Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-27 / 173. szám
12 TÖRTÉNELEM 2019. JÚLIUS 27., SZOMBAT Különleges lelet segít feltárni, mire használták az üregeket 3400 évvel ezelőtt Egy patak közelében, házikó alakba tett sziklák alatt, pont olyan helyen, ahol az ember a kincseket általában elképzeli, az ELTE régészei páratlan leleteket találtak, amelyek végre segíthetnek megfejteni, milyen célra használta az újkőkori ember a Baradla-barlangot. Fábos Erika szerkesztoseg@mediaworks.hu ŐSI SZENTÉLY - Ez a negyedik ilyen, zárt áldozati együttesnek vélhető késő bronzkori lelet, amelyet a barlangban feltártak - mondta el Szabó Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének egyetemi docense, az ásatás irányítója. - Az első kettő, egy aranykincs és egy bronzegyüttes, az 1920-as években került elő, ám szinte semmilyen adat nem maradt fenn róluk. 2015- ben találtunk egy kisebb kincset, amely egy arany hajkarikából és hat vagy hét aranylemez tárgyból állt. Most pedig rábukkantunk erre a jelentős, 59 tárgyból álló együttesre, melynek eredete időszámításunk előtt 1300-1200 körűire datálható. Ebben a projektben megelőző kutatást végeztünk klasszikus módszerekkel, de ezekkel a feltárásokkal párhuzamosan a fémkeresősök is futottak még egy kört, és így jött elő a bronzkincs. Szerencsénk volt abból a szempontból, hogy a most kutatott rész le volt betonozva. Az őskori rétegeket a patak építőmunkájának köszönhetően 20-30 centiméteres mészkőréteg védte a barlangi tufára közvetlenül lerakott betonon.- Mi az értéke ennek a leletnek?- Egy 59 tárgyból álló együttesnek nyilván van relatív értéke is egy múzeum számára. Ennél fontosabb azonban, hogy a barlangból 150 éve kerülnek elő tárgyak, de soha nem tudtunk semmi pontosat róluk. A Baradla nagyon régóta kutatott rendszer: az 1700-as évek óta folyamatosan járják, újabb és újabb járatokat fedeznek föl benne. Most először találtunk egy olyan, érintetlen leletegyüttest, amelyről pontosan tudjuk, hol került elő, hogyan helyezték el 3400 évvel ezelőtt, és így értelmezni tudjuk, vagyis rekonstruálhatjuk, hogy kik és milyen szándékkal vihették oda és tehették le ezeket a tárgyakat. Korábban behoztak munkások egy marék bronztárgyat, amelyet például járdaépítés során találtak. Mit kezdjünk velük? Szép tárgyak, de így nem lehet történetük. Azzal, hogy most a tárgyak leletösszefüggéseit is rögzíthettük, hogy pontosan tudjuk, hova dugták el, milyen barlangi térbe, tág összefüggésrendszerben tudjuk értelmezni, tudjuk kötni más Szabó Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének régésze vezette az ásatást, amelyen a páratlan leletegyüttest megtalálták kincsegyüttesekhez. Ebből összeállhat egy teljes kép, lehet egy narratívánk erről a helyről, egy igaz mesét tudunk kötni hozzá. Hasonló méretű, dokumentált régészeti kutatás a barlangban eddig még nem volt.- Megváltoztatja azt, amit eddig erről a barlangról gondoltak a régészek?- Igen, a korábbinál sokkal differenciáltabb képet alkothatunk arról, hogy mire használhatták az ősi korok emberei ennek a barlangnak a belső tereit. Az első ásatások után kialakított teóriák szerint ez a barlang egyfajta mentsvár volt, de azt is feltételezték, hogy akár lakóhely is lehetett, vagyis folyamatosan éltek itt emberek. A mi leleteink alapján most sokkal inkább úgy tűnik, hogy szakrális helyként működött. Nemcsak a ceremoniális ruházat miatt, hanem mert kilencvenöt százalékban díszkerámiákat találtunk, nem olyanokat, amilyenek a korszak településeiről eddig előkerültek. Eszerint egyre valószínűbb, hogy nem hétköznapi használat során maradtak itt ezek a tárgyak, hanem behozták és áldozati együttesekként helyezték el itt őket. A Baradla-barlang ősi szentélyként működhetett.- Nem ez volt az első sikeres ásatása ebben a barlangban. Szakmai pályafutásában milyen értéke van a mostani eredményeknek?- Ez nagyon relatív, hiszen mi nem elsősorban aranyat vagy kincseket keresünk, ha-, nem információkat, történeteket gyűjtünk, narratívákat építünk. Ebben a munkában az igazi érték, hogy a Kárpát-medence legnagyobb és legösszetettebb barlangi régészeti lelőhelyén ilyen ép leletegyüttest tudtunk megfogni. Talán ettől lesz majd fontos a pályafutásomban, hogy 'elsőként nekünk sikerült egy 80 négyzetméteres felszínt úgy feltárni itt, hogy minden tárgy a helyén tudott maradni, és nem túrta fel előttünk senki. Nekem izgalmasabb tud lenni olyan, egy avatatlan szemlélő számára értéktelennek tűnő lelet, mint, mondjuk, egy marék gabona. Azért, mert esetenként sokkal több információt hordoz, mint egy aranykincsegyüttes.- Elmeséli, hogyan zajlik, amikor felismerik, hogy páratlan helyszínre leltek?- Sándor Lajos, egy nagyon profi fémkeresős barátunk lent volt velünk, és megkértem, nézzen át egy olyan temet, ahol éppen nem dolgoztunk. Gyűjtögette az apróbb leleteket, lándzsahegyet, rézgombot talált, amikor egyszer csak odajött hozzánk, és jelezte, hogy a műszer hangjelei alapján valami nagyobb dolog lehet ott a mélyben. Egyből odamentem, és lemásztam oda, ahova mondta. Ez barlangászai feladvány is volt, csak fejjel lefelé tudtunk mászni a járatban, hogy megközelítsük a helyet. Rögtön egyetértettünk abban, komolyabb a lelet annál, semhogy rögtön nekifogjunk a feltárásának. Ez este fél hétkor történt, és benne voltunk egy másik munkában is, úgyhogy azt beszéltük meg, majd reggel elkezdjük. Másnap reggel hétkor kezdtük el bontani, és éjfélkor végeztünk. Ásunk, fotózunk, dokumentálunk - ez lassú, alapos munka.- Ilyenkor mindenki nagy izgalomban van azon tanakodva, hogy mi kerül még elő?- Igen, várjuk, mi lesz a következő. Amikor először kibontunk egy depót, csak anynyit látunk, hogy van benne három tárgy fölül, a többi csupa sár. Nem lehet tudni, lejjebb mi lesz még. Fogadásokat is kötöttünk, hogy hány tárgy kerül elő. Én tizenkettőt mondtam, a csapatból Mogyorós Péter régészhallgató tippelt ötvenet, ő találta el. Személy szerint végig nagyon drukkoltam, hogy találjunk valami szerves anyagot. A bronzkorból nagyon kevés szerves anyag maradt meg. Amit a barlangban találtunk, azok feltehetően egy ceremoniális ruházat veretei. Örültem volna, ha megmarad belőle a bronzokhoz korrodálódva valami jó minőségű szövetünk is. Ebben a korban már egész finom szövetek voltak. Skandináviában találtak olyan, csalánrostokból készült szövetet, amelyet a bronzkor selymének is neveznek, és erről a skandináv csalánszövetről például kiderült, hogy nagy valószínűséggel Magyarország térségéből származik. Vártam, hogy találjunk végre egy jól analizálható szövetmaradványt, de ehhez sajnos nem volt szerencsénk. Németországban egy ilyen korú lelőhelyen kerámiaedényekben opiátmaradványokat találtak, ami arra utal, hogy kábító hatású italokat is fogyasztotFotó: MTI tak az ilyen szertartásokon. Minden ilyen apró információ részletgazdagabbá teheti azt a történetet, amelyet egy lelet nyomán felállítunk.- A nyár a régészeknek is főszezon. Folytatják még ezt a munkát?- Igen, augusztusban indítunk egy új projektet A karszt régészete címmel, egy német partnerrel, és ugyanebben az aggteleki régióban fogunk dolgozni. Kisebb barlangokat és temetőket akarunk megvizsgálni a tekintetben, hogy milyen kapcsolatuk, kötődésük lehetett ezzel a központtal, a Baradla-barlanggal.- Ön a magyar Ásatási Bizottság elnöke is. Melyik az a régészeti feltárás az országban, amelyre most nagyon odafigyel a szakma?- Bartus Dávid kollégám a csapatával Komáromban, a római katonavárosban ás, megtalálták a Brigetio légióváros északi főkapuját, a hozzá csatlakozó falakat és egy rövid útszakaszt. Az egy érdekes helyszín, de másik húszat is tudnék mondani, mert nagyon izgalmas ásatások vannak folyamatban most Magyarországon. Szakrális hely lehetett egykor a Baradla-barlang termében
