Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-13 / 161. szám
helyőrség 5 vers Szegedi Kovács György Az ablaknál Vértesszöllősön voltunk négy napig, és a vén Samut meg se néztük. Csak a lerobbant teniszpálya s a vizeletszagú folyosó között agonizáltam jéggé dermedt szemekkel, odakövülve a kollégium ablakához, mint Lót felesége, vagy akár egy fametszet, aminek a sorsát kivésték örök időkre. Félelmeimből . kimetszem Félelmeimből kimetszem a tisztesség csont-merev görcseit, vétkeim tüzének visszaharapó lángjait, az arany középutat, s a remény, míg szívemen remeg, beleolvadok a kegyelem rózsa-köntösébe. Felhők apám botja szarvasagancsos markolatára támaszkodva a suhanó felhőket nézi fiam te melyik hátára ülnél fel arra a hal formájúra és te ott a kereszt alakúra de már nincs elég hitem hozzá Tükör előtt Mikor minden átveszi már az irgalom illatát, e távlatból csupán az emlékezés a teknősbékák jajára porig égett vágyaink szalmakazlai közt..., talán holnap este vágom le a szemöldököm. Valahol itt kellene elvágni levágni egycsapásra röptéző szívem sziklának vágódó csattanásában mint hentes a karajt kettészelni torlaszolni útját mindenünnen a menekülő emlékek visszalőtt nyilaitól mert igen szégyenleném ha meglelnétek lakott területre szóródott roncsai közt fekete dobozát Hattyúk A tanárnő kiosztotta a kenyereket a kicsik között, s kezdődhet a kollektív hattyúetetés. A lányok jobban élvezték, ahogyan örömeiket belefonták perceik kis babaruháiba. És a Balaton, mint egyetlen nagy könny, elkészítette már szív alakú kavicsait, s a palástjukra írt titkokat; egykori lépteink a múlt ködlő városában, hol egy csöndbe öltözött ikon a beteljesülés maga. Létünk ajándék éjben tó tükrét bezúzó fényes kavics amikor a csillagok újra egymásra találnak élet-rövid csillagnászban míg szív-rezgéseink ki nem alszanak egészen Reményed néha Reményed néha sav marta kő, álmatlan szögesdrót. S jön az önsajnálat két uszállyal megrakodva; kínálja elmúláshoz szoktató dohos imáit. De ha kibocsátanád szíved sötét ablakából elgyötört, vézna kis galambod, olajággal a csőrében térne vissza hozzád. GPS Uram! Úgy félek, hogy egyszer megunod utunk szüntelen újratervezését. Hajnalban, a bakonynánai Római fürdőnél Állok a sötét sziklák tetején. A tarka őszi világ elkezdi építeni aznapi Mennyországát. A holt csillag is lángra gyúl, s a mindent letaglózó hajnal ébren álmodik. Odalent, a magában motyogó patak bolondozva viszi hátán falevél-zsákmányát; a sötét mélység mítoszába tereli, hol könnye sose apad. Megdobálom kaviccsal, kikacag csettegve. Aztán a nap első sugarai a mélybe vetik magukat csobbanástalan, s a patak büszkén kacsintgat rám, hogy milyen gazdag. Temérdek aranya van, most már láthatom. Majd tovább álmodom a hajnalt, s míg a patak egy szűkületnél bot-karjával búcsúzva int felém, kigyúlt csillagom visszadobom az égre. Taps és tánc drónfelvételen 2019. iúlius hbhhühhhhhí IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET „Azt hiszem, valahol buli van" - Kovács Geri a Soerii 0 Poolek-koncerten
