megragadjuk az esélyt, amikor szombaton a hatba kerülésért játszunk majd. Elsősorban a lelkeket kell majd ápolni, túl kell jutnunk a csalódottságon.” A csalódottság azért is fájdalmas, mert Nagy-Britanniát közepesen jó játékkal könynyen legyőzhettük volna, válogatottunk hatalmas esélyt szalasztott el. Van lehetőség a javításra, de szombaton a briteknél jóval erősebb csapat ellen kell a második lehetőséget megragadni. Portisch Lajos és Ribli Zoltán is szerepet kap a szövetség új vezetésében Magyarország sakkolimpiát rendezne Lékó Péterre játékosként és edzőként is számítanak Fotó: MTI SAKK Két hónapja sincs még, hogy Szabó Lászlót — aki egyben a Magyar Paralimpiai Bizottság első embere — választották meg a Magyar Sakkszövetség elnökének. Az új vezetőség sakknyelven szólva zavaros állást örökölt, ám máris soha nem látott húzást fontolgat: hazánk 2024-ben sakkolimpiát rendezne. A félhivatalosan elnöki tanácsadói szerepkört betöltő Kállai Gábor nagymester segítségével vettük számba a teendőket.- Sakkozóként pontosan tudom, mindenki megelégedésére szinte lehetetlen cselekedni, mégis úgy jellemezném az új elnökség fogadtatását, hogy a sakktársadalom fellélegzett - vág bele Kállai Gábor. - Tényleg áldatlan állapotok jellemezték a szövetséget. Az átláthatatlan működés következtében elapadt az állami finanszírozás, a több mint háromszáz tagszervezetünk bizonytalanságban működött, az előző évet pénzügyileg sem tudta lezárni az előző vezetőség, mi több, még a válogatott játékosoknak is tartozott a beígért javadalmazással az olimpiai szereplés után. Az elnökség megítélésének az is használt, hogy nem valamelyik szekértáborhoz tartozó jelölt nyert, hanem Szabó László úgymond a sportágon kívülről, ám a sakk iránti nagy tisztelettel és empátiával érkezett. Mögötte olyan kiváló szakemberek sorakoztak fel, mint Sterbenz Tamás, a Testnevelési Egyetem rektorhelyettese, Fogarasi Norbert, a Morgan Stanley vezérigazgatója, Nádasi Tamás, az Aquaprofit, egyben a nagykanizsai egyesület elnöke, Csőm István olimpiai bajnok, Flumbort András ügyvéd, nagymester, aki éveken át egyengette Rapport Richárd pályafutását. S nagy örömünkre szolgál, hogy Ribli Zoltán, akit a legtöbben arról ismernek, hogy olimpiai bajnok és kétszeres világbajnokjelölt, de egyben az osztrák sakk felvirágoztatóját is tisztelhetjük benne, szakfelügyelőként végre a magyar utánpótlásért dolgozhat a jövőben. Azt gondolom, a szellemi háttér tehát adott a sikeres munkához. Közbevetjük, hogy a névsorból kimaradt Portisch Lajos, pedig a felsorolást vele illene kezdeni, annál is inkább, mert az olimpiai bajnok, nyolcszoros világbajnokjelölt klasszis, a nemzet sportolója, bár jelentkezett a feladatra, az előző elnökségtől nem kapott megbízatást a szövetségi kapitányi posztra.- Mi is úgy gondoljuk, Portisch nagymesternél nem lehet avatottabb vezetője a válogatottnak. Ám ahhoz, hogy ő kapitányként álljon a csapat élére, más feltételeknek is teljesülniük kell - mondta árnyaltan Kállai Gábor. Nos, feketén-fehéren arról van szó, Portisch Lajosra illetlenség lenne olyan együttest bízni, amelynek esélye sincs az éremszerzésre. Az új elnökség a régi problémával szembesül: miként vegye rá legjobbjainkat arra, hogy szerepeljenek a válogatottban. Nehezíti a dolgát, hogy idén Lékó Péter betölti a negyvenet, Almási Zoltán pedig nála is idősebb, így csak hullámzóan ambicionálják a versenysakkot, a Belgrádban élő Rapport Richárdnak pedig megbillent a kapcsolata a magyar sakkozással, amit feltétlenül helyre kell állítani.- Tévedés, hogy Lékó és Rapport között az első tábla vita tárgyát képezné. Lékót napjainkban az Emanuel Lasker óta a német sakkozás legnagyobb tehetségének tartott, tizenöt éves Vincent Keymer edzőjeként tisztelik. Örvendetes, hogy egy nagy reménység útját egyengeti, ám mi azt szeretnénk, ha a tudását a magyar sakkozás szolgálatába állíthatná. Rapport mellől talán éppen egy ilyen alapos, felkészült mentor hiányzik - lep meg eme kijelentésével Kállai Gábor, s amikor megkérdezzük, valóban elképzelhetőnek tartja-e, hogy Lékó és Rapport együtt dolgozzon, akkor határozottan kijelenti: - Abszolút, minden további nélkül. Kállai Gábor egy másik szenzációs bejelentéssel is szolgált: hazánk 2024-ben megrendezné a sakkolimpiát, amely ezerötszáz játékossal, a kísérőkkel együtt háromezer résztvevővel a világ egyik legnépesebb sporteseménye. Ez ki is jelöli a feladatokat a következő öt évre: addigra ütőképes csapatot kell kiállítani. Magyarország a nemzetközi szövetség, a FIDE világranglistáján - amelyet nemzetenként az első tíz sakkozó Élő-pontszámának átlaga alapján állapítanak meg - minden hányattatás ellenére még mindig az első tízben, a nyolcadik helyen áll. Novák Miklós JEGYZET A csajok jól fociznak Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Még nem kezdődtek meg az elit labdarúgó-bajnokságok, ám így is minden szinten, szinte minden kontinensről dől ránk a futball. Alighogy befejeződött a huszonegy éven aluliak Európa-bajnoksága, máris a nyakunkon van a női világbajnokság fináléja. Eközben az Egyesült Államokban zajlik az Aranykupa, a fekete kontinensen az Afrika-kupa, Brazíliában pedig a Copa América. Egy ftitballrajongónak ebben az időszakban a tévé távkapcsolója - és nem csak a forróság miatt - kis híján megolvad a markában. Arról nem is szólva, hogy az éjszakai baglyok is kiélhetik magukat, hiszen a Copán a brazil-argentin-csúcsrangadó európai idő szerint hajnali fél háromkor kezdődött. Úgyhogy másnap, néhány ismerősöm nem csak a kánikula miatt kóvályog... Persze, ha ennyi meccs zajlik szinte egy időben, óhatatlan, hogy ne legyenek meglepetések. Az első, amelyikre felkaptam a fejem, hogy Madagaszkár legyőzte Nigériát. Az Afrika partjainál fekvő szigetország válogatottja történelme során először vehetett részt Afrika-kupán. A tornán egy Guinea elleni döntetlen után legyőzte Burundit, majd a szebb időket megélt „Szuper Sasokat” is, így csoportelsőként tovább is jutott. Azaz - hogy stílszerűen az állatvilágnál maradjunk - a véznaujjú maki elbánt a levegő urával. Laikusként azért annyit hozzátennék, hogy amióta „láthatóak” az Afrika-bájnokság öszszecsapásai, nem voltak még ilyen unalmas párharcok. Igaz, ez annak is lehet a következménye, hogy a csapatok kóros góliszonyban szenvednek. Eközben a Copa Américán a házigazda brazilok az örök rivális Argentínát búcsúztatva jutottak a döntőbe. Nagyon úgy tűnik, hogy az argentin sztár, Lionel Messi pályafutása során már aligha emelheti magasba a Copakupáját... Ä nők franciaországi világbajnoksága viszont határozottan üde színfoltja a sportág nagy eseményeinek sorában. Kezdjük ott, hogy rengetegen kíváncsiak a helyszínen is a gyengébbik nem küzdelmeire. A találkozók többsége pedig egyenesen látványos, nem megbántva a hölgyeket, férfias csatákat hozott. Összességében a „csajok” szemre is tetszetősen fociznak. A végső cél felé haladva aztán az is kiderült, hogy az angol női válogatott nem lép a férfiak nyomdokába, már nem szerez csillagot a mezén levő címer fölé mint vb-győztes, mert helyzeteit elpuskázva kikapott az elődöntőben a háromszoros bajnok Egyesült Államoktól. így a tengerentúliak a tulipánosokkal döntőznek, mivel a hollandok két vállra fektették Svédország nemzeti tizenegyét.
