Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-27 / 173. szám
ó Jövőbe tekintő delphoi férfi (olaj, vászon, 110 * 100 cm, 2016-2017) Marcsák Gergely Milyen volt... Opsi Nyugat + zombik Milyen volt szőkesége, nem tudom már, Tartalék vizeink mind oly mérgezők. Citotoxinokat bocsát ki a gyár, Kihullt hajcsomóink főzik éhezők. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, Pupillája, mint szovjet lágerek. Vörösre festik a kötőhártyánál sosem gyógyuló, szétrobbant vérerek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, mert esténként, ha kint reflektor ég, a többi korcsot hallja a falon át, és üvölt, morog, rázza ketrecét. Nagyapa Nagyapából egy nap az élet kiköltözött. Testébe sorvasztó enyészet fészkelt. Beletelt szegénynek hetvenkét évébe, mire ledolgozta azt a jóvátételt, amit az Isten szándékában kezdett, és negyvenhétben Donbászon folytatott. Fényekbe merült szembogara zárta a sorsát jelentő összetett mondatot'. Nagyapából egy nap kiköltözött az élet, és a dédmama szülőhelyét felkereste. Arra iramlott, ahol jobban várták, talán New York felett érte el az este. Csak mert itthon fedezi egy évre a születéseket egyhavi halál. Donbászon nincsen semmi jóvá téve. Az agglomeráció lángokban áll. Fekete ködöt vont a kis házra az élet, mikor nagyapából kijött. Indultában pedig nagymamáéra félévnyi hosszú, erős zsinórt kötött. Bek Timur Neowestern A forró aszfaltúton, ahogy átgörgeti lassan a szél azt a valamit, nézem. A nap perceken belül felére fogy, a vidék gyanúsan hallgatag. Nejlonzacskó-ördögszekér. Peyotl James Douglas Morrison emlékére A sámán, mert elfáradt, leült mellém. Tollas fejfedőjét magán hagyta. Bölények kivágott, még meleg nyelvén szólalt. Megszelídített a hangja. „Rázd ki álmaid hajadból gyermekem! Choose the day and choose the sign of your day.’' így hangozhatott emberi nyelveken, a sziklákon túl lángolt a bordély, keselyűk sikoltoztak a völgy felett: az éj nekiállt nappallá lenni. A drogok hatása múlni kezdhetett.- Ennyi a világ? - kérdeztem. - Ennyi. S ráépült, akár a rák a májra, Árnyékunk az okkersárga tájra. A hajó Az Alkotónak most figyelnie kell, mit hagy meg, mit vesz el, mit hoz át, mert éppen megalapozza a gépek leendő teremtésmítoszát. « Lebontja magát az ember, a forma, és nem marad kérdés a válaszokra. Kérdés nélkül pedig nincsen művészet, az Alkotónak tudnia kell ezt is és a bizonytalanságot el kell rejtenie az új létforma alapkódjában, hogy fajunk sajátos gyönyöréből átöröklődjön egy darab. Mi nőttük ki először a bolygót, de más lépett túl vonzáskörzetén. Protéziseink leszakadnak rólunk, folénk magasodnak az örökké nyugodt, neonvörös szemű küklopszok, és helyettünk szállnak fel a hajóra. Ikarosz II. - ez lesz a neve. Krómacél szárnyain elolvad majd a fény. Pégi korok nosztalgiája még régebbi korok után (olaj, vászon, 60 * 50 cm, 2018) Az opsi régi konyhájában balzsamoztunk hét előtt. Te beléptél, s a grecskáról leemelted a fedőt. Literes bánkában elénk tetted a szosziszkis podlivát, kinéztél a roddom felé, s mondtad, hogy mit látsz odaát, hogy az úton egy marsutka jön, a kert fáin érik a hurma. András felállt, zazsigálkát kért, és kiment egy perekurra. Nézted csak az üres turnyikot, érezted, hogy semmit sem bánok, a folyosó kopott plitáin zúgtak gurulós csemodánok. Sípolt a csájnyik. A spórról átraktad a tumbocskára, és elmondtad, mint máskor is, hogy milyen volt az angol pára. Fölemeltem a granyonkát. Tudtam, hogy itt az alkalom: ezt megiszom, és elmegyek. Mától kvártélyon lakom. IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET 2019. július
