Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-05 / 129. szám

2019. JUNIUS 5., SZERDA KITEKINTŐ g Fiatalkorában szakítani akart a művészettel, elásva addig készült szobrait A dunaföldvári várkapu és a solti Mária-oltár alkotója Csepeli István otthonában még a szekrényajtó is egy domborművekkel díszített műalkotás A szerző fotója Csepeli István újpesti. Asz­talos családba született, fa­­megmunkálással gyerekkora óta foglalkozik, de egy ideig kőszobrászként is dolgozott. Házasságkötése után, 1970- ben került Dunaföldvárra. Számos használati és dísztár­gyat, művészeti és népművé­szeti alkotást készített. Mar­hacsonttal is szívesen dolgo­zik. A 74 éves mester műve többek között a most 25 éves dunaföldvári várkapu is. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu- Miért kezdett a fa helyett a kővel foglalkozni?- Az egy kényszerű, de hasz­nos kitérő volt - mondja Cse­peli István. - Újpest számított a XIX-XX. században a ma­gyar asztalosipar központjá­nak. A mi családunk férfitag­jai is kétszáz évre visszamenő­leg ezt a mesterséget folytat­ták. Nekem merészebb álma­im voltak. Már 12 évesen kép­zőművészeti körbe jártam. Jól rajzoltam, festettem, de ami­kor agyaggal kezdtem dolgoz­ni, kiderült, hogy engem ez ér­dekel. A térbeli alkotás, a szob­rászat. Úgyhogy a képzőművé­szeti főiskolát akartam megcé­lozni, de apámat ’56-os szerep­lése miatt bebörtönözték há­rom évre, ezért még a közép­iskolát se tudtam befejezni, csak jóval később, felnőttként érettségiztem. Persze fel se vettek volna „ilyen családból”. Apám, a forradalom napjai­ban, egy faipari üzem munkás­­tanácsának elnöke volt. Fegy­veres harcban nem vett részt, csak élelmiszert szállított a felkelőknek. Koncepciós per­ben ítélték el. Anyám ott ma­radt a három gyerekkel, nem volt mese, pénzt kellett keres­ni. Kapóra jött egy lehetőség, a Kőszobrász Ipari Vállalatnál jelentkeztem munkára, elvit­tem néhány kőből és fából ké­szült szobromat, megnézték és felvettek. A budai várba kerül­tem oszlopfőket faragni.- Érdemes volt otthagyni Pestet Dunaföldvárért?- Érdemes, mert ahogy egy­re inkább beleláttam a magyar képzőművészeti életbe, egy­re inkább kiábrándultam belő­le. Mindenki csak szenvedett, nyalogatta a sebeit, arról sóhaj­tozott, hogy milyen nagy lehet­ne, ha nem ilyen körülmények között kellene élnie; úgy dön­töttem, hogy nekem ebből elég. A lakhelyváltás előzménye egy vízparti jelenet volt. Egyszer le­mentem a Dunára, az újpesti Lidóra egyet úszni, s látom ám, hogy két lány, tőlem pár méter­re, ahol hirtelen mélyül a me­der, segítségért kiabál, fuldo­kolni kezd. Sikerült kimente­nem őket, de a közben odaérke­zők már engem is úgy húztak ki. Aztán az egyiknek úszólec­kéket adtam, aki később a fele­ségem lett. Összeházasodtunk 1970-ben, s mivel ő dunaföld­vári, ideköltöztünk. Egy évre rá már volt egy kis házunk a Kál­vária-hegyen. Ott ástam el az összes szobromat, szakítva az alkotói múltammal.- Aztán mégsem szakított...- Nem, mert bejött egy-két megrendelés. Egy sírkövesnél dolgoztam, s amellett haszná­lati tárgyak gyártásával foglal­koztam maradék márványból. Kapcsolatba kerültem a FŐBU­­HA (Fővárosi Bútor, Hangszer és Sportszer Kiskereskedel­mi Vállalat) üzletkötőjével, aki megkérdezte: nem tudnék-e in­kább fatárgyakat hozni. Vittem, és megrendelt ötven, könyv ala­kú kazettát, dobozkát tetejü­kön faragással. A következő megrendelés háromszáz afri­kai maszk volt. Ezeket még fi­atalon, nem nagy szakértelem­mel készítettem, úgyhogy ami­kor zsűri elé kerültek, az elnök, Foky Ottó világosított fel, hogy Adomány Mintegy kétszáz jelentős mű­vét tartja számon Csepeli Ist­ván, a dunaföldvári várkapu­tól a solti templombelsőig. Is­mert és elismert alkotó, Ko­­dály-díjas, Babits-díjas, a nép­művészet mestere, Dunaföld­­vár díszpolgára. Elsősorban fa­­farágó, de marhacsontból is készít használati és dísztárgya­kat - a fűszertartótól a pillan­góig -, és csontra karcolt grafi­kákkal is foglalkozik. Időnként ötvözi a technikákat, például az alföldi pásztorfaragást a du­nántúli spanyolozással. Nem­rég egy stációkép-sorozatot re­mekelt így. (A pásztortechni­kánál a minták, képek mélye­déseit gyantával vagy más szí­nező anyaggal töltik ki, míg a spanyolozásnál a viasz, illet­ve a bedolgozott fémszál teszi plasztikussá a művet.) Egyediségre törekvő alko­tó; irtózik a tömegtermelés­től. Meggyőződése, hogy a művészi készség isteni ado­mány, és az azzal való élés fe­lelősségteljes, felemelő fela­dat. Vallja azt is, hogy a néplé­­lek ismerete elengedhetetle­nül fontos azok számára, akik népművészettel foglalkoznak. Csepeli István idestova öt­ven éve házas. Családszere­tő, két gyermeke és hat uno­kája van. ezek inkább a polinéziai masz­kokra hasonlítanak. Azóta min­dennek utánaolvasok, mielőtt kést vagy vésőt veszek a kezem­be. Ő javasolta egyébként a stí­lusomat látva, hogy kezdjek el népi faragással foglalkozni. Má­sok is bátorítottak. Sok szakiro­dalmat, baráti tanácsot kaptam például dr. Rosner Gyulától, a későbbi paksi múzeumigazga­tótól, főként a honfoglalás ko­ri kultúrával kapcsolatosan. A hetvenes évek közepén talál­tam rá az utamra. A nyolcva­nas évektől kiállításokon is be­mutattam a munkáimat, 1983- ban megkaptam a „Népi Ipar­művész”, 2010-ben a „Népmű­vészet Mestere” címet. Nyer­tem vagy negyven megyei és országos népművészeti pályá­zaton. Egyre több felkérés érke­zett már köztéri alkotásokra is.- A dunaföldvári várkapu 25 éves. Az a legemlékezetesebb műve?- Mindig az a legkedvesebb, amelyiken éppen dolgozik az ember. A legelső köztéri mun­kám a dunaföldvári Bálvány­fa volt. Zsűrizett, védett mű­tárgy, de sajnos megsínylet­te a karbantartás hiányát. Re­mélem, a kapu nem jut erre a sorsra. Már nagyon ráfér a fel­újítás. Azok időtállóbbak, ame­lyek nem kültéren vannak.- A lakásában minden asztal, minden szék saját készítésű, még a szekrényajtót is faragott domborművek díszítik...- Ilyen környezetben szere­tek élni. Mindehhez a felesé­gem munkája is vastagon hoz­zájárult, mert az én jövedelme­im meglehetősen hullámzóak voltak. A két gyerek iskolázta­tása rendszeres kiadásokkal járt, nekem meg hol bejött va­lami megrendelés, hol nem. Tol­na megyében a rendszerváltás után én voltam az első szellemi szabadfoglalkozású annak né­hány előnyével és sok hátrányá­val együtt. Egy időben tanítot­tam Szekszárdon, a Babitsban, szakkörvezetői iskolát és fafa­ragó stúdiót vezettem. Még Ma­kóról is jöttek, de az is csak rö­vid ideig tartott. Pedig nagy szükség lenne a tanításra, sőt, az intézményesített oktatásra! A népi fafaragás ügyét néhány lelkes ember igyekszik előbb­re vinni; nem sok sikerrel. Hol­ott elfogadott tény, hogy a népi kultúra és a magas művészet oda-vissza átjárható. Ezt én el­kezdtem tárgyakkal igazolni. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Hazai közönség előtt bizonyíthatnak a paksi táncosok Mennek az Európa-bajnokságra PAKS Kijutottak az Euró­pa-bajnokságra a paksi Pó­dium Táncstúdió növendé­kei. Trungel Vivien, az isko­la vezetője elmondta, hogy ta­nítványai a Magyar Látvány­tánc Szövetség által szerve­zett magyar bajnokságon mu­tatták be tehetségüket a pest­­szentimrei Sportkastélyban. Szabó Panna Gréta gyermek korcsoportban, színpadi lát­ványtánc kategóriában ma­gyar bajnoki címet szerzett, Tóth Csenge Luca minikor­csoportban, színpadi gim­­nasztikus látványtánc kate­góriában második lett és kü­löndíjas, a szintén minik kö­zött versenyző Lendvai Linda színpadi látványtánc kategó­riában végzett a második he­lyen, míg az ugyancsak mi­ni Kőfejü Levente street dan­ce mix kategóriában szerzett ezüstérmet. Ahogy arról korábban már írtunk, a profi kategóriában szereplő Rohr Luca színpa­di látványtáncban lett máso­dik helyezett, ami számára is Eb-szereplést ér. A kontinens­­bajnokságot idén nyáron Bala­­tonfüreden rendezik. A Pódium Táncstúdió öt éve működik, a háromévestől a ju­nior korosztályig tanulnak itt táncolni a gyerekek. H. E. Kőfejü Levente, Lendvai Linda, Tóth Csenge Luca és Szabó Panna PROGRAMOK SZERDA MOZI SZEKSZÁRD: Aladdin (amerikai családi kalandfilm), 17 óra. Átko­zottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány (amerikai krimi), 19.30. CSÜTÖRTÖK MOZI SZEKSZÁRDI Godzilla II - A ször­nyek királya (amerikai akciófilm), 17 óra. Mami (amerikai horror), 19.30. PÜNKÖSDI HAL- ÉS VADÜNNEP SZEKSZÁRD Béla király tér: az Alisca Brass Band koncertje, 18 óra. Margaret Island koncert, 20 óra. Hősök koncertje, 22.30. Vár­­megyeháza udvara: Tóth Viktor - Árura Trio koncertje, 18.30. ELŐADÁS SZEKSZÁRD Tolna Megyei lly­­lyés Gyula Könyvtár: A szekszár­di apátság és vár - dr. Vizi Már­ta régész főmuzeológus előadá­sa, 17 óra. HARC Alkotmány utca 19.: Antal­­né Biró Jolán amatőr festő Egy­házi képek című kiállítását Lász­ló Lászlóné nyugalmazott tanár nyitja meg, közreműködnek a har­ci óvodások, Biró Vilmos és Biró Vilmosné, valamint Orsós György, 10 óra. KONCERT SZEKSZÁRD Babits Mihály Kultu­rális Központ: Másképp - Miklósa Erika és Fekete-Kovács Kornél a Modern Art Orchestrával, 19 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom