Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-10 / 158. szám
2019. JULIUS 10., SZERDA SPORT 15 Pölöskei Zsolt biztosra veszi, hogy van elet a futball után is Tíz műtét után itt a vége Pölöskei Zsolt: Tudom, merre tartok, nincs miért aggódnom Fotó: MW A tizedik műtét után 28 évesen visszavonul Pölöskei Zsolt, az MTK, a Mól Fehérvár és a Bp. Honvéd korábbi labdarúgója, de kesergés helyett bizakodva tekint előre. Pietsch Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu- Szóval vége?- Sajnos vége... - felelte a pályafutását 28 évesen befejezni kényszerülő, az NB I-ben az MTK-ban, a Vidiben és a Honvédban futballozó Pölöskei Zsolt. - Volt egy-két álmatlan éjszakám, amíg meghoztam a döntést, de mindent öszszevetve arra jutottam, tíz műtét után nincs értelme tovább húzni. Ha már nyár van, megkezdem a felkészülést, de most már a futballkarrieremet követő időszakra.- Mielőtt kijelentette volna, hogy ennyi volt, orvosokkal is konzultált?- Beszéltem az utóbbi kéthárom operációmat elvégző Tállay Andrással, és ő megerősítette, hogy a bal térdem nagyon rossz állapotban van. Nem csoda, kétszer elszakadt benne a keresztszalag, szükség volt mozaikplasztikára is, és akkor a kisebb beavatkozásokat nem is említem. Csak a bal lábamat nyolcszor kellett műteni. A jobbot meg kétszer. Ha úgy veszem, a tíz kerek szám, ezen a ponton lezárható egy fejezet.- Július 21-én lesz egy éve, hogy legutóbb pályára lépett az NB l-ben. Már akkor benne volt a pakliban, hogy a Haladás elleni 3-2-es győzelem lehet a búcsú az élvonaltól?- Olyannyira nem, hogy egy héttel később kezdő lettem volna a Kisvárda ellen, csakhogy a bemelegítés közben roppant egyet a jobb térdem... Novemberben még játszottam három meccsen a Honvéd II- ben, de valójában már nem volt visszaút. Amikor kimondtam, nincs tovább, kellett néhány nap, amíg feldolgoztam magamban, hogy amit hatévesen elkezdtem, huszonnyolc évesen be kell fejeznem. Szerencsére a szüleim, a feleségem és a közeli barátaim végig mellettem voltak.- A hétköznapjaira nincs hatással a tíz műtét?- Leguggolni éppenséggel nem tudok, és ha sokáig ülök egy helyben, akkor is elkezd sajogni a térdem. Nem beszéltem róla, de a karrierem érdemi részének a végén már csak fájdalomcsillapítókkal tudtam játszani, mi több, a nehezebbnek ígérkező edzések előtt is gyulladáscsökkentőt vettem be. Ennek már nem láttam értelmét, nem akartam, hogy az egészségem rámenjen a futballra. Kicsit már így is ráment, nem szerettem volna tovább rontani a helyzetet.- Sejti már, milyen irányban indul el? Pölöskei Zsolt úgy került 2008- ban a Liverpoolhoz, hogy nem kellett próbajátékon részt vennie. Az angol sztárklub szakemberei egy hétig az MTK agárdi akadémiáján, majd az U17-es Európa-bajnokságon figyelték meg. A játéka mellett arra is kí- Mindenképp a sportágban akarok maradni. Könnyen lehet, hogy a nézők napokon belül találkozhatnak velem, csak már nem a pályán, hanem az M4 stúdiójában. Nem félek az előttem álló feladatoktól, tele vagyok ambícióval. Hosszabb távon edzőként vagy vezetőként képzelem el a jövőmet, az MLSZ sportigazgatói képzése például igencsak csábító. A labdarúgásban nőttem fel, amit eddig megtapasztaltam, valamint amit ezután tanulok, azzal szeretném majd segíteni a magyar focit.- Néha nem töpreng el azon, hogy mi lett volna, ha...?- Néha igen, de akkor sem kesergek. Valamennyire persze fájó, hogy sosem tudhatom meg, mire lettem volna képes, ha elkerülnek a sérülések, ám ha folyton amiatt gyötrődnék, milyen peches vagyok, jelentős problémákkal küszködnék a váncsiak voltak, hogyan reagál bizonyos szituációkra, hogyan viszonyul a társaihoz. A torna után azzal hívták fel, hogy szeretettel várják, és úgy csomagoljon, hogy nem jön haza egy ideig... „A sérülések ellenére szerencsésnek érzem magam, hogy mindennapi életben. Úgyhogy inkább előre nézek, méghozzá jókedvűen, bizakodva.- Kapott annyit a futballtól, hogy azt mondhassa, megérte a sok szenvedés?- Százból kilencvenkilenc labdarúgónak jóval könnyebb út jut, mint nekem. Tizenhét éves koromig minden varázslatosnak tűnt, az MTK-val szinte az összes korosztályos bajnokságot megnyertük, miközben nekem is ment a játék. Szerződtetett is a Liverpool. A tartalék gárdában játszottam, a jó teljesítménnyel sem maradtam adós, minden jól alakult. Mígnem egy edzésen letapadt a bal lábam - elszakadt az elülső és a belső szalag, sérült a porc, sőt a combcsont is... Fiatalon úgy voltam vele, gyorsan talpra állok, és minden megy tovább. Meglehet, fel sem fogtam, mekkora a gond. Több mint egy év eltelt, mire visszatértem, ám két évig a Liverpool játékosa lehettem - mondta Pölöskei Zsolt. - Amikor az első napomat töltöttem a melwoodi edzőközpontban, Jamie Carragher volt a második ember, aki szembejött velem. Megkérdezte, hogy hívnak, milyen poszton játszom. A neazon nyomban, az Everton elleni meccsen ismét elszakadt a bal térdemben a szalag. Borzasztó csalódott voltam, de még akkor is az volt bennem, hogy innen is felállók. Időközben lejárt a liverpooli szerződésem, és hazatértem az MTK-hoz. Akkor pedig a jobb lábamban szakadt el a keresztszalag... Na, akkor volt néhány kemény napom, még az is felvetődött, hogy abbahagyom. Volt azonban egy gyerekkori álmom: NB I-es futballista akartam lenni. Úgyhogy megint összekaptam magam, és 2012. október 19-én eljött az a pillanat, amire vártam: a Vidi ellen bemutatkozhattam az NB I-ben. Meglehet, három ilyen súlyos sérülés után más már feladta volna, én büszke vagyok arra, hogy újra és újra volt erőm talpra állni. Végül százöt első osztályú mérkőzésen játszhattam, és ha bajnok, nem is lettem, a Vidivel kétszer voltam ezüst-, az MTK-val pedig egyszer bronzérmes. Már azon is mosolygok, hogy a fehérváriak azt megelőzően, illetve azt követően lettek aranyérmesek, hogy két évet eltöltöttem a klubnál, míg a Honvéd éppen azelőtt lett első, hogy odaigazoltam. Kicsit elcsúsztam... Sebaj, majd edzőként vagy vezetőként összejön az arany.- Örülök, hogy nem megtört, a karrierjét sirató, hanem vidám és optimista ember... - Mindig pozitívan álltam hozzá azokhoz a szituációkhoz, amelyekkel a sors szembesített, ma sincs másként. Amin keresztülmentem, formálta a személyiségemet, tudom, merre tartok, nincs miért aggódnom. Van élet a futball után is. vem hallatán jót mosolygott, a Zsoltot meg sem próbálta kiejteni. Amikor megtudta, hogy középpályás vagyok, viccesen megtörölte a homlokát, hogy akkor védőként még van néhány éve a csapatban... Apróságnak tűnik, nekem mégis sokat jelentett." A Liverpooltól azzal hívták fel, hogy úgy csomagoljon, nem jön haza egy ideig Vadnai Benjamin vitorlázó is kvótát szerzett a jövő nyári ötkarikás játékokra Japánból jutott ki a tokiói olimpiára Laser Standard osztályban indulhat az olimpián Fotó: Hunsail.hu VITORLÁZÁS. Vitorlázóink jól állnak az olimpiai kvótákért zajló versengésben: Berecz Zsombor (finn dingi) és Érdi Mária (Laser Radial) után harmadikként Vadnai Benjamin a Laser Standard osztályban kvalifikálta magát a jövő évi ötkarikás játékokra. A szintet atiétikában és úszásban teljesítőkkel együtt már 25 fős a magyar kontingens. A 23 éves Vadnai éppen japánból jutott ki Tokióba, a Sakaiminatóban zajló Laser-világbajnokságon elért 20. helyével. Az olimpián ebben a hajóosztályban harmincöt induló lesz, a 2018-as aarhusi összevont vitorlázó-világbajnokságon tizennégy nemzet jutott indulási joghoz, most pedig további öt. Vadnai a tavalyi vb-n Magyarországnak a nemzetek között a 24. helyet szerezte meg, ezúttal a zárónap előtt a 16. helyen állt, a kvótával nem rendelkezők között viszont a másodikon, így kedvező helyzetből várta a 11. és 12. futamot. Tegnap előbb a 20. helyen ért célba, majd a zárószakaszon 39. lett, így az összetettben visszacsúszott a 20. helyre, de a nem kvótások külön versenyében a negyedik helyével révbe ért Testvére, Vadnai Jonatán a 31. helyen végzett.- Nagyon boldog vagyok, mert rettenetesen nehéz versenyen sikerült elérnem a célomat - nyüatkozta az MTI-nek nem sokkal az óvási időszak leteltét követően Vadnai Benjamin, hozzátéve, hogy a 2016-os riói játékokra lényegesen könynyebb volt a kvalifikáció múlt a tokióira. - Rengeteg helyet elvettek tőlünk. Négy éve a második kvótaszerző vb-n elég volt az ötvenben végezni, most viszont a legjobb huszonkettőben kellett lenni - jegyezte meg. A riói olimpián 33. helyen záró, korábban ifjúsági és junior világbajnok balatonfüredi versenyző a hatnapos viadalról elmondta, a 156 fős mezőnyben az első hat selejtező futamban testvérének és neki is az volt a célja, hogy bekerüljön a legjobbak aranycsoportjába. Közel húsz hajós jutott be, akik még szerezhettek kvótát, és a kvalifikáció szinte csak az utolsó napra tisztult le. Ám a lényeg, hogy Laser Standardban Svédország, Argentína, Oroszország és Guatemala mellett Magyarországnak is megvan a kvótája. Összességében az élmezőnyben a britek tíz, a franciák hét, az olaszok és az új-zélandiak hat kvótával rendelkeznek, miközben az Egyesült Államok és Ausztrália csak négygyei, így tehát hárommal - és a regnáló világbajnok Berecz Zsomborral - mi is kihúzhatjuk magunkat. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy a tenger nélküli országok között mi vagyunk a legnagyobb vitorlás nagyhatalom... Fábik Tibor JEGYZET Helyére kerül mindenki K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Nemcsak azért nézem a wimbledoni tenisztornát, mert manapság, a nyári uborkaszezonban nincs jobb (mondjuk, ott volt a Copa América, és az időeltolódás miatt a kettő szerencsére nem ütötte egymást, meg persze a női kosárlabda Európa-bajnokság meccseit sem hagyhattam ki), hanem mert csak egy Grand Slamtomán látni ennyi zsenit, a sportág krémjét egy helyen. Déltől mehet is a tévé, jöhetnek zsinórban a meccsek! Köztük olyanok is, amelyek nem a játék miatt maradnak emlékezetesek. Gondolok itt például Fabio Fognini csatájára Tennys (nőmén est omen) Sandgren ellen. Na, ott vannak bajok, jegyezte meg az egyik ismerősöm az olasz fenegyerek kapcsán, mielőtt ütőt ragadott volna Fucsovics Márton ellen. Sajnos a kedvencünkkel szemben a játékra koncentrált Fognini, aki, valljuk meg, tud teniszezni, aztán az amerikai ellen már kijöttek belőle a „bajok". Dühöngött, földhöz csapta az ütőjét, amivel aztán saját magának okozott sérülést, majd jól hallhatóan szidta az angolokat, akik csak a 14-es pályára rakták; s még bombát is emlegetett. Naná, hogy ilyen idegállapotban nem az övé lett a győzelem, Sandgren ment tovább. Fognini pedig ugyan később elnézést kért, de ennyivel nem úszhatta meg: 2014-ben rekordbüntetést kapott Wimbledonban (21 600 font), most 3000 dollárral lett szegényebb. Eközben búcsúzott egy másik nagy karakter is. Ausztráliában biztosan sokan szeretik, a világ többi részén vajmi kevesen: Nick Kyrgiosról van szó, akire nyugodtan ráakaszthatjuk a „nem túl szimpatikus fiú” jelzőt. Ezúttal is hozta magát, a Rafael Nadal elleni meccsen egyszer szándékosan a spanyolra ütötte a labdát, majd bevetett egy megalázós, alulról indított szervát is, amit annak rendje és módja szerint megevett az ellenfele. A meccs utáni sajtótájékoztatón aztán mindent megtett azért, hogy még többen utálják: „Miért kellene elnézést kérnem? Az ütőjét találtam el. És különben is, mennyi pénze van már Nadalnak? Hány GS-tornát nyert? Talán elviseli, ha eltalálja egy labda, nem fogok ezért elnézést kérni. Igen, el akartam találni Nadalt. Telibe, a mellkasán.” Nadal továbbment, ott van a legjobb nyolc között, Kyrgios pedig mehetett a kocsmába - mindenki a helyére került. Akárhogy is nézzük, az eredmények azért nem hazudnak, az utolsó körökben már nem a balhés fenegyerekeket láthatjuk a pályán, hanem elsősorban azokat a zseniket, akik a játékukkal is maradandó élményt tudnak nekünk szerezni: Rafát, Roger Federert, Novak Djokovicot.
