Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-20 / 167. szám
4 ■rrorrr helyőrség novella KEK FÉNY Kubiszyn Viktor Nagyfuvaros utca (papír, vegyes technika, 150 * 240 cm, 2018) (Ébredés után az első üzenet egy temetésre hív. Nem fogok elmenni, inkább felírom őt: A. t2it) A kocsma másik végében mocskos, kékes árnyalatú neon villogott. A vele szemben álló sarokasztalnál nem volt lámpa, az odakészített, használt mécsesgyertya sem égett, az asztal félhomályba burkolózott. Egyedül a pult fölött pislákoló hosszú lámpasor vetett némi szórt fényt a helyiségre. A baseballsapkás férfi és a vörös hajú lány az egyetlen sarokasztalnál ült, a kocsma végében. Későre járt, ők voltak az utolsó vendégek, és arra vártak, hogy megjöjjön a taxi.- Igyunk még valamit? - kérdezte a lány. Kivett egy szálat az asztalon lévő Camelből, és rágyújtott.- Fáj a fejem ettől a félhomálytól - mondta a férfi.- Igyunk még sört.- Két sört, légy szíves - szólt a férfi a pult felé.- Korsó vagy pohár? - kérdezte a nő, aki a pult mögött támaszkodott.- Két korsó. A nő egy kör alakú tálcán kihozott két korsó sört és két alátétet. Letette az asztalra az alátéteket és a söröket, a tálcára ürítette az asztalon lévő teli hamutartót, és közönyösen megbámulta a férfit és a lányt. A lány a villogó neont nézte. Kéken vibrált a homályban, a kocsma fala körülötte fakó volt és szürke.- Az a neon olyan, mintha egy kék rózsa lenne - mondta a lány.- Sose láttam még kék rózsát - mondta a férfi, és meghúzta a sörét.- Ugyan hol láttál volna.- Bárhol - mondta a férfi. - Attól, hogy nem bámulom a falon villogó szarokat, még láthattam kék rózsát. A lány nem szólt. A pultosnő vállát nézte, aki nekik hátat fordítva mosogatott a pult mögött.- Éhes vagyok - mondta. - Szerinted ad még valami kaját?- Szerintem itt nincs kaja.- Azért megkérdezhetnéd. A férfi beszólt a pult mögé:- Helló, egy pillanatra. A nő elzárta a csapot, megtörölte a kezét és odament az asztalukhoz.- Számoljak? - kérdezte.- Szeretnénk enni valamit.- Csak melegszendvicsünk van.- Kérünk kettőt.- Zárok. Ilyenkor már nem csinálok szendvicset.- Akkor valami más? Chips? Ropi? Mogyoró?- Ropit tudok hozni.- Ropi jó lesz?- Nem tudom - mondta a lány.- Milyen ropi?- Sós és száraz, gondolom.- Akkor hozzak? Hány csomaggal? - kérdezte a nő.- Igen, kettőt.- Ez rohadt száraz, és nem is sós- mondta a lány. Az üres zacskót a hamutartóba gyömöszölte.- Záráskor már sosem azt kapod, amit szeretnél.- Igen - mondta a lány. - Záráskor már olyan minden, mintha nem is léteznénk. Fizetünk, fogyasztunk, eltartjuk őket, de már legszívesebben kirúgnának, azt kívánják, inkább ne is létezzünk, tűnjünk el, haljunk meg.- Fejezd be, légy szíves!- Te kezdted - mondta a lány.- Velem minden oké. Kurva jól éreztem magam.- Hát akkor hiába zárnak, érezzük jól magunkat.- Én eddig végig jól éreztem magam. Még a neont is beflesseltem, milyen szexi, rózsa alakú. Szerinted nem volt vicces?- De, vicces volt.- Csak enni akartam valamit. Te is szeretsz enni. Beülünk mindenféle helyekre, és eszünk meg iszunk meg beszívunk.- Hát ja. A lány a kék fény felé nézett.- Szép az a kék neon - mondta.- Egyébként nem is olyan, mint egy rózsa, csak innen látszott egy pillanatra úgy. Láttam a szárát és a szirmait.- Csináljak egy cigit?-Jó. Az édes, sűrű füst illatától a pultosnő egy pillanatra megrezzent, de nem szólt semmit.- Jó cucc - mondta a férfi.- Finom - mondta a lány.- Figyelj, Anna, tartozunk neki- mondta a férfi. - Meg tudod tenni, nem lesz semmi baj. A lány az elhamvadó parazsat nézte a hamutartóban.- Nincs ebben semmi para. Egy tucat csávóval megtetted már. Vagy még többel. Ugyanolyan lesz, lehet, még élvezni is fogod. A lány nem szólt semmit.- Odaviszlek, megvárlak lent. Felmész és megcsinálod, aztán vége. Megyünk utána haza.- Haza. És azután mi lesz?- Élünk boldogan, mint eddig.- Boldogan?- Boldogan. Boldog vagy velem, nem? Én az vagyok veled. A lány a hamutartót bámulta, és piszkálni kezdte a csikkeket.- Szóval szerinted minden rendeződik, és jó lesz nekünk?- Ja. Jó lesz, mint ahogy most is jó, és ahogy eddig is volt. Nincs ezzel gond. Mások is megtették már, hidd el.- Mások is - mondta a lány -, és mind boldogan éltek, amíg meg nem haltak.- Figyelj, én nem akarom, hogy te itt ezen kattogj - mondta a férfi.- Ha nem akarod, ne csináld. Én aztán nem akarlak rávenni semmire. De pontosan tudom, hogy mennyire nem számít ez az egész, ha megteszed. Csak erősíti a kapcsolatunkat, hidd el. .- És azt akarod, hogy megtegyem?- Ez a legjobb megoldás. De én nem erőltetek semmit, te döntesz.- És ha megcsinálom, akkor kedves leszel és szeretni fogsz, úgy, mint régen? És odafigyelsz rám?- Ez nem ettől függ. Szeretlek ugyanúgy, ahogy az elején. Ahogy mindig.- Tudom én. De utána megint flesselünk együtt a fényekre, akárhol villognak és akármit látok bele? Átölelsz majd megint álmomban? Örülni fogsz annak, hogy létezem?- Igen, nagyon. Mindig örülök neki, csak ez a para szétszed. Nem tudok semmire figyelni.- Ha megcsinálom, akkor nem lesz már para, ugye? .QÍJII B- Nem hát. Vége lesz az egésznek. Amúgy semmiség az egész, csak én nagyítom fel. Megteszed és kész.- Akkor megteszem. Hogy velem mi lesz, az mindegy.- Hogyhogy veled mi lesz?- Az nem számít, velem mi lesz.- De nekem számít.- Együtt volt az utolsó, emlékszel? Aztán együtt szenvedtünk. Te vagy az első férfi az életemben. Az egyetlen és utolsó.- Na ne röhögtess.- Nem érted. Mindegy. Megcsinálom és minden csodás lesz. A lány felállt, és majdnem egészen a falig sétált. A szürke, fakó falból villogó neon kékes fénybe vonta az arcát. Lassan megérintette a kusza, poros csöveket és végigsimította az ujjaival. A lány látta a kék rózsákat, ahogy kinyílnak és porrá hervadnak az ujjai alatt. Becsukta a szemét, opál, türkiz és kék karikák közt imbolygott, aztán begyorsult és suhant, suhant előre a kék ragyogás felé.- Pedig majdnem megvolt - mondta. A férfi a pulthoz ment és fizetett.- Mit mondasz?- Azt mondtam, hogy majdnem megvolt.- Mi? Még meglehet.- Nem, nem lehet.- Miénk lehet minden. Akármi, amit akarunk.- Nem.- Azt csinálunk, amit akarunk.- Nem. Már rég nem.- De. Miénk a világ. Együtt vagyunk, tiszták vagyunk.- Nem a miénk. Nem vagyunk tiszták. Ha egyszer eldobjuk, soha nem kapjuk vissza többé. - De nem dobtuk el. - Jó. Majd kiderül.- Gyere, itt a taxi - mondta a férfi. - Ne kattogj.- Nem kattogok - mondta a lány. - Csak tudom.- Én nem kényszerítelek semmire. Ha te nem akarod...- Szart se érek vele - mondta a lány. - Tudom. Ne igyunk egy vodkát?- Ihatunk, ha még adnak. De figyelj, értsd meg, én...- Megértem - mondta a lány. - Most már ne beszéljünk többet, jó? Mindketten a pulthoz támaszkodtak. A lány a pultosnő kezének kék ragyogását nézte, a férfi hol a lányt, hol a pultosnőt.- Értsd meg - mondta a férfi -, én nem akarom, hogy megtedd, de ettől még tiszta maradsz, csak egy alkalom... a pasik meg... hát tudod.- Neked nem számítana semmit?- Persze hogy számítana. De nem kattognék rajta. Semmiség az egész.- Drágám, igen, te tudod, hogy semmiség az egész.- Oké, de hiába beszélsz így, én mégis tudom.- Nem tennél meg valamit a kedvemért?- Bármit megteszek érted.- Befognád végre? Kérlek. Kérlek. Nagyon kérlek. A férfi nem felelt. Az üvegeket nézte a pult mögött. Legszívesebben kiitta volna az összesét, egy slukkra.- De hát én nem erőltetem - mondta. - Leszarom, mit csinálsz.- Mindjárt sikítok - mondta a lány. A pultosnő kitöltött még két vodkát.- Itt a taxijuk - mondta. - Erre a vendégeim. Igyák meg, és menjenek.- Mit mondott? - kérdezte a lány.- Azt mondta, igyunk és menjünk. Vár kint a taxi. A lány kedvesen rámosolygott a pultosnőre. Megitták a vodkát és elindultak kifelé.- Jobban vagy? - kérdezte a férfi.- Nem is voltam rosszul - mondta a lány. - Minden oké. Kurva jól vagyok, nyugi. Auróra utca 29. (vászon, filctoll, 80 » 60 cm, 2017) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. július
