Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-27 / 173. szám
4. MEGYEI KÖRKÉP 2019. JÚLIUS 27., SZOMBAT „A hetvenes években több volt az emberség, az egymással való törődés” Megkönnyezték az újbóli találkozást az egykori dolgozók A gyárlátogatás után az ebédlőben találkoztak a régi kollégák Fotó: Könye Iván A „Mozaikok a Tamási Vegyesipari KTSZ és a TALUX Villamosipari Szövetkezet történetéből” című könyvet Örményi János jegyzi, aki több hónapon át, több ezer adatot gyűjtött, és rendszerezett, valamint közel hatvan interjút készített Tamási 1960-as, 70-es, 80-as évek egyik legnagyobb foglalkoztatójáról. Brunner Mónika monika.brunner@mediaworks.hu TAMASI A mai Philips tamási gyára korábban KTSZ, azaz kisipari termelő szövetkezet volt, amelyet Regölyben alapítottak, többek között kőművesek, bádogosok ácsok, cipészek, asztalosok. 1968-tól azonban már Tamásiban volt a székhelye. A munkások több munkakörben dolgoztak, készítettek kórházi, iskolai lámpákat, textileket, autót javítottak, radiátorokat gyártottak. 1982- től a vállalat neve TA-LUX Villamosipari Szövetkezetre változott, fő tevékenységük pedig a lámpatestek, radiátorok gyártása lett. A könyv írója, szerkesztője Örményi János lapunknak elmondta, hogy a KTSZ és Talux egyike azon tamási vállalatoknak, amelyek ma már csak az idősek emlékezetében élnek. Szerette volna megörökíteni a történetet, és kapóra jött számára, hogy megtudta: a volt dolgozók találkozót szerveznek a régi gyár helyén, a megújult, 2007-ben a Philips cég által átvett helyszínen. Örményi János idén kora tavasszal vette fel a kapcsolatot a szervezőkkel, például Kovács Istvánné egykori dolgozóval. Sok segítséget kapott, hogy kiket érdemes megkeresni, kikkel érdemes interjúkat készíteni. A levéltárban kicsit elakadt: mivel még nem telt el hatvan év az események óta, így nem kutathatók a korabeli dokumentumok. Az akkori Tolna Megyei Népújság viszont rendszeresen foglalkozott a KTSZ és a Talux eseményeivel, az interjúk készítése mellett sok adatba nyert betekintést, lapunk ezért engedélyezte, hogy a korabeli cikkeket felhasználja. Örményi János több ezer adatot gyűjtött, rendszerezett, és közel hatvan interjút készített sok hónapon át. Szerette volna, ha a könyv a dolgozók találkozója előtt már kézbe vehető, és ez szerencsére így is történt. A kötet közel nyolcvan példányban, magánkiadásban jelent meg, ő pedig ott lehetett a találkozón, amelyet június 29-én tartottak a mai Philips gyárban.- Korábban a fővárosi Orion gyár volt dolgozóinak is tartottak összejöveteleket, ez ösztönözhette a szervezőket, hogy a KTSZ és a Talux egykori kollégáinak is megszervezzék és felkínálják ezt a lehetőséget. Ezelőtt semmilyen személyes kötődésem, tapasztalatom nem volt a szövetkezet dolgozóival, a munkájukkal, életterükkel kapcsolatban, de nagyon hálás vagyok, hogy általuk betekinthettem egy olyan világba, amely mindannyiunk történelmének a része - hangsúlyozta Örményi János. Az eseményen több megható pillanatban lehetett része a megjelenteknek. A régi-új gyárban százharmincán gyűltek össze, egykori, Tamásiból is elkerült hajdani dolgozók, kollégák. Volt filmve-Részlet a könyvből „Az év végi jutalom mindig a nyereségen múlott. Az emberek csoportban kapták meg a bért, s a jelenléti ív alapján lett köztük szétosztva. Akkoriban még borítékba se tettük a pénzt, ott számoltuk le a dolgozók kezébe. Természetesen bérjegyzéket mindenki kapott, s a bérelszámolási lapot is a dolgozó aláírta. Mindenki láthatta, hogy a másik menynyit keresett az adott hónapban. Csak nagyon ritkán reklamált bárki is, hogy szerinte kevesebbet kapott a megérdemeltnél. Adott hónap 23-án már előleget fizettünk, aki ezt kérte, s a másik jó 10-én történt a tényleges havi bérkifizetés. Mindig tavasszal tartottuk a KTSZ közgyűléseket. Addigra az elnöknek, meg a cégnek is tudnia kellett, hogy mennyi a nyereség. Mi negyedévente mérlegbeszámolót készítettünk, s ezt le is kellett adnunk az adóhivatalnak, amely nagyon szigorúan ellenőrizte. A háromnegyed éves eredmény már sejtette, sugallta az év végi nyereséget, a felosztható osztalékot. (...) Érhető, hogy sok ktsz-es dolgozó kezdett abban az időben házat építeni. Mi is ebben az időben költöztünk be Iregből az Árpád utcába” títés, amely során bemutattak régi fotókat, felelevenítették az emlékeket. A gyárlátogatást két egykori kollégájuk szervezte. Az egyikük, Kovács Istvánné, anno a KTSZ-ben betanított munkásként kezdett, postaládákat gyártott, aztán anyagkönyvelő, szövetkezetpolitikai előadó és személyzetis volt, végül a készáru raktárban dolgozott könyvelőként. Elmesélte, hogy a találkozó ötlete akkor merült fel, amikor az utcán véletlenül találkozott volt kollégáival. A sok szervezés után végül a gyárban, négy csoportban fogadták őket. A nagy esemény tehát gyárlátogatással kezdődött.- Engem nagy meglepetés ért, volt olyan kollégám, akivel 1970 óta nem találkoztam, tudtam ugyan, hogy ki ő, de a nevére már nem emlékeztem. Az a pillanat, amikor a gyárlátogatás után az ebédlőben találkozott, sokunk szemébe könnyeket csalt - emlékezett Kovács Istvánné. - Én már nyugdíjas vagyok, hetven éves. 1967-től 1990-ig dolgoztam a gyárban. Az a miliő hiányzik igazán, ami abban az időben volt. Egész másképp látom a mostani üzemeket, nagyvállalatokat. A találkozó megerősített abban, hogy már nem az a kollektíva, légkör a jellemző, mint korábban. A hetvenes években több volt az emberség, az egymással való törődés, és minderre több lehetőséget is biztosítottak. Kovácsné kiemelte, a KTSZ és Talux Tamási történelmének szerves része. A szövetkezeti ipar egészen 1950-től, a kialakulásától hozzájárult a város fejlődéséhez. Az egyetlen olyan ipari üzem volt, amely önálló an működött, és nem egy gyáregység részeként, mint például az Orion vagy a Vegyépszer. A közös ebéd és az élő zene még jobban összehozta a társaságot. Volt húsleves, a tálakon rántott hús, cigánypecsenye, sült csirkecomb, rántott sajt, köretnek karfiol, rizs, hasábburgonya, és savanyúság is. A találkozót a közösen beadott pénzből finanszírozták. A megmaradt negyvenezer-ötszáz forintot pedig a Tamási és Környéke Mentő Alapítványnak ajánlották fel. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Minden korosztályt megmozgatott az Ippon Karate és íjász Egyesület családi napja Az ősi harcmodorral ismerkedtek Domboriban DOMBORI Az Ippon Karate és íjász Egyesület múlt hétvégén tartotta Családi napját, Fadd-Domboriban számolt be Balogh László elnök, többszörös íjászbajnok, karateoktató. A hétvégi találkozón harmincötén vettek részt. A legifjabb két és fél éves volt, a legidősebb hetven. Mint kiderült, a kor nem számít, hiszen ők is részt vettek azon a bemutatón, amelyet a hétvége második napján tartottak a Kölesdi Önkormányzat Erdélyből, Siménfalváról érkezett, fiatalokból álló vendégeinek. A magyarok harcmodorát, viseletét idéző néhány órában előkerültek az ősi harci eszközök, mint például a kelevéz, azaz a régi magyar hajítódárda, a csatakeresztek, és természetesen az íjak, nyilak. Ahogy Balogh László elnök tájékoztatott, a bátortalanul induló próbálkozásokat követően a fiatalok nagy lendülettel vetették bele magukat a harci játékba, és ismerkedtek meg a gyakorlatban is az ősi harcmodorral, hogy aztán átfogóbb képet kaphassanak a magyar történelem fontos részéről. A bemutató végül közös fotózással zárult.- Ezúttal az Ippon íjászai kapták a főszerepet, azon belül is a családok, az utánpótlás nevelés fontossága miatt. A generációépítés elérte a célját, ismét többen szerették meg ezt az őseink harcmodorát felelevenítő sportágat. A hétvégét Babos Béla szakács mesteri kakaspörköltje, a kitűnő időjárás, és a vízi programok tették feledhetetlenné - mondta lapunknak Balogh László elnök. Az Ippon Karate és íjász Egyesület az idén már harmincegy éves. Mint ismert, íjász és karate bajnokaik megye szerte tartanak oktatásokat, edzőképzésben, bírói képzésben is részt vesznek, és komoly nemzetközi kapcsolatokat építettek ki. B. M. Több generáció együtt. Az íjászattal, és ezen keresztül őseink kultúrájával ismerkedtek Beküldött fotó
