Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-26 / 146. szám

2019. JÚNIUS 26., SZERDA SPORT 15 Hanga Ádám kitölti a garantált szerződését a Barcelonában Előrelépés ezüstéremmel feákat akarok nyerni, most pedig már megtapasztaltam azt is, hogy milyen döntőket játszani, ezzel is több lettem.- Á játékperce csak érdekli?- Számít, persze, és ez a húsz körüli jó is. A csapatban egyetlen kosaras akadt, aki 23 perc felett átlagolt, Chris Singleton. Ez nem az a hely­zet, mint előző klubomnál, a Baskoniánál, ahol sokszor 35 percet a parketten voltam, majd az évad végére kipuk­kadtam. Itt sokkal mélyebb a keret.- Melyek a céljai a következő barcás idényére?- Spanyol bajnok szeret­nék lenni - itt lenne az ideje. Emellett megvédeni a kupael­sőségünket, ami borzasztóan nehéz lesz, hiszen az előző két évben is nyertünk, min­denki trónfosztásra feni a fo­gát. Az Euroligában pedig jó lenne újra final fourt játsza­ni. Amikor a Manresában ko­saraztam, csak irigykedtem, hogy a Barca és a Real mindig döntőzik, kívülről könnyű­nek tűnt, hogy ott az a sok jó játékos, persze hogy eljutnak a döntőkig. Most már tudom, mennyi munka van benne...- Mi a helyzet a magyar válo­gatottal?- Tisztában vagyok azzal, hogy hamarosan dönt a FIBA a 2021-es Európa-bajnokság helyszíneiről. Jó lenne, ha rendeznénk, s nyilván sze­retnék is ott lenni. Egy hazai, budapesti Eb-n különleges ér­zés lenne képviselni Magyar­­országot. Noha a Real Madrid ellen 3-1-re elvesztette a bajno­ki döntőt a Barcelona a spa­nyol kosárlabda-bajnokság­ban, a katalán elit klub ma­gyar légiósa, Hanga Ádám összességében elégedett a szezonjával. Fazekas Zoltán/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mennyire csalódottak?- Csak az utolsó, negyedik meccs után voltunk azok egy napig, most már feldolgoz­tuk a történteket. Mert ösz­­szességében előrelépés volt a legutóbbi idényünk - vá­laszolta Hanga Ádám, a spa­nyol FC Barcelona férfi-ko­­sárlabdacsapatának 30 éves hátvédje. - Ha szétbontjuk az idényt a három sorozat­ra, amiben elindultunk, ak­kor nem lehetünk csalódot­tak. Az Euroligában tavaly nem jutottunk a rájátszásba, idén a negyeddöntőben, szo­ros párharcban búcsúztunk. A Spanyol Kupában megvéd­­tük a címünket, azaz nem maradtunk trófea és ünnep­lés nélkül. A bajnokságban is javítottunk tavalyhoz képest, hiszen döntőbe kerültünk, ahol egyenrangú partnerei voltunk a Real Madridnak.- Ennyi volt a csapatban?- Mondhatnám, hogy ez az évad félsiker, s hogy lehetett volna jobb, de mi már annak is örültünk,, hogy ezt az ered­ménysort elértük. Jó úton ha­lad a klub és a gárda, most a legfontosabb, hogy a vezetők együtt tartsák ezt a társasá­got. Spanyol bajnok szeretne lenni a Barcelonával, az Euroligában pedig újra final fourt játszana Fotó: AFP- Mennyi az esély rá?- Nem hivatalos, én is csak hallomásból tudom, hogy a mostani keretből nyolc-ki­­lenc játékos marad, s csak két-három új játékos érkezik. Ez biztató alap a jövőre. Én mindenesetre már most alig várom a következő idényt. De előbb jön a pihenés, több mint hatvan meccset játszot­tam, szükségem van a kikap­csolódásra, hogy sok időt le­gyek a családdal, mert az el­múlt bő egy hónapban alig voltam velük.- Miben volt több és erősebb a Real?- Nem akarom analizálni, sem erőm, sem affinitásom nincs azt boncolgatni, miért vesztettünk. A döntő négy ta­lálkozójából egyen, az utolsón domináltak, a többin egálban voltunk. Nem szabad azon rá­gódni, mi lett volna, ha...- Önben fel sem vetődött a klubcsere?- Nem. Három évre szóló ga­rantált szerződésem van, ki is töltöm.- S mi lesz Svetislav Pesic edzővel?- Úgy tudom, kilencven százalék, hogy ő is marad.- Elégedett a statisztikáival?- Nem érdekel már egy ide­je. A médiában dolgozóknak hasznos, hiszen lehet elemez­getni, de ezen a szinten már nem a számok alapján ítélik meg a játékosokat. Volt olyan meccs, hogy leírták, 15 pon­tot szereztem és milyen re­mekül játszottam, de azt már nem, hogy mindezt hány kí­sérletből, vagy hogy az embe­rem, akit én fogtam, dobott rólam 25 pontot. A legfonto­sabb a csapat sikere, én átla­golhatok csak kettő pontot, ha elvégzem azt a munkát, amit az^edző kért tőlem, akkor már boldog vagyok. Címeket, tró-A megfigyelőket csak az nem érdekli, hogy melyik csapat nyert a meccsen LABDARÚGÁS Szinte min­den hétvégén összefuthatunk egy-egy utánpótlás-bajnokin Schultz Leventével. Az FTC, a Siófok, a Vasas, a Honvéd és a ZTE korábbi középpályása me­nedzserként dolgozik az egy­kori Honvéd-védő, a Belgium­ban élő Csepregi György mun­katársaként. Néhány napja a Puskás-Suzuki Kupán láttuk, külföldi vendégekkel figyel­te a mérkőzéseket - erről fag­gattuk. „A Manchester City megfi­gyelője jött Felcsútra - mond­ta Schultz Levente. - Nagyon’ tanulságos volt a mérkőzése­ket úgy vizsgálni, hogy közben láthattam, mire figyel, mit néz, mit tapasztal.” Ami érdekes: a legtöbbször a háttérben, inkognitóban ma­radnak ezek a megfigyelők, rá­adásul, nem meglepő módon, ha valaki az angol bajnok ér­deklődéséről hall, azonnal a korábban elképzelt ár többszö­rösét kéri a kiszemelt játéko­sért... Mit keres egy City-megfigye­­lő, mire figyel és mit látott a fel­­csúti tornán? Érdekesek lehet­nek a benyomásai. „Több kiemelt korosztá­lyos torna zajlott ebben az időszakban Európában, de A Puskás-Suzuki Kupán is figyelték a tehetségeket a játékosmegfigyelők ez a kupa elég rangos ah­hoz, hogy Angliában is odafi­gyeljenek rá - mondta a ko­rábbi középpályás. - A körül­mények lenyűgözték a vendé­get, először azt hitte, ez is a felnőttválogatott bázisa... Im­ponált neki, hogy a hagyo­mány szerint Puskás Ferenc pályafutásában meghatározó klubok vesznek részt az ese­ményen, a múltat az angolok is komolyan veszik, tisztelik.” A kérdés persze: van-e kisze­melt, felírt-e bárkit a jegyzetfü­zetébe? „Igen, de ennél többet erről nem szabad mondanom - érke­zett a válasz. - Ami bizonyos: az egyéniséget, a kreativitást, a sebességet, a gyors döntési ké­pességet figyelik ezen a szin­ten, az mindegy, ki nyerte meg a mérkőzést. Nagyon nézik, ki hogyan reagál az edzőjére, a játékvezető döntésére, ezek Fotó: Koncz György mind fontos részletek. Tudni kell viselkedni." Amikor ezek a megfigyelők összegzik a látottakat, csak azt kérdik egymástól: láttál bár­kit, akiben megvan, ott lehet az a plusz, amely bármeddig elrepítheti? Azt nem kérdezik, melyik csapat nyert. A kon­kurencia felfoghatatlan, a Ci­ty három ország utánpótlására nem lát rá, a többiben ott van. A Puskás-Suzuki Kupa mel­lett az U17-es válogatott kva­lifikációjára is felfigyeltek, a felnőttválogatott is jó eredmé­nyeket ér el, a Mol Vidi ott volt az Európa-liga-csoportkörben, külföldön is látják, van előre­lépés, pozitív hangulat jellemzi futballunkat. A City munkatár­sa szerint Uyen befektetésnek eredményt kell hoznia a követ­kező években, a feltételek ad­va vannak, minden a szakmai munkán múlik.” Régi vita, hogy a gyerekeknél mennyire fontos az eredmény. Kívülről úgy tűnik, a kulcsfon­tosságú, a klubok utánpótlását meghatározó U17-es korosz­tályban egyre szervezettebbek a csapatok - de fejlődik-e ettől egy fiatal? „Hetente öt-hat ifjúsági baj­nokit látok, a korosztályos vá­logatottak meccsem ott vagyok, havi 20-30 mérkőzés elég sok tapasztalattal szolgál - mondta erre Schultz Levente. - Amikor a külföldi megfigyelő azt kér­dezi, müyen utasítást adott az edző, és azt hallja, hogy ne cse­lezz, vagy rúgd el a labdát, nem akarja elhinni. Amikor megfe­lelően képzik a játékost egyé­­nüeg, annak eredményekben is lesz hatása - egyre több fia­tal juthat el a felnőtt-válogatott­ságig.” Somogyi ZsoiyNS JEGYZET Példaértékű K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Még a legapróbb település­nek is megvan a maga ikon­ja, legendája a sport terén. Olyasvalaki, akit ‘ minden ott élő ismer, tisztel, akire mindenki felnéz, s akiről gyakorlatilag mindent tud­nak, még azt is, ami nem rájuk tartozik. Dárdaiékat az utóbbi évek­ben az egész ország megis­merte. Nyugodtan kijelent­hetem: megszerette. Ifjabb Dárdai Pál valami olyas­mit hozott a magyar futball­­ba, ami eddig valószínűleg hiányzott (nyilván tisztelet a kivételnek) - vagy fogal­mazzunk úgy, ritkán talál­koztunk vele ebben a közeg­ben -, gondolok itt a hiteles­ségre, szakmaiságra, őszin­teségre, hozzáállásra. Nem mellesleg olyan habitussal, olyan személyiséggel áldot­ta meg a sors, amely köny­­nyedén megkedvelteti: a csi­bészes mosoly, a jó duma a védjegye lehetne. Nemrég Pécsett, Bara­nyában egy olyan Dárdai­ra emlékeztünk, akit or­szágszerte nyilván keve­sebben ismernek, hisz nem volt szövetségi kapitány és nem brillírozott többtucat­nyi meccsen a válogatott­ban, itt, helyben azonban egy ikon, egy legenda. If­jabb Dárdai Pál édesapjáról, idősebb Dárdai Pálról van szó, aki 2017-ben hunyt el, s akinek a tiszteletére em­lékestet szerveztek. Naná, hogy futballmeccsel egy­bekötve! Az ifjabb, vagyis ahogy az Öreg mindig szó­lította, Palcsi ugyanis halla­ni sem akart róla, hogy csak vacsora és egy kis buli le­gyen. Azt mondta a szerve­zőknek, ha így lesz, akkor ő el sem jön. Szervezzenek elé egy jó kis meccset is, ő hozza a saját csapatát, nem kis nevekkel (Király Gábor állt a kapuban, játszott Lőw Zsolt, Fehér Csaba, Szélesi Zoltán), a másik oldalon ott lesz a PMSC Öregfiúk, ez így lenne kerek. Pontosab­ban, hogy az ő szavait idéz­zem: így lenne tisztességes. Csodálatos szombat dél­után volt a pécsi stadion­ban, sokan voltak a lelá­tón, fiatalok és öregek, férfi­ak és nők, a pályán iparkod­tak a kissé korosodó koráb­bi kedvencek, potyogtak a gólok. Az Öreg fentről bizto­san nézte, mi történik, s elé­gedett mosolyra húzódott a szája. Nem sokkal később, az este folyamán pedig va­lószínűleg ő is nagyokat ne­vetett azokon a sztorikon, amelyek pont róla szóltak: kiderült például, hogy le­gendás fizikumát a padlás­ra hordott kukoricával ala­pozta meg; vagy hogy ami­kor az újságíró nem akart vele meginni egy Unicumot délelőtt, mondván, munka­időben van, gyorsan kivete­tett vele két óra szabit. Egy klubnál ápolni kell a tradíciókat, emlékezni kell a korábbi hősökre - csak ak­kor beszélhetünk jelenről, jövőről, ha a múltat becsben tartjuk. Példaértékű volt, ami most Pécsett történt, jó volt a részesének lenni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom