Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-23 / 169. szám

2019. JULIUS 23., KEDD SPORT 15 A feltételek miatt akár már holnap vizes vb-t rendezhetnénk „A legjobb még jobb lesz” Stílszerűen ünnepli Ma­gyarország a 2017-es, ki­robbanó sikert hozó vizes világbajnokság tizedik év­fordulóját - egy újabb vi­zes vb-vel. Vasárnap Kvang­­dzsuban a FINA Bureau egyhangú szavazással dön­tött: 2025-ben Kazany, 2017-ben Budapest ad ott­hont a világ egyik legna­gyobb sporteseményének. Csurka Gergely (Kvangdzsu)/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mikor vetődött fel az ötlet, hogy a nagy sikerre való tekin­tettel újra próbáljuk meg a vé­­bérendezést?- Tavaly, miután a FINA is­mét megnyitotta a pályáza­tot 2025-re és 2027-re - vála­szolta Fürjes Balázs kiemelt budapesti fejlesztésekért és nemzetközi sporteseménye­kért felelős államtitkár. - Hatalmas siker volt a 2017- es világbajnokság, minden szempontból: sportszakmá­iig, a közönség körében, és a nemzetközi sportközvéle­mény is a létező legnagyobb elismerés hangján szólt a magyar rendezésről. Nekünk azok a visszajelzések vol­tak a legfontosabbak, ame­lyek azt mutatták, a szurko­lóknak milyen óriási élmény volt az esemény, mennyire összehbzták á .magyar sike­rek aZ'Országöt/ és nem utol­sósorban hány és hány fia­tal számára jelentett semmi­hez sem fogható inspirációt, hogy a világ legjobbjait lát­hatta két héten keresztül Bu­dapesten és Balatonfüreden. Egyértelmű volt, hogy 2027- et célozzuk meg, hiszen az még rangosabb, mint a ’17-es volt, ugyanis olimpiai kvali­fikációs vébé, ahová a 2028- as játékok leendő sztárjai már abszolút csúcsformában ér­keznek, ahol minden egyes döntőnek még nagyobb lesz a tétje, hiszen a Los Angeles-i részvétel múlik rajta.- Mennyire kellett lenyűgözni a FINA vezérkarát a pályázattal és a prezentációval? Elvégre még mindenkiben élénken él a két évvel ezelőtti emlék.- Nem lehetett kérdés, hogy egyrészt építünk a 2017-es si­kerre, miközben 'nagy hang­súlyt helyeztünk arra, hogy érzékeltessük: nem csupán másolni akarjuk a tavalyelőt­ti eseményt, hanem még job­bat, még emlékezetesebbet kí­vánunk majd rendezni. A leg­jobb még jobb lesz - ez a cél. Nyolc év nagy idő, és egyre in­kább azt látjuk, hogy az eh­hez hasonló megaviadalok ab­ba az irányba tartanak, ahol a közönség már nem csupán hangos vagy kevésbé hangos szemlélődő a lelátón, hanem részese is az eseményeknek, illetve két versenyszám között a helyszínek mellett a lehető legnívósabb szórakozás várja. A fókuszban az áll, hogy e kü­lönleges élményeken keresz­tül még inkább megszerettes­sük a sportot a kilátogatókkal és leginkább a fiatalokkal, a jövő generációival.- Mennyire volt nehéz menet úgy összességében?- Heten indultak neki az útnak tavaly, komoly vetély­­társak, végül a választás er­re a két városra esett. Sokan dolgoztak a pályázat sikerén, mind az államtitkárságon, mind a Wladár Sándor vezet­te Magyar Úszószövetségben, és most a prezentáción Szalay- Bobrovniczky Alexandra fő­polgármester-helyettes asz­­szonnyal, illetve olimpiai baj­nokainkkal, Gyúrta Dániel­lel és Kovács Ágnessel igye­keztünk még nagyobb súlyt adni a szavainknak, de vízi­­labdás aranycsapatunk ászai, Vári Attila szövetségi elnök, illetve a FINA berkeiben is már komoly rangot kivívó képviselőink, Kemény Dé­nes'és Molnár Tamás jelenlé­te szintén azt üzente a döntés­hozóknak, komoly'csapat dol­gozott a pályázaton. Es hadd emeljem még ki Gyárfás Ta­más szerepét, aki ugyan vok­soló végrehajtó bizottsági tag­ként nem vehetett részt köz­vetlenül az előkészítésben, ám a megfelelő kereteken be­lül rendkívül sokat segített a kandidálás menedzselésében.- Élénken emlékszünk arra az „őrült futamra”, hogy a 2017- es beugrás kapcsán világre­kordidő alatt kellett felépíte­ni a Duna Arénát, illetve össze­rakni magát az eseményt. Nyil­ván most más lesz - de meny­nyire lesz más maga a világbaj­nokság, például a helyszínek?- A legfontosabb, hogy az esemény kapcsán nem szük­séges újabb nagyberuházás, a létesítmények adva vannak, akár holnap nekiugorhat­­nánk egy újabb vébének. Rá­adásul Budapestnek sok más pályázóhoz képest óriási elő­nye, hogy a lehetőségek gya­korlatilag korlátlanok. Miénk a világ legjobb uszodakomp­lexuma, ott a legendás Mar­gitsziget, a Balatonra haza­járnak a világ legjobb nyílt vízi úszói, az edzéshelyszí­nek kétszer ennyi igényt is ki tudnának elégíteni. A .nyolc év tényleg nagy idő - és ad­dig még újabb lehetőségek­kel is számolhatunk. 2022-re elkészül az új multifunkciós csarnok a kézilabda-Európa­­bajnokságra, amelyet úgy ter­vezünk, hogy egyik nap húsz­ezres koncertet, másik nap 17 ezer néző előtt jégkorong­vagy kosárlabdameccset le­hessen benne rendezni, pon­tosan azért, hogy a lehető leg­gazdaságosabban üzemeltet­hessük. Két-három évvel az esemény rajtja előtt majd meg kell nézni a FINA aktuális igé­nyét, például hogy hány nézőt szeretnének látni az úszóvia­dalon - tízezret, tizenkétezret, tizenhétezret? -, azaz akár az új csarnok is szóba jöhet, ha ez lenne az igény. Természetesen elgondolkodhatunk azon is, hogy az óriási sikert hozó vá­rosligeti műúszóhelyszínt fel­építsük-e újra, illetve nyilván fel kell állítani óriástornyot is- annál szebb képeket, mint amit a Parlamenttel szemben rendezett versenyről láthat­tak szerte a világon, nehéz el­képzelni, de várjuk a szakem­berek ötleteit arról, hogy visz­­szatérjünk-e a Batthyány tér­re vagy van esetleg még jobb elképzelés.- Nyilván még nagyjából száz­szor megkapja a kérdést, hogy mennyiben éri meg ez az egész Magyarországnak.- És százszor el fogom mon­dani, hogy nincs még egy olyan, a vizes vébéhez hason­ló a megasportesemények kö­zött, amely valóban globális sportviadal, milliárdok köve­tik az öt földrészen - és amely­ben a magyar sportolók ilyen eredményesek. A vizes vébé­hez csak a futball, a kosár­labda, a tenisz, az atlétika világversenyei mérhetők, ám jelenleg egyikben sem tudnak olyan fantasztikus eredménye­ket elérni a magyarok, mint a medencés sportágakban. Már­pedig a FINA képviselőit is az az utolérhetetlen, egyedi han­gulat fogta meg leginkább, amit a magyar szurkolók te­remtettek, köszönhetően spor­tolóink elképesztő teljesítmé­nyének. Az kiváló szakembere­ink feladata, hogy a most még tizenéveik elején járó tehetsé­gekből világklasszisokat ne­veljenek 2027-re, ám meggyő­ződésem, a leendő magyar vá­logatott több tagja azért is jut­hat el majd a csúcsokra nyolc év múlva, mert tavalyelőtt ha­talmas inspirációt kapott a vi­lágbajnokság eseményeit fi­gyelve. Emellett a 2017-es szá­mok is azt mutatták, páratlan figyelem irányult Budapestre, azaz ez az esemény - és a töb­bi sportág világbajnokságai is, amelyekpt sorozatban rendez az ország - elsőrangú alkalmat kínál arra, hogy a főváros, az ország még vonzóbb, még sze­­rethetőbb legyen az idelátoga­tók számára, miközben a meg­valósuló fejlesztések gyümöl­cseit elsősorban mi, itt élők és gyermekeink, unokáink élvez­hetik hosszú távon. A női és a férfikosárlabda-válogatott sem lehet elégedetlen a csoportjával Kedvező sorsolás az Eb-selejtezőkre KOSÁRLABDA Alig több, mint két hete, hogy véget ért a női Európa-bajnokság, de már lé­nyegében megkezdődött a kö­vetkező, a 2021-es, amelynek majd Franciaország és Spa­nyolország ad otthont. Tegnap a FIBA Europe megtartotta a kontinensviadal selejtezőinek a sorsolását - előbb a hölgye­két, majd a férfiakét. A nőknél a magyar együttes az első kalapból várta a sorso­lást. Hat négyes és három hár­mas csoport alakult ki, és Ma­gyarország az egyik utóbbi­ban játssza majd a selejtezőit, Szlovákia és Hollandia ellen. A kilenc csoportelső és az öt legjobb második utazhat két év múlva az Európa-bajnokságra.- A sorsolásunk lehetett vol­na sokkal rosszabb és kicsit jobb is, így összességében nem lehetünk elégedetlenek - ér­tékelt Székely Norbert szövet­ségi kapitány. - Megfelelő ön­bizalommal ebből a csoport­ból tovább lehet jutni. A szlo­vák női kosárlabda erős, a vá­logatott az utolsó körben, hazai pályán bukta el a részvételt az idei Eb-n, a holland pedig fel­törekvő, folyamatosan fejlődő csapat. Még nem tart ott, mint Belgium, de például a mi U20- as válogatottunkat már le tudta győzni a közelmúltban. Mivel a négyes csoportokban az utolsó helyezettek elleni eredmények nem számítanak a második he­lyezett eredményeibe, nincs je­lentősége annak, hogy hármas csoportba kerültünk, illetve az jó, hogy a zsúfolt programban a mieink néhány nappal több pi­henőhöz jutnak. A magyar válogatott selej­tezői: 2019. november 14. Hol­landia (i), november 17. Szlo­vákia (o); 2020. november 15. Hollandia (o); 2021. február 4. Szlovákia (i). A férfiak Eb-jét Németor­szág, Csehország, Olaszország és Grúzia rendezi, a magyar vá­logatott a címvédő szlovénok­kal, Ukrajnával és Ausztriá­val harcol meg a részvételért, a csoportból az első három jut ki a kontinensbajnokság­ra. Ivkovics Sztojan szövetsé­gi kapitány így kommentálta Ivkovics Sztojan Fotó: MW a sorsolást: - Az utóbbi évek eredményeinek köszönhetően nem kell előselejtezőt játsza­nunk, és ez nagy szó. A csopor­tunk lehetne jobb és rosszabb is, a célunk természetesen a továbbjutás, amire van is esé­lyünk. Nehéz jósolni, hiszen ma nem tudhatjuk, az Európa­­bajnok szlovénok sztárjait el­engedik-e az euroligás, illetve NBA-klubok, ezért nekünk sa­ját magunkkal kell foglalkoz­nunk. Az ukránok előttünk állnak a ranglistán, az osztrá­kok mögöttünk, de nem szabad őket lebecsülni, okoztak már néhány meglepetést. A férfiválogatott selejtezői: 2020. február 20. Szlovénia (o), február 23. Ukrajna (i); nov­ember 27. Ausztria (i), novem­ber 30. Szlovénia (i); 2021. feb­ruár 18. Ukrajna (o), február 21. Ausztria (o). Pajor-Gyulai László JEGYZET Ember és gép Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Olykor úgy érzem, a vívás­ba bele lehet halni. Ez per­sze nem túl eredeti felfede­zés, a párbajokat, a közép­kori csatákat évszázadokon át élet-halál tétre „rendez­ték", de a modern kor ver­senyei sem csak első vérig zajlanak. A budapesti vi­lágbajnokság vasárnap es­ti férfikardcsapat-döntőjé­­ben például kis túlzással nem kevesebb forgott koc­kán, mint az örökkévaló­ság, ha úgy tetszik, a hal­hatatlanság. Az izgalmak még a nézőkhöz is „halálos adagban” jutottak el. E sportágban ráadásul szabad szemmel láthatatlan „semmiségek” határoznak mindenről. Három évtizede emlegetjük, hogy az 1988- as szöuli olimpián 100 mel­len Güttler Károly egyetlen századmásodperccel szo­rult a második helyre; azt is kiszámolták, hogy ez nagy­jából 16 milliméter, egy kö­röm hossza. Güttler Karcsi dicsősége ennyin múlott - de vívásban szinte mindig ennyin múlik. Mint a Magyarország- Dél-Korea csapatfináléban is. Pedig olyan különleges és heroikus ívet rajzoltak fel az előzmények, egészen 44- 44-es állásig, az utolsó tusig! A koreaiak egy ideje szinte verhetetlenek, rájuk különösen igaz, hogy bár az ember nem gép, de a két kaszt között létezik egy át­meneti „teremtmény”, az él­sportoló. És e félig gépek, fé­lig emberek a döntő felé ve­zető úton minden ellenfelü­ket lekaszabolták, sőt ami­kor legutóbb a mieinkkel találkoztak a vb-aranyért, akkor, 2017-ben, Lipcsében, 45- 22-re őket is „kardélre hányták”. Ezúttal azonban a buda­pesti közönségnek, a kü­lönleges miliőnek, verseny­zőink klasszisának és lel­ki tartásának köszönhető­en a magyar kard is régi fé­nyében ragyogott. Emellett tökéletes forgatókönyvnek tűnt, hogy kétszeres egyéni olimpiai bajnokunké, Szilá­gyi Ároné az utolsó asszó. Csakhogy a túloldalon a vi­lágranglista-vezető, három nappal korábban egyéniben diadalmaskodó Oh Szang Uk állt, 40-37-es vezetés­sel rajtolhatott, Szilágyi vál­lát pedig a sikertelen egyéni szereplés - a 32 között esett ki - és a döntőben addig el­ért mínusz négyes mérle­ge is nyomta. Mégis brillí­rozott, 43-41-re fordított, már íródott a sporttörténe­lem, 44-44-nél következett az utolsó tus. És nyert a fé­lig gép. Mert bekapcsolt a győztes program. Én mégis hiszem, hogy az egészen emberek, a ma­gyarok sem veszítettek. Sőt, emberfeletti - de messze nem gépies - küzdelemben szertefoszlatták a koreaiak verhetetlenségi nimbuszát, és ezt a legjobbkor tették. Egyrészt hazai közönség, másrészt egy évvel a tokiói olimpia előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom