Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-18 / 165. szám
2019. JÚLIUS 18., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Ma rajtol Balatonfüredről Európa legrangosabb vitorlásviadala Kékszalag a Balatonon: ismét szabad a verseny! Már első megrendezésekor, 1934-ben ez volt Európa leghosszabb távú vitorlás tókerülő versenye Fotó: MTI Bár a Kékszalag a Balatonhoz kötődik, fontos tudni, hogy mára Európa legrangosabb tókerülő versenyévé vált. A vitorlások ma benépesítik a magyar tengert. A Vitorlazasmagazin.hu szakportál segítségével idézzük fel a verseny történetét, és olvashatnak az idei résztvevőkről is. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu VITORLÁZÁS „Nincs még egy olyan tavi verseny Európában, amely ilyen fejlesztési versenyt generált volna, mint a Kékszalag. Csak itt mennek egymás ellen a legkülönfélébb, legújabb fejlesztésű hajók, és persze a régi klasszikusok” - summázta Vándor Róbert, az RSM2 kormányosa, hogy miért is különleges a legnagyobb hazai vitorlásverseny. Nemzetközi jellegét erősíti az is, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) adatai szerint az elmúlt három évben 18 országból érkeztek nevezők a Kékszalagra, köztük jó néhány vitorláslegenda, és amíg a klaszszikus európai tavi versenyek némelyikén (például a Gardatavon rendezett Centomiglián) évről évre zsugorodik a mezőny, addig nálunk tavaly megdőlt a nevezési rekord. „Jó látni, hogy már nemcsak egy-két, hanem tucatnyi, akár győzelemre is esélyes hajó áll rajthoz a versenyen. Ráadásul a legtöbb csapat évről évre fejleszti is a hajóját, így már eljutottunk odáig,-hogy néhány év alatt elavul az a technika, amely korábban még az élmezőny elejére is elég volt” - jellemezte az erősödő mezőnyt LitkeyjFarkas. Ha valaki, akkor ő pontosan tudja, miről beszél: nemcsak azért, mert tizenhárom győzelmet aratott már a Kékszalagon, hanem azért is, mert ő volt az első, aki direkt a Kékszalagra szerzett rendszeresen új, high-technek számító hajót. Ma már nincs ezzel egyedül, minden csapat fejleszti a saját csomagját, és már nem is csak évről évre, hanem akár az adott szezon során is. A verseny egyre inkább a csapatok fejlesztéseinek éles vizsgájává kezd válni, legalábbis sokan egyre inkább így tekintik. Ugyanakkor a szervező MVSZ másképp határozza meg a regattát. „A Kékszalag a Balaton és a vitorlázás legnagyobb ünnepe, a Magyar Vitorlás Szövetség legnagyobb eseménye. A Kékszalag maga a balatoni vitorlázás. Egyesíti annak legnemesebb hagyományait, és versenylehetőséget nyújt a legmodernebb technológiával felszerelt hajóknak. Résztvevői egyszerre küzdenek meg az ellenfelekkel és az elemek kihívásaival, két napon át egyszerre teszi próbára a vitorlázni tudást, a kitartást és az akaraterőt” - írják. Bár a figyelem nagy része az élen csatázó többtestű hajókra irányul, a Kékszalag közel sem csak 10-12 hajóról szól. Ezt bizonyítja a regatta története is. Az első versenyre 1934-ben, vagyis éppen 85 éve került sor. Már akkor ez volt Európa leghosszabb távú vitorlás tókerülő versenye. „Egy, a partok érintése nélkül 140-160 kilométeres navigációs verseny nagy figyelmet, hajós felkészültséget, vitorlázótudást és egész embert kíván. Éppen ezekért a hajós erényekért óhajt a Hungária Yacht Club egy versenyt kiírni, melynek első díja a Balaton kék szalagja volna” - így szól a kor legjobb magyar versenyvitorlázói által 1934-ben megfogalmazott eredeti versenykiírás. A Kékszalagot a kor leglelkesebb, legprogresszívebb magyar versenyvitorlázói, Antal Miklós, Grofcsik János, dr. Túss Miklós, dr. Keresztúry Gyula és barátaik találták ki a Hungária Yacht Clubban. Az alapítók úgy döntöttek, hogy a tókerülőn bármilyen vitorláshajóval lehessen indulni, és győzzön a leggyorsabb, legkitartóbb! Az első Kékszalag 21 hajót felvonultató mezőnye 1934. július 27-én kora reggel rajtolt Balatonfüredről. Akkor és azóta is a pálya kelet felé vezet, tehát a hajók akkoriban Alsóörsnél, ma Balatonkenese előtt kerülik az első bóját. Siófok előtt elvitorlázva át a Tihanyi-csövön tartanak Keszthely felé, majd onnan vissza Balatonfüredre. A táv légvonalban 155 km volt. Az első győztes az Ugrón Gábor vezette Rabonbán 30-as cirkáló lett, és a résztvevők közül csak ketten adták fel a küzdelmet. A verseny nagy sikert aratott, és attól fogva kétévenként megrendezték. Többnyire júliusban, lehetőleg holdtölte közeli hétvégéken, hogy az éjszakai vitorlázáshoz minél több fény legyen. A világháború után 1947-ben rendeztek először újra Kékszalagot, azon nem volt nevezési díj, sőt a résztvevők kaptak a rendezőségtől egy-egy oldal szalonnát, segítendő a versenykedv felélesztését. A Kékszalag egyre növekvő népszerűsége tette szükségessé, hogy 2001 óta már minden évben megrendezzék. A verseny legsikeresebb kormányosa Litkey Farkas, aki zsinórban kilenc Kékszalagot nyert 2001 és 2009 között. 2010-ben katamaránnal negyedik lett, majd 2011-ben, 2013-ban és 2016-ban is győzedelmeskedett. Az 1934-ben nyíltnak kiírt versenyről kitiltották a kisuszonyos hajókat, egyes hajótípusokat, bizonyos években csak kabinos hajók indulhattak. A modern versenyhajók térhódítása is vitákat szült. Amikor 2001- ben elhatározták, hogy a versenyt már évente rendezik, a Magyar Vitorlás Szövetség úgy döntött, hogy a páratlan években korlátozó szabályok érvényesek, lehetőséget adva a tradicionális vitorlásoknak a Kékszalag elnyerésére, míg a páros években szinte bármilyen vitorlással szabad versenyezni. Ám 2010-ben engedélyezték a többtestű hajók (katamaránok, trimaránok) részvételét is, ami rekordszámú részvételt eredményezett, és a siker hatására a szövetség ötéves moratóriummal fokozatosan feloldotta a korlátozásokat, így 2014-től már újra szabad lett a verseny az alapítók eredeti, 1934-ben lefektetett szándékainak megfelelően. JEGYZET Daszul, a bombázó Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Még csupán néhány napja kezdődött meg a vizes világbajnokság a dél-koreai Kvangdzsuban, de máris túl vagyunk az esemény legnagyobb, a sporttörténelemben is helyet követelő pillanatán. A házigazda női vízilabdacsapata gólt szerzett! Az oroszok elleni mérkőzés negyedik negyedében Kjung Daszul meglóbálta a balost, majd, ahogy tanítják, enyhén elhajolva, a blokk mellett bevarrta a lasztit a rövidbe. A találat egyetlen szépséghibája, hogy ez is csupán a 30-1-es vereséghez volt elegendő. Az ázsiai együttes persze már ezt megelőzően világhírre tett szert, éppen a mieinktől elszenvedett 64-0,-s vereséggel, amely a maga nemében rekord a vízilabda-világbajnokságok történetében. Azt gondolhattuk, Eddie, a sas, Eric, az angolna és társaik ideje végleg letűnt a nemzetközi sportéletben, de nem. Nehéz eldönteni, hogy ez jó-e, vagy sem. Emlékezhetünk, Michael Edwards annak köszönhetően indulhatott el síugrásban az 1988-as téli olimpián Calgaryban, hogy a brit olimpiai bizottság óvatlanul 60 méterben állapította meg kis sáncon a kiküldetési szintet, amit Eddie éppen teljesített. A játékok után aztán a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olyan adminisztratív intézkedést hozott, hogy Edwards, hiába próbálkozott, 1992-ben, 1994-ben és 1998-ban sem tudott kijutni a téli olimpiára, pedig időközben megtanult ugrani, csak éppen a képességei miatt akkor is a nemzetközi élmezőny mögött kullogott. Hozzá hasonló az egyenlítői-guineai Eric Moussambani története is. Sydneyben kis híján belefulladt a medencébe, majdnem két percbe telt, mire leúszta a 100 gyorsot. Vele is elbánt a NOB: bár négy évvel később már egy percen belül volt az egyéni csúcsa, vízumproblémákra hivatkozva megtagadták részvételét az athéni olimpián. Kész szerencse, hogy a vizes vb-re nem érvényesek a NOB szigorú szabályai. S csak mi, rátarti európaiak gondoljuk úgy, hogy a délkoreai tinik - mert a csapat átlag életkora 17 év - szégyent hoztak hazájukra és a vízilabdára. „Lenyűgözött, hogy milyen nagy szívvel játszott a csapatom. Ez volt az első mérkőzésük, nagyon boldogok voltak a találkozó után” - értékelt Dzsin Man Keun, a dél-koreai lányok szövetségi kapitánya még a mieinktől kapott méretes zakó után. S hogy nem irónia itatta át a szavait, az a következő meccsen bebizonyosodott. Az oroszok ellen jött Daszul, a bombázó, s hihetetlen érzelmeket szabadított fel. Minden koreai zokogott - örömében természetesen. Szervezők és versenyzők a tegnapi sajtótájékoztatón Fotó: MW Dr. Kollár Lajos, az MVSZ elnöke: Minden évben van minek örülni Jól állnak az előnevezések, előreláthatóan 600 és 700 között lesz az induló hajók száma - jelentette be a verseny szerdai sajtótájékoztatóján dr. Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke.- Tavaly a Kékszalag ötvenedik jubileumát ünnepeltük, most a kilencvenéves vitorlásszövetséget, szóval minden évben van minek örülni. Most például annak is pluszban, hogy Berecz Zsombor és Érdi Mária után Vandai Benjamin révén megvan a magyar vitorlázás harmadik olimpiai kvótája. Ez azt jelenti, hogy már most elértük a riói létszámot, s bízunk benne, hogy augusztusban a Gyapjas testvérek négyre emelik a kvóták számát - mondta az elnök. Nézzük, hogyan vélekednek az esélyesek, akik az utóbbi években diadalmaskodtak. Litkey Farkas, tizenháromszoros Kékszalag-győztes, a Prevital kormányosa: „Harmincöt napos tréningen vagyunk túl, már csak a hajómosás van hátra, és úgy érzem, tisztességgel felkészültünk a Kékszalagra. Az előrejelzések szerint gyengébb, változó szél fúj majd, emiatt is nagyon izgalmasnak ígérkezik a csata. Magamtól, magunktól azt várom, hogy kreatívan, nyitottan tudjunk vitorlázni, és akkor jön majd az eredmény is. Nagyon szeretjük a Kékszalagot, annyi szépség van benne, hogy felsorolni is lehetetlen lenne. Ami sportszakmai szempontból a legfontosabb, hogy felkészült vitorlázók állnak a rajthoz. Jó meccs lesz!” Józsa Márton, kétszeres Kékszalag-győztes, az Opel Fifty- Fifty kormányosa: „A hajóban megvan a potenciál a győzelemre, bár gyenge szélben a súlya miatt talán kicsit hátrányban van, de bízom benne, hogy lesznek olyan szelesebb időszakok, amikor elő tudunk rukkolni valamivel. Az utóbbi hónapokban többnyire tengeren vitorláztunk, ez nyilván nem válik majd hátrányunkra, úgyhogy a cél a harmadik Kékszalag-siker, amihez nagyon jól kell majd vitorlázni, hiszen öt-hat olyan hajó van, amelyek közül bárki nyerhet.” Roland Gaebler, Kékszalaggyőztes, a New Black Jack kormányosa: „Ötven különböző országban vitorláztam, de a Balaton igazán különleges, és hatalmas taktikai kihívást jelent a könnyű szél miatt, amely különböző irányokból fúj. Minden évben nagyon élvezem ezt a versenyt, most is nyílt sisakos csata zajlik majd, mert egyre több hajónak van esélye a győzelemre. Nem ismerek más versenyt a világon, amely ilyen jól kombinálná a hagyományokat és a modern technikai megoldásokat. Új hajóval vágunk neki a Kékszalagnak, amire azért volt szükség, mert a korábbi nem volt elég erős, emellett pedig két fiatalnak is esélyt adunk arra, hogy feljöjjön, nagyhajóval vitorlázzon. Egy új projekt elején tartunk, de nagyon örülünk, hogy együtt vitorlázhatunk.”
