Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-25 / 145. szám

2019. JÚNIUS 25., KEDD SPORT 15 Gasper Okomnak összejött a bajnoki cím a Falcóval Padlóról értek a csúcsra JEGYZET Közös nyelv Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Szombathelyen utoljára tizenegy éve ünnepelhettek így kosárlabdaedzőt Fotó: MW A Falco kosárlabdázóinak az edzője, Gasper Okom beval­lotta, februárban az össze­omlás határán állt a csapa­ta, amely mégis megszerez­te fennállása második baj­noki címét a Körmend elleni 3-0-s söprést követően. Fazekas Zoltán/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Milyen volt az ünneplés?- Jó és hosszú... - válaszol­ta Gasper Okorn, a Körmend elleni döntőben 3-0-ra nyerő, ezzel második bajnoki címét szerző Falco-Vulcano Energia KC Szombathely 46 éves szlo­vén edzője. - Én reggel ötkor keveredtem haza, de az igazi „sokk” az volt, hogy mennyi­en ünnepeltek minket, milyen sok embernek szereztünk örö­met. Nagyon meghatódtam, s utólag bevallhatom, ez volt a legjobb része a sikernek.-. Milyen elvárásokkal érkezett hazánkba tavaly nyáron?- Tudtam, hogy bonyolult lesz a feladat, mert az előző szezonban két döntőt játszott a csapat, így nagy elvárásokat támasztott irántunk a klubvé­­zetőség és a közönség. Viszont azzal nem voltam tisztában, hogy ez mekkora teher, őszin­tén megmondom, erre nem számítottam. Egyfajta néma nyomás volt rajtunk, ami fur­csa volt nekem. Mindegy volt, hol és kivel játszunk, mindig győzelmet vártak tőlünk. Ez nagyon nyomta a vállunkat. Persze amikor aláírtam a szer­ződést, volt saját tervem és cé­lom, de igazából csak álmod­tunk az aranyéremről.- Ehhez képest az első bajno­kin vereséget szenvedtek Sop­ronban. 3x3 KOSÁRLABDA Vereség után ritka a boldog sportoló, ám Medgyessy Dóra kosárlabdá­zó okkal lehetett egyike a ki­vételnek. A helyszíni közvetí­tés riportere őt csípte el a dön­tő után, amelyet a magyar válo­gatott 19- 13-ra elveszített Kína ellen, és ő roppant fáradtan, de mosolyogva nyilatkozta: „Ter­mészetesen nyerni szerettünk volna, de boldogok tudunk len­ni az ezüstéremmel is.” Az Amszterdamban ren­dezett 3 x 3-as női kosárlab­da-világbajnokság előtt Ká­rolyi Andrea szövetségi kapi­tány azt mondta lapunknak, hogy a cél a nyolc közé jutás, így természetesen egyetértett a tornán végig kitűnően telje­sítő Medgyessyvel: ez a máso­dik hely okot ad az ünneplésre. „Titkon reménykedtem az elő­döntőben, de a fináléra nem­igen gondoltam - ismerte el. - Ez volt az ötödik világbajnok­ság, amelyen részt vettünk, edzőként ott lehettem mind az ötön, és ez volt közülük a leg­erősebb. Két éve is ezüstérmet nyertünk, és nem akarom ösz­­szehasonlítani a kettőt, az is- Sőt, utána elmentünk Szolnokra, és kaptunk egy húszast... Borzalmas volt a rajt, de ezt követően az egész idényben nem kaptunk ki két egymást követő baj­nokin. A magyar bajnokság erős, meglehetősen kiegyenlí­tett volt az idény, de azért mi is tudtuk, nem az a lényeg, ho­gyan kezdjük, hanem hogyan fejezzük be.- Menet közben jelentős vál­tozáson ment keresztül a ke­ret, kezdetnek az amerikai Julian Norfleet Paksra, míg az Evan Bruinsma sérülése ide­jére szerződtetett Aljakszandr Pusztahvar Kaposvárra távozott.- Szerintem a január volt a szezon egyik, ha nem a leg­fontosabb időszaka. Govens Darrint szerzőtettük, hazatért Perl Zoltán, s újra játékra je­lentkezett Bruinsma. Azaz há­rom kulcsjátékos szinte egy­szerre került be a rotációba. Nem gondoltam, hogy ilyen ne­értékes siker volt, de a mostani annyival rangosabb, hogy már komoly köze volt az olimpiá­hoz, és új összetételű csapattal kellett ideutaznunk.” A világbajnokság első há­rom helyezettje kijutott a jövő májusi, húszcsapatos olimpiai selejtezőre. A 3*3-as szakág jövőre, Tokióban mutatkozik héz helyzetbe kerülünk, az öl­tözőben rossz lesz a hangulat, mert a játékosok nem akarják elfogadni az új szerepeket.- És ugye ekkor jött a kupa­döntő...- A megfogyatkozott Szol­nok ellen a belső problémák és feszültségek miatt vesztet­tünk, s mert nem bírtuk el­viselni az esélyesség terhét. Padlóra kerültünk, és dönte­ni kellett: felállunk, vagy tel­jesen összeomlunk, és mi le­szünk a bajnokság nagy vesz­tese. Éreztük, rossz irányba megyünk, és rájöttünk, nincs időnk kompromisszumokra, szigorítani, változtatni és dol­gozni kell, sokkal többet, mint előtte. Nekem is meg kellett változtatnom menet közben a módszereket.- Milyen volt az első edzés a kupadöntő után?- Borzasztó... De félretettük a problémákat, és folytattuk a be olimpián, a férfiaknál és a nőknél is nyolc-nyolc váloga­tott részvételével. A házigazda Japán alanyi jogon lesz jelen, hozzá csatlakozik a novem­ber 1-jei világranglista első há­rom helyezettje. A fennmaradó négy helyből egyről az egyen­lőség jegyében rendezett pót­­selejtező dönt, háromról pedig munkát, kissé másféle felfo­gásban.- A rájátszásban aztán erő­től duzzadó játékkal, erőt de­monstrálva, magabiztosan sö­pörték ki a Kecskemétet. Az a párharc jót tett a telkeknek?- Valójában a középsza­kaszban indultunk el jó irány­ba, hiszen csak egyszer kap­tunk ki nyolc meccsen, s ami­kor elloptuk a második helyet a Szolnoktól az ottani egypon­tos győzelemmel, megválto­zott minden. Elkezdtünk hin­ni abban, hogy összeállhatunk és bajnokok lehetünk.- Azért még a címvédő Olaj el­leni elődöntőben is eléggé ide­gesek voltak.- Persze, mert az már a döntő előtti utolsó akadály volt, s mert favoritok lettünk a sok szolno­ki sérülés miatt. Ám jól reagál­tunk a helyzetre, még ha nem is volt olyan rutinos játékosunk, mint náluk Vojvoda Dávid vagy a jövő májusi, húszcsapatos olimpiai selejtező, ennek lett vasárnap biztos résztvevője a magyar válogatott a vb-győztes Kína és a bronzérmes Francia­­ország társaságában. „Egy-két napon belül eldől, mennyit léptünk előre a világ­­ranglistán, de az első három hely valamelyikének meg­szerzésében nem reményked­hetünk, Oroszország, Kína és Mongólia toronymagas előny­nyel foglalja el ezeket a pozí­ciókat - folytatta Károlyi And­rea. - Két hét múlva megyünk Jekatyerinburgba, onnan Lignanóba, augusztus elején Prágában veszünk részt ver­senyeken, és ha jól szerepe­lünk, akkor sok pontot szerez­hetünk, ami nem közömbös a későbbi nagy tornák kiemelé­sekor. .Bebizonyosodott, hogy a Cyesha Goree, Medgyessy Dóra, Theodoreán Alexandra, Papp Klaudia négyes nagyszer rűen működik együtt, nagyon remélem, hogy augusztus vé­gén, a debreceni Európa-baj­­nokságon is bevethetőek lesz­nek, mert ez a csapat hatéko­nyan tud játszani.” Luksa Andric, akik tudják, mit jelent nyerni. A mieinknek meg kellett tanulni ezt is. A döntőbe jutáskor a lelkünk mélyén már tudtuk, képesek vagyunk győz­ni Körmenden is. Amikor az­tán elvettük a fináléban a pá­lyaelőnyt riváUsunktól, egysze­rűsödött a képlet: brékeltünk, oké, mostantól hozzuk a ha­zai meccseket, és bajnokok va­gyunk.- Marad a csapatnál?- A következő napokban tisztul a kép, de mindkét fél azt szeretné, ha maradnék. Az ördög a részletekben lako­zik, de nem az én szerződésem részleteiben, hanem abban, milyen lehet a jövője a csapat­nak, mennyi pénz lesz a keret­re, kiket igazolhatok.- Van már elképzelése a keret­ről, ha marad?- Természetesen! Szeret­ném a bajnokcsapat hatvan­­hetven százalékát egyben tar­tani és csak maximum három új játékost igazolni.- A Falco a Bajnokok Ligája se­lejtezőjében indulhat az ősszel...- Az én véleményem az, hogy a magyar bajnoknak garantált helyet kellene adni a BL-ben. Jó a bajnokság színvonala, sok a néző, jók a csarnokok, és lehet, hogy Magyarország társrende­ző lesz a 2021-es Európa-baj­­nokságon. Talán a szövetség segít, hogy a bajnok automati­kusan a főtáblára kerüljön a jö­vőben. A Falco készen áll a BL- re, az anyagi fedezet meglesz, kifogástalan a csarnokunk, jó szállodáink vannak, remek a közönségünk. Ugyan selejtez­ni kell, de ha maradok, olyan együttes lesz, amely képes le­het sikerrel megvívni a kvali­fikációt. A magyar válogatott másfél héten belül háromszor játszott Kínával - egyszer egy felkészü­lési tornán, másodszor a vb-cso­­portban, végül a döntőben és mindháromszor kikapott tő­le. A szövetségi kapitány még­sem érzi mumusnak az egyéb­ként roppant erős ázsiai együt­test, amely szerinte a meccs ele­ji jobb összpontosítással verhe­tő lett volna az aranyért vívott csatában is. A világbajnokság egyéni sikert is hozott: Chyesha Goree bekerült a torna álomcsa­patába a kínai Csiang Csia-jin és a francia Migna Tóimé mel­lett. A honosított amerikai ko­saras, aki 45 pontjával a torna „gólkirálya” lett, már többször szerepelt a hagyományos ma­gyarválogatottban, a 3*3-asban most mutatkozott be, és Károlyi Andrea szerint kiváló ötlet volt a behívása: „Cyesha nemcsak remek játékos, hanem remek ember is, aki hatalmas szívvel tud harcolni a magyar váloga­tott sikeréért.” Goree egyébként a nyártól a DVTK játékosa, így Károlyi Andrea nyilván a továbbiak­ban is számíthat rá. MW JJa Görögországban nyara­lunk, két nyelven értethet­jük meg magunkat a helybe­liekkel. E kettő nyilván nem a magyar és a görög. Hanem az angol és a futball. Előbbi­vel juthatunk információk­hoz, szolgáltatásokhoz, utób­bival szerezhetünk baráto­kat. Akár percek alatt is. Mint én, az elmúlt hétvé­gén, araikor a repülőtérről ta­xiztam a szállásunk felé. Mi­után tisztáztuk a részleteket a sofőrrel, rátért a „lényeg­re”, és tört, de roppant igyek­vő angolságával nagyjából e beszélgetést pörgettük le:- Ön honnan?- Magyarországról.- Akkor szeret futball?- Természetesen.- Alikor tud, hogy egyszer én csapatom 4-0-ra megver Ferencváros? Na, melyik az?- Az AEK Athén.- Na, az! Honnan tud? Húsz éve ez...- Huszonegy éve. Itt voltam, Athénban azon a meccsen. Meg előtte a budapestin is, ahol a 90. percben még a Ferencváros vezetett 4-0-ra, és a hosz­­szabbításban lett 4-2. Mire eddig jutottunk, örök cimborák lettünk. Hogy to­vább mélyítsem a barát­ságot, elárultam, hogy az Olympiakoszt nem kedvelem (ez nem igaz, de kétféle gö­rög futballőrült van: az egyik rajong az Olympiakoszért, a másik gyűlöli), és a Ferenc­város egyszer ki is verte a ku­pából, 3-1-gyel és 2-2-vel. Ekkor már úgy ültünk az au­tóban, mintha hosszú éveken át álltunk volna együtt a lelá­tón, az AEK táborában. Meg­érkezve hosszasan búcsúz­­kodtunk, és az emberem a lelkemre kötötte, bárhova ta­xiznánk, csak őt hívjam. Nincs ebben semmi külö­nös. A Földközi-tenger e sza­kaszán sokadszor élem át ugyanezt Nyugatabbra nem, mert a spanyolok és az ola­szok már annyira nagyok és rátartiak futballban, hogy egy „ágrólszakadt” magyarral csak az idősebbek hajlandók róla beszélgetni, akik még hallottak Fkiskásról, Albert­ról, esetleg Törőcsikről. A gö­rög-török fronton viszont még. mi is vagyunk valakik. Isztambulban például megesett, hogy a Galata ne­gyed egy kocsmájában egy asztaltársaság fennhangon éltette a Galatasarayt, az ettől láthatóan kedélybeteg pincér megkérdezte tőlem, melyik a kedvenc török csapatom, mi­re én a helyzetet helyesen elemezve rávágtam, hogy a Fenerbahce. Ő ekkor felüvöl­­tött, azt harsogva, mi mos­tantól testvérek vagyunk, és minden idők legjobb para­­dicsomos-joghurtos kebabja mellett eszelős tempóban szervírozta a söröket is. Bor­ravalót nem fogadott el, és amikor az ajtóig kísért, pü­­lanatra felvetődött bennem, hogy közöljem vele, tulajdon­képpen én is Galata-párti va­gyok. Aztán mégsem tettem. Ezért lehetek most még itt, Görögországban. Cyesha Goree a világbajnokság gólkirályaként befért az All Star-csapatba is Az ezüstéremmel is nagyon boldogok Goree, Papp, Theodoreán és Medgyessy Fotó: wbasket.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom